Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 2. szám

1986. JANUÁR 11. Az újévi televíziós eszmecsere Általános vélemény, hogy nagy jelentőségű esemény volt, amikor az év első napján sor került Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár kölcsönös újévi üdvözletére. A tartalmi kérdésektől függetlenül mindenképpen biztató, hogy elhangzott a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében példa nélkül álló eszmecsere, ami feltétlenül a két ország közötti légkör kedvező változását jelezte. Amerikai jelentések is megállapították, nem kérdéses, hogy a szovjet vezető ismételten országa békevágyát húzta alá, a bizalom megnövekedését sürgette. Ugyanakkor azt is aláhúzták a tengerentúli jelentések, hogy Gorbacsov nyomatékosan szólt arról a veszélyről, amit egy új fegyverkezési verseny jelenthet. Fontos, hogy mindkét vezető jelentős fejleménynek és továbbfejleszthető lehetőségnek tekintette újévi üdvözletében a genfi kezdetet s a megállapodás szükségességét húzta alá.. Szorosan ide tartozik, hogy az amerikai sajtó ugyanakkor azt jelentette, hogy a csúcstalálkozó időpontja még bizonytalan, de a jól értesültek szerint lehetséges, hogy arra mégis sor kerül, legkésőbb szeptember elején. Ez lehetőséget adna arra, hogy előkészítsenek olyan megállapodásokat, amelyek az emberiség létérdekét jelentik. A nyugatnémet legfontosabb hírközlő szervek kifejezték, hogy Mihail Gorbacsov az amerikai néphez intézett újévi üzenetében síkraszállt a világűr békés célú felhasználásáért. Angol részről a nagy tekintélyű The Times megállapította, a két nagyhatalom vezetőinek újévi üzenetváltását konstruktív szellem jellemezte, amelyet a genfi csúcstalálkozó alapozott meg. A Daily Express reményt keltő évkezdésnek nevezte az üzenetváltást. A francia televízió első és második programjában is ez az üzenetváltás volt a híradások fő témája. Ezután a negatívum: Az esztendő fordulóján legfelsőbb NATO-síkon ismét állást foglaltak az SDI, az űrháborús program mellett, bár kétségtelen, hogy Nyugat-Európában vannak aggodalmak és kételyek a veszélyes „égi tervek” miatt, jórészt azért, mert az SDI-kutatás mostani szakaszában is olyan fejlődés számára nyithatja meg az utat, amelynek eredményeképpen még jobban elfesélyülhet a technológiai szakadék az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között, még jobban fokozódhat az utóbbiak viszonylagos technológiai elmaradása. Így van ez még Nagy-Britannia esetében is, pedig London elsőként jelentette be csatlakozását az SDI kutatási programjához. Ezt a döntést Nagy-Britannia memorandum formájában hozta napvilágra és ez 18 olyan technológiai területet sorol fel, amelyen brit vállalatok szerepet játszhatnak az SDI- kutatásban. Kezdettől fogva az űrháború-koncepció egyik izgalmas problémája volt Bonn magatartása. Az NSZK-ban megoszlottak a vélemények a kormánykoalíción belül is. Kohl kancellár és Strauss, tehát a CDU—CSU két vezetője kezdettől fogva a csatlakozás mellett volt. Nyilvánvalóan azért is, mert a második világháború következtében katonailag korlátozott NSZK az SDI-hez való csatlakozásban alkalmat látott viszonylagos katonai súlyának növelésére. E kurzus ellen viszont nemcsak a szociáldemokrata ellenzék tiltakozott, hanem a kormánykoalíció kisebbik pártja, a szabaddemokraták és vezetőjük, Genscher külügyminiszter is lényegesen tartózkodóbb magatartást ajánlott. Végül az NSZK-ban zajló viták során az is jelentős tényező, hogy ott komoly erők egy sajátos és külön fegyverkezési