Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 2. szám
A SZÁLAD FÖLD Beszélgessünk egy kicsit A szolgáltatásról A társaság — melynek tagjai az irodalomban is járatosak — ezúttal a szolgáltatás minőségéről, a tisztes ipar, a kereskedelem és vendéglátás hajdani, jó hírének és színvonalának hanyatlásáról beszélgetett. Az egyik közülük ekképp elmélkedett, amikor közéjük telepedtem : — Tudjátok-e, mióta van panasz erre a területre? Amióta a hajvágást, a cipőtalpalást, a kenyérsütést és a kispörkölt kihozását nagyképűen szolgáltatásnak nevezzük. Vagyis cirka az államosítás és a szövetkezetesítés óta. Ekkor felejtettünk ki valamit a számításból. — Ekkor száműzték a szóban forgó területekről a szakma értőit és megszállottjait, azokat, akik még hivatásuknak, életük értelmének és legfőbb céljának tekintették azt, amivel foglalkoznak — fűzte tovább a gondolatot a másik, és mindjárt példát is említett rá: — Az 50-es években Pesten magam is találkoztam egy kiváló kereskedő hírében álló földimmel. Nem találjátok ki, hogy mit csinált. Villamost vezetett a körúton. Ugyanakkor odahaza a földműves-szövetkezet kereskedelmi hálózatának irányítását egy derék suszterra bízták, akire azért esett a választás, mert aktív látogatója és felszólalója volt az értekezleteknek és a szemináriumoknak. — Megálljunk csak! — kiáltott a harmadik. S a nyomaték kedvéért felemelte a kezét. — Hátha csak mi, idősebbek látjuk igen sötéten a dolgot. A mi korunkbeliek már hajlamosak a pesszimizmusra, felejtik a csúnyát, szebbnek látják a régit. Azzal én is egyetértek, hogy az ipar és a kereskedelem fogyatékosságát azóta szembeötlőek, amióta a lakosság szükségleteit kielégítő munkát a szolgáltatás rangjára emelték. A hajdani derék mesterek általában e fogalom ismerete nélkül is megelégedésre tették a dolgukat: az asztalos jó székeket csinált, a borbély mosás és szeszbedörzsölés nélkül is levágta a hajat, a kereskedő pedig kedvesen mosolygott, és gyorsan kiszolgált. De hangsúlyozom, hogy: általában. Mert emlékezzetek csak vissza a jó Móra Ferenc ..Isten áldja a tisztes ipart!” című szarkasztikus hangú írására! — Amelyben a kétbalkezes lakatos dolgavégezetlenül otthagyta? — Mégpedig a bezárt ajtó mögött, mondván, hogy „majd később visszajövök”, de nem jött. Pedig már háromszor küldtek érte, ígérve neki négylovas hintót, esperesi cingulusos szivart és a Notre Dame de Sionból kikerült valódi szobalányt is. — Hát ilyen is akadt közöttük — hangzott a kényszeredett beismerés —. De az efféle „Mekk mesterek” a szakma szégyenei voltak,s a testületük kiközösítette őket soraiból. A legtöbben azért értették a dolgukat. És főleg nyájasak, udvariasak voltak a kuncsafthoz. Rámosolyogtak, köszöntek neki, megkérdezték tőle, hogy mit tetszik kérni, készségesen kiszolgálták, ha volt miből, ha nem volt, sajnálkozva közölték, hogy momentán éppen kifogyott, de ha legközelebb erre jár, okvetlenül nézzen be, majd az ajtóig kísérve elköszöntek tőle. . Mindenkinek akadt emlékei között említésre méltó példa. Az egyik: — Az én falumban az idősebbek még ma is sajnálkozva emlegetik a munkaszolgálatban elpusztult Frenkel urat, a rőföst. Ha éppen nem volt vevője, és más dolga sem akadt, kint állt az üzletajtóban és a gyanútlan járókelőket beinvitálta, mondván, hogy nem muszáj vásárolni, csak tekintse meg a portékáját. A jó példára azonban rögvest tromf következett, mégpedig mai. — A minap bementem egy férfidivatüzletbe inget vásárolni. Amikor a 4-500 forintos ingek között válogatva