Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 2. szám

FORMA—1 Alain Prost az egyik legmerészebb Forma— 1-es versenyző. Egyike azok­nak, akik azt mondják, amit gondol­nak. Az Ausztrál Nagydíj futama után, amely egyben a világbajnokság befeje­ző futama volt, nyilatkozatot adott pá­lyafutásának legnehezebb szezonjáról, riválisáról, Ayrton Sennáról, és a koc­kázatvállalásról. • A belga verseny után feladta a világbajnokságot. Miért?­­ Matematikailag lehettem volna még világbajnok, de a gyakorlatban minden eldőlt, mert a szezon végéig mindenhol nyernem kellett volna. Sen­­na ellen ez lehetetlen. Csak akkor győzheted le, ha az autód 100 százalé­kos, és te az egész versenyen a teljesít­ményhatáron vezetsz. De a belga ver­seny meg is könnyítette az életemet, mert utána nyugodtan fejleszthettük szívómotoros autónkat.­ • Hogyan érezte magát az első teszteken a Honda VIC-tel?­­ A szívómotor teljesítménye ugyanolyan volt, mint a nagy benzin­­fogyasztásra állított turbóé. De szerin­tem ez még nem a Honda utolsó sza­va. • Milyen érzés volt vezetni?­­ Nagyon lelkes lettem, mert a szí­vómotornál a teljesítmény közvetlenül a gázadással a pilóta rendelkezésé­re áll. Az én vezetési stílusom szem­pontjából a szívómotor sokkal előnyö­sebb. Ezért számolok jó eséllyel 1989-re. • Sennának más vezetési stílusa van? — Igen, ezt egy motorelektronikai grafikon könnyen elárulja. Eszerint Ayrton a kanyarokban apró gázadá­sokkal tartja a motort fordulatszámon. Ez az ő specialitása, és különösen lassú kanyarokban a turbó késlekedése mi­att előnyhöz juttatja. A második lénye­ges különbség közöttünk, hogy én a kanyarokat beljebb veszem, mint ő. • 1988-ban a szezon legvitatottabb eseménye volt, amikor Loverstone-ban feladta a versenyt. — Világos, hogy az embernek világ­bajnoknak kell lennie ahhoz, hogy A két nagy vetélytárs, Alain Prost és Ayrton Senna egy sajtótájékoztatón vidáman mosolyognak Geleta Pál felvétele ilyen döntést hozzon. Pályafutásom kezdetén ezt nem tettem volna meg, de befutott versenyzőként is erős jellemre van szükség ahhoz, hogy valaki egy­szerűen feladja a versenyt. Biztos va­gyok abban, hogy olyan erős viszo­nyok között, mint amilyenek Silver­­stone-ban uralkodtak, még néhányan szívesen abbahagyták volna. • Nem kellett volna leállítani az esős versenyt? — Az a körülményektől függ. Ha a pálya csak nedves, és jók a látási viszo­nyok, akkor nem. Ha úgy zuhog, mint Silverstone-ban, akkor legalábbis szá­momra túl nagy a kockázat. S ehhez még az is hozzájárul, hogy az autóm katasztrofálisan feküdt az úton. Foglal­kozásom normális rizikóit szívesen vál­lalom. De amit nem szeretek, az a be nem kalkulált kockázat. Esőben olyan veszélyek jönnek, melyek előre nem láthatók. 250-nel mész egy egyenesben anélkül, hogy valamit is látnál. Nyo­maszt Didier Pironi 1982-es hockenhei­­mi balesete. Butaságnak tartom, hogy még egy ilyen előforduljon. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az esős bal­eseteknek halálos következményei le­hetnek. Ha ezt versenyzőtársaim vál­lalják, tegyék. Mindenki azt csinál az életével, amit akar. Én nem megyek bele ebbe a szerencsejátékba. • Piquetnek az a véleménye, hogy nem szabad betiltani, mert a nézőknek joguk van ilyen versenyt látni. • Más a véleményem. A nézők elég intelligensek ahhoz, hogy felfogják: bi­zonyos körülmények között nagy a kockázat, és a baleset csak ártana a sportnak. • Csalódott, hogy társai nem fog­lalnak állást ebben az ügyben? — Mint már mondtam, felőlem azt csinálnak, amit akarnak. De úgy gon­dolom, hogy egy kis kritikai képesség jót tenne a sport arculatának. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy az autókban nem esztelen idióták ülnek, akiknek nem jár más a fejükben, mint az, hogy mindig és mindenhol nyom­ják a gázt. • Sennának az a véleménye, hogy semmi elől nem szabad meghátrálni. — Tudom, hogy a világbajnoki cím az élete, ezért esőben is rajthoz áll. • Ezek szerint ön nem mindenáron akar világbajnok lenni? — Biztosan nem. A Forma–1 a kö­vetkezőket jelenti ma a számomra: - tól ö C *1? Y versenyt nyerni, a csapatomnak dol­gozni, s ha emellett még a világbajnok­ság is befut, minden rendben van. A McLaren és a Honda az egyéni és a konstruktőr vb-címet is akarják. Segí­tek nekik, hiszen a McLarennek sokat köszönhetek, amellett még jól meg is fizetnek. De ezért szükségtelen és fe­lesleges kockázatot nem vállalok. • Senna az ön egyetlen ellenfele. Nem egyszerű ez a helyzet, hiszen csak egy emberre kell koncentrálnia. • Inkább nehéz, mint könnyű, mert csapattársam is. Nem tudok úgy harcolni ellene, mint mások ellen. Pe­dig Ayrton nem ennyire körültekintő, hiszen mindenáron győzni akar. Az előrejelzéseknél én először mindig a csapatra gondolok, és csak utána ma­gamra. • A legjobb edzésidőért vívott harc presztízsre is megy? ■ — A presztízsharcot sosem szeret­tem. Ha egyedül vagyok a versenypá­lyán, szívesen elmegyek a lehetőségek határáig, de más a helyzet, ha egy las­­­sú járműre kell figyelni. Még sohasem volt annyi versenyző, mint az idén, aki nem nézett a visszapillantó tükörbe. Sajnos, az ilyen emberek újra és újra elrontják a körömet. Javaslatom a kö­vetkező: úgy kellene megtartanunk az edzéseket, mint Amerikában, ahol az autók egyedül vannak a pályán. • Mit gondolt, amikor a McLaren szerződtette Sennát? — Nem lepett meg különösebben, már két-három éve várható volt. • Igaz, hogy nem fogadta szívesen Nelson Piquetet csapattársnak? — Ez nem igaz. Még senkit sem utasítottam el. • Mi az, amit Sennában a legjob­ban becsül? — A motivációját. Azt, hogy mindig csak a versenyre gondol. • Senna gyakran egész nap a pá­lyán van, órákon keresztül vitatkozik a technikusokkal. Ön is? — A szezon elején magam is ezt csi­náltam, de most már nem. Ez a mun­kastílus kikészítene engem. • Még sohasem volt problémája csapattársaival? — Megpróbálom az életet a lehető legegyszerűbben alakítani velük. Ezenkívül mindig becsületes vagyok. Ha valóban van probléma, azt akarom, hogy vitassuk meg, mert számomra legfontosabb a csapat atmoszférája. Sohasem tudnék olyan helyen dolgoz­ni, ahol olyasféle hidegháború van, mint 1987-ben Piquet és Mansell kö­zött volt. • A McLaren hatalmas fölénnyel nyeri a versenyeket. Ez nem jelent ve­szélyt a Forma—1 számára? — A Forma—1 szerencséje, hogy Senna a McLarenhez került. Ez vala­melyest megmentette a világbajnoksá­got. Képzelje el, ha még mindig Johan­­sonnal lennék egy csapatban, akkor ta­lán minden versenyt megnyertem vol­na, de többé senkit sem érdekelne a Forma–1. • A Honda mérföldnyire van ellen­felei előtt. Mit csinálnak a japánok job­ban, mint az európaiak? — A Honda mindenkinél egy évvel előbbre gondolkozik, és a japánok töb­bet is dolgoznak. Két lábbal állnak a talajon. Az európaiak még mindig gát­lásokkal küzdenek, pedig ők lennének a világ legjobb autógyártói. • Milyen fontos önnek a harmadik vb-cím?? — Sokkal fontosabb, hogy a futam­győzelmeim számát szaporítom. Még ugyan nem gondolkoztam visszalépé­sem időpontján, de az lenne a leg­szebb, ha abban az évben lennék harmadszor világbajnok. G. Joe­ Lautier Néhány éve egy furcsán jóképű fiú képe tekint az olvasóra a kül­földi, főleg a francia sakklapok ha­sábjairól. Joel Lautier ez, aki ta­valy, 15 évesen megnyerte az ifjú­sági világbajnokságot, amelynek korhatára tudvalevőleg 20 év. Életrajza magyarázatot ad kül­sejére: japán anyától és francia apától származik, Kanadában szü­letett 1973. április 12-én. Jelenleg egy Párizs környéki magánkollégi­um tanulója. Bár sokat sakkozik, jól tanul: egy év előnye van, 1990-ben érettségizik, utána el­dönti, hivatásos sakkozó lesz-e, vagy más pályát választ. Ez attól is függ, sikerül-e addig a nemzet­közi nagymesteri címét elérnie. Francia korcsoportos bajnoksá­gokon tűnt fel, majd 1986-ban Pu­­erto Ricóban — egyébként a két fi­atalabb Polgár nővér, Judit és Zsófia előtt, akik­ 2—3. helyen vé­geztek — megnyerte a serdülő-vi­lágbajnokságot. Az ifi vb automa­tikusan a nemzetközi mesteri cím­mel jár, de addig már háromszor teljesítette is ezt a normát, leg­utóbb Marseille-ban, 1988-ban. Mint a fiatal játékosok teljesít­ménye általában, az övé is hullám­zó. Ugyancsak 1988-ban, Temes­váron, a 16 éven aluliak világbaj­nokságán csak 3. helyen végez a szovjet Sirov és az amerikai D. Gurevich mögött. 2:0-ra győz egy bemutatón Uhlmann (NDK) nagy­mester ellen, viszont 2:0 arányú vereséget szenved a Hitech sakko­zó számítógéptől. Érdekes, amit e masinák jövőjéről mond: egy idő múlva biztosan jobban játszanak majd, mint az ember. Ez azonban nem baj: a futást sem szorították ki az autók. Akkor majd minden sakkversenyző saját számítógépé­vel felfegyverkezve vesz részt a versenyeken. A tavalyi ifjúsági vb-n, amelyet Ausztráliában, Adelaide városá­ban rendeztek meg, kétségtelenül némi szerencséje volt. Négyes holtverseny keletkezett az élen La­utier és a szovjet Ivancsuk, Szer­per és Gerfand közt. Egyaránt 9 pontot szereztek. Lautier azonban a „külső körön” jött fel, egyik holt­­versenyes társával sem játszott a svájci rendszerű versenyen. Első­ségét annak köszönheti, hogy ő ér­te el a legtöbb győzelmet. Három vesztes és 2 döntetlen mellett 8-at. Elsősége a küzdőképesség jutal­ma! Nagy harcot vívott az utolsó for­dulóban is a bolgár Dimitrov el­len. A 70. lépés után jött létre az ábrán feltüntetett állás. Vil.: Kd5, Bb5, gy­b3 (3). Sőt.: Kb2, Va7 (2). Sötét van lépésen. Feladatunk: adjuk meg sötét nyerésre vezető folytatását. Sakktörténeti kérdéseink: 1. Nevezzen meg néhány, a sakktörténelemben is jelentős francia sakkozót. 2. Volt-e francia sakkozó-világ­­bajnok? 3. Milyen magyar vonatkozása volt Párizs sakkozóinak? A megfejtéseket kérjük szer­kesztőségünk címére küldeni. Ha­táridő: január 20. Flórián Tibor SAKK KUPA Feladványverseny II. 2. HÉT, JANUÁR 15. 1. Atalanta—Ascoli 1 2. Bologna—Léccé ' 1 3. Fiorentina—Juventus X 4. Verona—Cesena 1 5. Lazio—Roma X 6. Pescara—Sampdoria X, 2 7. Torino—Pisa 1 8. Ancona—Cosenza 1,X 9. Bari—Padova 1,X 10. Catanzaro—Messina 1, X 11. Genoa—Udinese X, 2 12. Piacenza—Empoli 1,X 13. Reggina—Cremonese 1, X PÓTMÉRKŐZÉSEK: 14. Napoli—Internazionale 1 15. Milán—Como 1 16. Licata—Sambenedettese X Részletes tájékoztató (útmutató, statisztika, táblázat) a Sportfogadás című hetilapban található! BICSKEIBEN BÍZHATUNK Hol van még a futballbajnokság tavaszi rajtja? Nagyon messze. Mégis úgy zajlik az élet a futballberkekben, mint eddig. Azaz zavaros a helyzet, rengeteg a szöveg, a különböző mendemonda, a föltételezés, a találgatás . . . Minden változik, így például új futballkapitány dirigálja a remélhetőleg majd csak összeverbuválódó magyar válogatottat, amely már március 8-án világbajnoki selejtező mérkőzést játszik. Mezey György helyett Bicskey Bertalan, a Honvéd volt edzője a mester, és hát mi mást tehet, mint azt, hogy reménykedik?! Igaz, reményre mindig van ok, ráadásul Bicskei tehetséges, ambiciózus szakember, a világhírű kölni testne­velési főiskolán is diplomát szerzett. Bicskei helyét egyébként az a Both József fog­lalta el Kispesten, akit Mezey György legjobb és leghűségesebb tanítványának tarta­nak, s aki már többször igazolta, hogy jól ismeri a kétszeres exkapitány futballelkép­­zeléseit, futballtudományát. Jellemző a helyzetre, hogy az úgynevezett „bundaügy” még messze nincs lezár­va Ennek következményei például azok az információk is, amelyek a külföldön sze­replő magyar játékosokról érkeznek, így például a Görögországban szerepelni kívánó Fitos ügye is teljesen lezáratlan, még az sem bizonyos, hogy miképpen jutott el Athénba. Détári sem tért haza karácsonyi pihenőre, akárcsak Róth és még jó néhány társa. Időközben volt, akit fölmentettek a további vizsgálat alól, másokra még nem vo­natkozik a „kegyelem”. Akadt újból egy edzőkérdés, ezúttal Szombathelyen kavarog a vihar. Novák De­zsővel, mintegy újévi ajándékként, közölték a vasi fővárosban, hogy nem tartanak igényt a munkájára, és gyorsan megbízták Gunyhó Ferencet, a Rába ETO eddigi pá­lyaedzőjét, hogy vezényelje a megyei zöld-fehéreket. Jogilag jelenleg két edzője van a Haladásnak: Novák eddigi jogán, Gunyhó pedig kinevezése alapján ... Hát!­tt a hely­zet is jellemző a magyar futballéletre. Február 25-én rajtol az első osztályú futballbajnokság, de a jelenlegi hangulat a labdarúgás élvonalában máris olyan, mintha holnap kezdődne a pontvadászat. Szabó Ferenc

Next