Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
1903. AUGUSZTUS 25. A Kremlt a washingtoni Fehér Házzal közvetlenül összekötő „forró drót” — amelynek óriási jelentősége van a háború véletlen kitörésének elhárításában — Helsinkin és Londonon is keresztülhalad. Képünkön: Eino Suurkivi finn technikus ellenőrzi a berendezést. A Nyugodt Nap Ive A tudományos világ Varsó felé figyelt az elmúlt hetekben. A lengyel fővárosban tanácskozott a legjáratlanabb „terület”, a világűr kutatóinak nemzetközi testülete, a COSPAR. Hatvan ország tudósai gyűltek össze és öröm volt figyelni, menynyire áthatotta munkájukat az együttműködés, a közös cél szelleme. Amerikai és orosz, lengyel és nyugatnémet professzorok csak formailag beszéltek más szavakkal, a tartalmat illetően ugyanazon a nyelven beszéltek: a békés együttélésén, sőt együttmunkálkodáson. Egyhangúan és lelkesen elhatározták például, hogy megrendezik a Nyugodt Nap Nemzetközi Évét, amely 1964. január elsején kezdődik és 1965. december 31-én ér véget. Az első hallásra furcsa elnevezésnek az az oka, hogy ebben az időszakban csekély lesz a naptevékenység, és az ezzel kapcsolatos jelenségeket tanulmányozza közösen a nemzetközi tudomány. Az első pillanatra meglepő időtartamnak — mármint annak, hogy a Nyugodt Nap Nemzetközi Éve tulajdonképpen két évig tart — az az oka, hogy a világűrben mások az időbeli normák is, mint magán a Glóbuszon. Valljuk meg, kissé vágyakozva és egészséges irigységgel néz felfelé, a Kozmoszba a ma embere. Hiszen a „földi*’ problémákat illetően még sok a veszély, nézeteltérés, aggasztó viták sötétítik a láthatárt Berlintől Laoszig, de a világűrrel kapcsolatban már megvalósulóban a Hruscsov javasolta békés együttélés. Várjuk, akarjuk, hogy végre a Földön is beköszöntsön a teljes együttmunkálkodás, a Nyugodt Nap Éve és — tartson jóval tovább egy vagy két „igazi” esztendőnél ... H. E. Erődök nélkül erősebbek Dániában, Jütland nyugati partjain csodálatos homokdűnék húzódnak. A tenger langyos, a parti homokfövény több száz méter, néhol egy kilométer széles. Még autóval is ki lehet rá menni, és a vízbe is be lehet kocsizni apály idején. * Ide özönlenek a nyugatnémet turisták. Votn olyan hétvége, hogy száz-százötvenezer autó gördül át a dán-német határon. Ellepik az utakat, megszállják a tengerpartot és egyetlen fillér nélkül töltik Dániában a szombat-vasárnapot. A kiránduló németek ugyanis élelmet, benzint hazulról visznek és szállásról is maguk gondoskodnak. Igen, a szállás ... Ebből fakad a dánok számára oly bántó, a megszállásra emlékeztető magatartás. A dán tengerparton a német megszállás előtt csak a játszadozó gyerekek csináltak tenyérnyi homokvárakat. A német megszállók azonban a nyugati fal vonalában hatalmas betonerődöket építettek. A német turisták most az 5 nyomdokain járva, valóságos homokvárakat építenek. Felássák, elcsúfítják a szép fövenyt. Olyan nagy homokerődöket építenek, hogy még az autó is belefér a családdal együtt. Az egyik ilyen erődépítő még gerendákat és deszkákat is beépített a „várába”. Az erődök falába színes kagylóval belerakták: „Besetzt”, vagyis: „foglalt”. Igen, a gyűlöletes szó, amit a nyugatnémetek a megszállás jelölésére is használnak. Ha arra gondolunk, hogy néhány kilométerrel hátrább, a dűllek mögött még állnak a második világháborúban épült német betonerődök maradványai, akkor megértjük a dánok felháborodását. Megértjük, ha az igen vendégszerető, udvarias és segítőkész dánok elragadtatták magukat és dühösen taposták széjjel a nyugatnémet turisták „erődjeit”. A dánok bizonyára úgy gondolják, hogy nyugatnémet erődök nélkül erősebbek és szabadabbak lesznek. Sz. J. JAUADFotó Az atomcsendegyezmény ellenzői Augusztus 8-a óta szinte egymást érik a hírek: újabb és újabb országok jelentkeztek, hogy aláírásukkal is csatlakozzanak az atomcsendegyezményhez. Moszkvában, Washingtonban és Londonban eddig mintegy hetven ország képviselői írták alá az egyezményt. A jelek szerint, a világ 114 állama közül előreláthatólag száz ország csatlakozik az egyezményhez. Sajnálatos dolog, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya az atomcsend ellenzőinek élvonalába állt. Az egyezményt a világimperializmus előtti