bátorkodtam megjegyezni, hogy nem karcsúsítottat kérnék, a türelmetlen eladónő a fülem hallatára és felém intve e szavakkal fordult kollégáihoz: „Az ilyenvevőktől mászok én a falra!” És dühös ábrázattal elém lökött egy másik stósz inget. — Én meg karácsony előtt a szövetkezeti fodrászatból léptem ki keserű szájízzel — kontrázott a másik —. Mit tagadtam, férfi létemre először még örültem is, hogy nem a kopasz és savanyú képű pasas, hanem a bájos, fiatal fodrászlányszékébe ültettek. Azt még elnéztem neki, hogy hajvágás közben percenként a telefonhoz hívták, s hogy a megkérdezésem nélkülcigarettára gyújtott és szemtelenül az orrom alá füstölt. Hanem a végén, amikor a fogason lévő ruhaseprűért nyúlt ésén — naiv lélek — készséggel álltam rendelkezésére, megszégyenítve tapasztaltam, hogy nem rólam, hanem magáról söpörte le a hajat, miközben köszönő szó és fejbiccentés nélkül zsebelte be a máig sem tudom miért kapott borravalót. — Namármost! — próbálta levonni a konklúziót a téma elindítója. A negatív példaként említett mindkét üzlet az úgynevezett szolgáltatóiparhoz tartozik. De kérdem én: hol itt a szolgáltatás és a szolgálat? Bizony mondom: a derék, udvarias, a szolgálatkész mester és kereskedő típusa kiveszőben van, akár a varánusz. Ma már csak mutatóban található közülük néhány: egy-egy tanyai boltban, vagy egy-egy eldugott utcában meghúzódó borbélyműhelyben, ahol a lúdtalpas és reszketeg kezű mesternek még arra is van gondja, hogy a szakma jelvénye, a sárgaréz tányér se hiányozzék a bejárat fölül. Kisműhelyekbe szorult az előzékenység és az udvariasság. A fogyatkozó számú mesterek a lépcsős galériák varrógépei mellett, s a sötét szuterének háromlábú suszterszékein görnyednek, utolsó hírmondóiként a tisztes iparnak. Mert igenis, tisztes, ahogyan Móra Ferenc nevezte — gondoltam tovább az elhangzottakat e sorok írása közben. Tisztes, mert az elődök legjobbjai tisztességet, becsületet szereztek szakmájuknak, habár ők még „csak” inasként kezdtek beletanulni a mesterség csínjabínjába, onnan pedig küzdelmes és rögös út vezetett a „segéd úr”, majd a „mester úr” megtisztelő titulusáig. De hát hol a hiba? Mikor és miért felejtődött ki a kereskedelem, a vendéglátás és a kisipar utánpótlásának neveléséből a megőrzésre és folytatásra érdemes szép hagyomány oktatása, tanítása? Valaki egyszer — úgy emlékszem, hogy egy Fried bácsi nevű öreg szabó — azt mondta erről nekem: Szerkesztő úr, a megélhetésért, a kuncsaftok megszerzéséért és megtartásáért folytatott küzdelem rákényszerítette az embert az udvariasságra, a jó modorra, a kiváló munkára. Nos, gyanítom, hogy igaza lehet. Ámbár én még hozzátenném a hivatástudatot és a szakma szeretetét is, ami Fried bácsinál és elődeinél még, magától értetődő, természetes erkölcsi parancs volt. Kár, hogy ezekről a szép tulajdonságokról hovatovább már csak múlt időben beszélhetünk. Igaz, akkoriban még a céhek és a testületek is éberen őrködtek a hatáskörükbe tartozó szakmák és mesterek jó híre fölött. Most vajon — az adóhivatalon kívül — ki figyel rájuk? Ari Kálmán Metró — újdonságok Új jegykezelési rendszert vezettek be január 6-án a budapesti metrón, és megváltoztak az utazási feltételek is — hallottuk a Budapesti Közlekedési Vállalat sajtótájékoztatóján. Megszűnt az 1985. február 1-ji viteldíj-módosítás óta alkalmazott menetdíj-fizetés, amely szerint a peronzár-automatákba két egyforintost kellett bedobni. Ez ugyanis kényelmetlenséggel járt, és időnként még a forgalmat is lassította. Ezentúl