Protestáns Szemle, 1941
Tanulmányok, cikkek - Gulyás Pál: „Professzor Csokonay"
Professzor Csokonay" A debreceni Ady Társaság 1940. nov. 13-i Csokonai-emlékünnepélyén, a Kollégium dísztermében tartott előadás. Midőn Komáromban, 1798. március idusán, elbúcsúzott szeretett Lillájától, a szerelem végtelen extázisát, a Lillákat és Liliket, a felkiáltások végtelen akjait — ezzel a komor latin katedraszóval zárja le: „Professzor". „— Isten hozzád! — csókollak — mégegyszer — a legutolszor csókollak — az elveszett kedves Lillám —• Isten hozzád! Professzor Csokonay". Legyen ez az első Csokonai-képünk; ezzel lépünk most az egybegyűlt m. t. gyülekezet elé, a szerelemtől búcsúzóval, a tihanyi Echó felé elindulóval. Szomorú szcéna és mégis gyönyörűséges, mint amilyen az íriszé, amikor a „dörgő felhők illatos harmatán kibontja játszi kedves tüzét..." A második kép talán már derültebb, bár bajos elképzelni Csokonait, a magyar szellem íriszét, komor felhők nélkül. Csokonai csurgói színházában vagyunk: „Cultura vagy Pufók" a Csokonaidarab címe. A magyar élet vonul itt fel: dzsentristül-cselédestülcigányostul-zsidóstul. Itt jól megférnek „sznobok és parasztok". — A derék Petronella, a hősnő, ez az eszményi magyar hajadon — talán Lilla maga — zongorán játszik. Ott ül éppen a szobájában a nyegle külföldieskedő dendi, Szászlaki úr, a németes gavallér. S miközben a szép Petronella veri az elefántcsont-billentyűt, a hősnő háta mögött, a „Cultura" firhangja alatt, ott rejtőzik a szerző, — ahogy ő maga mondja a színpadi utasításban: „Profeszszor Csokonay úr". Mi jogon használta már másodízben is ezt a tekintélyes titulust a kicsapott kollégiumi deák? Nem követett-e el ismét tiltott határátlépést, mint már annyiszor életében? Nyugtassuk meg a csontokat a föld alatt és azokat is, akik még élnek: Csokonai Vitéz Mihály most az egyszer nem követett el tiltott határátlépést. A saját határán át lépett a saját birodalmába. * De most egy másik kép lebben föl az irodalomtörténet vásznán. A csontok birodalmából jön, hogy cáfolja a mi megnyugtatásunkat. Legyünk a holtak iránt izgalmasak. Engedjük fel őket néhány pillanatra közibénk, a közös napvilágra. Egy örökké komoly, sápadt, szerzetesi magányú fiatalember hajol íróasztala fölött a papírra. Készül a nagy Csokonai-vád: — Minden poéták közt, kiket Rec. ismer, Bürger az, kihez Csokonai leginkább hasonlít... Mindketten hajlandók voltak a Bürger által úgynevezett popularitásra. Valóban sokat, amit