Szabad Föld, 1976. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
1916. JANUÁR 4. Téli vizek partján A kisfiú korcsolyát köt, azután nekiszalad a pálya jegének, fut-fut, majd kering körbe-körbe; a hangszóróban talán zene is szól, s hirtelen szemben találja magát valakivel — Klárival, Évivel, Annuskával —, összenevetnek és együtt suhannak tovább a szikrázó jégen ... Milyen békés és megnyugtató egy ilyen kép. A másik kép — egy döbbentő hír — szomorú: K. Imre és iskolás pajtása, Sz. Béla a tilalom ellenére a hajdani homokbánya jegére mentek csúszkálni; a vékony hóréteggel takart jég leszakadt Imre alatt; kétségbeesett sikollyal kapkodott a lék minduntalan leszakadó szélébe, azután elmerült a sötét vízben. Pajtása, Béla, borzadt rémülettel kiáltott segítségért, de már késő volt. A tilalmi táblákkal jelzett vagy nem jelzett, de a szerető és okos szülők által mindenképpen tilalmazott vadvizek — agyaggödrök, elhagyott homokbányák, hajdani lóúsztatók — nemcsak nyáron szedik — főként fiatal — áldozataikat! Mintha gonosz szellemei lennének a vadvizeknek, akik télen a vékony jégrétegek alatt állnak lesben, és azokat a gyerekeket várják, akik az anyaiapai „nem szabad !”-ot nem akarják meghallani, a tiltást nem akarják tudomásul venni és talán libabőrösen a félsztől, de vagánykodó bátorkodással rácsúszszannak az erősnek látszó jégtükörre. És megtörténik a tragédia: fájdalom, könny, gyász a vége, s árván marad egy hely az iskolapadban. Jaj! — nagyon kell vigyázni a gyerekekre a téli vizek partján is. Vigyázni — mitő, szerető szavakkal, figyelmeztetéssel, távoltartással. Vagy az öreg csősszel — mint egykor nálunk —, akinek volt ideje kerülőt tenni a homokbányák, agyagos gödrök és lóúsztatók táján, s figyelmeztetni a gyerekeket arra, ami tilos és kilátásba helyezni hogy a rossz cselekedetet megtudják a szülők, de még a tanító úr is! Ki tudja, hányunk életét mentette meg Puskás bácsi, a csősz, amikor elzavart bennünket a vályogvető gödröknek még a tájékáról is. S hányan szóltak még a felnőttek, akik odanéztek, beleszóltak, elparancsoltak ... Nincs mindenütt jégpálya, vagy egyéb korcsolyázó-szánkázó hely, de lehet csinálni a ház udvarán, az iskolaudvaron; a sík területen hamar megfagy a vékony rétegben kiengedett csapvíz, aztán elő a korcsolyát!... Suhanni a jégen — a téli örömök egyike. Ne árnyékolja be hát egyetlen anya s apa homlokát sem a felelőtlenség s az, hogy nem szólt, nem óvott, nem cselekedett időben. (d. r.) SZABAD FÖLD 3 A terv megőrzi a bevált agrárpolitikánkat Az új esztendő küszöbén, az országgyűlés decemberi ülésszakán a parlament törvényerőre emelte népgazdaságunk ötödik ötéves tervét és elfogadta az 1976. évi költségvetést. Az ülésszak vitájában számos képviselő mondta el véleményét, hangsúlyozta állásfoglalását. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, az alábbi beszédében ajánlotta elfogadásra az új ötéves tervet, szocialista építésünk nemzeti programját. Mezőgazdaságunk — és abban a termelőszövetkezetek — eredményei, a termelőerők jelentős változása révén születtek. A most záruló tervidőszakban gyors ütemben növekedtek és korszerűsödtek a mezőgazdaságban felhasznált ipari eszközök, anyagok és gépek. Nagyobb számban vettek részt a gazdálkodásban a képzett szakemberek. A IV. ötéves terv első négy évében például az állóeszközök bruttó értékének évi növekedése 15, a forgóeszközöké 8 százalékot ért el. Ez már ipari ritmus A termelés növekedése döntő részben a mezőgazdasági nagyüzemekben, az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben következett be, amelyek