Repülés, 1956 (9 . évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Nagy és megtisztelő feladat hárul a repülőoktatóra, ami­kor rábízzák egy ekipázs tíz-tizenöt fiataljának nevelését,­­ amikor feladatul kapja, hogy ezekből a diákokból és ifjúmun­kásokból jó képzettségű, szocialista repülőket neveljen. A repülőoktató feladata kettős, de egymástól el nem vá­lasztható; egyszerre kell nevelnie és oktatnia! Minden okta­tónak a rábízott növendékeket a szocialista hazafiság szelle­mében, hazánk és pártunk iránti hűségre és szeretetre kell nevelnie. El kell érnie, hogy növendékei a termelőmunkában és az élet minden más területén helytálljanak. Ki kell fej­lesztenie növendékeiben az áldozatkészséget, bátorságot és a magasfokú fegyelmet. Természetesen, a nevelést nem lehet külön választani a gyakorlati repülő oktatástól. Nem lehet különválasztani már csak azért sem, mert az oktatói példa­­mutatás a legjobb nevelő eszközök egyike. Fő körülmény, hogy a növendék életében az oktató különös helyet foglal­ el. Az oktatótól igen sokban függ a heves, tapasztalatlan ifjú jö­vője. Átveszi az oktató fogásait a levegőiben és a földön való viselkedését. A növendék általában a földön mindenben igyek­szik oktatóját utánozni, sokszor még beszédmód órában is. Elsőrendű feladat, hogy a növendékek a klub munkáján kívül az iskoláiban, vagy a munkahelyen is megállják a he­lyüket. A nevelő munka feltétlen­­gyengeségét mutatja, ha egyes növendékeket azért kell távoltartani a kiképzéstől, mert gyenge a tanulmányi eredményük. Nemrégiben a nyí­regyházi klubban feltűnt, hogy az egyik elméleti csoportban az utóbbi időben igen sok a hiányzás. Kérdésünkre elmondta a klubvezető, hogy annak az iskolának az igazgatója, ahová e növendékek járnak, nem engedi a diákoknak a foglalkozá­sokon való részvételt. Vajon miért? Gyűlöli a repülőket az igazgató elvtárs? Vagy félti a repüléstől diákjait? Nem! Csu­pán azért tiltott el sok növendéket a kiképzéstől, mert a negyedévi konferencián bukásra álltak. Természetes, hogy az igazgató elvtársnak igaza volt. Viszont helytelen, hogy ezt az oktató elvtársak nem látják be. Ha a növendékeiket nemcsak a repülőtéren, a repülőgépben, hanem az iskolában való helytállásra is nevelték, volna, akkor sokkal köny­­nyebben oldják meg feladataikat. A repülőkiképzést két nagy részre bonthatjuk: az elmé­leti és a gyakorlati részre. Külön-külön egyik sem teljes ér­tékű. Eredményes gyakorlati kiképzés nem képzelhető el el­méleti tudás nélkül és viszont, bármilyen jó is legyen az el­méleti felkészültség, ha a gyakorlatban nem helyesen oktat­juk a növendékeket. Ebből következik a második követel­mény. El kell érni, hogy a növendékek a repülés elméletével kiválóan fel legyenek vértezve, jól ismerjék a repüléssel kapcsolatos témaköröket. Az elméleti oktatás időszaka alatt minden növendéknek annyit kell fejlődnie, hogy ennek a kö­vetelménynek megfeleljen. Ez persze úgy a növendékekre, mint az oktatókra nagy feladatokat ró. Mindezt és később a gyakorlati kiképzés feladatait csak úgy lehet jól megoldani, ha a növendékek és az oktatók kölcsönösen megismerik egy­mást. Igaz, hogy a repülőtéren való foglalkozás ideje még messze van — egy egész­ítél van hátra — a növendékeknek már jóval a repülés megkezdése előtt meg kell ismerniük ok­tatóikat az oktatóiknak pedig a növendékeket. Az oktató az egész téli időszak alatt figyelte minden növendéke tanulmá­nyi előmenetelét az egyes tantárgyakban és segítse őket a tanulásban, így tavasszal, amikor kimennek a repülőtérre, már sokat tudnak a hozzájuk beosztott növendékekről, isme­rik jellemüket és szokásaikat, gyenge és erős oldalaikat. Már az elméleti oktatás ideje alatt el kell érni, hogy a növendékek oktatójukkal szemben teljesen