program beindításával akarják összekapcsolni az SDS-csatlakozást. Rámutatott a lényegre az elmúlt napokban a Krasznaja Zvezda, amikor leszögezte: a rakétavédelemről kötött megállapodás kulcsfontosságú, hiszen az alapja lehet a fegyverkezési verseny megfékezését célzó további szerződéseknek. A lap emlékeztet arra is, hogy a Szovjetunió legfelsőbb szinten többször és határozottan kiállt valamennyi szovjet—amerikai egyezmény fenntartása és következetes szavatolása mellett. Ez ténykérdés, hiszen a Szovjetunió legfelsőbb szinten többször és határozottan állást foglalt az említett szerződések mellett. A fontos elvi megállapítások után gyakorlati tények: Kétségtelenné vált, hogy az NSZK-ban, pfalzi Wackersdorfban megkezdődött és rohamléptekkel halad a nagy katonai atomerőmű építése. Ezrével vágják ki a fákat, acélkerítéseket, biztonsági berendezéseket építenek, amelyek főleg azt a célt szolgálják, hogy távoltartsák a tüntetőket, akik helytelenítik a veszélyes alkotás létrehozását. Ellenzők pedig igen nagy számmal akadnak, akik mind politikai, mind jogi eszközökkel meg akarják akadályoznia az atomfegyvergyár létrehozását. Minden akciónak megvan az ellenakciója és a Spiegel megfigyelése szerint éppen a veszélyes építkezés lendítette fel a nyugatnémet békemozgalmat. Túlzott optimista lenne az, aki úgy véli, hogy az elgondolásokat és a gyakorlati intézkedéseket vissza lehet pergetni, aminek nagymértékben gazdasági háttere is van, hiszen az érintett cégek már közel 30 millió márka értékű megrendelést kaptak. Egy jellemző epizód: a környéken állandóan jelen van a rendőrség, és ahogy a helyi lapok jelentik, a rendőrök már több tucat esetben géppisztolyokkal tartóztattak fel, majd vizsgáltak át gombagyűjtőket, mert arra gyanakodtak, hogy azok tüntetést szerveznek az atomerőmű ellen. Ugyancsak NSZK-beli közlés, hogy az erőmű tényleges és komoly ellenkezőinek központja Nürnberg, ahol egy esztendő alatt az atompártolók és -ellenzők között 381 összecsapás volt. Aggodalommal tekintenek Wackersdorf felé az atomszakértők is, akik szerint, még ha a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel is járnak el, fennáll a plutónium balesetek lehetősége és a sugárzásveszély is. Ez pedig a tudomány szerint rákosodási veszéllyel járhat. Mindent egybevetve hasznos és biztató volt a televíziós eszmecsere a két nagyhatalom vezetője között, mindkét részről inkább a közeledési lehetőségekre és nem az ellentétekre helyezték a fő súlyt. Ezért üdvözölte minden előretekintő személy a televíziós eszmecserét és abban reménykedik, hogy az egyedülálló eseményt kedvező konkrét sorozat követheti, és talán nemcsak a televízió éteri hullámain keresztül. Silmeghi Endre Egy lelet, amely 150 évig váratott magára A Boszporuszi Birodalom fővárosa, Pantikapej (a mai Fekete-tengerparti város Keres helyén terült el) ásatásai során szovjet régészek egy ógörög templomra bukkantak. Az itt talált rengeteg terrakotta szobrocska és maszk alapot teremt annak feltételezésére, hogy a szentély Afrodité istennő és Dioniszosz (a szőlő és bor istene) kultuszához kapcsolódott. A templom az i. e. 4. század első negyedében épült és az i. e. 2. század második felében pusztult el. Ez a kor Mitridat Javpator, a híres uralkodó nevéhez kapcsolódik. „ Valóban ritkaságnak számít ez a lelet? Ezt a kérdést tettem fel Vlagyimir Tolsztyikovnak, az expedíció vezetőjének, akihez a moszkvai Puskin Képzőművészeti Múzeumban az antik világ művészetével foglalkozó osztály tartozik. — Igen, méghozzá