Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
30. némafilm alkonyán, ílkozás hiányában, agazgatósága a berlini ■ta bérbe a Gyarmat rmekét. így készült el Henri Kosterlitzen a magyar tárgyú, feszülő és éneklő „Vaután”, mely témáját Sándor „Bakaruhanovellájából merítis cselédlányt Gaál játszotta, az alkalmruhát öltő fiatalurat Ohlich, aki magyarul filmben: „32-es baka ...” Az 1936—57-ben Bakaruhában” persze is volt. Hunyady szerdóban hű feldolgozás, arnap délután” demág nevezetesebb tette, hogy vele nyiti márciusában a loitványosságát, az Ufa csipkézett, már szípített új mozipalotáimat, ott, azon a heaz első magyar filtánc”-ot pergették arminc évvel ezelőtt, dékezett akkor már a világossá vált, hogy egész gépezetét a hantásra kell átalakítósban nagy csatazaj, edés zajlott a hanbadalmak előjogai és nai körül. A magyar nel is, aki kézműves egelső hazai hangostulajdonképpen hanlamarosan „hangadó” , a perlekedésekben filmlexikon feljegy, nagy port vert fel rá, hogy az első amersfilmek bemutatását Mégpedig azzal, szabadalmat bitorolamerikaiak. De csakáyítást nyert, hogy bennszülött amerikai vndeddig elfektetett alálmánya, nemcsak Juel eljárását előzte de a világ összes tebszabadalmát is.agyarországot, s főleg filmipart akkor már üzleti érdekelség netországhoz, mint. Amellett Berlin közelebb volt Newgy Hollywoodnál. A rmányzat tehát kükénesztett Berlinben Béla belügyminiszer vezetésével, hogy illetve a Filmiparig hangos filmfelveezést vásároljon az i Itlang cégtől. A To’olt egyébként a legonkurrense az ameri Electric vállalatgyminiszter több nap Berlinben, s végül a cbb és akkor legfilmtechnikai felszenegrakodva tért hamindenki örömmel , nagyszerűen sikert.eg az volt a dnemijon ki gyártson han-Az állam? Hiszen nűterem és az egész Vagy a magántőkéjéből esetre egy proszífésére bérbe venrmeket? az utóbbinál, lis 29-én szép, tavaszi napsütésben népes kísérettel, egyszerre két miniszter is megjelent a Hunnia udvarán, Scitovszky, a belügyminiszter és Bod János kereskedelmi miniszter. A filmhíradó kamerái rájuk szegeződtek. És most már nemcsak a képüket, de avatóbeszédüket is megörökítette a híradó filmszalagja. (Mert időközben a Magyar Film Iroda szintén hangoshíradók gyártására rendezkedett be.) A Hunnia műtermeit teljesen átépítették. Nemrég még olyan üvegcsarnok kellett, amely a napot becsalogatta. Viszont addigra már annyit fejlődött a világítási technika, hogy erre semmiszükség sem volt. Ellenben most minden külső zajt és zörejt kellett könyörtelenül kirekeszteni a leggondosabb szigeteléssel, míg odabent a legtökéletesebb akusztikai feltételeket kellett megteremteni. A Hunnia legelső fiatal hangmérnöke, azóta számtalan magyar film mérhetetlenül kifinomult hallású és nagy felkészültségű mestere, Lohr Ferenc volt, aki ma, ha nyugdíjasként is, ugyanezen a pályán működik. Új kellékek vonultak be a filmgyárba. A felvételt jelző, teljes csendet parancsoló duda. És a csapó ... Arról szegény duda sem tehet, hogy olykor azért a Gyarmat utcában elrobogó egy-egy teherautó vagy egy közeli, élesebb vonatkürty megzavarta a felvételeket. Elsőnek a „Kék bálvány” című produkció vonult be a műterembe. Beregi Oszkár, Jávor Pál, Gőzön Gyula, Fenyvessy Éva játszott benne. Egy hihetetlenül merész