őszinték legyenek, hogy a ta­nulásban, vagy egyebekben felmerült problémáikkal bizalom­mal forduljanak oktatójukhoz és a problémák megoldásában oktatóik útmutatásait kövessék. Hogyan tehetünk eleget a téli elméleti kiképzés felada­tainak és milyen módszerekkel érhetünk el minél nagyobb eredményeket? Az elméleti oktatás gerincét az oktató által megtartott előadások képezik. Tehát ezek megszervezésére, előkészítésé­re és levezetésére gondosan fel kell készülni. Az oktatónak elsősorban­­kiválóan kell ismernie az illető tantárgy anyagát. Az előadásra gondosan össze kell válogatnia az anyagot és a szükséges tansegédleteket, példákat, feladatokat. Az előadás mindig három fő részből álljon. Bevezető része arra szolgál, hogy előkészítsük a növendékeket az új anyag lehető legjobb elsajátítására. A bevezető rész ideje alatt a tárgykört az előbb tanultakkal össze kell kapcsolni. Az oktató így ellen­őrzi, hogy sajátították el a növendékek az előző óra anyagát. Az ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az oktató a személyes foglalkozási terv alapján néhány hallgatóját felszólítja és kikérdezi, vagy pedig írásbeli feladatot készíttet velük. Na­gyon lényeges, hogy a megkérdezett hallgató minden egyes kérdésre pontos, szabatos választ adjon. Helytelen válasz ese­tében az oktató kérdezzen meg másokat a növendékek közül, és ha szükséges, saját maga adjon kimerítő, magyarázó vá­laszt. Az oktató soha ne adjon fel sok kérdést, valamint a növendékek ismereteit meghaladó „folugrató”, találós kérdé­seket. Az olyan kérdéseknek sincs értékük, amelyekre a vá­lasz igen vagy nem lehet, vagy amikor a kérdés már magá­ban foglalja a feleletet. Fontos, hogy a kérdéseket már előre gondosan megfogalmazva, leírjuk. Az előadás pontosan a kiképzési tervezettel megegyezően épüljön fel. A meghatározott ismereteket összekapcsolva, következetes sorrendiben, érdeklődést keltve és meggyőzően kell átadni, hozzáértően összekapcsolni az új anyagot a meg­előzővel. Az oktatóinak példát kell mutatni a gondolat meg­fogalmazásnak pontossága, rövidsége és kulturáltsága tekin­tetében. Ki kell emelnie és szét kell választani a főbb kérdé­seket, rámutatva arra, hogy mi a fő és mi a másodrendű. Az előadást úgy kell megszervezni, hogy minden sietség nélkül lehessen leadni. Fő figyelmet kell fordítani az előadás vilá­gos és következetes, sorrendiben történő elmondására. Üteme olyan legyen, hogy a hallgatók minden nagyobb erőfeszítés nélkül követni tudják a gondolatmenetet és a fontosabb dol­gokat vázlatosan fel tudják jegyezni füzetükbe. Az új kép­leteket, elnevezéseket az oktató feltétlenül írja fel a táblára. Ezenkívül a pontos és az összes növendékek által jól látható feliratok, rajzok és vázlatok növelik a hallgatók általános műszaki készségét és elősegítik a jegyzetek minél világosabb jobb vezetését. Az oktató köteles gondosan ügyelni arra, hogy a növendékek ne fáradjanak el és váz esetleges fáradtság fo­kától függően vezesse a foglalkozásokat. Az előadás befejező részében mondja meg a hallgatóknak, hogy a következő órán mit tárgyalnak és mit kell otthon tanulniok. Az oktató mindig követelje meg a növendékeitől a ren­det és a fegyelmet. Mint már említettük, ehhez a legjobb ne­velési eszköz a példamutatás. Szükséges tehát, hogy a re­pülőoktató e tulajdonságokkal feltétlenül rendelkezzék. A gyakorlati kiképzésbe csakis olyan növendékeket lehet be­vonni, akik az elméleti vizsgán megfeleltek. Az alapos elmé­leti felkészültség, a növendékek megismerése, hibáik jó ré­szének kiküszöbölése egyrészt megkönnyítik az oktató mun­káját a gyakorlati kiképzés időszaka alatt, másrészt lehető­séget nyújt arra, hogy a növendékek a gyakorlati repülés tudományát nemcsak jól, de kiválóan sajátítsák el.

Next