Szabad Föld, 1976. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 1. szám

1916. JANUÁR 4. Téli vizek partján A kisfiú korcsolyát köt, azután nekiszalad a pálya jegének, fut-fut, majd ke­ring körbe-körbe; a hang­szóróban talán zene is szól, s hirtelen szemben találja magát valakivel — Klári­val, Évivel, Annuskával —, összenevetnek és együtt su­hannak tovább a szikrázó jégen ... Milyen békés és meg­nyugtató egy ilyen kép. A másik kép — egy döb­bentő hír — szomorú: K. Imre és iskolás pajtása, Sz. Béla a tilalom ellenére a hajdani homokbánya jegére mentek csúszkálni; a vé­kony hóréteggel takart jég leszakadt Imre alatt; két­ségbeesett sikollyal kapko­dott a lék minduntalan le­szakadó szélébe, azután el­merült a sötét vízben. Paj­tása, Béla, borzadt rémület­tel kiáltott segítségért, de már késő volt. A tilalmi táblákkal jel­zett vagy nem jelzett, de a szerető és okos szülők ál­tal mindenképpen tilalma­zott vadvizek — agyaggöd­rök, elhagyott homokbá­nyák, hajdani lóúsztatók — nemcsak nyáron szedik — főként fiatal — áldozatai­kat! Mintha gonosz szelle­mei lennének a vadvizek­nek, akik télen a vékony jégrétegek alatt állnak les­ben, és azokat a gyereke­ket várják, akik az anyai­­apai „nem szabad !”-ot nem akarják meghallani, a til­tást nem akarják tudomá­sul venni és talán libabő­rösen a félsztől, de vagány­­kodó bátorkodással rácsúsz­­szannak az erősnek látszó jégtükörre. És megtörténik a tragé­dia: fájdalom, könny, gyász a vége, s árván marad egy hely az iskolapadban. Jaj! — nagyon kell vi­gyázni a gyerekekre a té­li vizek partján is. Vigyáz­ni — m­itő, szerető szavak­kal, figyelmeztetéssel, tá­voltartással. Vagy az öreg csősszel — mint egykor ná­lunk —, akinek volt ideje kerülőt tenni a homokbá­nyák, agyagos gödrök és ló­úsztatók táján, s figyelmez­tetni a gyerekeket arra, ami tilos és kilátásba helyezni hogy a rossz cselekedetet megtudják a szülők, de még a tanító úr is! Ki tudja, há­nyunk életét mentette meg Puskás bácsi, a csősz, ami­kor elzavart bennünket a vályogvető gödröknek m­ég a tájékáról is. S hányan szóltak még a felnőttek, akik odanéztek, beleszóltak, elparancsol­tak ... Nincs mindenütt jégpá­lya, vagy egyéb korcsolyá­­zó-szánkázó hely, de lehet csinálni a ház udvarán, az iskolaudvaron; a sík terüle­ten hamar megfagy a vé­kony rétegben kiengedett csapvíz, aztán elő a korcso­lyát!... Suhanni a jégen — a téli örömök egyike. Ne árnyé­kolja be­ hát egyetlen anya s apa homlokát sem a fele­lőtlenség s az, hogy nem szólt, nem óvott, nem csele­kedett időben. (d. r.) SZABAD FÖLD 3 A terv megőrzi a bevált agrárpolitikánkat­­ Az új esztendő küszöbén, az országgyűlés decemberi ülésszakán a parlament törvényerőre emelte népgazdaságunk ötödik ötéves tervét és elfogadta az 1976. évi költségvetést. Az ülésszak vitájában számos képviselő mondta el véleményét, hangsúlyozta állásfogla­lását. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, az alábbi beszédében ajánlotta elfogadásra az új ötéves tervet, szocialista építésünk nemzeti programját. Mezőgazdaságunk — és abban a termelőszövetkezetek — ered­ményei, a termelőerők jelentős változása révén születtek. A most záruló tervidőszakban gyors ütemben növekedtek és korsze­rűsödtek a mezőgazdaságban felhasznált ipari eszközök, anya­gok és gépek. Nagyobb számban vettek részt a gazdálkodásban a képzett szakemberek. A IV. öt­éves terv első négy évében pél­dául az állóeszközök bruttó ér­tékének évi növekedése 15, a forgóeszközöké 8 százalékot ért el. Ez már ipari ritmus A termelés növekedése döntő részben a mezőgazdasági nagy­üzemekben, az állami gazdasá­gokban és a termelőszövetkeze­tekben következett