A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1936 / 1-2. szám - ÖTVEN ÉV BUDA ÉS PEST IRODALMI ÉLETÉBŐL. 1780-1830
nagy grammatikai harc Révai és Verseghy között is ebből az újságból vált igazán közismertté. Kulcsár hírlapjába csaknem az egész magyar íróvilág dolgozott Kiss Jánostól, Virágtól, Berzsenyitől, Kölcseytől Vitkovicsig. A lap élén aktuális idézet, vagy egy-egy epigramma állt, alkalmat adva a magyar epigramma-írás nagyarányú fejlődésére. Minden magyar szerkesztő közül Kultsár díjazta először rendszeresen a költőket. Egy-két versemért aranyat jutalomba fizettél, Esküszöm, ezt még más senki se tette velem! — írja Vitkovics a csodálkozás hangján. A régi újság arannyal édesgette magához az írókat és költőket, míg ma, a régi, Kossuthban, Petőfiben, Jókaiban, Mikszáthban, Rákosiban és Bartha Miklósban tovább fejlődött legnemesebb hagyomány ellenére, mintha nem foglalnának el kellő helyet az írók a hírlapirodalomban, mondván, hogy a publicisztika nem irodalom. Holott az angol újságírás fénykora is az volt, mikor az angol írók legnagyobbjainak tehetségétől sugárzott. A magyar újságírás előtt kezdetben sem volt ismeretlen, amit részben felülről irányításnak, részben pedig cenzúrának neveztek. Felülről való irányítás volt, például, hogy a magyar lapoknak sokáig tilos volt külföldi hírek közlése. Magyar lapokat hallgattattak el örökre, mert közölték XVI. Lajos kihallgatását. A magyar lapok a létükért és fenntartásukért való harcot keserves körülmények között folytatták. A Martinovics-féle összeesküvés után a József-császári türelem végső nyoma is elenyészett. Sándor Lipót főherceg nádor az ország jövendőbeli kormányzásának irányelveiről szóló fölterjesztésében a sajtó lehető legteljesebb elnémítását javasolja és fölveti a magyar újság elsorvasztásának szükségességét. Hogy a csak magyarul tudók ne olvashassanak újságot, ajánlja, hogy a magyar újságoknak meg kell tiltani minden külföldi hír közlését. Ez a felfogás rendkívül ravasz, mert benne rejlik az a föltevés, ami örökké igaz volt és marad s amit Lewis Wiley, a New York Times néhai igazgatója, így fejezett ki: — Az újságok arany standardja a hír. — A nádori felfogás körülszövi azt a gondolatot is, hogy a cenzúrázott újság, vagy a felülről irányított újság nem újság s a cenzúrázott hírlapirodalommal szemben az újságokban való hitet a cenzúrától mentes újságok tartják fenn. Ma, mikor a világ jórésze cenzúrázott, vagy irányított újságokat olvas, ezekben az újságokban való hitet — mint a halál után való feltámadás hitét — a cenzúrától mentes nemzetek újságjai tartják fönn. Mindaddig, míg él és virul egy cenzúrázatlan hírlaptermelés, a világ egy részében a cenzúrázott újságokon való száraz rágódást a szabad lapokban való hit enyítit-