Protestáns Szemle, 1937

Tanulmányok és cikkek - Gulyás Pál: Egy százhúsz éves „dilettáns" irodalmi tanulmány (Domby Márton Csokonai-életrajza)

ből, de mégis egy láthatatlan kortársi árnyék utánahúzódik. Cso­konai esszenciája elszakadt az 1773-tól 1805-ig terjedő időszaktól, ez az esszencia, ez az okkult erő távolabbra mutat vissza és előre. Mégis fontos ismerni pályája körülményeit, épen azért, hogy el­válasszuk belőle azt, ami időhöz kötött, attól, ami idő fölötti. Az érvény (a lényeg, az esszencia) független az időtől, mégis az idő csarnokában, az időnek egy-egy útszakaszán, állomásán jelenik meg. Előbb fel kell bontanunk kornak és érvénynek paradox­ azo­nosságát, hogy az érvény szabadon folytathassa útját a ma állo­másain keresztül. Útnak kell indítani a múlt századok állomásain veszteglő örvények mozdonyait is. A szellem világtörténése: dé­monikus rohanás előre és hátrafelé. Csokonai mozdonya nem lebeghet lét és nemlét között, forgó kerekekkel, állomás nélkül, a levegőben. A szellemtörténet nem követheti el azt a kegyetlenséget, hogy felidézi a halottakat a síri világból s akkor elzárja előttük a visszatérő utat a­­ krip­tába, s elzárja az előrevezető utat — az életbe. Pedig mintha így állna a dolog nagy „halottainkkal": Kossuth, Széchenyi, Madách... A nagy halottak, akik nem tudnak meghalni, életért dörömbölnek. A magyar szellemtörténetnek volt ereje, hogy felidézze Cso­konait a születés misztériumán át, genetikusan. Most már ez a felidézett Csokonai érvényért kiált, élni akar értéke szerint, axiologikusan. Csokonai, akinek vézna testét szétroncsolta a ha­lál, ki akar törni a nemlét kalitkájából, Csokonai ki akar ismét terjedni, Csokonai felidézett szelleme expanzióért dörömböl. A XVIII. század Debrecenje, a Csokonai-század, amelyet a főváros­alapító politikaközponti és nyelvújító irodalomközponti reform­kor befalazott a Darabos­ utca vakablakába, itt robog ismét szel­lemjárásának fausti viharával Debrecen kapui előtt: ante portás Debrecini. Lesz-e ereje a ma Debrecenének, hogy ennek a felidé­zett Érvénynek szállást adjon? III. Ki lehetett Domby Márton? De ki idézte fel? Miért nem tudott meghalni egészen, ha már tüdejét kiköhögte 1805 januárius 28-án, este 10 órakor, a Da­rabos­ utcai salétromos viskóban­? Egy kis könyvecske került néhány éve a kezembe. Alig na­gyobb, mint egy notesz. „Csokonay V. Mihály élete s némely még eddig ki nem adott munkái. Domby Márton által, Pesten, Tratt­ner János Tamás betűivel. 1817." (I—VIII. +144. Kb. 11 X 17.5 cm.) De ki lehetett az a Domby Márton? Sejtelmem se volt róla. Később egy lexikon (Szinnyei) elárulta, hogy 1778 február 20-án született Bihar megyében, — Debrecenben tanult és — ezt már maga Domby megvallja életrajza elején — Csokonaihoz három és

Next