a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztésében ismét jelentősen haladtak előre. A mezőgazdasági nagyüzemek termelésének a mezőgazdaság országos átlagát jóval meghaladó, 10 százalékos fejlődési üteme már ipari ritmust fejez ki, s ezzel lépést tart a termelékenység fejlődése is, hiszen az állami gazdaságokban 800, a termelőszövetkezetekben 600 forintra növekedett az egy munkanapra jutó termelés értéke. Új szellemet jelez, hogy eddig több mint 800 termelőszövetkezet kapcsolódott be a különböző termelési rendszerek munkájába. Ezzel a jobb eredmény, a nagyobb teljesítmény érdekében, őrsként vállalta az együttműködéssel járó terheket, a nagyobb igényű, fegyelmezettebb munkát. A műszaki-technológiai fejlesztés élvonalába tartozó mezőgazdasági nagyüzemek egyre jobban érzik az integrált együttműködés, a termelési folyamatok magasabb szintű szervezettségének szükségességét. Időszerűnek tartják, hogy a feltételek megárlelődésének ütemében kerüljön sor társulások szervezésére, a tsz-ek, állami gazdaságok, mezőgazdasági nagyüzemek iparvállalatok között. Erre nagyobb szükség van, mint a kellően át nem gondolt egyesülésekre. A termelőszövetkezetek nagyobb része gyorsan kíván előre jutni a műszaki fejlesztésben, a termelés, a gazdálkodás korszerűsítésében, a szakosodásban, a belső viszonyok fejlesztésében. Évi 4,5 százalék Az eredményeket az egész társadalom erőfeszítéseként átjárt bevált agrárpolitikája alapozta meg, amely összekapcsolta a parasztság érdekeltségi rendszerét a terv fő termeléspolitikai célkitűzéseivel, biztosította a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának és szellemi kapacitásának a termeléssel összehangolt növekedését. Mindennek és a parasztság áldozatos munkájának együttesen köszönhetjük, hogy mezőgazdaságunkban évente 4,5 százalékkal emelkedett a termelés. Ezen belül a növénytermesztés évi termelése 4,1, az állattenyésztésé pedig 5,2 százalékkal nőtt. Az országos átlagot jóval meghaladó fejlődés árnyoldala, hogy a termelési célkitűzések a kívánatosnál és az elérhetőnél gyengébb hatékonyság mellett valósultak meg és a terv egyes részfeladatait nem teljesítették a nagyüzemek. Ismert dolog, hogy elmaradtunk előirányzatainktól a zöldség-gyümölcs termelésben, gondjaink voltak a cukorrépa-termeléssel és a szarvasmarha-ágazatban, ahol például most a tejtermelés alakulása okoz ellátási nehézségeket. Ezek a kedvezőtlen részjelenségek bár eredményeinket nem homályosítják el, arra intenek, hogy terveinket megalapozottabban készítsük el. Magasabban a mérce Az V. ötéves terv tervezete — az előző tervidőszak eredményeire és tapasztalataira építve — a népgazdaság helyzetéhez igazodva határozza meg a mezőgazdaságunktól várt teljesítményeket. A mezőgazdasági termelés évi 3,2—3,4 százalékos növelése szükséges a tervezett belföldi ellátás és az export teljesítéséhez. Figyelembe kell vennünk a számok értékelésénél, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeknek ehhez legalább évi 5—6 százalékos növekedést kell elérni. Méghozzá a termelés szerkezetének olyan változtatása mellett,melyben az eszközigényesebb állattenyésztés, azon belül a legeszközigényesebb szarvasmarhatartás részaránya emelkedik. Ehhez a termelési célkitűzéshez az anyagi ráfordításokat az előző tervidőszakéval azonos mértékben irányozza elő a terv. A nagyüzemek által megvalósított beruházások reálértéke alacsonyabb az előző tervidőszaknál. A termelékenység 5 év folyamán évi 12 százalékkal emelkedett. Már ennyiből is látható, hogy az V. ötéves terv magasabbra tette a mércét. Csak a hozamok jelentékeny javulása, a