pesti nagyvállalkozó, többszörös háztulajdonos, finanszírozta. Rossz nyelvek szerint a „Kék bálvány” minden tekintetben „nagy” film volt. Nagy várakozás és nagy csalódás. Nagy befektetés és nagy ráfizetés. Ezután jött a „Hyppolit, a lakáj”, egy pesti és egy prágai cég közös filmje. Mikor került sor újra azután hasonlóan találatos realista, társadalomábrázoló magyar vígjátékra? Legalább tizenöt évig egy sem akadt, amely e tekintetben még csak meg is, közelítette volna. És siker volt! Amíg vetítették, szünet nélkül hullámzott a nevetés a nézőté'' ren. Humorát az táplálta, hogy fenntartás nélkül gúnyolta az uborkafára akkoriban felkapaszkodottak úrhatnámságát. És Kabos Gyula alakításában bemutatta a kispolgár lázadását is e kényelmetlen és feszélyező nagyzolás ellen. Kabos, Csontos, Jávor — a közönség első számú kedvence lett. A női főszerepeket Haraszti Mici, Fenyvessy Éva, Erdélyi Mici játszotta.. A „Hyppolit” elkészült „Er und sein Diener” címmel, német színészekkel, német nyelven is. De mit sem érthettek mega német színészek a sajátosan pesti humor ízéből és szelleméből, mert a film feltűnés nélkül is igen hamar a feledés ködébe merült. A Hyppolittal tehát új és igen ellentmondásos korszaka kezdődött el a magyar filmnek, egészen a felszabadulást követő évekig, amikor a nép állama vette kezébe a filmgyártást Sas György Szabadtéri repülőgép-múzeum nyílt a MÉM repülőgépes szolgálat kaposvári telepén. A szabadtéri múzeumot szívesen látogatják a repülés iránt érdeklődő fiatalok. A gépeket a repülőiskola hallgatói gondozzák. Tervezik, hogy újabb, a repülésből már kiöregedett típusokkal gazdagítják majd az állományt. (Geleta Pál felvétele) Beszélni tani! felnőtteket Egy tanárnál jártam látogatóban, aki sok évvel ezelőtt arra vállalkozott, hogy megtanítja értelmesen beszélni az embereket. Bognár Elek a neve, több könyvet írt tapasztalatairól, s ezeknek a köteteknek olvasói zarándokolnak hozzá segítséget kérve. Megmutat egy levelet, nemrégen kapta egy fiatalasszonytól, aki kétségbeesetten írja, hogy nem tudja kifejezni magát, nem tud szót érteni azokkal, akik között él. Esti iskolába jár, úgy érzi, jól megtanulja az anyagot, s mikor felelnie kell, kettest kap, mert nem tudja elmondani, amit tud. — Ez az asszony személyesen is felkeresett, bizakodva távozott, s amikor másodszor jött, csinosabb, fiatalabb lett, még a frizurája is más volt... — Ennyit jelentene a beszéd? De hiszen — úgy érezzük — beszélni mindenki tud, akinek a hang megadatott. — Beszélni sokféleképpen lehet. Úgy beszélni, hogy hatása legyen, hogy elérjük vele, amit akarunk, hogy megértessük magunkat másokkal és legjobban, legszebben fejezzük ki gondolatainkat — ez már tudomány. S hogy tudomány, azt bizonyítja, hogy Bognár Elek főiskolán is tanít, méghozzá műszaki továbbképző főiskolán. Gépekkel, számokkal foglalkozó mérnököket oktat a beszédre. — Ezek a vezetők nemcsak számokkal, gépekkel, termelési eredményekkel foglalkoznak, hanem emberekkel is. Értekezleteket tartanak, beszámolnak, problémákat igyekeznek megvitatni. Ugye, mennyit panaszkodunk, hogy hosszúak, unalmasak az értekezletek? Nos, ez gyakorta az előadón múlik. Az előadón akinek értelmesen, érdeke kellene beszélnie, úgy, hogy a részvevők figyelmét