Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
H SZABAD FÖLD Ady és Léda színpadon Színdarab született Ady Endre és Léda szerelméről. Születése a poéta legendás sorsához illő, hát leírjuk. Lukács Margit, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas művésznője a közelmúltban munkájáról , terveiről nyilatkozott valamelyik lapnak. Egyebek között elmondotta: régi álma, hogy Lédát játszhassa egy olyan kétszereplős színpadi alkotásban, mely az Ady-Léda kapcsolatot, a magyar irodalom , históriájának a legregényesebb, legforróbb, leginkább költőt formáló férfi-nő kapcsolatát dolgozza fel. Tudnivaló, hogy a nyilatkozat elhangzása idején ilyen darab nem volt. De még csak nem is hírlett, hogy volna írónk, aki ilyen mű megformálásán gondolkodik. Ám az ötlet többeket megragadott. A művésznő címére hamarosan nem is egy levél érkezett, melyben a feladók kifejezték készségüket, hogy színpadra állítják a legendás történetet. A hetvenöt éves Felkai Ferenc több sikeres színmű szerzője bizonyult az ügyben a legfürgébbnek. Néhány havi anyaggyűjtés és rendszerezés után eredeti levelek, Ady-cikkek és versek fölhasználásával kétrészes játékot írt a két ember egymásra találásáról és végzetéről. A cím egy némiképp módosított Ady-mondat: örök harc és örök nász. Kétszer negyvenöt perces színpadi játékban a költőnek és szerelmének évtizednyi kapcsolata tárult föl. Nem Adyversek anyaga ez, bár sok versidézet is elhangzik benne; nem is csak dokumentumjáték, holott sok, az élet melegétől fölizzó levelet mondanának el a szereplők, nem is csak egy fátumszerű emberi vonzalom fölelevenítése, pedig Ady és Léda szinte végig a szerelemről beszél. Különös módon ismeretterjesztő hivatást is betölt ez a darab. Érzékelteti miként születtek Ady legnépszerűbb versei. Választ ad arra a kérdésre: miként válhatott még többé a zseniális Ady egy asszony hatásától. Szabálytalanul született a darab. Nálunk befutott hivatásos író, csak szerződés alapján, meghatározott színháznak szokott drámát írni. Ezt a művet, a Léda szerepéről álmodó művésznőnek írta a szerző. A budapesti Irodalmi Színpad igazgatója már csak a kész munkát látta. Ott mutatják be? Nem tudhatni. Hiszen még arról sem esett szó, melyik színészünk vállalhatná azt a roppant feladatot, hogy megjelenítse Adyt, a magyar költészetiek ezt a lobogó-vifiarzó óriását. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a színpadon elibénk lépő Ady Endrét. B. ELŐZETES a rádió és a TV íűsorához a Rádió Az 1700-as évek elején, a Rákóczi szabadságharc és ■ XIV. Lajos francia király halála után Párizsban él néhány, emigráns magyar. Megélhetésüket a Hotel de Transsyl Vanie fenntartásával biztosítják. Ez a név a címe a Rádiószínház új szerzője, Jávor Ottó hangjátékának. Három főhőse: a nemesúr-katona, a prépost-diplomata és az öreg kuruc közkatona három világot képvisel. Az ő szópárbajaikban bontakozik ki a menekültek élete, reménysége, a hajdan Rákóczi oldalán állók jellemének különbözősége. Az érdekes, a mának is szóló játékot Solymosi Ottó rendezte, 22-én, Kossuth, 15.43-kor. Vidám komédiát kínál Hegedűs Géza: Színház a kocsmában című rádiójátéka. Ez az előadás egyben bevezetője is annak a szellemi kalandozásnak, melyet a szerző avatott vezetésével tehetünk majd a világirodalomban. Itt, először, Plautus az ókori latin szerző jelenik meg közöttünk, s elmondja, hogyan szedték rá a szerelmesek furfanggal az akadékoskodó apát, hogy végül egymáséi lehessenek. 26-án, Kossuth, 16.00. Hazánkból is igen sokan keresték és keresik fel déli szomszédunkat, Jugoszláviát. Az utazás alkalmával megismerkedhetünk az ott élő emberekkel, a táj szépségével. A 26-án 20.09-kor jelentkező Pódium jugoszláv költők és írók, valamint zeneszerzők műveiben hívja utazásra a hallgatót. Száz esztendeje született Gandhi, az indiai nemzeti felszabadító mozgalom kiemelkedő vezetője. A londoni egyetemen végzett tanulmányai után nemsokára Dél-Afrikába került, ahol a kisebbségben élő hinduk mozgalmát vezette. Az első világháború után hazatért Indiába, hamarosan népszerű vezetővé vált. Tanításának jellemző