a metróvonalakon előre váltott, sárga villamosjegygyel lehet utazni, ezek ára változatlanul 2 forint. A jegyet a metróállomások bejáratainál elhelyezett, narancssárga színű jegyérvényesítő készülék nyílásába kell ütközésig bedugni. A készülék a jegyre számokból és betűkből álló jelet bélyegez, ebből megállapítható az utazás megkezdésének helye és időpontja. A készülék egyúttal levágja a jegy sarkát is. Figyelnünk kell rá, hogy a készülék egyszerre csak egy jegy érvényesítésére képes, fontos tehát, hogy az együtt utazók egyenként kezeljék jegyeiket. Az utazási feltételek változása azt jelenti, hogy a jegyek a rábélyegzés időpontjától kezdve (amit a bélyegzés utolsó négy számjegye mutat) egy óra időtartamig érvényesek azon a vonalon, ahol az utazást megkezdték. Ezért tehát másik vonalra való átszálláskor — például a Deák téren — új jegyet kell érvényesíteni. Az utasok figyelmét felhívják, hogy a jegyérvényesítő készülék a gyűrött, vagy a hiányos jegyet nem kezeli, ilyet tehát ne használjanak. Fontos tudnivaló, hogy a jegyet az utazás alatt, tehát egészen a metró területének elhagyásáig meg kell őrizni, mert ezentúl a jegyeket nemcsak a bejáratnál, hanem a peronokon, a kocsikban, illetve még a kijáratnál is ellenőrizhetik. Jegy nélkül utazónak minősül és pótdíjat fizet az, aki érvényes bérlet, napijegy vagy érvényesített jegy nélkül tartózkodik a mletró területén, illetve, ha a jegyen két, eltérő időpontot jelző bélyegzés van. A BKV-nál egyébként azt ígérték: a változások céljának megfelelően nem a minél több pótdíj, hanem a viteldíj beszedésére törekednek. Az ellenőrök feladata lesz tehát az utasok tájékoztatása, segítése is, annak érdekében, hogy ezentúl a villamosjeggyel utazók is gyorsabban közlekedhessenek a metrón. Arra is felhívják az utasok figyelmét, hogy a régi 1 forintos villamosjegyek és az 1,50 forintos autóbuszjegyek január 1. után már nem használhatók fel utazásra. A megmaradt, régi jegyeket a BKV bérletpénztárainál március 24-ig új jegyre cserélik ki, a vállalat Akácfa u. 15. sz. alatti székházának alagsorában lévő pénztárnál visszavásárolják. (medve) Fogadás A Vöröskereszt és a Hazafias Népfront helyi bizottsága szervezésében érdekes, színvonalas előadáson vehettek részt községünk lakosai. Dr. Bényi László körzeti fogszakorvos beszélt a fogápolással kapcsolatos teendőkről. Előadásában a rágás és a rendszeres fogmosás szerepére hívta fel a jelenlevők figyelmét. Említést tett arról is, hogy nagyapáink korában kevesen ismerték a szuvas fogat, napjainkban azonban az édesség túlzott fogyasztása következtében szinte népbetegséggé vált. Elmondta azt is, hogy a rossz fogak számos betegség előidézői lehetnek. • Dr. Bényi László előadását a résztvevők mindvégig nagy figyelemmel hallgatták. Tuza Lajos Borsodszentgyörgy vesték ki tapasztalataikat, ellátogattak egymás kertjeibe és előadásokat hallgattak. A közelmúltban együttműködési szerződést kötöttek, melynek értelmében szaktanácsadással is segítik egymást. Az idei közös programban többek között a fűszer- és gyógynövények termesztésével, a fólia és üveg alatti hajtatással, különféle szaporítási módokkal és szakkérdésekkel kívánnak foglalkozni. Nagy Péter Budapest jubileum Kilencven évvel ezelőtt, 1895- ben alakult az Ózdi Vasgyár fúvószenekara. A jubileum alkalmából kiállítás nyílt a városi Liszt Ferenc művelődési központban. E tárlaton korabeli dokumentumok — tablók, fotók, oklevelek stb — alapján megismerhetik az érdeklődők a zenekar történetét. A