Szabad Föld, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-04 / 23. szám

8 SZABAD FÖLD Sztrájkolt a hivatal... lemondott Ggönyű polgármester Gönyű népe fellázadt. A polgármesteri hivatal előtt háborgó emberek gyülekeznek. Közöttük a helyi önkormányzati testület több tagja. Az idősebb falubeliek közül néhányan egyenesen a pokolba kívánják a polgármestert, aki állítólag furcsa előzmények után maradt a község élén. Menter Lászlónak nyoma sincs, pedig a naptárában található bejegyzés is arról tanúskodik, hogy eljutott hozzá az üzenet érkezésünk időpontjáról. A jegyző szerint Győr felé hajtott el kocsijával. Itt vannak viszont jó páran azok közül, akiknek elegük van a tanácselnökből polgármesterré „avanzsált” Mentler úrból. Elsősorban azt sérelmezik, hogy a polgármester az önkormányzat és a falu lakóinak tudta nélkül dönt, intézkedik fontos kérdésekben. A pohár — úgy tűnik — végképpen akkor telt be, amikor Mender László lapunk 1991. április 23-i számában a világkiállítással kapcsolatos gönyűi tervekről nyilatkozott. Az interjúban ugyanis a polgármester ezt állította: „A gönyűiek, egy-két örökké pesszimista embert leszámítva, alig várják, hogy megkezdődjön a gyakorlati munka .. Most viszont furcsa dolgokra derül fény. A gönyűi önkormányzat tagjai szinte megesküsznek rá, hogy valamennyien az újságból értesültek a világkiállítás jegyében született grandiózus tervekről. Mindezt megdöbbenten hallgatja a cikk írójával együtt a helyszínre érkezett szomszédos település, Győrszentiván termelőszövetkezetének elnöke, Sághy Zsolt is, aki többször váltott szót Mentler Lászlóval a térség falvainak összefogásáról, az Expo kínálta lehetőségek kihasználásáról. A gönyűi polgárok nem az imént említett vállalkozás ellen ágálnak, hiszen jól tudják, hogy ez a falu, a környék felvirágoztatását segítené. Ők a polgármester módszeréből nem kérnek ... És az újságcikk csak egy csepp a tengerben. Szerintük Mentler úr sokadik „dobása” már ez. Akik itt tolonganak a hivatal előtt, egybehangzóan állítják, hogy alkalmatlan a feladatok elvégzésére. És ebben megerősítik őket az épületben dolgozók. Például dr. Bencsik Attila jegyző, aki felmentését kérte: — Az eltelt két hónap alatt világosan kiderült számomra, hogy a polgármester alkalmassága erősen megkérdőjelezhető. Az önkormányzat, a lakosság tudta nélkül intézkedni ez már több mint bátorság ... Többször becsapott, a testületi ülésen meghazudtolt. Ebben a légkörben képtelen vagyok tovább dolgozni! A sztrájkoló ügyintézők sem kertelnek. Valamennyien a község sorsáért aggódnak. Soltész Lászlóné, igazgatási előadó így fogalmaz valamennyiük nevében: — Nem vagyunk hajlandók tűrni tovább, hogy a polgármester becsapja a gönyűieket. Egy sor fontos ügynél tapasztaltuk, hogy mire az önkormányzat elé került, már nem volt miről dönteni. Mentler úr régen cselekedett... Arról nem is beszélve, hogy a polgármesterrel napok óta képtelenség találkozni. Szabotálja a munkát. Egy sor fontos kérdésben kellene aláírni, válaszolni, de ő mindig akkor jön a hivatalba, amikor már eltávoztunk innen. Késő este, vagy munkaszüneti napon. Állnak az elintézetlen iratok. Sok pénzébe kerül ez a gönyűi embereknek ... Törzsök Gyula, a gönyűi önkormányzat tagja a testület egybehangzó álláspontját fejti ki polgármesterügyben: — Sajnos a polgármester eltávolítására nincs módunk, bármennyire is egyértelművé vált a helyzet. A törvény ugyanis csak akkor nyújt erre lehetőséget, ha az érintett személy bűncselekményt követ el. Arra azonban nem gondoltak annak megalkotói, hogy mi a teendő, ha valakiről ebben az új feladatkörben kiderül: alkalmatlan rá! Utánanéztünk ennek a Köztársasági Megbízott Hivatalban, s kiderült: egy nagyon komoly joghézaggal állunk szemben. Ezért mindent elkövetünk, hogy e törvény kiötlőit ráébresszük a súlyos mulasztás pótlására! Pálfalvi Gábor * Az ügy újabb fejleménye: az apparátus által kezdeményezett sztrájkra a gönyűi polgármester írásban „válaszolt”. Borítékba helyezte felmondását, visszaadta megbízólevelét. Úgy fogalmazott, hogy elege van a rágalmakból, gyűlölködésből. A törvény kimondja, hogy négy hónapon belül kell új polgármestert választani. (Addig az alpolgármester áll a falu, az önkormányzat élén.) Nyilvános zenefelhasználás... „Hangulat" kérdése, hogy ezt a térült-fordult kis kőkockás helyiséget kocsmának nevezzük-e, vagy presszónak. Pár asztalka, néhány szék, parányi illemhelyiségek a férfi és női nem számára, s délutántól esteiig néhány illemtudó férfivendég, akik közül valaki hetente egyszer beleesik az üvegablakba. Legutóbb szakemberre sem volt szükség, lévén a vétlen üvegtörő éppen egy üveges, aki gondosan kiszedegette a cserepeket a keretből és a kabátujjából, és „azonnali” üvegezést ígért Babikának. Babika a harsányi (Miskolchoz közeli falucska) „Hangulat” vendéglátóipari egység üzemeltetője, s csak a sötét, féldecijét szopogató törzsközönség illetheti e bizalmas megszólítással. Egyébiránt Bencsik Lászlóné a becsületes neve, s a fiatalasszonyt — ha üzletről, rendről, fegyelemről, s kivált, ha az igazáról van szó — ugyancsak kemény fából faragták. Babika lelkivilága most homlokegyenest ellentmond a 8-szor 4 méteres alapterületű, árkategóriájában „harmadosztályú”, heti egy szünnappal üzemelő presszójának nevével. Morcosán méri a fagylaltot, pattintja a sörök zárókupakját, gőzöli a kávét. Rosszkedvének legfőbb oka a háta mögötti falipolcra állított televízió. Kora este lévén a készülék már „sugároz”, bár sokáig nézni nem ajánlatos a szemnek. Ami egy kamaszlánynak bimbózó kor, az e tizenhárom éves készüléknek a végelgyengülés időszakát jelenti. A fekete-fehér kép „szellemesen" vibrál, a hang serceg. Most senki nem figyel oda. Kivétel persze a meccs! Akkor az öreg tévé csábereje megnő. Bencsik Lászlónénak aznap tárgyalása volt a megyei bíróságon. Alperesként citálta oda a felperes, a Szerzői Jogvédő Hivatal, mely beperelte „nyilvános zenefelhasználás éves jogdíjának befizetési elmulasztása miatt”. A tartozás az elmúlt évre szól, és pontosan 7800 forint. A fiatalasszony elmondása szerint ennyit kóstál annak díja, hogy itt alkalmanként bekapcsolta a rádiót és a televíziót, s ezzel zenét szolgáltatott a törzsközönségének, jóllehet erre a közönség többnyire nem tartott igényt... Bencsik Lászlóné perbe torkolló ügye lassan már egy éve húzódik. Előzménye az volt, hogy öt éven keresztül, amióta a preszszót megnyitotta, 3 és félezer forintot kellett fizetnie a Szerzői Jogvédő Hivatalnak eme szolgáltatásáért. Azt rendesen be is fizette, ám amikor a hivatal — lévén általános tarifaemelés a rádió és televízió előfizetési díjait illetőleg — ezt az összeget tavaly a kétszeresére emelte, nem volt rest, és méltányosságért apellált. Mondván, az ő forgalma nemhogy a duplájára nőtt volna, de felére csökkent, s a kétezer lelkes kis faluban ez a harmadik, ráadásul mellékútvonalon lévő üzlet. Kérését a hivatal „méltányolván”, immáron hatezer forint befizetését rótta ki rá a 7800 helyett, ám