Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)

2004-07-02 / 27. szám

22 2004. JÚLIUS 2. Házhoz megy KER­ESZTÉNY GABRIELLA Örvendetes hallani, ha új könyvtárat adnak át. A napokban pél­dául Bugacon vették birtokukba új „hajlékukat” az olvasók. Ám a több mint háromezer hazai településből mintegy négy­százban ma sincs bibliotéka. Ezekben a pár száz vagy még ki­sebb lélekszámú falvakban vélhetően már nem is épül meg a könyvek birodalma, csak abban reménykedhetnek az ott élők, hogy lesz helyettük más. Hiszen az egekbe szökő könyvárak miatt ismét egyre nagyobb az igény a kölcsönzésre, sőt nem­csak arra. A mai ember életében az informatikai szolgáltatás is nélkülözhetetlen, akkor is, ha a legeldugottabb kis faluban él. A kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztéséről a kö­zelmúltban több szakmai konferenciát is tartottak. A tervezett korszerűsítésről szólva Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója, a fórumokat szervező Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke kiemelte: a megújulás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának stratégiai programjára épül. A koncepció lényege, hogy egyetlen település se maradjon ellátatlanul, s a legkisebb falucska se magára hagyva küszköd­jön, hanem csatlakozzon a már meglévő nagy könyvtári rend­szerekhez, és azok kedvezményezettjeként részesüljön a szol­gáltatásokból.­­ Nélkülözhetetlen eleme a jövőbeni fejlesztésnek a számí­tógépes rendszerek kiépítettsége, a széles sávú internetes háló­zat megjelenítése a kistelepüléseken - mondta Fodor Péter. - Ehhez több forrásból remélünk támogatást, például az Infor­matikai és Hírközlési Minisztérium pályázatai révén. A csatla­kozás bázisai egymásra épülnek, tehát a megújulás több szin­ten működő kapcsolatrendszert feltételez. Az országos és a már az olvasnivaló jelenleg is sokféle szolgáltatást nyújtó megyei könyvtárakon kí­vül nagy szerepük lesz a kistérségi körzetközpontok könyvtá­rainak, amelyek földrajzi közelségükkel fűzhetik fel a szolgálta­tói láncra a kistelepüléseket. Az elmélet gyakorlati megvalósításának lényeges kérdése a pénz. Például az: miből fizetik meg az egymásnak nyújtott könyvtári szolgáltatások térítési díjait, miből teremtik elő a szá­mítástechnikai infrastruktúra kiépítéséhez szükséges összeget, a dokumentumbeszerezések, állománygyarapítások árát, és sorolhatnánk tovább. A kulturális tárca által felkért, a korszerűsítési modellt ki­dolgozó munkacsoport vezetője, a kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatója, Ramháb Mária szerint ennek egyik forrá­sa törvényi, ami az önkormányzatoknak 1990-től, a könyvtá­raknak 1998-tól írja elő a könyvtári ellátási kötelezettséget. Sze­retnék ezt kiegészíteni megyei szinteken, illetve országos támo­gatottsággal, különféle hazai pályázati forrásokkal, és - ahol le­hetséges - uniós pályázati támogatással. Utóbbira példaként említette a mozgókönyvtárakat, más néven bibliobuszokat, amelyek szintén fontos elemei lesznek a tervezett rendszernek. Mivel a nagyon pici falvakban nem érdemes önálló intéz­ményt működtetni, ide a nyugat-európai gyakorlatnak megfe­lelően speciálisan kialakított mikrobuszok szállíthatnák rend­szeresen „házhoz” a kölcsönzendő könyveket. Vagyis majd­nem mindent, ami egy „rendes” könyvtárban megtalálható. Ezeknek a buszoknak a könyvállománya meghatározott nagy­ságú, 1000-1500 kötetnél nem számosabb, ám az állományt fo­lyamatosan cserélik. Dánia, Anglia, Hollandia, Ausztria ap­rócska településeire már régóta ilyen mozgókönyvtári Merce­desek járnak. A bibliobuszokhoz remélhetőleg mi is kapunk uniós támogatást, hiszen olyan „információs szolgáltatást” nyújtanak, ami beilleszthető a,,közösségi szolgáltatási ellátás” kategóriájába is. Bugac új könyvtára újvári Sándor felvétele Földindulás! A Szabad 60 hektá nyeremé Július hói Vágja ki és gyűjtse össze július hónap Y h íw.visf 1 5 db képrészletét, majd az pak'. \ összeállított képet ragassza fel egy C í f papírra, s küldje vissza az alábbi címre:­ 1300 Budapest, Pf. 314 - - 1 A borítékra feltétlenül írja rá: Afar.333 -'0­1 SZERENCSEJÁTÉK RT. FÖLDINDULÁS! Jpusi nyeremény: a Szerencsejáték Rt. által felajánlott 60 db, 3000 Ft értékű Szerencsekártya. Beküldési határidő: 2004. 08. 16. Sorsolás: 2004. 