be, amelyek a vállalatszerű gazdálkodás fej­lesztésében ismét jelentősen ha­ladtak előre. A mezőgazdasági nagyüzemek termelésének a me­zőgazdaság országos átlagát jó­val meghaladó, 10 százalékos fej­­lődési üteme már ipari ritmust fejez ki, s ezzel lépést tart a ter­­melékenység fejlődése is, hiszen az állami gazdaságokban 800, a termelőszövetkezetekben 600 fo­rintra növekedett az egy munka­napra jutó termelés értéke. Új szellemet jelez, hogy eddig több mint 800 termelőszövetke­zet kapcsolódott be a különböző termelési rendszerek munkájá­ba. Ezzel a jobb eredmény, a na­gyobb teljesítmény érdekében, őrsként vállalta az együttműkö­déssel járó terheket, a nagyobb igényű, fegyelmezettebb munkát. A műszaki-technológiai fej­lesztés élvonalába tartozó mező­­gazdasági nagyüzemek egyre jobban érzik az integrált együtt­működés, a termelési folyamatok magasabb szintű szervezettségé­nek szükségességét. Időszerűnek tartják, hogy a feltételek megár­­lelődésének ütemében kerüljön sor társulások szervezésére, a tsz-ek, állami gazdaságok, me­zőgazdasági nagyüzemek ipar­­vállalatok között. Erre nagyobb szükség van, mint a kellően át nem gondolt egyesülésekre. A termelőszövetkezetek na­gyobb része gyorsan kíván előre jutni a műszaki fejlesztésben, a termelés, a gazdálkodás korsze­rűsítésében, a szakosodásban, a belső viszonyok fejlesztésében. Évi 4,5 százalék Az eredményeket az egés­z tár­­sadalom erőfeszítéseként átjárt bevált agrárpolitikája alapozta meg, amely összekapcsolta a pa­rasztság érdekeltségi rendszerét a terv fő termeléspolitikai célki­tűzéseivel, biztosította a mező­­gazdaság anyagi-műszaki bázi­sának és szellemi kapacitásának a termeléssel összehangolt növe­kedését. Mindennek és a parasztság ál­dozatos munkájának együttesen köszönhetjük, hogy mezőgazda­ságunkban évente 4,5 százalékkal emelkedett a termelés. Ezen be­lül a növénytermesztés évi ter­melése 4,1, az állattenyésztésé pedig 5,2 százalékkal nőtt. Az országos átlagot jóval meghala­dó fejlődés árnyoldala, hogy a termelési célkitűzések a kívána­tosnál és az elérhetőnél gyengébb hatékonyság mellett valósultak meg és a terv egyes részfelada­tait nem teljesítették a nagyüze­mek. Ismert dolog, hogy elmarad­tunk előirányzatainktól a zöld­ség-gyümölcs termelésben, gond­jaink voltak a cukorrépa-terme­léssel és a szarvasmarha-ága­zatban, ahol például most a tej­termelés alakulása okoz ellátási nehézségeket. Ezek a kedvezőt­len részjelenségek bár eredmé­nyeinket nem homályosítják el, arra intenek, hogy terveinket megalapozottabban készítsük el. Magasabban a mérce Az V. ötéves terv tervezete — az előző tervidőszak eredményei­re és tapasztalataira építve — a népgazdaság helyzetéhez igazod­va határozza meg a mezőgazda­ságunktól várt teljesítményeket. A mezőgazdasági termelés évi 3,2—3,4 százalékos növelése szükséges a tervezett belföldi el­látás és az export telj­esí­téséhez. Figyelembe kell vennünk a szá­mok értékelésénél, hogy a mező­­gazdasági nagyüzemeknek ehhez legalább évi 5—6 százalékos nö­vekedést kell elérni. Méghozzá a termelés szerkezetének olyan változtatása mellett,m­elyben az eszközigényesebb állattenyésztés,­­ azon belül a legeszközigénye­­sebb szarvasmarhatartás rész­aránya­ emelkedik. Ehhez a termelési célkitűzés­hez az anyagi ráfordításokat az előző tervidőszakéval azonos mértékben irányozza elő a terv. A nagyüzemek által megvalósí­tott beruházások reálértéke ala­csonyabb az előző tervidőszak­nál. A termelékenység 5 év fo­lyamán évi 12 százalékkal emel­kedett. Már ennyiből is látható, hogy az V. ötéves terv magasabbra tette a mércét. Csak a hozamok jelentékeny javulása, a