Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-02-02 / 5. szám
14 2001. FEBRUÁR 2. Nem lehet elég korán megcélozni az egyetemet A rendszerváltozás óta eltelt évtized egyik legnagyobb eredményének tekinthető, hogy áttörés következett be az oktatásban: ma két és fél, háromszorosa az egyetemisták száma a tíz évvel korábbinak. A tíz évvel ezelőtti egyharmadhoz képest az érettségizettek fele jut be a felsőoktatásba. De hogy kik lesznek ezek, igen gyakran azon múlik, hol érettségiztek. ÚJLAKI ÁGNES A gyerek sorsa manapság nem tizennyolc éves korában, az egyetemi felvételin dől el, hanem tizennégy (vagy tizenkettő, sőt tíz) évesen, a középiskola megválasztásakor. Sok esetben azonban egyáltalán nem szabad választás kérdése, hogy a diák hol végzi középfokú tanulmányait. Vannak olyan középiskolák, ahonnan a frissen érettségizettek nyolcvan százaléka azonnal bejut az egyetemre, de a következő évben a maradék húsz százalék is, gyakorlatilag tehát mindenki. Száz körüli azoknak az iskoláknak a száma, amelyeknél ez az arány ötvenszázalékos, és ugyancsak száz az, amelyek ennél gyengébbek. De olyan iskolák is léteznek, ahonnan az érettségizőkből csupán néhány diák tesz sikeres felvételit. A szakközépiskolások között jóval alacsonyabb a továbbtanulók aránya és száma, és ők is elsősorban főiskolákra - s nem egyetemekre - jelentkeznek. A szülőknek tudniuk kell: ha diplomát akarnak gyerekük kezébe adni, akkor gimnáziumba kell őket íratniuk. Mégpedig jó gimnáziumba. Egyre több családban tudatosul, hogy a mai munkaerőpiacon az boldogul, aki tanul, és akinek erről papírja is van. Vége annak az évtizedeken át fennálló, teljesen torz értékrendnek, amikor egy segédmunkás jobban keresett, mint egy professzor. S annak ellenére, hogy ma is vannak még jelentősen alulfizetett értelmiségi pályák , mint például a pedagógusoké a statisztika szerint az egyetemet végzettek több mint háromszor annyit keresnek, mint a csak általános iskolát végzettek. A munkanélküliség is a képzetleneket sújtja leginkább: minél iskolázottabb valaki, annál több lehetősége van a válogatásra és arra, hogy új munkát találjon magának, ha a régit elveszíti. Egy gyermeket - pláne többet - eljuttatni a diplomáig sok családtól nagy erőfeszítést kíván. A mostani kormány számos intézkedésével bizonyítja, hogy ebben a törekvésben a családok mellett áll. Az első diploma tandíjmentessé tétele és a szeptemberben induló diákhitel-lehetőség segítséget ad ahhoz, hogy a kevésbé tehetős szülők is taníttathassák gyermekeiket. Marad így is költség éppen elég. De a felsőoktatásba bejutott diákok közül anyagi okok miatt már csak igen kevesek hagyják abba tanulmányaikat, a kimutatások legalábbis ezt bizonyítják. Tehát az alapvető döntést a szülők akkor hozzák, amikor az általános iskolás gyermekük továbbtanulásáról döntenek. (Annak számít természetesen a szakiskolába, szakmunkásképzőbe való beiskolázás is. Bár ezeknek a száma töredékére csökkent a szocialista nagyipar megszűntével, továbbá annak következtében, hogy piacképes szakmát korunkban már nemigen lehet érettségi nélkül elsajátítani. Sajnos, nem egyenlő helyzetből indulnak az általános iskolások sem. Tudomásul kell venni, hogy az átlagos falusi iskolából kisebb az esélye a gyereknek bejutni egy erős gimnáziumba, mivel kisebb településen általában nem kaphatja meg azt a nyelvtanulási, számítástechnikai többletet, amit a városokban vagy néhány nagyközségben élő társai megszereznek. A legösztönzőbb hatosztályos és nyolcosztályos képzésre pedig eleve nincs esélye, mert tíz-tizenkét éves gyerekét egy szülő sem adja szívesen kollégiumba. (Ezért is állították le a gimnáziumoknak a kilencvenes évek elején kitörő hat- és nyolcosztályossá válási lázát, és tették kötelezővé, hogy a már meglévők is indítsanak négyosztályos képzést. Ha mindez nem történik meg, a falusi gyerekek szinte kiszorultak volna a gimA legjobb gimnáziumok a nagyvárosokban találhatók Kohanek miklós felvétele náziumokból. ) A kiemelkedően jó képességű falusi gyerekek tehetséggondozása a feladata az Arany János programnak, amelynek révén a legjobb középiskolákba is bekerülhet a kiválasztott nyolcadikos. Mit tegyen hát az az előrelátó szülő, aki értelmes, tehetséges gyerekét olyan gimnáziumba akarja adni, ahonnan egyenes út vezet a főiskolára, egyetemre? Nézzen körül városában vagy régiójában, mert az egész országban vannak ilyen kiváló iskolák.Neuwirth Gábor, a neves oktatáskutató minden évben közzéteszi azt a listát a Köznevelés című lapban, amely bemutatja a középiskolák sorrendjét a felsőoktatásba felvett diákok aránya alapján. Az utóbbi évtized adatai szerint az ország legjobb negyven-ötven gimnáziumának többsége a százezer lakost meghaladó nagyvárosokban található, de van néhány olyan kisvárosunk - például Tata, Jászberény, Baja, Érd amelyek gimnáziuma hosszú évek óta tartja magát az élvonalban. A listavezető már régóta a budapesti Fazekas gimnázium, ahol elsősorban matematikai tehetségeket nevelnek, diákjai a többi tantárgyban is kimagasló eredményeket érnek el, olyannyira, hogy gyakorlatilag arra az egyetemre mehetnek, amelyikre akarnak. A rendkívül eredményes, híres iskolák között tarható számon a győri Révai, a miskolci Földes Ferenc, a zalaegerszegi Zrínyi, a szombathelyi Nagy Lajos, a székesfehérvári Teleki Blanka, a nyíregyházi Krúdy, a szegedi Ságvári vagy a debreceni Tóth Árpád, és sorolhatnánk még néhány velük egyenrangú iskolát minden megyéből. Érdekes módon Budapest nincs a legeredményesebb városok között, pontosabban itt a legnagyobb a szóródás a nagyon jó és a nagyon gyenge iskolák között. Régi, híres gimnáziumaiból, az Apáczaiból, a Szent Istvánból, a Trefortból, a Radnótiból, a Toldyból, az Eötvösből, az Árpádból már nyolcvan-száz éve folyamatosan kerülnek ki a legjobb egyetemek diákjai. Néhány újabban indult, jó nyelvoktatásával kitűnt iskola is a legjobbak közé került. De számos alapítványi és magániskola van - tisztelet a kivételnek -, amely csak pumpolja a gazdag szülőket, eredményei viszont nem tükrözik a hozzájuk fűzött reményeket. Az egyházi iskoláktól a vallásos nevelés mellett ugyanúgy elvárják a szülők, hogy gyermekeiket felkészítsék az egyetemekre. Többségük ennek eleget is tud tenni. A katolikus egyháznak a régi rendszerben is megmaradt gimnáziumai - mint a pesti piarista, a győri és a pannonhalmi bencés gimnázium - hagyományosan erős iskolák. Felzárkózott melléjük, méltóan régi hagyományaihoz az újraindított fasori evangélikus vagy a református Baár-Madas, illetve a sárospataki kollégium. Válogatni tehát van miből. A diákolimpiák negyvenéves történetében csak egyszer fordult elő, hogy ugyanaz a diák háromszor nyert aranyérmet, mégpedig matematikából. Az is ritkaság, hogy egyetlen évben két érmet, történetesen a kémiai aranyat és az informatikai ezüstöt is ugyanaz a diák hozta el. A miskolci Földes gimnázium aranylapjain olvashatók ezek a sikertörténetek. Emiatt is vonzó ez a gimnázium, és azért is, mert innen csak az nem kerül be az egyetemre vagy főiskolára, aki nem akar. Néhányan minden évben úgy döntenek, hogy családi okok, megélhetési gondok miatt inkább kihagynak egy-két évet az érettségi után, a többiek - 95 százalék - azonban tovább tanulnak. Veres Pál igazgató szerint a siker titka a múltban gyökerezik. Amikor 1950-ben a Fráter György katolikus és a Lévay József református gimnáziumból megalapították az állami Földes Ferenc Gimnáziumot, a két tantestület kétfajta, külön-külön is imponáló értékrendet egyesített. A 60-as, 70-es évek fordulóján aztán megindult a tagozatos képzés és a budapesti Fazekas gimnázium után másodikként, 1972-ben a számítógépek is megérkeztek. Hosszú ideig a természettudományok képezték a középiskola fő erősségét, de 1989-ben a történelem tagozattal, a humán tárgyakkal aratott sikerkorszak is kezdetét vette. 1991-től, a hatéves folyamatos képzés bevezetésével a két terület egyensúlyba került. Mostanság a speciális matematika, a történelem és a biológia tagozat a legnépszerűbb. Ezekre tavaly kilencvennél töb Forgószínpadszerű felvételi ben jelentkeztek, de csak fél-fél osztályt, 16-18 gyereket tudtak felvenni. Általában három és fél, négyszeres a túljelentkezés, a hat évfolyamos osztályokba pedig ötszörös. A Földesben érettségizők kétharmada az utóbbi években jogi és közgazdasági fakultásokon tanul tovább, a harmadik harmad többsége pedig orvosegyetemeken. Mostanában néhányan ismét a műszaki pályát választják, de a régen oly népszerű tanári pálya iránt alig van érdeklődés. Az utánpótlás kérdése, a szakma felhígulása aggasztja is a tanárokat. A Földesben sikk a tanulás, minél többet tud valaki, annál inkább felnéznek rá a társai. Persze itt is akadnak megátalkodott rosszcsontok, akikkel meg kell küzdeni, akiket meg kell nyerni. Nem felel meg a valóságnak viszont az a szóbeszéd, hogy ebbe az iskolába csak tehetősebb szülők csemetéi kerülhetnek, hiszen minden harmadik gyerek családja szociális gondokkal küszködik. Miskolc belvárosi hegyén, az Avason nyitotta meg kapuit 1994-ben a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, amely évente egy-egy évfolyammal bővült, és a következő tanévben éri el a teljes létszámot, vagyis az 500-520 főt. A nyolcosztályos középiskola a jezsuita nevelés magyar hagyományaira és a külföldi partneriskolák tapasztalataira épít. Az 1540- ben alapított rend nevelési alapelvei világ- és életigenlők, bár a hagyományok szerint nagyon szigorúak. A diákokat igényességre szoktatják, és ösztökélik őket képességeik minél teljesebb kibontakoztatására. A magas követelmények nem riasztják el a jelentkezőket, a gimnázium országos hírűvé vált. Az északkeleti régión kívül Budapestről, Fejér, Szolnok, Szabolcs megyéből és még távolabbról is hozzák tízéves kisgyermekeiket a szülők, és boldogok, ha a nebuló sikeres felvételi vizsgát tesz, mert bizonyosak benne, hogy a gyermek szellemi, erkölcsi, testi fejlődése garantáltan jó kezekbe került. Forrai Tamás Gergely, a gimnázium igazgatója büszkén vállalja, hogy bizony évről évre emelik a felvételi követelményeket, mert ennek a gimnáziumnak nem az a célja, hogy jótékonykodásból gyenge képességű gyerekeket tanítson, hanem az, hogy a tehetségesekből a maximumot hozza ki. Ezt tűzték a zászlajukra, és az általános iskolák meg az érdekelt családok mindezzel tökéletesen tisztában vannak. Forgószínpadszerűen zajlik a felvételi, nem egy kisgyermeknek kell odaállnia hat-nyolc bölcs tanár elé, hanem hat-hét fős csapatot vizsgáztat két-három tanár. Közülük az egyik nem kérdez semmit, mert neki a gyerekek viselkedésére kell figyelnie. Akik nem római katolikusok, azok majd a saját hittanukat tanulják. A jezsuita gimnázium klasszikus és korszerű ismereteket nyújt diákjainak, de élni is megtanítja őket. Az angol, francia, német és latin mellett tavaly bevezették az orosz nyelv oktatását is, mert úgy vélik, ennek a tudásnak a jövőben nagy hasznát vehetik. És mert tanulni legjobban a tapasztalás útján lehet, minden