Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-02-18 / 7. szám
12 Subád fid LAZAR ERVIN FEL ALMÁJA A meseíró könyveit aligha kell bemutatni a gyerekek számára. Kevés olyan család él, ahol a könyvespolcon ne lenne legalább egy a meséi közül. Kíváncsiak voltunk, vajon az író hogyan látja a mai felgyorsult, elanyagiasodott világban a gyerekek viszonyát az irodalomhoz, a könyvekhez. Ez alkalomból kerestük fel otthonában. - Ön mint meseíró bizonyára megőrizte magában a csodaváró örök gyereket... - Valóban így van, de erre mindenki képes. Csak az a lényeges, hogy menynyit tud belőle elfogadni, és mennyit utasít el. Én nagyon sokat tanultam attól a gyerektől is, aki egykor én magam voltam. A gyerekkor mindenki számára meghatározóan fontos. Nekem nagyon nagy szerencsém volt. A Tolna megyei Alsórácegrespusztán születtem, ahol villany és bolt sem volt. Zárt közösségben élt itt tizennyolc-húsz család. Nemcsak a családommal, de az állatok és a növények világával is harmóniában éltem. Ha valakinek a gyerekkora kevésbé szép, ugyanolyan fontos marad, de lehet, hogy rossz hatással lesz rá. - Az irodalom iránti érdeklődés felkeltése elsősorban a szülő feladata? - Egyrészt tőlük függ, másrészt az iskoláktól. Ott is találkozik vele a gyerek. Az én meséim elég sűrűn szerepelnek az olvasókönyvekben. Ha a gyerek kedvvel olvassa, később már ő maga szerzi be a könyveket. Én nagyon remélem, hogy aki olvassa a könyveimet, az kap valamit. A kisebb gyerek szívesen olvas mesét. Azután elérkezik egy korba (10-12 év körül), amikor már gyerekességnek tartja a meseolvasást. A külvilág akkor már olyan nagy erővel hat rá. Az én könyveim esetében van egy visszatérés, amikor valaki húszéves kora körül újra előveszi a könyvet. Ez azért van, mert ezek a mesék többrétegűek. A kisgyerek jól érez belőle bizonyos dolgokat, de pontosan nem tudja meghatározni. A nyíltabb értelmű felnőtt már jobban megérti. - A mesék alapjait igaz történetek adják? - Én a legnagyobb gondjaimmal foglalkozom az írásaimban. Megszenvedek valamiért, és mindig igaz az a probléma, amiről írok. Mesét írni egy különleges adomány, amikor az ember képes rá. Csak úgy leülni és megírni nem lehet. Küzdelem nélkül nem jön el az az „állapot”. Minden olvasó a saját lelkivilága szerint egészíti ki az írásaimat. Azt szoktam mondani: Egy irodalmi mű olyan, mint egy fél alma. Ha az olvasó elolvassa, akkor lesz egy egész. - Honnan vannak a mesehősök nevei? - Mindegyik név gyerekektől származik. Tőlük nagyon sokat lehet tanulni, nemcsak a meseírásban, egyéb dolgokban is. A világot sajátságosan és természetesen fogják fel. Ahogy felnőnek, ez a látásmód lassan elkopik. - Ön hogy látja, a mai felszínes, elanyagiasult világunk hogyan hat a gyerekekre? - Ennek a modern világnak az előnyei éppúgy megvannak, mint a hátrányai. Sajnos a gyerekeket olyan dolgok megtanulásától zárják el, ami az önálló gondolkodásra és ítéletalkotásra képessé teszi. Ezzel együtt a jelenlegi helyzetet átmeneti állapotnak tartom. Ha csodát akarunk látni, menjünk el egy óvodába, egy iskola alsó tagozatába. Megnézhetjük, hogy a gyerekek csodálatosak és minden szépség befogadására alkalmasak. Hiszem, hogy jön vagy már jelen is van egy olyan nemzedék, amely majd ezt a világot jobbá teszi. Ennek az országnak nincs más vagyona, mint a gyerekei értelme. Bánhegyi Györgyi GÁL GYÖRGY FELVÉTELE Költő és verse Vízkereszttől hamvazószerdáig tart az az időszak, amire neves poétánk egyik verse emlékeztet. Töltsétek ki a függőleges sorokat, majd olvassátok össze a körrel jelzett vízszintes sorok betűit. 1. Hajápolási eszköz. 2. Dagály után következik. 3. Hirtelen ijed, retten. 4. Magas, egyenes. 5. Az egyik szülő. 6. Nem vesztő, sőt! 7. Gondozott pázsit. 8. Italt fogyasztani. 9. Tollas, szárnyas állat. 10. Gríz. 11. Farkas A dzsungel fiában. 12. Zászló teszi a szélben. Beküldendő a rejtvény megfejtése, határidő: március 4. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Gyermekvilág, 1428 Budapest 8., Pf. 52. A január 28-i rejtvény megfejtése: Szeszélyes, mint az április. A sorsoláson 250 forintot nyertek: Balogh Tamás, Szabolcsveresmart; Besze Tímea, Kiskunfélegyháza; Csiszár Dániel, Jánoshalma; Erdéli Anita és Gyurka, Gyula; Győri Mária, Törtei; Kiss Éva, Martfű; Novák Dániel és Mónika, Érd; A. Papp Magdolna, Debrecen; Török Miklós, Budapest XI.; Vona István, Józsa. A jutalmat postán küldjük el a nyerteseknek. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 üooüoooa o üö oüo 0 oooo UI Szárnypróbálgató Szabadság, szerelem Szabadnak szeretnék születni, Szerelmem szeretném szeretni. Szívünk szerint születünk, Szerelmünk szerint szeretünk. Szabadságért születnék, Szerelmemet szeretném. Szabadnak születtem, Szerelmem szeretem. Szeret szerelmem, Szépnek születtem. Farkas Gábor 13 éves Dabas Miért mondják? Bottal üthetik a nyomát Ezt a szólást a mesékben gyakran olvashatjuk. Akkor mondják, ha már nem sikerül valakit utolérni, mert ügyesen megszökött. Vajon hogyan keletkezett ez a jelentése? Esetünkben a vadászat szaknyelvéből származó kifejezés vált szólássá. Bizonyára hallottátok már, hogy a vadászaton a hajtok bottal ütögetik a bokrokat, hogy kizavarják, kiugrasszák a vadat a vadász elé. Ha a vad már korábban elmenekült, bizony már csak a nyomát ütögethették, és ez igazán hiábavaló, értelmetlen dolog volt. Csakúgy, mint egy egérutat nyert szökevény hasztalan keresése. «MERMBKVILÁ®1997. FEBRUAR 18. Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége. Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép nagy pontyot. És csodák csodája, egyszer csak megszólal a ponty: -Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül. Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége: - No, mit fogtál? Hoztál-e valamit? - Fogtam én egy nagyon szép pontyot. - Hát miért nem hoztad haza? - Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti. - Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta: - Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty és megszólal: - Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad. Hát valóban, ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott a konyhában. Egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: - Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja: -Hallod-e, te ponty! Az a ringyrongy, az én feleségem, mindig porol velem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal, azt kérdi: - Hát mit akar a feleséged? - Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk! - Eredj haza, úgy van, amint kívánta! Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. - Most már csak meg vagy elégedve? - kérdi a halász. A felesége nagyon boldog volt. Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony: - Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni és palotában lakni. A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja: - Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig porol velem. Eltelik egy kis idő, előjön a hal, és kérdi. - Hát most mit akar a te feleséged? - Királyné szeretne lenni, palotában lakni! - Eredj haza! Úgy van, amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény ember, nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette a szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét: - No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? - Megfelelt az asszony boldogan. Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony: - Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek. Hát csak addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan: - Hallod-e, te ponty! Az a ringyrongy, az én feleségem mindig pöröl velem. Zavaros lett a tenger vize, hullámzott, és csak sokára jött elő a ponty mérgesen: - Hát mit akar a te feleséged? - Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek. - Igaz, hogy ezért sem dolgozott - mondja a ponty -, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt. Azt kérdi a feleségétől: - Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának: - Hallod-e! Eredj viszsza ahhoz a pontyhoz és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy mindenki nekem hódoljon, és leboruljanak az emberek a lábam előtt. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott, szabódott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan: - Hallod-e, te ponty! Az a ringyrongy, az én feleségem, mindig pöröl velem. Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal. - Mit akar a te feleséged? - A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. - Jól van - mondja a hal -, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhatik, hát legyetek ismét halászok. Eredj haza, megtalálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Sokat dolgoztak, jól éltek. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak. Magyar népmese BUDAI TIBOR RAJZA IRJATOK! Klub Anni, 9735 Csepreg, Ady Endre u. 35. Tizenkét éves vagyok. Kedvenc időtöltésem a biciklizés, kirándulás, zenehallgatás. Szeretek táncolni. Szívesen váltanék levelet hasonló korú fiatalokkal. Mindenkinek válaszolok. Fazekas Krisztina, 4553 Apagy, Vörösmarty út 8. Tizenkét-tizenöt éves lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Én 13 éves, barna, hosszú hajú, barna szemű vagyok. Szalvétát gyűjtök. Szeretek levelezni, zenét hallgatni, biciklizni, írjatok! Minden levélre válaszolok. Gyuricza Ágnes, 5502 Gyomaendrőd, Sugár út 91/1. Tízéves vagyok. Gyűjtöm a szalvétát, a matricát és a képeslapot. Szeretem az állatokat és szívesen hallgatok zenét. Velem egykorú lányoktól szeretnék levelet kapni. 4 . PéldaKÉP Akik tettek a hazáért áldozatról-Haza, hazafiság, példakép, hizlalás, önzetlenség, nagylelkűség... Napjainkban mintha háttérbe szorultak volna ezek a fogalmak. Egyre kevesebbszer és kevesebbet gondolkozunk tartalmukról. A mindennapi életünket inkább jellemzi az örökös hajsza az anyagi javakért, a „mindentudó” technikai csodák megszerzéséért. Ezenközben elvész a szomszédság, a barátság a jó osztálytársi, munkatársi viszony, a szerelem. Mindezeket feláldozzuk a múló „csodákért”. Megfagy körülöttünk a levegő - baráti szó híján. Pedig a lelkünk mélyén éhezzük az együttérzést, a megértést. Ha ezeket megkapjuk, akkor lélegzünk fel felszabadultan, megnyugodva, hiszen a hajszoltság zaklatottá, feldúlttá tett bennünket. Úgy tartja a mondás, hogy aki rohan, az elsieti az életét. Elmulaszt soha vissza nem térő pillanatokat, amikor valami értéket, maradandót tudott volna alkotni. Én szeretnék most megállni egy pillanatra... Sokat gondolkoztam ugyanis a fenn említett fogalmakról. Tavaly ünnepeltük a magyar nemzet és honszerzés 1100. évfordulóját. Maroknyi néppel szerezte meg Árpád e földet, mely otthont ad nekünk. 1100 év alatt hányszor fenyegette pusztulás, kihalás népünket! A magyar sohasem azért húzta ki kardját, hogy hódítson, hogy más népeket szolgaságba döntsön, hanem hogy az Árpád szerezte földet s annak lakóit megvédje. Európa nyugati országait a magyar nép vitézsége és áldozatkészsége védelmezte a hódító török ellen. Az egész világ azt hitte a tatárjárás után is, a mohácsi vész után is, hogy vége a magyarnak. Ám a legválságosabb időkben a haza jobbjai a honszerelem fenséges példáival új reményt, erőt öntöttek a csüggedő, a szétosztódás miatt legyengült magyarság szívébe. A legválságosabb időkben is akadtak férfiak, akik felébresztették a magyar lélekben a szendergő nemzeti öntudatot, s a felébresztett nemzet csodákat művelt. Széchenyi, Kossuth, Deák, Wesselényi, Kölcsey, Vörösmarty, Eötvös József, Katona József, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Körösi Csoma Sándor, a két Bolyai - áldozatos életükkel a haza, a nemzet üdvét, anyagi és szellemi gyarapodását szolgálták. Csató Győző 8. b. oszt. tanuló, Eger, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola