Szabad Föld, 1982. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-19 / 51. szám
MBER 18. ) Az ötvenes években Klári lápommal valamilyen kirándulásn vettünk részt a fővárosban, az egyik múzeum előtt diákok agy csoportja vett körül valakit. A kíváncsiság bennünket is odafialt. Ott láttuk meg Kodály tanor urat. Amikor ő kiszabadult a Sikongó gyermekgyűrűből, föllé toródva hozzáléptünk. Bemutkozás után azt mondta megpeppent lányomnak: ,Dedikálom a lapot, ha szolmizálni tudsz.’ 1953-ban végleg Kecskeméten ülepedtünk le. Sokat és sokszor vettem részt Kodály-ünnepségesen. Már több éve ismételten mgrendezik Kecskeméten a Nemetközi Kodály-szemináriumot. Néhány eszperantista csoporttól adott meghívásnak eleget téve szperantóul tartottam előadást árosunkról és Kodályról. Csaláamnak is sikerült Kodály zenéihez közelebb kerülnie. Pannánk egyik leszármazottja tromitatanár lett Békéscsabán a zeneiskolában, egy másik pedig óvóéként tanítja a munkásasszogok kicsinyeit a Csepel Textilművek óvodájában, örömmel gyűltem le tavaly unokám, az óvó- 5 szakdolgozatát, aminek témája az óvodai zenei nevelés volt. Ma őrzöm egy másolati példányát,elynek mottója Babits Mihály srséből van, megmondom titkát, édesem a dalnak a magát hallgatja, aki dalra hallgat indenik embernek a lelkében dal van s saját lelkét hallja minden dalban , akinek szép lelkében az éjjeke hallja mások énekét is szépnek.” Kállai Lajosné (Budapest, VIII., Práter u. 4. fsz. 4. Postai irányítószám: 1032) gyermekkori élményével ismertet meg bennünket. „Alig lehettem tízéves, a Fertőelléki Sarród falucska iskolájáén jártam, amikor egy napon tatánk, Csapó Imre, azzal lépett az osztályba, hogy átsétálunk szomszéd községbe Eszterházát. Azt mondta, a kultúrházba megyünk és ott találkozunk egy beszerzővel. Más közeli falvakál, így Süttörről, Endrédről, Néplakról, Hegykőről is jönnek la iskolás gyerekek. Átsétáltunk s a vendég már a fnpadon, egy hosszú asztal mellt ült, középen. Bemutatkozott, így ő Kodály Zoltán. Halkan ő adta kívánságát is. Azt, hogy ki milyen nótát tanult a nagymamájától és a nagypapájától, it énekelje el. Nagy csend lett és hallgatás egyszercsak a tanító úr megfogta kezemet és kiölvitt a színpadra, odáig megkérdezett, hogy mién szép dalt tudok. Tanítóm megerősítgette bennem a bátoráért, hogy csak mondjam. Így az megeredt a nyelvem. Sorolni : Árok, árok, de mély árokba estem..., aztán a másikat: özvegy asszony fehérre meszelt háza ... -Eszeterházi artézi kút azért nem lett kész... és így tovább. Erre Kodály azt mondta, hogy ezeket el is kell énekelnem. Megsimogatta a fejemet, hogy bátor kislány vagyok, én pedig elénekeltem minden szép dalt, amit tudok. Végül kaptam tőle egy kis csomagot, alig vártam, hogy a helyemen kibontsam. Hát selyemcukor volt benne. Megörültem neki, és hamar bekaptam belőle egy szemet. Most hatvanhárom éves vagyok, de mindig boldogan emlékszem arra a szomorú arcú, gondterhelt, szerény Kodály Zoltánra.” Korsics Anka, a rádióból is jól ismert énekesnő (Mohács, Felszabadulás u. 7. Postai irányítószám: 7798) ugyancsak személyes élményre emlékszik vissza: „Kodály tanár úrral életemben először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendékeként a népzenei vizsgán találkoztam. Szombat volt, több növendék nem jött aznap, így a vizsgám három és fél órán át tartott. A kötelező magyar népzenei anyag éneklése, és elemzése után még macedón, görög, örmény és délszláv népzenét énekeltem — de a magyart órákon át. Végül kérdezte a tanár úr, hogy hová való vagyok. Azt feleltem, hogy mohácsi. Kérdezte, énekelnek-e még ilyen dalokat a parasztok. Azt feleltem: igen. Én magam is a Mohácsi-szigeten töltöttem a nyarat, és barátnőimmel a jószágot mezőn legeltetve, mindig énekeltünk. Kérdezte továbbá a tanár úr, hogy ismertem-e Schneider tanár urat. Ismertem, hisz ő tanított második elemiben. Mielőtt a tanár úr a vizsgát befejezve, hazaindult volna, merészen megkérdeztem, nem jönne-e le hozzánk, Mohácsra. Kisvártatva megszólalt: ,Jó, akkor vasárnap lemegyünk.’ így is történt. Először Schneider igazgató úrhoz mentünk be, majd a szüleimhez, ahol a zeneiskola növendékei énekkel és virággal fogadták Kodály tanár urat. Délután az egykori polgári iskolában összejöttek a parasztnénik és bácsik, és énekeltek Kodálynak. Másnap Nagybaracskára mentünk gyűjteni, harmadnap pedig Benedek tanító úr szőlőjébe, majd vissza Pestre. Évek múlva is vittem Mohácsról, egy kérd tanítómtól népzenei anyagot a tanár úrnak.” Vankóné- Dudás Juli (Gall Tamácsa, Petőfi u. 97. Portai irányítószám: 2183), a jeles festőasszony, ugyancsak kapcsolatba került életútján Kodály nevelő , tevékenységével. „Kislány voltam még, amikor libákat őrizve kinn voltam a szabadban és idegenek énekeltetni akartak. Másoktól tudtam meg, hogy néprajzkuitatók voltak, akik szüleimhez jöttek, hogy népdalokat gyűjtsenek. Olyan kapcsolat alakult ki családunk és közöttük, hogy egész nyarakat nálunk töltöttek. Attól az időtől fogva emlékszem dr. Gönyei Sándor tanár úrra. Ő vitt föl rajzaimmal együtt Kodály Zoltánhoz. A szentiváni tűzugrás "volt az első, ami nagyon megtetszett Kodály Zoltánnak, és a Gyermeklakodalmas. Ennek nyomán kaptam megbízást, hogy hozzak össze egy gyermekcsoportot. Lejátszatták velünk a játékokat, fényképeztek bennünket és az egész dolgot leírta Gönyei tanár úr. A néprajzosok minden játékot fölgyűjtöttek nálunk, és velem lerajzoltatták azokat. Bíztattak, ha nagylány leszek, csoportom lehet a Gyöngyösbokrétában. A dalok gyűjtéséért, és énekléséért, meg a játékért papírt és ceruzát kaptam, hogy ne kerüljön pénzünkbe ez. Amit egy hét alatt megrajzoltam,Gönyei tanár úr szombaton vészeszedte, és vitte, hogy megmutassa Kodály Zoltánnak. Amikor elismerő szavakat mondott Kodály a munkámról, én voltam a világ legboldogabb gyermeke . Ennél nagyobb fizetséget rajzaimért sosem kívántam volna. Amikor tizennyolc éves lettem, megalakult nálunk a nagy csoport. Kedvelt dalaimból és játékaimból műsort állítottam össze. Gönyei tanár úr elvitte az anyagot Kodály Zoltánhoz, hogy bírálja el. Ő egyetértett azzal és 1938 augusztusában Paulini Bálával meg is hívtak bennünket háromnapos budapesti szereplésre. Mint falum népi együttesének vezetője, többször találkozhattam Kodály tanár úrral. 1964-ben például hosszan elbeszélgetett velem a lakásán és rövid mondatokkal is nagy tanulságokat tárt elém. Még a Zeneakadémiára is meghívott ottani órájára. Több dalt elénekeltetett velem a hallgatók előtt. Az egyiket háromszor is. Ennek az volt az oka, hogy mindig másképp énekeltem. Ezért Olavai Imre tanár urat, aki akkor még hallgatója volt, utánam küldte a Keleti pályaudvarra, ott is énekeltesse el velem, hátha egy másik változatot hall tőlem. Azon a napon, amikor meghalt Kodály tanár úr, akkor halt meg az édesapám is, kilencvenötödik évében. Egy-két irigyem meg is jegyezte akkor, hogy meghalt a mostohaapám és az édes is, így letűnt a csillagom. De nem így történt. Csillámunk, Kodály, ma fényesebb, mint bármikor volt.” Hehhez jurnák szólásmunésok s Következő összeállításunkban lakóhelyükhöz fűződő szólásmondások összegyűjtését és beküldését kérjük Olvasóinktól. Ilyesmit majd mindenki ismer. Le is írok néhány példát. Az ország egyes tájain arra, aki rossz állapotban vagy nagy bajban van, azt mondják: „Helyén van, mint Makó víz után.” Vagyis az állapota olyan siralmas, mint amilyen Makóé volt, annak utána, hogy az árvíz elöntötte... Arra, akinek jó dolga van, viszont, sokfelé azt mondják: „Él, mint Marci Hevesen”. A becsípett emberre viszont így mutat rá a szólás néhol: „Nyílik, mint Marci Hevesen”. Az újabb szólásmondások közé tartozik: „ő sem most jött Monorról biciklivel”. Ami úgy értendő, hogy neki is megvan a magához való esze, nem esett a feje lágyára. Az viszont nem a legjobb helyzetet érzékelteti, amikor azt mondják valakikről: „Kenyereznek, mint a monoszlaiak”. Monoszlón ugyanis üres kenyeret ettek a nagy nincsek idején. Azt pediglen, aki nem tudja megkülönböztetni a jó italt a rossz ízűtől, tréfásan imigyen emlegették: „Elvette az Isten a szája ízét, mint a pápai bírónak”. Nos, ezekhez hasonló, de a beküldő lakóhelyére vonatkozó szólásmondásokat és azok magyarázatait várjuk. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6. Postai irányítószám: 1978. Kérjük, ne feledjék el fölírni a levélborítékra: „Írjunk együtt újságot! A mostani összeállítás szerzőinek értékes könyvjutalmait küldünk és ugyancsak ilyen jutalomra számíthatnak azok is, akiknek írása a legközelebbi összeállításba bekerül. Bajor Nagy Ernő SZABAD FÖLD I. (KÁLLAI JUDIT RAJZA) a Fókusz-család büszkesége Vannak, akik úgy tartják: a 13-as szám — főleg a babonás ember számára —, szerencsétlenséget tartogat. Nem kívánjuk e hiedelmet cáfolni, de az tény, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat 1969. telén megnyílt Rákóczi úti Könyváruháza esetében a fenti babona kudarcot vallott, hiszen az áruház pontosan a 13. évében sorsdöntő megújulásához érkezett. Ez a megújulás nem csupán külsőségekben imponáló, de tartalmi vonatkozásban is olyan, hogy méltán érdemesül az áruház elnevezésre a többi nagy budapesti (persze más profilú) áruházak sorában. Az áruház az elmúlt 13 év alatt, szinte észrevétlenül, kinőtte magát, forgalma több mint négyszeresére emelkedett a megnyitás évéhez viszonyítva, raktározási gondjai is sürgették a változást, a terjeszkedést. Nos, a most minden igényt kielégítő Könyváruház kétszintes eladótérben, vonzó, harmonikusan szép környezetben fogadhatja a vásárlókat, akik eddig is szép számban keresték föl nemcsak a fővárosból, de Záhonytól Szentgotthárdig az ország szinte minden részéből. A megújult Könyváruház, a szépirodalmi alkotások és szakkönyvek teljes választékát nyújtva, valóságos könyvesbirodalom, megérdemli hát, hogy bemutatásához egyfajta kis útikalauzzal szolgáljunk. Földszinti részén kapott helyet a szépirodalom és a szakkönyvek sokasága, továbbá az információs szolgálat, mely minden vásárlónak készséggel segít eligazodni, vásárlásához tanáccsal, tippekkel hozzájárulni. Az emeleten található a gyermekvilág, ifjúsági és gyermekkönyvek tartománya, a zenemű- és hanglemezrészleg, továbbá a szebbnél szebb képzőművészeti kiadványok, albumok és színpompás poszterek választéka. Ugyanitt a vásárló bekukkanthat a Böngészdébe is, amelynek polcain egységáron kapható sok-sok, korábban megjelent szépirodalmi mű és szakkönyv. Kereskedelmi funkciója mellett a Könyváruház közművelődési feladatköréről is essék pár szó. Kamaratermében lehetőség nyílik könyvkiállításokra, dedikálásokra, könyvbemutatókra, filmvetítésekre is, ily módon még elevenebb kapcsolat alakítható ki a könyvszerető, művelődni vágyó nagyközönséggel, az ide látogatókkal. Az átalakított, újjávarázsolt Könyváruház újbóli megnyitása óta beletartozik az Állami Könyvterjesztő Vállalat nagy Fókusz-családjába (szakosított Fókusz bolthálózatába), épp ezért fölvette a Fókusz Könyváruház nevet. Területe több mint 1600 négyzetméter. Ám nem elsősorban imponáló méreteivel vonzza a vásárlók sokaságát (mint ahogyan a Népstadiont sem látványossága miatt keresték föl annak idején hétről hétre százezrek, sokkal inkább az ismétlődő, színvonalas mérkőzések bűvöletében). Így van ez a Fókusz Könyváruházzal is, mely most, a nagy karácsonyi bevásárlások, ajándékkiválasztások napjaiban napról napra több vevőt szolgál ki, gondoskodva arról, hogy minél több csillogó fenyőfa alá jusson egyegy szép könyv vagy hanglemez. Az elmúlt, ünnepváró hetek forgalma s az érdeklődés mindenfelől: megnyugtató biztosíték arra, hogy a Fókusz Könyváruház maholnap éppúgy fogalommá válhat a vásárlóközönség körében, mint például a Corvin, vagy a Skála Áruház. Székely Dezső Beatles Tommy Steel brit művész leplezte le azt a bronz szobrot, amelyet a Beatles együttes emlékére szülővárosuk, Liverpool számára készített. A szobor Eleanor Rigbyt, az egyik legismertebb Beatles-sláger „főszereplőjét” ábrázolja. Az együttes húsz évvel ezelőtt indult el a világhírnév felé vezető úton.