Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-09 / 2. szám

Szabad Feld : A magyar vidék lapja 2009. január 9. Adóparadicsom KOMLÓSKA a faluba települt vagy bejegyzett vállalkozásoknak adóparadicsomot ígér: se iparűzési, se építményadót nem kell fizetniük. A zempléni falu neve nem ismeretlen; ők harcolták ki, hogy megmaradjon a postájuk. Ám agilis falu­vezetőjük, Köteles László, aki 1994- es megválasztásakor 21 évesen az ország legfiatalabb polgármestere volt, most 334 lakosú, elöregedő szülőfaluját szeretné megmenteni, ugyanis az apadó forrásokból gaz­dálkodó kistelepülések, adókkal ter­helt kis- és középvállalkozások könnyen csőd közeli helyzetbe ke­rülhetnek. Az új terv megvalósításában Komlóska együttműködő partnere a fővárosi Vállalkozók Szövetsége, s csatlakozni fog a Borsod Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is. - Bombaként robbant a sajtó­­közleményünk! - mondja Köteles László. - Csörögnek a telefonok, jönnek az e-mailek, azóta csak vál­lalkozókkal tárgyalok. Elképesztő­en sok a jelentkező! Mi Szerencs és Sárospatak között félúton azért kö­zelebb vagyunk, mint Szlovákia vagy Ciprus, ahová az adóterhek miatt tömegesen menekülnek a ma­gyar cégek. Régóta érlelődő tervem megvalósítását az Országgyűlés 2009-es költségvetésének elfogadá­sa után nagyon időszerűnek érez­tem. Bizonyossá vált, hogy gondja­ink megoldásában csak magunkra számíthatunk, azonban a mai jog­szabályi környezetben a települések és a vállalkozók hihetetlenül sokat adhatnak egymásnak úgy, hogy az mindkét félnek előnyös legyen. Al­kalmasak vagyunk arra, hogy vál­lalkozásokat szolgáljunk ki, az inf­rastruktúránk tökéletes, saját intéz­ményeink vannak, megfelelő a gép­parkunk, és a Teleházunk a legkor­szerűbb informatikával felszerelt. A jövőben legalább száz, olcsó bérleti díjú telket szeretnénk kialakítani a vállalkozóknak. - Mi abban az üzlet, ha lemon­danak a jogos adókról? És kiknek előnyös egy, a fővárostól messze lé­vő falucska? - Nálunk már jó ideje nincs ipar­űzési adó, ezért már van néhány he­lyi vállalkozásunk. Nekünk már az is jelentős bevételi forrás, ha az ide pártoló cégek kötelező gépjármű­adói önkormányzatunk bevételeit gyarapítják. Idővel a vállalkozások munkát is adnak, ami nagyon kell, mert a falunkban húsz százaléknál magasabb a munkanélküliek ará­nya. A közlekedést javítandó, meg­építünk majd egy bekötőutat a Gesztelyig már négysávos 37-es fő­úttól. A mi ajánlatunk, amelyben egyedi kedvezmények is lesznek, főleg a mobil, nem helyhez kötött cégeknek hasznos. Szállítmányo­zóknak, befektetési, bróker- és rek­lámügynökségeknek, vagy éppen a megújuló energiaforrásokat terme­lő üzemeknek. Az ajánlatunkra egy svájci cég kelet-európai és németor­szági képviselője jelentkezett első­ként. Vegyük példaként egy 30 flot­tás teherfuvarozó céget, ami évente legalább 16 millió forint iparűzési adót fizet. Nálunk semmit nem fog, csak a járművek kötelező adóját, ami körülbelül 9 millió forint. - Ha ez ilyen egyszerű, miért csak önök lépnek? - Majd megteszik mások is, ha látják, hogy érdemes. Mi afféle min­taprojektet kínálunk az államnak, amihez a hátrányos térség kistele­püléseként támogatásra is számí­­tunk. Mi már egyszer bizonyítot­­tunk, hiszen 1945 után minket leír­tak. Kitelepítettek Szlovákiába 64 családot, Erdőhorvátihoz tartozva tilos volt építkezni, és a fiatalok el­mentek. Csak 1990-es önállósulá­sunk után kezdtünk talpra állni. Komlóskán ma nincs bűnözés, a la­kosság nem csökken, s a Virágos Magyarországért verseny díjazott­jaként az ország egyik legszebb fa­luja vagyunk. Mi nem gazdagságra, csupán