felkeltse, hogy hatásától ne tudjanak szabadulni, hogy ne egymással sugdossanak, ne a papírlapra firkáljanak, vagy az ablakon át nézzék az eget, hanem kövessék az előadó gondolatait, s folytassák azt a magukéval. — Sokat és olykor feleslegesen beszélünk. Tudni kell időben elhallgatni, tudni kell azt, hogy mit mondjunk egymásnak, hogy ne bántsuk meg oktalanul, akit szeretünk, tudnunk kell hallgatni is olykor, hallgatni a másik beszédét, hiszen életünket a beszélgetések fűzik át. — Nem akarom a tévéseket bántani, de sokszor tapasztalom, hogy a riportalanyokat sem hagyják beszélni, kibeszélni. Közbevágnak, átfogalmazzák mondataikat, megzavarják őket. Sok embert tesz gátlásossá az, ha nem tudja elmondani, amit szeretne. Lámpalázról írott könyvemben többek között ezzel is foglalkoztam. Bognár Elek valamikor színész volt. S azt mondja: ritkán hall manapság szépen beszélő fiatal kollégát. Sem a Színművészeti Főiskolán, sem másutt nem foglalkoznak alaposan a beszéddel. — A mai rohanó élet azt eredményezi, hogy az emberek sietnek beszélni, nem válogatják szavaikat, zsargont használnak, nem keresik a szép kifejezéseket, annál többen vágják oda a csúnya szavakat. S hogy mi lesz ennek az eredménye, arról sok szomorú példát említhetnék. De inkább a jóról beszélünk. Arról, hogy tanfolyamot vezet Budapesten, s előadásokat tart vidéken. Hogy mind több vállalat vezetősége fordul hozzá azzal a kéréssel, foglalkozzon a fiatal vezető emberekkel, és felkeres beteg embereket is, akik azt hitték, soha nem tudnak többé beszélni. Szenvedély az övé, amely szüntelen tevékenységre sarkallja, új és új feladatokkal látja el, tapasztalatokkal gazdagítja. — A kéz, amelynek oly fontos szerepe van a beszédben, a kéz egyszerűen kiment a divatból. A mérsékelt gesztikuláció-----véleményem szerint — levezeti az indulatokat, s hozzátartozik a beszédhez, a szónoklathoz, a szavaláshoz. Vigyázzban állva nem lehet nagy érzéseket kifejezni, nem véletlen, hogy Petőfi annak idején esküre emelt két ujjal szavalta a Nemzeti dalt — ezért ma megszólják a versmondót. Ennyit s még mennyi mindent lehetne szólni a beszédről, a lendületességről, tömör fogalmazásról, hatáskeltésről, tettre buzdításról. Sétálnak-e ma még fél éjszakán át a szerelmesek úgy, hogy közben beszélgetnek? Ülnek-e még össze barátok, érdekes gondolatokat cserélve, vagy csak monoton ismétlésekbe, üres hahotákba fulladnak az összejövések? Tanítja-e szép beszédre a szülő a gyermekét? Lám csak, ennyi mindent jelent beszédre tanítani. Csoda-e, hogy a beszédtanár fáradhatatlan? S hogy munkáját soha nem találta egyhangúnak? Bende Ibolya Markó Pál: Szeptemberi színek Az esőre szürkülő égbolt, akár a kifeszített denevér szárnya. S míg bódultan, önnön romjain ül a magány, egy bodzabokor, mint szutykos öregasszony leveti őszi rongyait a folt hátán-folt, ökörnyák foszlányos avaron__ A közeli kertben már tördeli fűszál-ujjperceit a szénaboglya. Csak a levéltakarta hamvas gyümölcs les rá ... Mély kutak gyűrűire rozsdás foltok kövesednek. Itt, az esőverte tájon, a füstös gerendák alatt, sámlin ülve varr anyám; az avaron fogócskát játszanak barnaszoknyás falevelek, s a táj rozsdás, elrongyolt abroszokat terít a föld asztalára. Vendéget, őszt várnak az erdők. SZABAD FÖLD 13