vonása az erőszaknélküliség volt, s ezen az alapon állva az osztályharcot is elvetette. Életének legjelentősebb eredménye, hogy nagy tömegeket tömörített az antiimperialista nemzeti harc táborába. Róla emlékezik 28-án a Kossuth adón 21 órakor elhangzó műsor. Battonya, Békés megyei község magyar—délszláv—román nemzetiségű vegyes település. Neve már a múlt századi agrárszocialista mozgalmak idején ismertté vált. Még inkább 1944-ben, mert 25 esztendővel ezelőtt ezt a magyarországi helységet szabadította fel elsőül a Vörös Hadsereg. Az évfordulón a helyszínre látogat a tévé stábja, 23-án 19.25-kor. Televízió Állami gazdaságok vezetői beszélgetnek a tévé stúdiójában a korszerű mezőgazdaság legfőbb kérdéseiről, gond- ,jairól, 26-án 18.30-kor. A legismertebb nagyüzemek mun .kájába való bepillantás lehetőségével értékes tapasztalatokat is szerezhetnek az érdeklődők. Gyakran hallhatjuk, olvashatjuk ezt a kifejezést: kommunikáció. Az idegen szó tulajdonképpen jól ismert fogalmat takar: a tömegközlést, melybe a mindennap látottújság, tévé, s az ugyancsak mindennap hallott rádió tartozik. Hogyan működnek jól, hatásosan ezek az eszközök ? Erről is hallhatunk az Integrálban. 27-én 17.20. A Képes Kalendárium következő száma megismertet az ősz virágaival, elmagyarázza, hogyan dolgozik, mivel foglalkozik az agrometeorológia, hasznos tapasztalatokat nyújt, tanácsokat ad a gyümölcsszedésről, tartósításról, bemutat olyan embereket, akiknek szenvedélyük a csillagászat. 28-án 15.15-kor. Néhány esemény a sportok kedvelőinek, a heti műsorból: kedden tudósítás az Öttusa VB-ről és a Súlyemelő VB-ről, szerdán svéd-magyar válogatott labdarúgó-mérkőzés közvetítése Stockholmból, csütörtökön ismét az öttusázók jelentkeznek, pénteken a súlyemelőket láthatjuk. 1969. SZEPTEMBER 21. vasárnap a modern gimnasztika kedvelői kapnak képeket Várnából. Főszolgabíró úrék IRTA : VIDOR GYULA Sorozatunk e számának szerzőjét Vidor Gyula nyugdíjas újságírót, néhány nappal cikkének elkészülte után, halálos gépkocsibaleset érte. Elhunyt jeles pályatársunk 79 évet élt, viharos idők tanúja volt, kár, hogy nem érhette meg sajtó alá rendezett visszaémlékezéseinek megjelenését. „Vén riporter visszanéz — 800 vidám történet" című kéziratomat gyakran lapozgatom, hogy elmerengjek az elmúlt világban néhány évtizedes pályámon és tapasztalataimon. Ezekben a sorokban a falu akkori nagyhatalmú uráról, a főszolgabíró úrról emlékezünk derűs, de kort jellemző apró történetekben. Magda és az igazság A harmincas években vasárnapi pihenőnkben néhány kollégámmal egy-két Baja környéki községben jártunk. A választókerület ellenzéki képviselője is elkísért kirándulásunkon. Eldiskuráltunk a községek lakóival a nemrég lezajlott képviselőválasztásról, egyikéről a Borthy-világ hírhedt képviselőválasztásainak, az összes előírt erőszakoskodásokkal, megfélemlítésekkel és egyéb kapcsolt — az emberek létébe vágó — műveletekkel. Természetesen nyílt szavazással, mert akkoriban a nácizmus felé haladó világban és már előbb is, naponként hallottuk a vezérek és alvezérek szájából, hogy a titkos szavazás nem fér össze a magyar ember jellemével. Miről is folyhatott a diskurzus? Helyesebben: kiről? Természetesen a teljhatalmú főszolgabíró úrról, a választási erőszakoskodások, kegyetlenkedések korlátlan uráról. Kár, hogy magnetofon nem örökíthette meg az elhangzott keresetlen szavakat. Az egyik délvidéki községben gyűlést tartottak. A képviselő politikai kérdésekről beszélt, de bármilyen izgalmas és lebilincselő volt az előadás, a gyűlés hallgatóságát — jobbára földműveseket — nem ezek a nagy problémák, hanem saját bajaik érdekelték. Arcukon pontosan olvasható volt: alig várják, hogy vége legyen a gyűlésnek és elmondhassák panaszaikat. Dúlt is belőlük a keserűség a gyűlés után. Egymástól kapták el a szót és úgy mondták el véleményüket a falu kiskirályairól. Különösen egy idősebb földműves, a bátor kiállású Magdó József küldte feléjük szitkait, egyre szenvedélyesebb hangon.Főként a főszolgabírót tisztelte meg félreérthetetlen szavakkal. Meg is kapta a választ illetékes helyről. Másnapra beidézték a jegyzőhöz, több kijelölt tanúval együtt. — Igaz-e? — kérdezte a jegyző az egyik tanútól —, hogy Magdó azt mondta a főszolgabíróról: hitvány csirkefogó. — Igaz — felelte a tanú. — És hajlandó ezt írásban is adni ? — Elhittük mi ezt kérem — írás nélkül is. Szolgabíró-ismeret Kedves, vidám, jó kedélyű, ember volt Benedek János, a költő és egykori képviselő. Egy alkalommal, nem sokkal az első világháború után, bent járt az Országház folyosóján, megnézte magának az újabb idők „honatyáit”, össze is találkozott egykét fiatalab ismerősével. A vidám találkozó gyakorlati eredménye az lett, hogy közeli orosházi kirándulást határoztak el. Pár nap elmúltával ott is termett az alföldi községben a fővárosi társaság. Az egyik tekintélyes parasztembert, Cs. Andrást látogatták meg. Fel-felharsant a kacagás, ahogy a ház előtti apadon ömlött a kedélyes diskurzus. Benedek különösen jó formában volt. A falusiak nagy derültség közepette hallgatták a vidám históriákat a poéta jóízű előadásában. Miközben szünet nélkül nagyokat nevetett a hallgatóság is, az előadó is, mindenki arra lett figyelmes, hogy a szomszéd ház falát feltűnést keltő szorgalommal meszeli az asszony. Ott állt mellette az ura is, s a padon ülőkhöz áthallatszott a férj és feleség között a következő párbeszéd : — Mi a fenének meszelsz?... hiszen nem lesz mostanában ünnep. — De választás lesz ám — így az asszony. — Hát ezt már honnan tudod ? Hisz nincs semmi híre? — Nincs ám!? Hát ha te vak vagy és nem látod, hogy a szolgabíró köszön a parasztnak? „Régimódi" önkormányzat A Duna—Tiszanyizi községben községi másodbíróféle állást kellett betölteni. A főszolgabírónak meg is volt az állásra a jelöltje, amiből pontosan következett, hogy a mindenható főszolgabíróval szemben más jelölt — halálos nyugalommal lehet mondani — tréfából sem vehette fel a versenyt. A bírójelölt azonban a községben közutálat tárgya volt s mint ilyent, a bírói posztra egyértelműen alkalmatlannak találták, egyebek között azért is, mert a világon semmihez sem értett. A főbíró azonban nem azért főbíró, hogy ilyen csekélység miatt zavarba jöjjön. A főszolgabírótól igazán el lehetett várni, hogy megtalálja a „törvényes formát” és érvényt szerez „közérdekből” táplálkozó akaratának, még ha a község akaratával szemben is. Az elöljáróság összehívott ülésén, amikor a választásra került sor, így szólott: — Az állásra első helyen jelölöm Gajdos Jánost. Mint egy ember, zúgták a jelenlevők: — Nem kell Gajdos! El Gajdossal! Percekig zúgott a tiltakozás, azután a zaj csillapultával a főszolgabíró, mint tárgyilagos elnökhöz illik, kihirdette: — Miután más nézv nem hangzott el, Gajdos Jánost megválasztott bírónakjelentem ki. Bársonyszékek biztonságban Idő: az 1920-as évek eleje. Jelentéktelen diskurzus, de találóan világítja meg az akkori korképet. Pesthy Pál és nagyatádi Szabó István miniszterek ülnek a vonatban. Az egyik Tolna megyei gazdaségába, a másik somogyi pátriájába utazik. Akkor volt, amikor az országgyűlésen, a sajtóban sokat szónokoltak a konszolidációról. Felszáll a vonatra Mózer Ernő képviselő, egyik főszolgabíró társaságában, aki nyilván tallii — Ilii liil'it II li'tapasztalataira támaszkodva, üdvözli a minisztereket: — Ez már csalhatatlan jele a konszolidációnak. . hogy egyszerre két miniszter is el mer utazni Budapestről... nem félnek, hogy ezalatt beül valaki a bársonyszékbe. Amikor a Gömbös-féle képviselőválasztások után a harmincas években első ízben ült össze a parlament, a Ház fasiszta arculata akkor már erőteljesebben domborodott ki. Érdekes volt megfigyelni az arcokat, amelyekről olvasható volt, hogy jól működött a szolgabírói apparátus. Most is úgy kezdődött, mint máskor, amikor először lép az ülésterembe a képviselő. Hangtalanul figyelték az újságírók az első percek hangulatát. Most is az történt, hogy mindegyik izgatottan fürkészte, hol van a helye.Dinnyés Lajos, akkor már tapasztalt törvényhozó, gondolataiba mélyedve, nem minden célzatosság nélkül jegyezte meg: — Nyilván oka van rá, hogy aki a terembe belép, annak első gondolata, hogy hol fog ülni.