08. 23, 10 óra, Szabad Lap Kiadói Kft. 1125 Budapest, Istenhegyi út 59-61. A beérkezett borítékok közül közjegyző jelenlétében, kézi húzással minden sorsoláskor 60 nyertest sorsolunk ki. Ezenfelül minden sorsolás alkalmával kézi húzással 10 tartalék nyertest is kisorsolunk k­árilag arra az esetre, ha az előzőleg kisorsolt 60 nyertes közül valakinek a megfejtése nem helyes. A 10 tartalék nyertes sorrendben lép be az előző nyertesek helyébe, abban az esetben, ha beküldött borítékjaik helyes megfejtést tartalmaznak. A játék főnyereménye 60 hektár föld, azaz 6-szor 10 hektár föld, amelyet adott értékhatáron belül (maximum: 3 millió Ft) a 6 nyertes választhat ki bárhol az országban. Fődgsorsolás: 2004. 12.17. *10 ha 15-20 aranykorona értékű termőföld a játék indulásakori piaci árát alapul véve. Földindulás infovonal: 436-6111,436-6137, 436-6138 E-mail: foldindulas@lap.szabadfold.hu A játékszabályzatot megtekintheti szerkesztőségünkben és a K Szabad Föld­ULTÚRA LOVASS ILDIKÓ Nyári sikerkomédia a javából a Betörő az al­bérlőm című amerikai film a Coen fivérek rendezésében. Az idősebb nézőnemzedék még emlékezhet az 1955-ben készült eredeti vígjáték remek jeleneteire az angol színészóri­ással, Alec Guinness-szel a főszerepben. Az újrafeldolgozott vígjáték minden ízé­ben telitalálat. Egy magát szuperprofinak kép­zelő banda az évszázad rablására készül. Álcá­zásképpen templomi zenészeknek adják ki magukat, és albérlőkként egy idős fekete bőrű hölgy, Mrs. Munson pincéjében gyakorolják a barokk muzsikát. A szélhámos professzor, Dorr szerepében úgyszólván saját bőréből ki­bújva komédiázik az Oscar-díjas Tom Hanks. A magát nemes egyszerűséggel zseninek tar­tó, öntelt bandavezér és társai egy kaszinó ki­rablására készülnek. Talpraesett­ főbérlőjük­nek igencsak helyén van az esze, hamar kiszi­matolja a kissé hibbant, bugyuta banda sanda szándékait. Az újsághirdetés nyomán tobor­zott „nehézfiúk” képtelenek megbirkózni az észbeli képességeiket meghaladó feladattal. Ráadásul a házinénit vagy el kell tenni láb alól, vagy be kell venni a buliba. A kétbalkezes csa­pat feje, az ősz kecskeszakállú, tisztes elegan­­ciájú szélhámos és robbantásra, alagútfúrás­­ra, nehézfiúnak és beépített embernek alkal­matlan „zenésztársai” rendre alulmaradnak az események mozgatórugójával, a lelemé­nyes öregasszonnyal szemben. A nem született bűnözőkről, hanem bal­fácán szerencsevadászokról szóló történet másfél óra felszabadult nevetést ígér. FILM Betörő az albérlőm Iskander szírrealista világa BORZÁK TIBOR „Szírrealista magyar fotósnak” Buda Ferenc költő nevezte el Bahget Iskandert, a szíriai származású fotóművészt, aki a hatvanas évek végén tanulni jött Magyarországra, aztán itt maradt. Sokáig nem is mert hazamenni, attól tartott, már a határon elkapják, merthogy többszörösen megsértette a szabályokat. Az állam pénzén tanult nálunk, s diplomásként nem tért vissza, ráadásul engedély nélkül vett el feleségül egy magyar lányt. Az évtizedek so­rán Iskander úgy megszokta az itteni létet, hogy már nem is kívánkozik vissza az arab vi­lágba. Amikor alkalma volt huzamosabb ideig Algériában fotózni, honvágyat már Magyar­­ország iránt érzett. A művész családot alapí­tott, műtermes lakást és pompás kertet épített Hetényegyházán. De gondolatai gyakran fo­rognak tengerparti szülőhelye és népes csa­ládja körül. Először 1995-ben utazott el Szíriá­ba, mert látni akarta az édesanyját... Ahogy fogytak a kilométerek, egyre jobban dobogott a szíve. Iskander máig zsigereiben őrzi a ten­gerparti naplementéket, amely sehol máshol nem szebb, mint az ő távoli falujában. A hatvanéves, számos szakmai elisme­réssel büszkélkedhető fotóművész most har­mincöt év anyagából rendezett átfogó kiállí­tást a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Fekete-fehér szociofotói mellett láthatók íróportréi Illyés Gyulától Gion Nán­doron át Faludy Györgyig. Az alkotó közel hozza a távolságot: színes sivatagi tájképei, damaszkuszi életmozaikjai ugyanolyan szé­pek és valódiak, mint erdélyi, gemenci termé­szetfotói. A plakáton is szereplő Egy marék vi­lág című, 1976-ban született fotója (egy tanya előtt álló kislány szorítja magához a vadvirág­csokrot) huszonöt évvel később újra elkészült ugyanazon a helyszínen. A