kapacitások maradéktalan kihasználásása, a ráfordítások nagyon meggondolt növelése útján érhető el egyik oldalról a termelési cél megvalósulása másik oldalról az üzemi és személyes jövedelem biztosítása, amely a szövetkezeti parasztság tervszerű ösztönzését, a tervezett fejlesztések anyagi feltételeit és a gazdálkodás pénzügyi egyensúlyát lehetővé teszi. Jobb összhang minden szinten A tervjavaslat kidolgozása során tudomásul kellett venni, hogy erőforrásaink nagyon is végesek, s a fejlesztési igényeket nem finanszírozhatjuk vágyaink szerint. Számolni kellett azzal is, hogy az iparszerű mezőgazdaság megvalósítása hosszú és nagy befektetéseket igénylő folyamat, amely a népgazdaság kialakult helyzetében csak fokozatosan, a rendelkezésre álló anyagi eszközök gondos, takarékos felhasználásával folytatódhat. Erre a terv előirányzatai az elengedhetetlenül szükséges keretek között lehetőséget is adnak. Ebben a helyzetben fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy a termelés, a feldolgozás és az értékesítés között népgazdasági és üzemi szinten egyaránt az eddigiinél jobb összhang alakuljon ki. Ha egyenlőtlen a vertikum különböző szakaszainak fejlettsége, nem megfelelő annak szervezettsége, a többi tényező hatása sem érvényesülhet megfelelően. Jó példa erre a cukorrépa-termelésünk. A tervidőszak nagyobb részében a cukorrépa nyersanyaghiánya miatt maradtunk el a szükséglettől, az idén pedig a feldolgozó kapacitás szűkössége okozott veszteségeket. A problémák nehezén azonban talán túljutottunk. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek — ahogy a múlt évben is, a párt és a kormány kérésének megfelelően, most is el fogják vetni a szükséges területet. Most az a döntő, hogy jobb fajtákkal és alaposabb előkészítéssel, megfelelő technológia alkalmazásával növeljük a hozamokat, érjünk el magasabb cukortartalmat és jobb szervezéssel növeljük a feldolgozó kapacitás teljesítményét. Helyes és természetes, hogy mezőgazdaságunkban a legkorszerűbb technológiák alkalmazására törekszünk, de a következő öt évben biztosan kellenek még a hagyományos termelési eljárások, helye van a hagyományos paraszti kétkezi munkának is. Mi, Nádudvaron, a Vörös Csillag Tsz-ben például 900 hektáron termelünk cukorrépát. Felerészben a legkorszerűbb eszközökkel, a terület másik felén azonban kézzel végezzük a növényápolást, a szedést, a betakarítást. Nem vagyunk büszkék erre, de nem is szégyelljük, hogy ez a helyzet, a hagyományos paraszti munkának még továbbra is meg kell adni a becsületet. Hasonló a helyzet a zöldség- és gyümölcstermelésben is. Úgy vélem azonban, hogy ezen a területen még jobban érződik az összehangoltság hiánya. Ebben az ágazatban még nagyon jelentős a kisárutermelés szerepe, tehát a felvásárlással foglalkozó állami és szövetkezeti szerveknek még nagyobb a felelősségük, nehezebb a feladatuk. Az előző évek szervezeti intézkedései csak mérsékelten javítottak a helyzeten. A jó ellátás összehangoltabb munkát igényel az irányító szervektől, a termelőiktől, a felvásárlóktól és a feldolgozó üzemektől egyaránt. Meg kell szüntetni azt az elmúlt években gyakran előforduló állapotot, hogy a megtermelt áru és termék veszendőbe menjen, ne jusson el a fogyasztóhoz. Háztáji és kisgazdaságok A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének magas színvonalon tartása alapvető része a mezőgazdaság új ötéves tervének. Ehhez azonban az eddiginél következetesebb munkát kelt ve (Folytatás a 4. oldalon) Csongrád megyében a belvizektől meggyötört földek összetömődött talaján traktortárok végzik a mélyszántást.