A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1-2. szám - ÖTVEN ÉV BUDA ÉS PEST IRODALMI ÉLETÉBŐL. 1780-1830

geti. Mindaddig, míg a Morning Post, ez a velejéig konzervatív angol lap, szabadon írhat az angol flotta romlásáról és a francia Suarez szabadon írhat francia lapban a franciákkal legbensőbb szövetségben lévő állam vezetőjéről, mint Középeurópa egyik leg­ellenszenvesebb emberéről — addig — például — az orosz cen­zúra, vagy, mondjuk, lapirányítás, világszerte nem, csupán saját magának okozhat végzetes károkat. Csodálatos, de úgy van, az irányított sajtónak egyetlen mentsége a szabad sajtó, mint ahogy a rabszolga egyetlen szabadulási lehetősége az, hogy a rabszol­gaságot a művelt emberiség el nem ismeri és kárhoztatja. Sándor Lipót főherceg tervével egyidőben keletkezett az a „sajtó", mely, akár a kezdődő magyar újságírás, szintén túlzott eszményképe az irányított hírlapirodalomnak, — a szörnyű bün­tetéssel megfélemlíteni akaró kis nyomtatványok, a halálos íté­letek kiadásai és kivonatai és a kivégzések után elhangzott egy­házi beszédek. Kezdetben megvolt a sajtó minden lehetősége és minden el­lensége. A visszapillantás, melyet a kiváló tanulmány alapján a magyar sajtó őskorára vethetünk, arra tanít, hogy a sajtó, akár kezdetleges, akár technikailag fejlettebb formájában, akár szűk­szavúan, akár rotációs szébőséggel,­­ a nemzet eleven erejé­nek szétsugárzása, melynek szolgálatában a legjobb sem elég jó. A kezdetleges magyar újság fölött még a legnemesebb nyil­vánosság elvei uralkodnak. Ez a sajtó nem ismerte azt a vészes üzleti elvet, mely a legnépszerűbb angol újság kiadója szerint így hangzik: — A népnek nem azt kell adni, amit olvasnia kel­lene, hanem azt, amit olvasni akar. Az első magyar újságokat a jóhiszeműség és a jóakarat jellemzi. E sajtó elnémításának — mely oly jól sikerül Sándor Lipót főhercegnek — eredménye vészes politikai rázkódás lett. Az erőszak hatása gyors és épp ezért az erőszak mindenkor kényelmes kormányzati eszköznek bizonyult, mert az erőszak után pár évig a félelem csendje lapul. A kezdetleges magyar sajtó, botladozó nyelvével, szegényes híveivel, sok jóakaratával, üzletmentes felfogásával, szerény je­lenség a nagy osztrák birodalom, a szent szövetség, a habsburgi és metternichi politika árnyékában. És mégis: a magyar sajtó megsértése, elnyomása, cenzúrázása, felülről való irányítása, el­lenséges kezelése többet ártott a birodalomnak bármely vesztett hadjáratnál. A habsburgi nagy birodalom már a múlté. A magyar új­ságírás él és, ha mint kezdetben, a fejlődés eleven csíráit hor­dozza magában, ha a közvélemény nemes felvilágosítását tűzi ki céljául, ha technikai fejlettségét a szellem szolgálatába állítja, nemcsak a bajokat éli túl, hanem a régihez méltó hivatást fog­ betölteni a jövőben. Marius.

Next