felszabadulás utáni Forrai György, Dóbisz István és Gazsik György vezetésével működött az együttes és számos hazai és külföldi rendezvényeken szerepelt nagy sikerrel. Az 1985-ös ostravai nemzetközi fúvószenekari versenyen bronz fokozatú, elismerésben részesült. Kerékgyártó Mihály Ózd Emberbarát segítség A múlt év novemberében Schleichner Miklósnak, a Dunakeszi Hűtőház dolgozójának hároméves kislányán szívműtétet végeztek A műtéthez több vérre volt szükség, ezért a hűtőház dolgozói — az apa tudta nélkül — önkéntes véradást szerveztek. A vállalat igazgatója 34 dolgozónak autóbuszt biztosított, hogy a budapesti véradó központba eljussanak. A műtét jól sikerült és a kis Ritaazóta már hazatért a kórházból. A kislány szülei soha sem fogják elfelejteni a hűtőházi dolgozók önzetlen és gyors segítségét. Solymosi László Dunakeszi Kellemes meglepetés A Csemői November 7. Termelőszövetkezet 75 éves nyugdíjas tagja vagyok. A karácsonyi ünnepek előtt kellemes meglepetésben volt részem: a szövetkezet megajándékozta öreg, munkaképtelen nyugdíjasait ezer forinttal. A nem várt ajándéknak igen megörültünk, köszönetünket ezúton szeretnénk kifejezni a szövetkezetnek. Dobi István Cegléd Együttműködés Két éve alakult meg Budapesten, az Almássy Téri Szabadidő Központban a Szabad Föld kertkedvelők klubja, amelyet régi barátság fűz a Gödfelsői kertbarát körhöz. Számos közös rendezvényen cse 1986. JANUÁR 11. • •Ünnepi ajándék A szentgáli Medosz Pávakör és a gyermek Pávakör tagjai, valamint Tóth József citerái ellátogattak a Szőri szociális otthonba, ahol műsorral kedveskedtek az otthon lakóinak; a Luca-napi köszöntéstől a népdalokig, citeraszólóig, lakodalmi szokásokig és versekig sok minden elhangzott. Az idős emberek igen meghatódtak a műsoron és a kapott ajándékokon. A Pávakor már negyedik alkalommal látogatott el az otthonba, karácsony táján,így már mindenkinek több ismerőse van a kedves öregek között, akik nagyon vágyódnak a barátságos, meghitt beszélgetésekre. Tamás K Károlyné Szentgál nyugdíjasokRCEfc A Szentendrei Városi Tanács és a Pest Megyei Kulturális Központ pályázatot hirdetett nyugdíjág képzőművészek munkáinak bemutatására. A pályázatra 52 pályamű érkezett, melyeket most kiállításon mutatnak be. Azegész napos program keretében a részvevők megnézték azt a videofilmet, amely egy korábbi nyugdíjastalálkozóról készült a Pest megyei Veresegyházán. Knoll István filmrendező fórumot tartott a nyugdíjasoknak a nyugdíjasokról, amelyhez a vendégek közül többen hozzászóltak. Fülöp Jánosné Szentendre Gázfűtés Kunfehcórtán Kedves kis ünnepség színhelye volt a 2460 lélekszámú Kunfehértó. A faluba érkezett földgázvezeték átadására került sor. Friebert István tanácselnök köszöntőjében elmondta, hogy most 76 háztulajdonos élvezheti a gázfűtés előnyeit és 1986-ban további négyszáz lakásba vezetik be a gázt, 1987-ben pedig a község összes lakó- és középületét gázzal fűtik majd. A helyi tanács épületenként 13 ezer 500 forint anyagi hozzájárulást kért és kapott a lakosságtól. A lakossági hozzájárulás mértékét ezután sem szándékozik növelni. A program eddigi megvalósításához jelentős anyagi támogatást nyújtott a helyi Előre Termelőszövetkezet is. Dr. Südi Bertalan Jánoshalma Kiállítás Szentlőrinckátán a Gyetvai János Általános Iskola adott otthont Szabó Nándor festőművész kiállításának. Községünkben a művésznek ez már a második kiállítása. A mostanin az utóbbi évek alkotásaiból láthattunk színvonalas válogatást Koncz József Szentlőrinckáta