Bencsikné ezt is módfelett sokallotta. Ismét levelet írt a hivatalt képviselő ügyvédnek, melyben közölte: „... itt falun az állattartással egészítjük ki a jövedelmünket, s a megélhetéshez béke kell. A falusi vendéglátás haldoklik. Az én vendégeim egy üveg sörre, nem pedig zenére vágynak ...” Babika a levelet most azzal egészíti ki, hogy soha nem tartott videót, nem rendezett itt diszkót, s lassan arról is leszokik, hogy ezt a tévét megszokásból bekapcsolja. Csakhogy a dolog nem olyan egyszerű, hogy a tulajdonos bejelenti, használja-e vagy sem a készülékeket. A hivatal még azt sem köteles tudomásul venni, hogy ő kidobta azt a vacak rádiót. Mi van akkor, ha stikában magnót használ? A Szerzői Jogvédő Hivatal alapállása nem is annyira a bizalmatlanság, mint inkább a tényhez való ragaszkodás: aki vendéglátóegységet üzemeltet, annak — készülék ide vagy oda — kötelessége a „nyilvános zenefelhasználás” címén a hivatal által megállapított összeget befizetni. Különben bírságot (is) fizet! Babika rosszkedve ezek után érthető. Feje felett lebeg nemcsak a bírság, de a perköltség plusz a viszszamenő kamatok kifizetésének réme is, az elmaradt szerzői jogdíj mellett. Neki sem áll mindezt összeszámolni, mert ott helyben menten megütné a guta... De Babika mégis optimista. Miközben visszaáll a pult mögé, két féldeci kimérése közben megjegyzi: azért ő bízik abban, hogy megegyeznek az ügyvéddel. És ha közösen szüneteltetik a pert, megállapodván egy számára méltányos, mondjuk ötezer forintos évi összegben, a perköltségeket sem kell kifizetnie. Búcsúzóul még a fülembe súgja: — Csak magunk között mondom, én ezt az ötezret is sokallom azért az évi néhány meccsért. De: első a vendég! Keresztény Gabriella Ne erről legyen híres Magyarország A svéd tévében már másodszor esett szó a magyarországi demokráciáról, sajnos negatív értelemben. Egy milliomos „pornókirályt” interjúvoltak meg. A nevezett személy azzal érvelt, hogy működése megengedett, mert szükséges és hasznos a társadalomnak. Arról is tájékoztatta a riportert, hogy ennek népszerűségét igazolják a gomba módra nyíló különböző masszázsszalonok, és a „lányok” nagyon meg vannak elégedve a munkájukkal és jövedelmükkel. A svéd operatőr lefotózta a pesti utca „tündéreit” is, akik között számtalan kiskorú lány, férjes asszony és gyermekes anya is lehetett... A műsort azzal a mondattal zárták, hogy Magyarországon a demokrácia erkölcsi züllést hozott, Budapest lett az európai prostitúció centruma. Mi, külföldön élő magyarok szégyelljük, hogy az alvilág szennye ilyen jó talajra talált hazánkban, és erről lett híres Magyarország. Amikor széles rétegek anyagi gondokkal küzdenek, megengedett, hogy egyesek becstelen módon szerzett magas jövedelemhez jussanak, és lerontsák Magyarország hírnevét? Nem utolsósorban kétségbeejtő az is, hogy ilyen példát lát maga előtt a fiatal generáció. Vagy már ezzel sem törődik senki? R. Sterneczky Helsingborg (Svédország) Nagyon jó, csak nem kapható Olvastam az SV-04 elnevezésű vetőgépről és tollkapáról szóló cikket. Én megvásároltam, és ki is próbáltam. Nagyon sokat segít a kerti munkában. Ügyes és okos volt a feltalálója. Itt, Lakitelek környékén nagyon sok a kiskerttulajdonos. Többen is érdeklődtek, hogy hol vásároltam. Én azt válaszoltam, hogy hosszú utat tettem meg érte, de megérte. Azért írok most a szerkesztőségnek, hogy hívják fel a kereskedők figyelmét erre a hasznos szerkezetre. S ezek után talán meg lehet majd több üzletben is vásárolni, és nem kell érte Mezőtúrra utazgatni. Ország Zoltánná Lakitelek Tükördarabok Sehogy sem tudom megérteni azokat az embereket, politikusokat és másokat, akik napról napra kígyót-békát kiabálnak egymásra. Nem az elmúltakat kellene már emlegetni és ócsárolni, hanem a jövőben gondolkodni. Eszembe jut egy régi történet: egy ízben, amikor a munkából hazaérkeztem, feleségem kisírt szemekkel fogadott. Nem tudtam, mi a baj, amíg meg nem láttam a toalett-tükör darabjait. Igaz, nekem is fájt a váratlan kiadás, de mit tehettem? Megöleltem asszonykámat, és vidám szívvel vigasztaltam. — Egyszerre sok-sok kis tükrünk lett — mondtam. — Egyik darabból ovális tükörkét vágatunk, a másikból egy nagyobbat a présházba, a kisebb darabokat felhasználjuk a vitrinfiókok kitükrözésére. Nos, ezek a gondolatok jutnak ma eszembe, amikor ebben a zűrzavaros világunkban ezerfelé repedezett a mi hatalmas nemzeti tükrünk. Vajon milyen gondolatok járnak az emberek fejében? Az apró, kicsike tükröcskék hasznosítása? Bár így lenne! Jó lenne a még használható tükördarabkákat szabályosabbra vágatni, és nem még több darabra törni. Jobbágy András Hajdúböszörmény Érdemes a klubba járni Kesztölcön, ebben a szlovák nemzetiségű, 2500 lelkes faluban már 1970-től van idősek klubja, amely szépen berendezett, virágokkal, szőnyegekkel, kényelmes fotelokkal fogadja a betérőket. Eleinte nehezen jöttek, mert sokan szégyennek tartották, hogy „szegényházba” menjenek. Ma már más a felfogás. Rájöttek, hogy érdemes ide járni. Vannak, akik itt ebédelnek. Tizennyolc házi gondozásra szoruló embert két házigondozó lát el: bevásárolnak, fűtenek, takarítanak. A klub vezetője Nemesi Istvánné. Falunk idős lakói szeretnek közösen tévét nézni, lapokat olvasni, kézimunkázni. És természetesen beszélgetni, mert szíves meghallgatásra talál mindenki. Makovics János Kesztölc 1991. JÚNIUS 4. Kérdezték — válaszolunk Körmendi István, Szómád. Olvasónk és többek kérésére közöljük: a Kincses Kalendárium 50 000 dolláros pályázatának egy nyertese volt — egy 16 éves miskolci fiatalember —, akinek nevét és a vele készült riportot lapunk április 30-i számában közöltük. Halmosné Kovács Éva, Tóalmás: Az anyasági segély összege 6000 forint, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton négyszer — koraszülés esetén egyszer — vett részt, és az első terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Bálint Györgyné, Nagykáta. A melléképületek és a melléképítmények elhelyezésére, a védőtávolságok betartására vonatkozó előírásokat az Országos Építésügyi Szabályzat tartalmazza. A helyi polgármesteri hivatal műszaki osztálya ettől eltérő módon is rendelkezhet a helyi adottságok és körülmények ismeretében. Tózsa László, Nagyrizsnyó: A cukorbetegek anyagi támogatásáról a 18/1987 (XII. 24.) EÜM számú rendelet intézkedik. E rendelkezés szerint a 70. életévüket betöltött, valamint a III. csoportba tartozó rokkantak havi 100 forint összegű támogatásban részesülnek. A havi plusz 100 forint igényléséhez a körzeti orvos által kiadott gyógyszeres kezelési igazolás szükséges. A nyugdíjban, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő cukorbetegeknek az orvosi igazolást — a folyósítási törzsszám feltüntetésével — a nyugdíjfolyósító szervhez kell benyújtani. A nem nyugdíjas kérelmező esetében a lakóhely szerinti polgármesteri hivatalhoz kell az orvosi igazolást küldeni, illetve a 100 forint összegű támogatást igényelni. A támogatás összege visszamenőleg legfeljebb hat hónapra fizethető ki.