kapaci­tások maradéktalan kihasználá­­sása, a ráfordítások nagyon meggondolt növelése útján érhe­tő el egyik oldalról a termelési cél megvalósulása másik oldalról az üzemi és személyes jövedelem biztosítása, amely a szövetkezeti parasztság tervszerű ösztönzését, a tervezett fejlesztések anyagi feltételeit és a­ gazdálkodás pénz­ügyi egyensúlyát lehetővé teszi. Jobb összhang minden szinten A tervjavaslat kidolgozása so­rán tudomásul kellett venni, hogy erőforrásaink nagyon is végesek, s a fejlesztési igényeket nem finanszírozhatjuk vágyaink szerint. Számolni kellett azzal is, hogy az iparszerű mezőgazdaság megvalósítása hosszú és nagy be­fektetéseket igénylő folyamat, amely a népgazdaság kialakult helyzetében csak fokozatosan, a rendelkezésre álló anyagi eszkö­zök gondos, takarékos felhaszná­lásával folytatódhat. Erre a terv előirányzatai az elengedhetetle­nül szükséges keretek között le­hetőséget is adnak. Eb­ben a helyzetben fokozottab­ban kell ügyelnünk arra, hogy a termelés, a feldolgozás és az ér­tékesítés között népgazdasági és üzemi szinten egyaránt az eddi­giinél jobb összhang alakuljon ki. Ha egyenlőtlen a vertikum kü­lönböző szakaszainak fejlettsége, nem megfelelő annak­ szervezett­­sége, a többi tényező hatása sem érvényesülhet megfelelően. Jó példa erre­ a cukorrépa-termelé­sünk. A tervidőszak nagyobb ré­szében a cukorrépa nyersanyag­­hiánya miatt maradtunk el a szükséglettől, az idén pedig a feldolgozó kapacitás szűkössége okozott veszteségeket. A problé­mák nehezén azonban talán túl­jutottunk. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek — ahogy a múlt év­ben is, a párt és a kormány ké­résének megfelelően, most is el fogják vetni a szükséges terüle­tet. Most az a döntő, hogy jobb fajtákkal és alaposabb előkészí­téssel, megfelelő technológia al­kalmazásával növeljük a hoza­mokat, érjünk el magasabb cu­kortartalmat és jobb szervezés­sel növeljük a feldolgozó kapa­citás teljesítményét. Helyes és természetes, hogy mezőgazdaságunkban a legkor­szerűbb technológiák alkalmazá­sára törekszünk, de a következő öt évben biztosan kellenek még a hagyományos termelési eljárá­sok, helye van a hagyományos paraszti kétkezi munkának is. Mi, Nádudvaron, a Vörös Csillag Tsz-ben például 900 hektáron termelünk cukorrépát. Felerész­ben a legkorszerűbb eszközök­kel, a terület másik felén azon­ban kézzel végezzük a növény­­ápolást, a szedést, a betakarítást. Nem vagyunk büszkék erre, de nem is szégyelljük, hogy ez a helyzet, a hagyományos paraszti munkának még továbbra is meg kell adni a becsületet. Hasonló a helyzet a zöldség- és gyümölcstermelésben is. Úgy vélem azonban, hogy ezen a te­rületen még jobban érződik az összehangoltság hiánya. Ebben az ágazatban még nagyon jelen­tős a kisárutermelés szerepe, te­hát a felvásárlással foglalkozó állami és szövetkezeti szervek­nek még nagyobb a felelősségük, nehezebb a feladatuk. Az előző évek szervezeti intézkedései csak mérsékelten javítottak a helyze­ten. A jó ellátás összehangoltabb munkát igényel az irányító szer­vektől, a termelőiktől, a felvásár­lóktól és a feldolgozó üzemektől egyaránt. Meg kell szüntetni azt az elmúlt években gyakran elő­forduló állapotot, hogy a meg­termelt áru és termék veszendő­be menjen, ne jusson el a fo­gyasztóhoz. Háztáji és kisgazdaságok A háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésének magas színvo­nalon tartása alapvető része a mező­gazdaság új ötéves tervé­nek. Ehhez azonban az eddiginél következetesebb munkát kelt ve­ (Folytatás a 4. oldalon) Csongrád megyében a belvizektől meggyötört földek összetömődött talaján traktort­árok végzik a mélyszántást.

Next