Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-25 / 34. szám

1903. AUGUSZTUS 25. A Kremlt a washingtoni Fehér Házzal közvetlenül összekötő „forró drót” — amelynek óriási jelentősége van a háború véletlen kitörésének elhárításában — Helsinkin és Londonon is keresztülha­lad. Képünkön: Eino Suurkivi finn technikus ellenőrzi a berende­zést. A Nyugodt Nap Ive A tudományos világ Varsó felé figyelt az elmúlt hetekben. A len­gyel fővárosban tanácskozott a leg­járatlanabb „terület”, a világ­űr kutatóinak nemzetközi testü­lete, a COSPAR. Hatvan ország tudósai gyűltek össze és öröm volt figyelni, meny­nyire áthatotta munkájukat az együttműködés, a közös cél szel­leme. Amerikai és orosz, lengyel és nyugatnémet professzorok csak formailag beszéltek más szavak­kal, a tartalmat illetően ugyan­azon a nyelven beszéltek: a békés együttélésén, sőt együttmunkál­­kodáson. Egyhangúan és lelkesen elhatá­rozták például, hogy megrendezik a Nyugodt Nap Nemzetközi Évét, amely 1964. január elsején kezdő­dik és 1965. december 31-én ér véget. Az első hallásra furcsa el­nevezésnek az az oka, hogy ebben az időszakban csekély lesz a nap­­tevékenység, és az ezzel kapcso­latos jelenségeket tanulmányozza közösen a nemzetközi tudomány. Az első pillanatra meglepő időtar­tamnak — mármint annak, hogy a Nyugodt Nap Nemzetközi Éve tulajdonképpen két évig tart — az az oka, hogy a világűrben mások az időbeli normák is, mint magán a Glóbuszon. Valljuk meg, kissé vágyakozva és egészséges irigységgel néz fel­felé, a Kozmoszba a ma embere. Hiszen a „földi*’ problémákat il­letően még sok a veszély, nézet­­eltérés, aggasztó viták sötétítik a láthatárt Berlintől Laoszig, de a világűrrel kapcsolatban már meg­valósulóban a Hruscsov­ javasolta békés együttélés. Várjuk, akarjuk, hogy végre a Földön is beköszöntsön a teljes együttmunkálkodás, a Nyugodt Nap Éve és — tartson jóval to­vább egy vagy két „igazi” eszten­dőnél ... H. E. Erődök nélkül­­ erősebbek Dániában, Jütland nyugati part­jain csodálatos homokdűnék hú­zódnak. A tenger langyos, a parti homokfövény több száz mé­ter, néhol egy kilométer széles. Még autóval is ki lehet rá men­ni, és a vízbe is be lehet kocsiz­ni apály idején. * Ide özönlenek a nyugatnémet turisták. Votn olyan hétvége, hogy száz-százötvenezer autó gör­dül át a dán-német határon. El­lepik az utakat, megszállják a tengerpartot és egyetlen fillér nélkül töltik Dániában a szom­bat-vasárnapot. A kiránduló né­metek ugyanis élelmet, benzint hazulról visznek és szállásról is maguk gondoskodnak. Igen, a szállás ... Ebből fakad a dánok számára oly bántó, a megszállás­ra emlékeztető magatartás. A dán tengerparton a német megszállás előtt csak­ a játszado­zó gyerekek csináltak tenyérnyi homokvárakat. A német megszál­lók azonban a nyugati fal vonalá­ban hatalmas betonerődöket épí­tettek. A német turisták most az 5 nyomdokain járva, valóságos homokvárakat építenek. Felássák, elcsúfítják a szép fövenyt. Olyan nagy homokerődöket építenek, hogy még az autó is belefér a csa­láddal együtt. Az egyik ilyen erődépítő még gerendákat és deszkákat is beépített a „várába”. Az erődök falába színes kagylóval belerakták: „Besetzt”, vagyis: „foglalt”. Igen, a gyűlöletes szó, amit a