behódolásnak tekinti és minden erejével küzd ellene. E magatartást, a jelek szerint, több ok sarkallja. Közülük egyik leglényegesebb a saját atomfegyver megteremtésével kapcsolatos. A Pravda ezért jegyezte meg: „A Kínai Kommunista Párt vezetői abban a törekvésükben, hogy mindenáron saját nukleáris fegyverük legyen, lényegében véve egy táborba kerültek azokkal, akik a féktelen nukleáris fegyverkezési hajszát hirdetik.” Ismeretes, hogy a nukleáris fegyverkezési hajszát jelenleg nyilvánosan elsősorban Franciaország kormánya és az Egyesült Államok-beli ellenzék sürgeti. Franciaország a hírek szerint újabb atomrobbantásokra készül, az amerikai „veszettek” pedig határozottan ellenzik az atomcsendegyezmény ratifikálását. A szenátusban leghangosabb szószólójuk Teller, az „atombomba atyja". Szavai sajnos, nem „pusztába kiáltott” szavak. Bár a szenátusi ellenzék koncentrált támadást intéz az egyezmény ellen, a ratifikáláshoz szükséges kétharmados többség azonban mégis biztosítottnak látszik. A „veszettek" és a Kennedy-kormányzat A „veszettek” tehát a szavazatok számát tekintve, előreláthatólag kisebbségbe kerülnek. De ez esetben sem valószínű, hogy „letennék a fegyvert”. Hiszen a mögöttük álló hatalmas hadimonopóliumok mindent elkövetnek, hogy profitjukat továbbra is magas szinten biztosítsák. Ha lakatot nem is tehetnének a szájukra, az Egyesült Államok vezetői határozott fellépésükkel mindenesetre szűkebb korlátok közé szoríthatnák a hetvenkedőket. A Kennedy-kormányzat azonban evégett nem erőlteti meg magát. Elnézi, sőt bizonyos lépésekkel táplálja az ellenzéki magatartást. Az Egyesült Államok az atomcsendegyezmény megkötése óta már két ízben végzett föld alatti atomrobbantást. Egyezményt kötött Kanadával, amelynek értelmében atomfegyvereket helyeznek el a Szovjetunióval szomszédos észak-amerikai országban. Bush külügyminiszter elutasította a Szovjetunió azon javaslatát, hogy kölcsönösen csökkentsék a német területen állomásozó külföldi csapatok létszámát. Ugyan mire jó mindez? A Kennedy-kormányzat talán ezekkel a -n - A népek nem akarnak háborút. S ha a kormányok hű kifejezői népeik akaratának, akkor aláírják a fegyvermentes világhoz vezető első lépést jelentő moszkvai atomcsendegyezményt. Rövid két hét alatt a béke akarat próbaköve lett ez az egyezmény. Aki aláírja, kifejezi a nemzetközi enyhülés akarását, aki nem írja alá, az másra spekulál. A hazug leleplezők Az utóbbi időben sok fantaszta hangoskodik az Egyesült Államokban. Egy Theodor Jackman pap például ide-oda kocsikázik és mindenütt azt híreszteli, hogy az USA biztonságát és jólétét nagyban elősegítené, ha lelepleznék Eisenhowert, mint árulót... Alabama, az utóbbi időben négerüldözés miatt hírhedtté vált állam kormányzója, Walles kijelentette, hogy a négerek harca jogaikért (hadd járhassanak ugyanazokba a kávéházakba, színházakba, cirkuszokba, ahová a fehérek!) nem egyéb „kommunista összeesküvésnél.” Minderre szinte bohócsipkát tesz fel az az eset, amely John Rousselo kaliforniai polgárral kapcsolatos. Ez ugyanis azt terjeszti, hogy az amerikai kormány merényletet tervez az USA polgárai ellen. Eme összeesküvés lényege az, hogy „szovjet parancsnokság alá helyezik az ENSZ keretében az amerikai fegyveres erőket.” Őrültség? Igen, de ez a bizonyos John Rousselo legutóbb az amerikai kongresszus tagja volt. Ő és társai egyenesen „szellemi” örökösei Forrestalnak, a bolondokházába került amerikai hadügyminiszternek. S ha a szélsőséges eseteket emlegettük, ez nem azt jelenti, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Máshonnan fúj... Az úgynevezett „dühösek”, akik a köztársasági pártból kerülnek ki és a támadó amerikai külpolitika lángoló szócsövei, táplálják a félőrültek fantáziáját. De a józan amerikaiak körében csődöt mondanak. Thomas Coutchell szenátor az uszítók hazafiaskodásáról ezt mondotta: „Remekül be lehet bizonyítani, hogy ezek nem hazafias érzelmű, hanem nyilvánvalóan Amerika-ellenes csoportok.” K. J. KÜLPOLITIKAI Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa a csehszlovák kormány meghívására Prágába érkezett, majd párnapos körutazást tett az országban. Tyereskovát a lakosság nagy lelkesedéssel és mindenütt virágesővel fogadta.★ A Johannes Varé nevű szovjet halászhajó az óceán hullámaiból kimentett egy amerikai pilótát. A pilóta nagy magasságban járt, amikor gépének egyik szárnya levált és a repülő zuhanni kezdett. Pilótája ekkor ugrott ki a nyílt tengerre. Az Egyesült Államok partvédelmi parancsnoksága rádiógrammban mondott köszönetet a szovjet hajó parancsnokának. Ferhat Abbasz, az algériai nemzetgyűlés elnöke leköszönt megbízatásáról, mert mint mondotta, nem ért egyet Ben Bella politikájával. Ezt követően a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) kizárta soraiból Ferhat Abbaszt. Kifogásolták, hogy bírálja a kormányt és ezzel megszegte a pártfegyelmet. Ferhat Abbasz elhagyta Algírt és keletalgériai szülővárosába, Sétif-be utazott. Ők Kuba keleti részén elfogtak, és kivégeztek három felfegyverzett kémet. Az Egyesült Államok területéről átdobott kémek feladata az volt, hogy diverzáns feladatokat hajtsanak végre és széles kémhálózatot építsenek ki. „zsíros falatokkal” kívánja csillapítani a szenátusban hangoskodó és a szenátus falain kívül csendben, de élénken tevékenykedő befolyásos „veszettek” éhségét? Csupán azért történtek ezek a lépések éppen a ratifikációs vita idején, hogy betömjék a hangoskodók száját, és így biztosítsák a szükséges kétharmados többséget? Mindezt még nem lehet világosan látni és azt sem, hogy a ratifikálás után arccal milyen irányba fordul a Kennedy-adminisztráció. Mert a Janus-i kétarcú politika folytatása erősen ronthatná az Egyesült Államok kormányának hitelét. Bonni visszhang Nem véletlen, hogy a felelet nélküli kérdések Adenauer kereszténydemokrata pártját is a várakozás álláspontjára helyezték. Ismeretes, hogy a most már kérész életű politikus csak kényszeredetten engedett az idő szavának. Csak nehezen és vonakodva szánta rá magát az atomcsendegyezmény aláírására. Mint a Bonner Rundschau című lap írja, a nyugatnémet kormány csak „habozva és csüggedten” írja alá a moszkvai atomcsendegyezményt. Bár a minisztertanács az egyezmény aláírása mellett döntött, a kereszténydemokrata képviselők csak később alakítják ki álláspontjukat az atomcsendegyezménnyel kapcsolatban. Annak ellenére teszik ezt, hogy a minisztertanácsnak az aláírásról szóló határozatát a Szabad Demokrata Párt és a szociáldemokrata párt külön nyilatkozatban üdvözölte. Bonn tehát tétován tovább lép, de a jelek szerint csak azért, hogy megőrizze manőverezési képességét és jövőben is olyan helyzetben legyen, hogy az aláírt okmány plattformján állva is, gátolhassa az előrehaladást. Bonn ezúttal háttal megy előre. De az lenne a meglepő, ha fordítva lenne, ha körmönfont fenntartások és hátsó gondolatok nélkül fogadná az atomcsendegyezményt. A visszahúzó erők teljes kapacitással működnek, a világ azonban mégis a béke biztosításának útján előre halad. Véletlen Különös véletlenekre hívja fel a figyelmet a Corriera della Sera. Mégpedig arra, hogy a sorozatos angol kémbotrányok mögött mint-ha az amerikai nagybácsi keze, volna észlelhető. Uncle Sam, ugyanis szeretné bebizonyítani,, hogy a világon senki, még Anglia sem megbízható, csupán csak ő és az ő CIA-je. Lássuk a tényeket. A Time az angolok előtt nyil-vánosságra hozott március lé-én egy angol kémügyet. Az US News and World Report június 24-én az egész angol államigazgatást támadta azzal, hogy, annak tagjait rokoni kapcsolatok, hagyományok és iskolai nevelés, annyira összefűzik, hogy emiatt „nem hajlandók megfelelően eljárni a ferdehajlamú tisztviselőkkel szemben”. A Neewsweek előre megírta, hogy az angol kémelhárító szer'vezetben botrányok várhatók. A Neewsweek főszerkesztője egyébként véletlenül annyira jó barát-ja Kennedyéknek, hogy az elnök megválasztása előestéjén is náluk vacsorázott . Egy Bartlett nevű neves újságíró viszont nagy leleplezést állított össze, amelynek fogalmazva- nyár az angolok megismervén, kérték a cikk közlésének elha-lasztását, de a New Journal Ame-rican véletlenül mégis leközölte. Ez a Bartlett ugyancsak vélet' lenül azonos azzal a személlyel,' aki bemutatta egymásnak Kenne- 'dyt és a feleségét. ' Eddig a Corriera della Sera. Mi csak annyit akarunk hozzá, fűzni, Karinthy szavaival, hogy talán — ez nem is véletlen, hai nem vélet — vagyis szándékos. G. P.