diák hosszabb-rövidebb időt tölt német, osztrák, ír, kanadai, angol, máltai vagy amerikai jezsuita testvériskolákban. A testnevelés sem szorul háttérbe: kötelező tantárgy az úszás és a néptánc, a társastánc pedig majd az életben segít elboldogulni. Szabad Föld CSALÁD - OTTHON Nobel-díjasok alma matere CSOPAKI LUCA A történelmi egyházak közül egyedül az evangélikus volt az, amelynek híres, régi iskolái közül egyet sem hagyott meg a diktatúra. Elvették Petőfi alma materét, az aszódi gimnáziumot, elvették Berzsenyi Dá niel iskoláját, a soproni líceumot, de mind közül az egyház legfájóbb vesztesége iskolai zászlóshajójának, a fasori gimnáziumnak a megszüntetése volt. Ez az iskola több Nobeldíjast is adott a világnak: Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ime, Harsányi János itt sajátította el a természettudományok alapjait. A fasori gimnázium nemcsak a matematika és a fizika oktatásával vált példaértékűvé, hanem azzal a felvilágosult, toleráns, ugyanakkor erősen nemzeti elkötelezettségű, hitvalló protestáns nevelésével is, amellyel a történelem viharai közepette is szilárd kapaszkodót nyújtott diákjainak. Ezekről a biztos alapokról indulva a világban szétszóródott s az itthon boldogulni próbáló fasoriak egyaránt szép pályát futottak be, nevet és pozíciót szerezve maguknak. És amikor a nyolcvanas években megalakították az öregdiákok körét, több járt a fejükben, mint a nosztalgiázás. A kezdetben ábrándnak tűnő terv egyre határozottabb körvonalakat öltött, s 1989-re meg is valósult: újra megnyitotta kapuit a fasori gimnázium. Ehhez persze a gorbacsovi enyhülés meg a külföldi egyházi segítség is kellett, de a pénzről sem szabad megfeledkezni. Legfontosabb mégis a szervezők eltökéltsége volt, amellyel minden akadályon átküzdötték magukat, s amelynek köszönve éveket nyerve, még a rendszerváltozás előtt sikerült célhoz érni. Az etoni vagy az oxfordi diák egész életében büszke arra, hogy a világ egyik leghíresebb iskolájába járt. De ugyanilyen büszke például a sárospataki alma materére annak egykori tanulója, és joggal, mert az ötszáz éves iskola is tett annyit a magyar kultúra kosarába, mint az etoni a britébe. Pataki, pápai, debreceni és miskolci öregdiákok egész sora ugrott talpra a történelmi fordulópont idején, és azóta is törődik iskolájával, szeretettel, tapasztalatokkal, kapcsolatok hasznosításával, pénzadományokkal segíti. És lássunk csodát! Azok az iskolák, amelyeket elvettek régi tulajdonosaitól, tanító papjaitól, tudós tanáraitól, valahogy mégis megőrizték a folytonosságot. Évtizedekig volt állami gimnázium a sárospataki kollégium, a soproni líceum, a budai ciszter főgimnázium, s mégis, más nevekkel, más tananyaggal, más tanárokkal, de ugyanaz az iskola maradt, várva a feltámadást. A hely szelleme, a kövek kisugárzása, a becsületes, jó tanárok helytállása, az öregdiákok hűsége megtartotta az iskolát, őrizte a lángot. Természetesen nem csupán az egyházi iskolák egykori diákjait fűzik erős szálak az alma materhez. A példákat inkább csak azért vettük onnan, mivel ezek voltak évtizedekig bezárva vagy államosítva, s mégis meg tudták tartani egykori tanítványaik szeretetét. De számos más, nagynevű vagy akár kisebb nevű iskolára gondolnak jó érzéssel azok, akik falai között tanultak. Szerencsés és gazdag az, aki tud kötődni egykori iskolájához. Nem mindenkinek sikerülhet persze, akár mert elszakadtak a gyökerek, akár mert túl sok a rossz emlék. De a közömbösek is egyre gyakrabban kapják azon magukat, hogy elfelejtik az iskola kisszerűségeit, sértéseit, és csak a vidám és érzelemteli emlékek maradnak.Csak az a baj,hogy közben elszálltak az évek...