Protestáns Szemle, 1937
Tanulmányok és cikkek - Gulyás Pál: Egy százhúsz éves „dilettáns" irodalmi tanulmány (Domby Márton Csokonai-életrajza)
ből, de mégis egy láthatatlan kortársi árnyék utánahúzódik. Csokonai esszenciája elszakadt az 1773-tól 1805-ig terjedő időszaktól, ez az esszencia, ez az okkult erő távolabbra mutat vissza és előre. Mégis fontos ismerni pályája körülményeit, épen azért, hogy elválasszuk belőle azt, ami időhöz kötött, attól, ami idő fölötti. Az érvény (a lényeg, az esszencia) független az időtől, mégis az idő csarnokában, az időnek egy-egy útszakaszán, állomásán jelenik meg. Előbb fel kell bontanunk kornak és érvénynek paradox azonosságát, hogy az érvény szabadon folytathassa útját a ma állomásain keresztül. Útnak kell indítani a múlt századok állomásain veszteglő örvények mozdonyait is. A szellem világtörténése: démonikus rohanás előre és hátrafelé. Csokonai mozdonya nem lebeghet lét és nemlét között, forgó kerekekkel, állomás nélkül, a levegőben. A szellemtörténet nem követheti el azt a kegyetlenséget, hogy felidézi a halottakat a síri világból s akkor elzárja előttük a visszatérő utat a kriptába, s elzárja az előrevezető utat — az életbe. Pedig mintha így állna a dolog nagy „halottainkkal": Kossuth, Széchenyi, Madách... A nagy halottak, akik nem tudnak meghalni, életért dörömbölnek. A magyar szellemtörténetnek volt ereje, hogy felidézze Csokonait a születés misztériumán át, genetikusan. Most már ez a felidézett Csokonai érvényért kiált, élni akar értéke szerint, axiologikusan. Csokonai, akinek vézna testét szétroncsolta a halál, ki akar törni a nemlét kalitkájából, Csokonai ki akar ismét terjedni, Csokonai felidézett szelleme expanzióért dörömböl. A XVIII. század Debrecenje, a Csokonai-század, amelyet a fővárosalapító politikaközponti és nyelvújító irodalomközponti reformkor befalazott a Darabos utca vakablakába, itt robog ismét szellemjárásának fausti viharával Debrecen kapui előtt: ante portás Debrecini. Lesz-e ereje a ma Debrecenének, hogy ennek a felidézett Érvénynek szállást adjon? III. Ki lehetett Domby Márton? De ki idézte fel? Miért nem tudott meghalni egészen, ha már tüdejét kiköhögte 1805 januárius 28-án, este 10 órakor, a Darabos utcai salétromos viskóban? Egy kis könyvecske került néhány éve a kezembe. Alig nagyobb, mint egy notesz. „Csokonay V. Mihály élete s némely még eddig ki nem adott munkái. Domby Márton által, Pesten, Trattner János Tamás betűivel. 1817." (I—VIII. +144. Kb. 11 X 17.5 cm.) De ki lehetett az a Domby Márton? Sejtelmem se volt róla. Később egy lexikon (Szinnyei) elárulta, hogy 1778 február 20-án született Bihar megyében, — Debrecenben tanult és — ezt már maga Domby megvallja életrajza elején — Csokonaihoz három és