kislány közben fel­nőtt, de a Kerekegyháza határában álló tanya és környéke nem sokat változott. A fotóművész Faludy György-képével ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE ANYANYELVI ŐRJÁRAT „Morzsa kutyánk, hegyezd füled...” GRÉTSY LÁSZLÓ Kedves hangú s ráadásul gyönyörűen megfo­galmazott levelet kaptam Sopronból, Mascher Judit olvasónktól. Idézek belőle: „Egész életemben adminisztratív munka­körben dolgoztam, a fizetésemet diplomater­vek, doktori dolgozatok, könyvek, jegyzetek stb. gépelésével toldottam meg. Ezért is nagyon fon­tos volt, hogy »jól tudjak« magyarul. És úgy is gondoltam eddig, hogy jól tudok. De mostaná­ban egyre gyakrabban hallom, hogy a szavak végéről elhagyják a tárgyragot: felveszem a ka­bátom (kabátomat helyett), szeretem anyám (anyámat helyett) stb. Éppen ezért a kérdésem a következő: megváltozott-e a magyar nyelvtan, és csak én maradtam le erről a változásról?” Mindenekelőtt köszönöm a tanulságos kérdést! Természetesen készséggel válaszolok rá, de azt már most, jó előre jelzem: olvasónk nem maradt le semmiről, s íráskészsége is ki­váló, csupán eddig nem tudatosult benne nyelvhasználatunknak egyik érdekes sajátos­sága. Máris kifejtem, mire gondolok. Az kétségtelen, hogy a tárgy, vagyis az a mondatrész, amely kifejezi, hogy a cselekvés ki­re vagy mire irányul, általában­­t tárgyragot kap: házat épít, vizet iszik. Csakhogy bizonyos esetekben ez a tárgy ragtalan is lehet. Ragtalan lehet ma is, de ragtalan lehetett már évszáza­dokkal ezelőtt is. Ragtalan lehet például az egyes szám 1. vagy 2. szemelni személyes név­­mási tárgy. Nemcsak azt mondhatjuk: enge­­met, tégedet, hanem ezt is: engem, téged. Ragta­lan lehet a visszaható névmási tárgy is, ugyan­csak egyes szám 1. és 2. személyben: rendbe szedem magam (vagy magamat); szégyelld magad (vagy magadat). Még sorolhatnám to­vább, hogy hol fordulhat elő ragtalan tárgy is, de már csak azt az esetet említem, amely ben­nünket most leginkább érdekel: az 1. vagy 2. szentélyű birtokos személyjeles tárgy is lehet rágós is, de ragtalan is. Gondoljanak olvasóink a közismert gyermekmondókára, amely így kezdődik „Csukd be szemed, nyisd ki szád... ”! Vagy gondoljanak Petőfi egyik legismertebb versének, az Anyám tyúkja címűnek arra a so­rára, amelyet cikkem élére írtam: „Morzsa ku­tyánk, hegyezd füled...”! Zavaró ezekben, hogy a szemedet, szádat, füledet helyett a ragtalan for­ma található? Ugye, nem? Ez így alakult ki nyel­vünkben már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt, s ezzel nem túloztam, ugyanis a ragtalan tárgy végső soron finnugor örökség nyelvünk­ben. Ennek nyomát őrzi például az igenevek tár­gyának jelöletlensége is az effélékben: favágó (nem pedig fát vágó), tűzoltó, jóakaró. Persze nem minden birtokos személyje­les tárgyról maradhat el a­­t­rag mai nyelv­­használatunkban. Azt ugyan mondhatom, hogy fölveszem a kabátom, de azt nem, hogy fölveszem a kabátja, mint ahogy azt sem, hogy vágom áfa. Vagyis, visszatérve példánkhoz, a 3. személyű birtokos személyjeles alakokból nem maradhat el a tárgyrag, csak az 1. és 2. személyűekből, közülük is inkább az egyes számúakból. Lehet, hogy levélírónk mostaná­ban gyakrabban találkozik efféle ragtalan tár­gyakkal - s még az is lehet, hogy akár valamely beszélőközösségben, akár egy országrészben, sőt akár országos méretekben is nő a tárgyrag nélküli alakok száma­­, ez azonban semmi­képp sem jelent lényegi változást, nem számít hibás használatnak. Nem számít annak még többes számban sem, noha ott a köznyelvben ritkább a ragtalan tárgy, például egy efféle: mossátok meg a kezetek! Költőink, íróink azonban még többes számban is gyakran él­tek, élnek ilyen alakokkal. Ez utóbbira szem­léltetésül, s egyúttal befejezésként, íme, né­hány kiragadott költői verssor­ ,Lyány-arcotok’ a nap meg nem süti ná­la” (Arany János: Szondi két apródja); „Vad paripáim, hajrá. / Tomporotok ma véresre ve­rem.” (Ady Endre: Dalok tüzes szekerén); „.. .itt élünk mi. És sorsunk összefogják / a nők, gyermekek, agitátorok.” (József Attila: Munkások); „Ülünk a fényben, hallgatunk, / fejünk felett a nap kering / s lehelletével száro­­gatja / harmattól nedves vállaink." (Radnóti Mikdós: Hajnali kert).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék