Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1997-02-18 / 7. szám

12 Subád f­­id LAZAR ERVIN FEL ALMÁJA A meseíró könyveit aligha kell bemu­tatni a gyerekek számára. Kevés olyan család él, ahol a könyvespolcon ne lenne legalább egy a meséi közül. Kíváncsiak voltunk, vajon az író hogyan látja a mai felgyorsult, elanyagiasodott világban a gyerekek viszonyát az irodalomhoz, a könyvekhez. Ez alkalomból kerestük fel otthonában. - Ön mint meseíró bizonyára megőriz­te magában a csodaváró örök gyereket... - Valóban így van, de erre mindenki képes. Csak az a lényeges, hogy meny­nyit tud belőle elfogadni, és mennyit utasít el. Én nagyon sokat tanultam attól a gyerektől is, aki egykor én magam voltam. A gyerekkor mindenki számára meghatározóan fontos. Nekem nagyon nagy szerencsém volt. A Tolna megyei Alsórácegrespusztán születtem, ahol villany és bolt sem volt. Zárt közösség­ben élt itt tizennyolc-húsz család. Nem­csak a családommal, de az állatok és a növények világával is harmóniában él­tem. Ha valakinek a gyerekkora kevésbé szép, ugyanolyan fontos marad, de le­het, hogy rossz hatással lesz rá. - Az irodalom iránti érdeklődés fel­keltése elsősorban a szülő feladata? - Egyrészt tőlük függ, másrészt az is­koláktól. Ott is találkozik vele a gyerek. Az én meséim elég sűrűn szerepelnek az olvasókönyvekben. Ha a gyerek kedvvel olvassa, később már ő maga szerzi be a könyveket. Én nagyon remélem, hogy aki olvassa a könyveimet, az kap vala­mit. A kisebb gyerek szívesen olvas me­sét. Azután elérkezik egy korba (10-12 év körül), amikor már gyerekességnek tartja a meseolvasást. A külvilág akkor már olyan nagy erővel hat rá. Az én könyveim esetében van egy visszatérés, amikor valaki húszéves kora körül újra előveszi a könyvet. Ez azért van, mert ezek a mesék többrétegűek. A kisgyerek jól érez belőle bizonyos dolgokat, de pontosan nem tudja meghatározni. A nyíltabb értelmű felnőtt már jobban megérti. - A mesék alapjait igaz történetek adják? - Én a legnagyobb gondjaimmal fog­lalkozom az írásaimban. Megszenvedek valamiért, és mindig igaz az a probléma, amiről írok. Mesét írni egy különleges adomány, amikor az ember képes rá. Csak úgy leülni és megírni nem lehet. Küzdelem nélkül nem jön el az az „álla­pot”. Minden olvasó a saját lelkivilága szerint egészíti ki az írásaimat. Azt szoktam mondani: Egy irodalmi mű olyan, mint egy fél alma. Ha az olvasó elolvassa, akkor lesz egy egész. - Honnan vannak a mesehősök nevei? - Mindegyik név gyerekektől szár­mazik. Tőlük nagyon sokat lehet tanul­ni, nemcsak a meseírásban, egyéb dol­gokban is. A világot sajátságosan és ter­mészetesen fogják fel. Ahogy felnőnek, ez a látásmód lassan elkopik. - Ön hogy látja, a mai felszínes, elanyagiasult világunk hogyan hat a gyerekekre? - Ennek a modern világnak az elő­nyei éppúgy megvannak, mint a hátrá­nyai. Sajnos a gyerekeket olyan dolgok megtanulásától zárják el, ami az önálló gondolkodásra és ítéletalkotásra képes­sé teszi. Ezzel együtt a jelenlegi helyze­tet átmeneti állapotnak tartom. Ha cso­dát akarunk látni, menjünk el egy óvo­dába, egy iskola alsó tagozatába. Meg­nézhetjük, hogy a gyerekek csodálato­sak és minden szépség befogadására al­kalmasak. Hiszem, hogy jön vagy már jelen is van egy olyan nemzedék, amely majd ezt a világot jobbá teszi. Ennek az országnak nincs más vagyona, mint a gyerekei értelme. Bánhegyi Györgyi GÁL GYÖRGY FELVÉTELE Költő és verse Vízkereszttől hamvazószerdáig tart az az időszak, amire neves poé­tánk egyik verse emlékeztet. Töltsé­tek ki a függőleges sorokat, majd ol­vassátok össze a körrel jelzett víz­szintes sorok betűit. 1. Hajápolási eszköz. 2. Dagály után következik. 3. Hirtelen ijed, ret­ten. 4. Magas, egyenes. 5. Az egyik szülő. 6. Nem vesztő, sőt! 7. Gondo­zott pázsit. 8. Italt fogyasztani. 9. Tollas, szárnyas állat. 10. Gríz. 11. Farkas A dzsungel fiában. 12. Zászló teszi a szélben. Beküldendő a rejtvény megfejté­se, határidő: március 4. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Gyermekvilág, 1428 Budapest 8., Pf. 52. A január 28-i rejtvény megfejtése: Szeszélyes, mint az április. A sorsoláson 250 forintot nyertek: Balogh Tamás, Szabolcsveresmart; Besze Tímea, Kiskunfélegyháza; Csiszár Dániel, Jánoshalma; Erdéli Anita és Gyurka, Gyula; Győri Má­ria, Törtei; Kiss Éva, Martfű; Novák Dániel és Mónika, Érd; A. Papp Magdolna, Debrecen; Török Miklós, Budapest XI.; Vona István, Józsa. A jutalmat postán küldjük el a nyerteseknek. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 üooüoooa o üö oüo 0 oooo UI Szárnypróbálgató Szabadság, szerelem Szabadnak szeretnék születni, Szerelmem szeretném szeretni. Szívünk szerint születünk, Szerelmünk szerint szeretünk. Szabadságért születnék, Szerelmemet szeretném. Szabadnak születtem, Szerelmem szeretem. Szeret szerelmem, Szépnek születtem. Farkas Gábor 13 éves Dabas Miért mondják? Bottal üthetik a nyomát Ezt a szólást a mesékben gyakran ol­vashatjuk. Akkor mondják, ha már nem sikerül valakit utolérni, mert ügyesen megszökött. Vajon hogyan keletkezett ez a jelentése? Esetünkben a vadászat szaknyelvéből származó kifejezés vált szólássá. Bizo­nyára hallottátok már, hogy a vadásza­ton a hajtok bottal ütögetik a bokrokat, hogy kizavarják, kiugrasszák a vadat a vadász elé. Ha a vad már korábban el­menekült, bizony már csak a nyomát ütögethették, és ez igazán hiábavaló, ér­telmetlen dolog volt. Csakúgy, mint egy egérutat nyert szökevény hasztalan ke­resése. «MERMBKVILÁ®1997. FEBRUAR 18. Az öreg halász és nagyravágyó felesége Hol volt, hol nem volt, hetedhét or­szágon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége. Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép nagy pontyot. És csodák csodája, egyszer csak meg­szólal a ponty: -Te szegény halászember, en­gedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életed­ben. Minden kívánságod teljesül. Hát az öreg halász a nagy könyör­gésre a pontyot visszaengedte a ten­gerbe. Hazamegy, kérde­zi a felesége: - No, mit fogtál? Hoz­­tál-e valamit? - Fogtam én egy na­gyon szép pontyot. - Hát miért nem hoztad haza? - Úgy könyörgött sze­gény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti. - Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy na­gyon szép házat szeret­nék. Mert csak egy kis kuny­hóban laktak a tenger partján. Visszaballagott a ha­lászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta: - Hallod-e, te ponty! Az én felesé­gem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty és megszólal: - Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad. Hát valóban, ahogy hazaér, gyö­nyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott a konyhában. Egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: - Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja: -Hallod-e, te ponty! Az a ringy­­rongy, az én feleségem, mindig porol velem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal, azt kérdi: - Hát mit akar a feleséged? - Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk! - Eredj haza, úgy van, amint kí­vánta! Hát ahogy hazaért, látta a gyönyö­rű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. - Most már csak meg vagy elé­gedve? - kérdi a halász. A felesége nagyon boldog volt. Másnap reggel, alighogy felébred­nek, azt mondja az asszony: - Hallod-e! Eredj ahhoz a ponty­hoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni és palotában lakni. A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szo­morúan a víz szélére. Azt kiáltja: - Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig porol velem. Eltelik egy kis idő, előjön a hal, és kérdi. - Hát most mit akar a te felesé­ged? - Királyné szeretne lenni, palotá­ban lakni! - Eredj haza! Úgy van, amint kí­vánta! Ahogy hazaér a szegény ember, nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd el­vette a szeme világát. Mind vigyázz­ba vágták magukat a szegény ha­lász előtt, mikor elhaladt előttük. Mi­kor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a felesé­gét: - No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? - Meg­­­felelt az asszony boldo­gan. Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony: - Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek. Hát csak addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény ha­lásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan: - Hallod-e, te ponty! Az a ringy­­rongy, az én feleségem mindig pöröl velem. Zavaros lett a tenger vize, hullám­zott, és csak sokára jött elő a ponty mérgesen: - Hát mit akar a te feleséged? - Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kí­ván, amilyenek a világon nincsenek. - Igaz, hogy ezért sem dolgozott - mondja a ponty -, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kíván­ta! Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari nép­ség volt mindenütt. Azt kérdi a fele­ségétől: - Most már csak meg vagy el­égedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldognak is látszott. De másnapra kelve is­mét csak azt mondja az urának: - Hallod-e! Eredj visz­­sza ahhoz a pontyhoz és mondd neki, hogy én a vi­lág úrnője szeretnék len­ni! Azt akarom, hogy min­denki nekem hódoljon, és leboruljanak az emberek a lábam előtt. A birodal­mam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott, sza­­bódott a szegény halász, csak vissza kellett men­nie. Mondja nagy szomorúan: - Hallod-e, te ponty! Az a ringy­­rongy, az én feleségem, mindig pöröl velem. Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára fel­bukkant a hal. - Mit akar a te feleséged? - A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. - Jól van - mondja a hal -, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhatik, hát legyetek ismét halászok. Eredj haza, megta­lálod őt a halászkunyhóban! Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Sokat dolgoztak, jól éltek. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak. Magyar népmese BUDAI TIBOR RAJZA IRJATOK! Klub Anni, 9735 Csepreg, Ady Endre u. 35. Tizenkét éves va­gyok. Kedvenc időtöltésem a bi­ciklizés, kirándulás, zenehallgatás. Szeretek táncolni. Szívesen válta­nék levelet hasonló korú fiatalok­kal. Mindenkinek válaszolok. Fazekas Krisztina, 4553 Apagy, Vörösmarty út 8. Tizen­­két-tizenöt éves lányokkal és fiúk­kal szeretnék levelezni. Én 13 éves, barna, hosszú hajú, barna szemű vagyok. Szalvétát gyűjtök. Szeretek levelezni, zenét hallgatni, biciklizni, írjatok! Minden levélre válaszolok. Gyuricza Ágnes, 5502 Gyo­­maendrő­d, Sugár út 91/1. Tíz­éves vagyok. Gyűjtöm a szalvétát, a matricát és a képeslapot. Szere­tem az állatokat és szívesen hallga­tok zenét. Velem egykorú lányok­tól szeretnék levelet kapni. 4 . PéldaKÉP Akik tettek a hazáért áldozatról-Haza, hazafiság, példakép, hiz­lalás, önzetlenség, nagylelkűség... Napjainkban mintha háttérbe szorultak volna ezek a fogalmak. Egyre kevesebbszer és kevesebbet gondolkozunk tartalmukról. A min­dennapi életünket inkább jellemzi az örökös haj­sza az anyagi javakért, a „mindentudó” techni­kai csodák megszerzéséért. Ezenközben el­vész a szomszédság, a barátság a jó osztály­társi, munkatársi viszony, a szerelem. Mindeze­ket feláldozzuk a múló „csodákért”. Megfagy körülöttünk a levegő - baráti szó híján. Pedig a lelkünk mélyén éhezzük az együttérzést, a megértést. Ha ezeket meg­kapjuk, akkor lélegzünk fel felszabadultan, megnyugodva, hiszen a haj­­szoltság zaklatottá, feldúlttá tett bennünket. Úgy tartja a mondás, hogy aki rohan, az elsieti az életét. Elmulaszt soha vissza nem térő pillanatokat, amikor valami értéket, maradandót tudott volna alkotni. Én szeretnék most megállni egy pillanatra... Sokat gondolkoztam ugyanis a fenn említett fogalmakról. Tavaly ün­nepeltük a magyar nemzet és honszerzés 1100. évfordulóját. Maroknyi néppel szerezte meg Árpád e földet, mely otthont ad nekünk. 1100 év alatt hányszor fenyegette pusztulás, kihalás népünket! A magyar soha­sem azért húzta ki kardját, hogy hódítson, hogy más népeket szolgaság­ba döntsön, hanem hogy az Árpád szerezte földet s annak lakóit meg­védje. Európa nyugati országait a magyar nép vitézsége és áldozatkész­sége védelmezte a hódító török ellen. Az egész világ azt hitte a tatárjárás után is, a mohácsi vész után is, hogy vége a magyarnak. Ám a legválságosabb időkben a haza jobbjai a honszerelem fenséges példáival új reményt, erőt öntöttek a csüggedő, a szétosztódás miatt legyengült magyarság szívébe. A legválságosabb időkben is akadtak férfiak, akik felébresztették a magyar lélekben a szendergő nemzeti öntudatot, s a felébresztett nem­zet csodákat művelt. Széchenyi, Kossuth, Deák, Wesselényi, Kölcsey, Vörösmarty, Eötvös József, Katona József, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Körösi Csom­a Sándor, a két Bolyai - áldo­zatos életükkel a haza, a nemzet üdvét, anyagi és szellemi gyarapodását szolgálták. Csató Győző 8. b. oszt. tanuló, Eger, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

Next