nyugatnémetek a megszál­lás jelölésére is használnak. Ha arra gondolunk, hogy né­hány kilométerrel hátrább, a dű­llek mögött még állnak a máso­dik világháborúban épült német betonerődök maradványai, akkor megértjük a dánok felháborodá­sát. Megértjük, ha az igen ven­dégszerető, udvarias és segítőkész dánok elragadtatták magukat és dühösen taposták széjjel a nyu­gatnémet turisták „erődjeit”. A dánok bizonyára úgy gondol­ják, hogy nyugatnémet erődök nélkül­­ erősebbek és szabadab­bak lesznek. Sz. J. JAUADFotó Az atomcsendegyezmény ellenzői Augusztus 8-a óta szinte egy­mást érik a hírek: újabb és újabb országok jelentkeztek, hogy alá­írásukkal is csatlakozzanak az atomcsendegyezményhez. Moszk­vában, Washingtonban és Lon­donban eddig mintegy hetven or­szág képviselői írták alá az egyezményt. A jelek szerint, a vi­lág 114 állama közül előrelátha­tólag száz ország csatlakozik az egyezményhez. Sajnálatos dolog, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya az atomcsend ellenzőinek élvonalá­ba állt. Az egyezményt a világ­­imperializmus előtti behódolás­­nak tekinti és minden erejével küzd ellene. E magatartást, a je­lek szerint, több ok sarkallja. Kö­zülük egyik leglényegesebb a sa­ját atomfegyver megteremtésével kapcsolatos. A Pravda ezért je­gyezte meg: „A Kínai Kommu­nista Párt vezetői abban a törek­vésükben, hogy mindenáron sa­ját nukleáris fegyverük legyen, lényegében véve egy táborba ke­rültek azokkal, akik a féktelen nukleáris fegyverkezési hajszát hirdetik.” Ismeretes, hogy a nukleáris fegyverkezési hajszát jelenleg nyilvánosan elsősorban Francia­­ország kormánya és az Egyesült Államok-beli ellenzék sürgeti. Franciaország a hírek szerint újabb atomrobbantásokra készül, az amerikai „veszettek” pedig határozottan ellenzik az atom­­csendegyezmény ratifikálását. A szenátusban leghangosabb szószó­lójuk Teller, az „atombomba aty­ja". Szavai sajnos, nem „pusztába kiáltott” szavak. Bár a szenátusi ellenzék koncentrált támadást in­téz az egyezmény ellen, a ratifi­káláshoz szükséges kétharmados többség azonban mégis biztosí­tottnak látszik. A „veszettek" és a Kennedy-kormányzat A „veszettek” tehát a szavaza­tok számát tekintve, előrelátható­lag kisebbségbe kerülnek. De ez esetben sem valószínű, hogy „le­tennék a fegyvert”. Hiszen a mö­göttük álló hatalmas hadimono­póliumok mindent elkövetnek, hogy profitjukat továbbra is ma­gas szinten biztosítsák. Ha laka­tot nem is tehetnének a szájukra, az Egyesült Államok vezetői ha­tározott fellépésükkel minden­esetre szűkebb korlátok közé szo­ríthatnák a hetvenkedőket. A Kennedy-kormányzat azonban evégett nem erőlteti meg magát. Elnézi, sőt bizonyos lépésekkel táplálja az ellenzéki magatartást. Az Egyesült Államok az atom­­csendegyezmény megkötése óta már két ízben végzett föld alatti atomrobbantást. Egyezményt kö­tött Kanadával, amelynek értel­mében atomfegyvereket helyez­nek el a Szovjetunióval szomszé­dos észak-amerikai országban. Bush külügyminiszter elutasította a Szovjetunió azon javaslatát, hogy kölcsönösen csökkentsék a német területen állomásozó kül­földi csapatok létszámát. Ugyan mire jó mindez? A Ken­nedy-kormányzat talán ezekkel a -­n - A népek nem akarnak háborút. S ha a kormányok hű kifejezői népeik akaratának, akkor aláírják a fegyvermentes világhoz vezető első lépést jelentő moszkvai atom­­csendegyezményt. Rövid két hét alatt a béke akarat próbaköve lett ez az egyezmény. Aki aláírja, kifejezi a nemzetközi enyhülés akará­sát, aki nem írja alá, az másra spekulál. A hazug leleplezők Az utóbbi időben sok fantaszta hangoskodik az Egyesült Álla­mokban. Egy Theodor Jackman pap például ide-oda kocsikázi­k és mindenütt azt híreszteli, hogy az USA biztonságát és jólétét nagyban elősegítené, ha leleplez­nék Eisenhowert, mint árulót... Alabama, az utóbbi időben né­gerüldözés miatt hírhedtté vált állam kormányzója, Walles kije­lentette, hogy a négerek harca jogaikért (hadd járhassanak ugyanazokba a kávéházakba, szín­házakba, cirkuszokba, ahová a fehérek!) nem egyéb „kommunis­ta összeesküvésnél.” Minderre szinte bohócsipkát tesz fel az az eset, amely John Rousselo kaliforniai polgárral kapcsolatos. Ez ugyanis azt ter­jeszti, hogy az amerikai kor­mány merényletet tervez az USA polgárai ellen. Eme összeesküvés lényege az, hogy „szovjet pa­rancsnokság alá helyezik az ENSZ keretében az amerikai fegyveres erőket.” Őrültség? Igen, de ez a bizo­nyos John Rousselo legutóbb az amerikai kongresszus tagja volt. Ő és társai egyenesen „szellemi” örökösei Forrestalnak, a bolon­dokházába került amerikai had­ügyminiszternek. S ha a szélső­séges eseteket emlegettük, ez nem azt jelenti, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Máshonnan fúj... Az úgynevezett „dühösek”, akik a köztársasági pártból kerül­nek ki és a támadó amerikai külpolitika lángoló szócsövei, táp­lálják a félőrültek fantáziáját. De a józan amerikaiak körében csődöt mondanak. Thomas Coutchell szenátor az uszítók hazafiaskodásáról ezt mondotta: „Remekül be lehet bi­zonyítani, hogy ezek nem haza­fias érzelmű, hanem nyilvánva­lóan­­ Amerika-ellenes csopor­tok.” K. J. KÜLPOLITIKAI Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa a csehszlovák kormány meghívására Prágába érkezett, majd párnapos kör­utazást tett az országban. Tyeres­­kovát a lakosság nagy lelkese­déssel és mindenütt virágesővel fogadta.★ A Johannes Varé nevű szovjet halászhajó az óceán hullámaiból kimentett egy amerikai pilótát. A pilóta nagy magasságban járt, amikor gépének egyik szárnya levált és a repülő zuhanni kez­dett. Pilótája ekkor ugrott ki a nyílt tengerre.­­ Az Egyesült Államok partvédelmi parancs­noksága rádiógrammban mondott köszönetet a szovjet hajó pa­rancsnokának. Ferhat Abbasz, az algériai nemzetgyűlés elnöke leköszönt megbízatásáról, mert mint mon­dotta, nem ért egyet Ben Bella politikájával. Ezt követően a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) kizárta soraiból Ferhat Abbaszt. Kifogásolták, hogy bí­rálja a kormányt és ezzel meg­szegte a pártfegyelmet. Ferhat Abbasz elhagyta Algírt és kelet­­algériai szülővárosába, Sétif-be utazott. Ők Kuba keleti részén elfogtak, és kivégeztek három felfegyverzett kémet. Az Egyesült Államok te­rületéről átdobott kémek feladata az volt, hogy diverzáns feladato­kat hajtsanak végre és széles kémhálózatot építsenek ki. „zsíros falatokkal” kívánja csil­lapítani a szenátusban hangosko­dó és a szenátus falain kívül csendben, de élénken tevékeny­kedő befolyásos „veszettek” éhsé­gét? Csupán azért történtek ezek a lépések éppen a ratifikációs vita idején, hogy betömjék a hangos­­kodók száját, és így biztosítsák a szükséges kétharmados többséget? Mindezt még nem lehet világosan látni és azt sem, hogy a ratifiká­lás után arccal milyen irányba fordul a Kennedy-adminisztráció. Mert a Janus-i kétarcú politika folytatása erősen ronthatná az Egyesült Államok kormányának hitelét. Bonni visszhang Nem véletlen, hogy a felelet nélküli kérdések Adenauer ke­reszténydemokrata pártját is a várakozás álláspontjára helyez­ték. Ismeretes, hogy a most már kérész életű politikus csak kény­szeredetten engedett az idő sza­vának. Csak nehezen és vonakod­va szánta rá magát az atomcsend­­egyezmény aláírására. Mint a Bonner Rundschau című lap írja, a nyugatnémet kormány csak „habozva és csüggedten” írja alá a moszkvai atomcsendegyez­­ményt. Bár a minisztertanács az egyezmény aláírása mellett dön­tött, a kereszténydemokrata kép­viselők csak később alakítják ki álláspontjukat az atomcsend­­egyezménnyel kapcsolatban. An­nak ellenére teszik ezt, hogy a minisztertanácsnak az aláírásról szóló határozatát a Szabad De­mokrata Párt és a szociáldemok­rata párt külön nyilatkozatban­­ üdvözölte. Bonn tehát tétován tovább lép, de a jelek szerint csak azért, hogy megőrizze manőverezési képessé­gét és jövőben is olyan helyzet­ben legyen, hogy az aláírt ok­mány plattformján állva is, gá­tolhassa az előrehaladást. Bonn ezúttal háttal megy­­ előre. De az lenne a meglepő, ha fordítva lenne, ha körmönfont fenntartá­sok és hátsó gondolatok nélkül fogadná az atomcsendegyez­­ményt. A visszahúzó erők teljes kapa­citással működnek, a világ azon­ban mégis a béke biztosításának útján előre halad. Véletlen Különös véletlenekre hívja fel a figyelmet a Corriera della Sera. Mégpedig arra, hogy a sorozatos angol kémbotrányok mögött mint-­­­ha az amerikai nagybácsi keze, volna észlelhető. Uncle Sam, ugyanis szeretné bebizonyítani,, hogy a világon senki, még Anglia sem megbízható, csupán csak ő és az ő CIA-je. Lássuk a tényeket. A Time az angolok előtt nyil-­­vánosságra hozott március lé-én­ egy angol kémügyet. Az US News and World Report június 24-én az egész angol ál­lamigazgatást támadta azzal, hogy, annak tagjait rokoni kapcsolatok,­­ hagyományok és iskolai nevelés, annyira összefűzik, hogy emiatt „nem hajlandók megfelelően eljár­ni a ferdehajlamú tisztviselőkkel szemben”. A Neewsweek­ előre megírta,­ hogy az angol kémelhárító szer­'­vezetben botrányok várhatók. A­ Neewsweek főszerkesztője egyéb­­­ként véletlenül annyira jó barát-­­ja Kennedyéknek, hogy az elnök megválasztása előestéjén is náluk­­ vacsorázott . Egy Bartlett nevű neves újság­író viszont nagy leleplezést állí­­­tott össze, amelynek fogalmazva-­ nyár az angolok megismervén,­­ kérték a cikk közlésének elha-­­­lasztását, de a New Journal Ame-­­rican véletlenül mégis leközölte.­­­ Ez a Bartlett ugyancsak vélet­' lenül azonos azzal a személlyel,'­­ aki bemutatta egymásnak Kenne-­­ '­dyt és a feleségét. ' Eddig a Corriera della Sera. Mi csak annyit akarunk hozzá­­, fűzni, Karinthy szavaival, hogy­­ talán — ez nem is véletlen, ha­­i nem vélet — vagyis szándékos. G. P.

Next