Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 2. szám
FORMA—1 Alain Prost az egyik legmerészebb Forma— 1-es versenyző. Egyike azoknak, akik azt mondják, amit gondolnak. Az Ausztrál Nagydíj futama után, amely egyben a világbajnokság befejező futama volt, nyilatkozatot adott pályafutásának legnehezebb szezonjáról, riválisáról, Ayrton Sennáról, és a kockázatvállalásról. • A belga verseny után feladta a világbajnokságot. Miért? Matematikailag lehettem volna még világbajnok, de a gyakorlatban minden eldőlt, mert a szezon végéig mindenhol nyernem kellett volna. Senna ellen ez lehetetlen. Csak akkor győzheted le, ha az autód 100 százalékos, és te az egész versenyen a teljesítményhatáron vezetsz. De a belga verseny meg is könnyítette az életemet, mert utána nyugodtan fejleszthettük szívómotoros autónkat. • Hogyan érezte magát az első teszteken a Honda VIC-tel? A szívómotor teljesítménye ugyanolyan volt, mint a nagy benzinfogyasztásra állított turbóé. De szerintem ez még nem a Honda utolsó szava. • Milyen érzés volt vezetni? Nagyon lelkes lettem, mert a szívómotornál a teljesítmény közvetlenül a gázadással a pilóta rendelkezésére áll. Az én vezetési stílusom szempontjából a szívómotor sokkal előnyösebb. Ezért számolok jó eséllyel 1989-re. • Sennának más vezetési stílusa van? — Igen, ezt egy motorelektronikai grafikon könnyen elárulja. Eszerint Ayrton a kanyarokban apró gázadásokkal tartja a motort fordulatszámon. Ez az ő specialitása, és különösen lassú kanyarokban a turbó késlekedése miatt előnyhöz juttatja. A második lényeges különbség közöttünk, hogy én a kanyarokat beljebb veszem, mint ő. • 1988-ban a szezon legvitatottabb eseménye volt, amikor Loverstone-ban feladta a versenyt. — Világos, hogy az embernek világbajnoknak kell lennie ahhoz, hogy A két nagy vetélytárs, Alain Prost és Ayrton Senna egy sajtótájékoztatón vidáman mosolyognak Geleta Pál felvétele ilyen döntést hozzon. Pályafutásom kezdetén ezt nem tettem volna meg, de befutott versenyzőként is erős jellemre van szükség ahhoz, hogy valaki egyszerűen feladja a versenyt. Biztos vagyok abban, hogy olyan erős viszonyok között, mint amilyenek Silverstone-ban uralkodtak, még néhányan szívesen abbahagyták volna. • Nem kellett volna leállítani az esős versenyt? — Az a körülményektől függ. Ha a pálya csak nedves, és jók a látási viszonyok, akkor nem. Ha úgy zuhog, mint Silverstone-ban, akkor legalábbis számomra túl nagy a kockázat. S ehhez még az is hozzájárul, hogy az autóm katasztrofálisan feküdt az úton. Foglalkozásom normális rizikóit szívesen vállalom. De amit nem szeretek, az a be nem kalkulált kockázat. Esőben olyan veszélyek jönnek, melyek előre nem láthatók. 250-nel mész egy egyenesben anélkül, hogy valamit is látnál. Nyomaszt Didier Pironi 1982-es hockenheimi balesete. Butaságnak tartom, hogy még egy ilyen előforduljon. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az esős baleseteknek halálos következményei lehetnek. Ha ezt versenyzőtársaim vállalják, tegyék. Mindenki azt csinál az életével, amit akar. Én nem megyek bele ebbe a szerencsejátékba. • Piquetnek az a véleménye, hogy nem szabad betiltani, mert a nézőknek joguk van ilyen versenyt látni. • Más a véleményem. A nézők elég intelligensek ahhoz, hogy felfogják: bizonyos körülmények között nagy a kockázat, és a baleset csak ártana a sportnak. • Csalódott, hogy társai nem foglalnak állást ebben az ügyben? — Mint már mondtam, felőlem azt csinálnak, amit akarnak. De úgy gondolom, hogy egy kis kritikai képesség jót tenne a sport arculatának. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy az autókban nem esztelen idióták ülnek, akiknek nem jár más a fejükben, mint az, hogy mindig és mindenhol nyomják a gázt. • Sennának az a véleménye, hogy semmi elől nem szabad meghátrálni. — Tudom, hogy a világbajnoki cím az élete, ezért esőben is rajthoz áll. • Ezek szerint ön nem mindenáron akar világbajnok lenni? — Biztosan nem. A Forma–1 a következőket jelenti ma a számomra: - tól ö C *1? Y versenyt nyerni, a csapatomnak dolgozni, s ha emellett még a világbajnokság is befut, minden rendben van. A McLaren és a Honda az egyéni és a konstruktőr vb-címet is akarják. Segítek nekik, hiszen a McLarennek sokat köszönhetek, amellett még jól meg is fizetnek. De ezért szükségtelen és felesleges kockázatot nem vállalok. • Senna az ön egyetlen ellenfele. Nem egyszerű ez a helyzet, hiszen csak egy emberre kell koncentrálnia. • Inkább nehéz, mint könnyű, mert csapattársam is. Nem tudok úgy harcolni ellene, mint mások ellen. Pedig Ayrton nem ennyire körültekintő, hiszen mindenáron győzni akar. Az előrejelzéseknél én először mindig a csapatra gondolok, és csak utána magamra. • A legjobb edzésidőért vívott harc presztízsre is megy? ■ — A presztízsharcot sosem szerettem. Ha egyedül vagyok a versenypályán, szívesen elmegyek a lehetőségek határáig, de más a helyzet, ha egy lassú járműre kell figyelni. Még sohasem volt annyi versenyző, mint az idén, aki nem nézett a visszapillantó tükörbe. Sajnos, az ilyen emberek újra és újra elrontják a körömet. Javaslatom a következő: úgy kellene megtartanunk az edzéseket, mint Amerikában, ahol az autók egyedül vannak a pályán. • Mit gondolt, amikor a McLaren szerződtette Sennát? — Nem lepett meg különösebben, már két-három éve várható volt. • Igaz, hogy nem fogadta szívesen Nelson Piquetet csapattársnak? — Ez nem igaz. Még senkit sem utasítottam el. • Mi az, amit Sennában a legjobban becsül? — A motivációját. Azt, hogy mindig csak a versenyre gondol. • Senna gyakran egész nap a pályán van, órákon keresztül vitatkozik a technikusokkal. Ön is? — A szezon elején magam is ezt csináltam, de most már nem. Ez a munkastílus kikészítene engem. • Még sohasem volt problémája csapattársaival? — Megpróbálom az életet a lehető legegyszerűbben alakítani velük. Ezenkívül mindig becsületes vagyok. Ha valóban van probléma, azt akarom, hogy vitassuk meg, mert számomra legfontosabb a csapat atmoszférája. Sohasem tudnék olyan helyen dolgozni, ahol olyasféle hidegháború van, mint 1987-ben Piquet és Mansell között volt. • A McLaren hatalmas fölénnyel nyeri a versenyeket. Ez nem jelent veszélyt a Forma—1 számára? — A Forma—1 szerencséje, hogy Senna a McLarenhez került. Ez valamelyest megmentette a világbajnokságot. Képzelje el, ha még mindig Johansonnal lennék egy csapatban, akkor talán minden versenyt megnyertem volna, de többé senkit sem érdekelne a Forma–1. • A Honda mérföldnyire van ellenfelei előtt. Mit csinálnak a japánok jobban, mint az európaiak? — A Honda mindenkinél egy évvel előbbre gondolkozik, és a japánok többet is dolgoznak. Két lábbal állnak a talajon. Az európaiak még mindig gátlásokkal küzdenek, pedig ők lennének a világ legjobb autógyártói. • Milyen fontos önnek a harmadik vb-cím?? — Sokkal fontosabb, hogy a futamgyőzelmeim számát szaporítom. Még ugyan nem gondolkoztam visszalépésem időpontján, de az lenne a legszebb, ha abban az évben lennék harmadszor világbajnok. G. Joe Lautier Néhány éve egy furcsán jóképű fiú képe tekint az olvasóra a külföldi, főleg a francia sakklapok hasábjairól. Joel Lautier ez, aki tavaly, 15 évesen megnyerte az ifjúsági világbajnokságot, amelynek korhatára tudvalevőleg 20 év. Életrajza magyarázatot ad külsejére: japán anyától és francia apától származik, Kanadában született 1973. április 12-én. Jelenleg egy Párizs környéki magánkollégium tanulója. Bár sokat sakkozik, jól tanul: egy év előnye van, 1990-ben érettségizik, utána eldönti, hivatásos sakkozó lesz-e, vagy más pályát választ. Ez attól is függ, sikerül-e addig a nemzetközi nagymesteri címét elérnie. Francia korcsoportos bajnokságokon tűnt fel, majd 1986-ban Puerto Ricóban — egyébként a két fiatalabb Polgár nővér, Judit és Zsófia előtt, akik 2—3. helyen végeztek — megnyerte a serdülő-világbajnokságot. Az ifi vb automatikusan a nemzetközi mesteri címmel jár, de addig már háromszor teljesítette is ezt a normát, legutóbb Marseille-ban, 1988-ban. Mint a fiatal játékosok teljesítménye általában, az övé is hullámzó. Ugyancsak 1988-ban, Temesváron, a 16 éven aluliak világbajnokságán csak 3. helyen végez a szovjet Sirov és az amerikai D. Gurevich mögött. 2:0-ra győz egy bemutatón Uhlmann (NDK) nagymester ellen, viszont 2:0 arányú vereséget szenved a Hitech sakkozó számítógéptől. Érdekes, amit e masinák jövőjéről mond: egy idő múlva biztosan jobban játszanak majd, mint az ember. Ez azonban nem baj: a futást sem szorították ki az autók. Akkor majd minden sakkversenyző saját számítógépével felfegyverkezve vesz részt a versenyeken. A tavalyi ifjúsági vb-n, amelyet Ausztráliában, Adelaide városában rendeztek meg, kétségtelenül némi szerencséje volt. Négyes holtverseny keletkezett az élen Lautier és a szovjet Ivancsuk, Szerper és Gerfand közt. Egyaránt 9 pontot szereztek. Lautier azonban a „külső körön” jött fel, egyik holtversenyes társával sem játszott a svájci rendszerű versenyen. Elsőségét annak köszönheti, hogy ő érte el a legtöbb győzelmet. Három vesztes és 2 döntetlen mellett 8-at. Elsősége a küzdőképesség jutalma! Nagy harcot vívott az utolsó fordulóban is a bolgár Dimitrov ellen. A 70. lépés után jött létre az ábrán feltüntetett állás. Vil.: Kd5, Bb5, gyb3 (3). Sőt.: Kb2, Va7 (2). Sötét van lépésen. Feladatunk: adjuk meg sötét nyerésre vezető folytatását. Sakktörténeti kérdéseink: 1. Nevezzen meg néhány, a sakktörténelemben is jelentős francia sakkozót. 2. Volt-e francia sakkozó-világbajnok? 3. Milyen magyar vonatkozása volt Párizs sakkozóinak? A megfejtéseket kérjük szerkesztőségünk címére küldeni. Határidő: január 20. Flórián Tibor SAKK KUPA Feladványverseny II. 2. HÉT, JANUÁR 15. 1. Atalanta—Ascoli 1 2. Bologna—Léccé ' 1 3. Fiorentina—Juventus X 4. Verona—Cesena 1 5. Lazio—Roma X 6. Pescara—Sampdoria X, 2 7. Torino—Pisa 1 8. Ancona—Cosenza 1,X 9. Bari—Padova 1,X 10. Catanzaro—Messina 1, X 11. Genoa—Udinese X, 2 12. Piacenza—Empoli 1,X 13. Reggina—Cremonese 1, X PÓTMÉRKŐZÉSEK: 14. Napoli—Internazionale 1 15. Milán—Como 1 16. Licata—Sambenedettese X Részletes tájékoztató (útmutató, statisztika, táblázat) a Sportfogadás című hetilapban található! BICSKEIBEN BÍZHATUNK Hol van még a futballbajnokság tavaszi rajtja? Nagyon messze. Mégis úgy zajlik az élet a futballberkekben, mint eddig. Azaz zavaros a helyzet, rengeteg a szöveg, a különböző mendemonda, a föltételezés, a találgatás . . . Minden változik, így például új futballkapitány dirigálja a remélhetőleg majd csak összeverbuválódó magyar válogatottat, amely már március 8-án világbajnoki selejtező mérkőzést játszik. Mezey György helyett Bicskey Bertalan, a Honvéd volt edzője a mester, és hát mi mást tehet, mint azt, hogy reménykedik?! Igaz, reményre mindig van ok, ráadásul Bicskei tehetséges, ambiciózus szakember, a világhírű kölni testnevelési főiskolán is diplomát szerzett. Bicskei helyét egyébként az a Both József foglalta el Kispesten, akit Mezey György legjobb és leghűségesebb tanítványának tartanak, s aki már többször igazolta, hogy jól ismeri a kétszeres exkapitány futballelképzeléseit, futballtudományát. Jellemző a helyzetre, hogy az úgynevezett „bundaügy” még messze nincs lezárva Ennek következményei például azok az információk is, amelyek a külföldön szereplő magyar játékosokról érkeznek, így például a Görögországban szerepelni kívánó Fitos ügye is teljesen lezáratlan, még az sem bizonyos, hogy miképpen jutott el Athénba. Détári sem tért haza karácsonyi pihenőre, akárcsak Róth és még jó néhány társa. Időközben volt, akit fölmentettek a további vizsgálat alól, másokra még nem vonatkozik a „kegyelem”. Akadt újból egy edzőkérdés, ezúttal Szombathelyen kavarog a vihar. Novák Dezsővel, mintegy újévi ajándékként, közölték a vasi fővárosban, hogy nem tartanak igényt a munkájára, és gyorsan megbízták Gunyhó Ferencet, a Rába ETO eddigi pályaedzőjét, hogy vezényelje a megyei zöld-fehéreket. Jogilag jelenleg két edzője van a Haladásnak: Novák eddigi jogán, Gunyhó pedig kinevezése alapján ... Hát!tt a helyzet is jellemző a magyar futballéletre. Február 25-én rajtol az első osztályú futballbajnokság, de a jelenlegi hangulat a labdarúgás élvonalában máris olyan, mintha holnap kezdődne a pontvadászat. Szabó Ferenc