óriási ritkaság — válaszolta Tolsztyikov. — A kutatások 150 éve alatt Pantikapejben sohasem került elő semmi ehhez fogható. Sőt az egész Boszporuszban nincs mása ennek a templomnak. Szentélyeket találtak, de azok kisebb méretűek és más az elrendezésük. — Vajon ezt szerencsének tarthatjuk? — Nem. Szerencséről itt szó sem lehet. A munkát még hoszszú évekkel ezelőtt megtervezte Irina Marcsenko, a múzeum tudományos főmunkatársa. Ő kezdte meg a tervszerű kutatásokat a pantikapeji Akropoliszon, a város kiemelkedő, központi részén. A régészek itt évente minden nyáron dolgoztak. Óriási munkánkat — a szó szoros értelmében véve a föld saját kezünkkel átmorzsolt köbmétereiről van szó — siker koronázta. Tudja, ez a templom hiányzott, éppen itt kellett lennie, minthogy az adott városrész egész kompozíciójának a magja volt. S előkerült, mint ahogy feltételeztük. További munkájuk éppen ehhez a lelethez fog kapcsolódni? — Igen, de nemcsak ahhoz. Az olyan óriási város tanulmányozásának kérdéseit, mint amilyen Pantikaper, komplex módon kell megoldani. A templom természetesen fontos láncszem lesz a város elrendezésének és története más aspektusainak megfejtésében. A templomon kívül azonban megtaláltuk egy igen nagy középület maradványait. Ennek az ugyancsak egyedülálló épületnek a mai napig feltárt területe 900 négyzetméter. Egyidős a templommal, csakhogy vele szemben, az utca másik oldalán van. — Hogyan látja a jövőbe tekintve e régészeti munka befejezését? — Talán még ön sem gondolja, hogy milyen érdekes kérdést tett fel. Arról van szó, hogy a keresi helyi hatóságok 1938-ra védett terület kialakítását tervezik a Mitridat hegyen. E probléma megoldását régóta türelmetlenül vártuk. Nos, a város vezetőségével történt megállapodás alapján azt tervezzük, hogy 1986-ban megkezdjük a Mitridat központi részében feltárt objektumok megóvását célzó munkálatokat, s 1988-ig hozzálátunk a védett terület történelmi-régészeti komplexumának komoly tudományos alapon való létrehozásához. Nyikolaj Nyejcs Világrekordok Az AN—124 „Ruszlan” típusú repülőgép került ki győztesen a légi óriások csatájából, miután a Nemzetközi Repülőszövetség hivatalosan is hitelesítette a szovjet repülőgép új világrekordjait, amelyek túlszárnyalják az amerikai Lockheed C— 5a „Galaxy” teljesítményét. A Ruszlan 171 219 kilogramm hasznos teherrel kétezer méteres magasságba emelkedett. Ezt követően ugyanezzel a teherrel elérte a 10 750 méteres repülési magasságot is, és útja során összesen húsz világrekordot gyűjtött össze. Az óriásgépet az Oleg Antonovról elnevezett kijevi tervezőirodában tervezték. Az iroda első alkotása a legendás AN—2 típusú kétszárnyú, amelynek első példánya 37 évvel ezelőtt készült, azóta negyven változatban gyártják, és a legkülönbözőbb éghajlati és földrajzi viszonyok között igazolta kiváló repülési tulajdonságait. Ugyancsak itt készült a sokáig szintén rekorder AN—22 „Anteusz” óriásgép. A kijeviek álmodták papírra az AN—24-es gépet, amely a világon az első ragasztott-hegesztett szerkezetű repülőgép. Az AN— 32-es típus tizennégy világrekord birtokosa. Ezek a rekordok korántsem öncélúak. Azáltal, hogy megismerik egy repülőgép maximális képességeit, a tervezőknek módjukban van elgondolásaik helyességének ellenőrzésére, újabb megoldások keresésére, a tudományos és műszaki újítások ellenőrzésére. Egyébként hamarosan elkészül a „Ruszlan” szibériai körülményekre tervezett változata, amely megbízhatóan le tud szállni a hómezőkön, a befagyott mocsarakon, a tundrán és a sztyeppéken. Professzor és diák: tilos a szex! A San Francisco-i Berkeley Egyetem (Kalifornia) vezetősége szerint nem kívánatos, hogy a professzorok és tanítványaik között szexuális kapcsolat alakuljon ki. Az egyetemi szenátus határozatba foglalta, hogy az egymással közvetlen tanulmányi kapcsolatban álló diákok és tanárok között tilos mindennemű „szexuális és szerelmi viszony”. Egy szóvivő elmondta, hogy az egyetem 30 ezer diákja és az oktatók között évente „több tucat” szerelmi kapcsolat alakul ki. Gyakran előfordul, hogy fiatal tanársegédek, de professzorok is viszonyba kezdenek fiatal diáklányokkal. SZABAD FÖLD 9 Világkiállítás a szomszédban? A bécsi városatyák azt remélik, hogy az osztrák főváros a 90-es években világkiálítást rendezhet, amelynek előkészítésénél nagyszabású építkezésekre, korszerűsítésekre kerülhet sor. A kiállítás színhelyéül a Duna északi partja, az ENSZ-székházak mellett alig beépített terület kínálkozik, ahol jövőre készül el a nagy, nemzetközi konferenciaközpont is. Az építkezéseknél messzemenően kihasználnák a Duna további szabályozásával adódó lehetőségeket: a tervek szerint a következő években közvetlenül Bécs alatt épülne új vízierőmű. Míg az ENSZ-központhoz, így a kiállítási területhez már metróvonal vezet, s a területet autópálya köti össze a repülőtérrel, szemben, a Duna túlsó partján kialakítanák Bécs korszerű, központi pályaudvarát, amely a tervezett nagy sebességű nyugat-európai vasútvonalakhoz kapcsolódna. A bécsi gazdasági körök melegen pártolják a kezdeményezést hiszen egy világkiállítástól a főváros stagnáló idegenforgalmi bevételeinek rohamos emelkedése volna várható hoszszú távon is. A kiállítás színhelyére egyébként azután átköltözne a bécsi vásár, s a Práter ismét visszakapná eredeti rendeltetését. Az osztrák kormány elvben helyesli az elgondolást, de arról még senki nem beszél, honnan vennék a pénzt a világkiállításhoz szükséges óriási beruházásokhoz. Az 1970-es, oszakai kiállítás 51 milliárd schillingnek, megfelelő összeget igényelt — bár ez utóbb megtérült, sőt, jelentős haszon is volt. Egy bécsi világkiállítás közvetlen és járulékos beruházásai színtén csak tízmilliárdokban mérhetők — miközben az ország költségvetési hiánya már felül van a százmilliárd schillingen. A terveken mindenesetre dolgoznak, emlékeztetve, hogy egyszer már volt Bécsben világkiállítás: 1873 tavaszán, éppen a Práterben. Életmentés új módon Életeket mentő időnyerést jelent két új vizsgálati módszer, amelyet valamennyi nagyobb osztrák klinikán alkalmaznak: a komputertomográfiával (rétegfelvétellel) a halálos kimenetelű súlyos koponya és agysérülések (koponyán belüli vérzések) számát 50 százalékkal csökkentették. — Jelentős segítséget nyújt a súlyos sebesültek kezelésénél a szondával végzett agynyomásmérés is — jelentette ki dr. Hans-Erich Diematd, a salzburgi tartományi idegklinika idegsebészeti osztályának vezetője.— Időben megszüntethetjük az agynyomás életveszélyes növekedését, és jobban meg tudjuk állapítani a beteg gyógyulásának kilátásait. Diemath véleménye szerint a koponya- és agysérültek megmentése szempontjából azonban nemcsak a diagnózis és a gyógymód megjavulása a döntő, hanem az is, hogy a balesetet szenvedett, akinek lélegzése és szívműködése megállt, azonnal elsősegélyben (szívmasszázs, mesterséges légzés) részesüljön. — Ha az agy 10 percig nem kap oxigént — jelentette Diemath —, jóvátehetetlen károsodást szenved. A beteg meghal, vagy legalábbis nem lehet többé meggyógyítani.