túlélésre vágyunk. Keresztény Gabriella Komlóska az adóparadicsom ígéretével csábítja a vállalkozókat Lépéskényszer M­egyei jogú városból öt, kisvárosból harmincki­lenc, községből százhetvenöt szerepel az adós­ságrendezésre szoruló települések listáján. A települé­sek továbbá idén tíz százalékkal kevesebb normatív tá­mogatásra számíthatnak. Az önkormányzati miniszter is elismerte: a kötelező feladatok és az ellátásukhoz fo­lyósított fejkvóta nem állnak arányban. Az eladósodó kistelepülések helyzete azért is külö­nösen nehéz, mert tartalékaik nincsenek, sem eladható ingatlanjaik, továbbá nincs saját bevételük, és náluk érződik leginkább a normatív támogatás rendszerének visszássága, azaz, hogy a kötelező feladatok ellátását egyre kevésbé fedezik a fejkvóták. - Két út van előttünk. Magyarország évek óta nem tudja eldönteni, merre induljon - magyarázza a Telepü­lési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, Zongor Gábor. - Vagy minden település köz­vetlenül ellátja az adott feladatot - akkor ezt meg kell finanszírozni vagy oda kell telepíteni a feladatot, ahol ésszerűen, racionálisan el lehet látni. Akkor azt a problémát kell megoldani, hogy az a polgár, aki távo­labb került a szolgáltatástól, hogyan jusson hozzá. Ma­gyarországon a politika nem tudta eldönteni, melyik úton akar menni, egyszerre mindkettővel próbálkozott. Országos átlagban ugyanis az önkormányzatok költségvetésének negyven százalékát fedezik a nor­matív támogatások, hatvan százalékot a saját bevéte­lek. Ahol azonban nincs jövedelme a lakosságnak, nincsen versenyképes vállalkozó - azaz nincs helyi adóbevétel -, ott kizárólag a normatív támogatásból „él” a község, ami azt is jelenti, hogy az elvonások akár a teljes költségvetés tíz százalékát is kitehetik. - Pénzügyi szempontból ezek nem igazi önkormány­zatok - véli Zongor Gábor. Ha kapnak támogatást, akkor nyújtanak közszolgáltatást, ha nem, akkor nem. Ezért len­ne sürgető a régen ígért átalakítás. D. T. G. Hazai élet Hóhányó rabok M­indennap fél tucat egri elítélt is takaríthatja a havat az egri bel­városban. Az országban egyedülálló kezdeményezésként ta­valy hívták életre a Börtön a városért programot, melynek keretében az elítéltek tavasz óta szorgoskodnak a közterületeken. Egyszer sze­metet szednek, máskor falevelet söprögetnek, vagy épp havat lapá­tolnak. Juhász Attila bv. alezredes, a Heves Megyei Büntetés-végre­hajtási Intézet parancsnoka azért tartja fontosnak e kezdeménye­zést, mert enyhíti az elítéltekkel szembeni előítéleteket, és segíti maj­dani visszailleszkedésüket a társadalomba. Hogy a program még ha­tásosabb legyen, s a rabok új esélyt kapjanak, tavaly elnyertek egy pályázatot az igazságügyi tárca bűnmegelőzési bizottságától. A ka­pott ötmillió forintból idén 312 órás parkgondozói tanfolyamot vé­gezhet húsz elítélt nő a helyi mezőgazdasági szakközépiskolában. Tíz nő önismereti tréningen vehet részt, tucatnyi férfi pedig játszó­tér-felújításban serénykedhet. A Börtön a városért, melyet az Egri Városgondozás Kft. együttműködésével bonyolítanak, olyan sikeres, hogy idén minden hónapban munkálkodhatnak majd az utcákon a rabok, természetesen őrzőik társaságában. A kinti munka a fogva tartottak körében olyan népszerű, hogy csaknem mindenki jelentke­zett rá. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka korábban azt nyilatkozta: szeretnék országossá bővíteni e programot, ha más te­lepülések is olyan szívesen fogadják a felajánlást, mint Eger. Az egri börtön egyébként nemrégiben ünnepelte századik szüle­tésnapját, s a nyílt napokon nemcsak a város vezetői ismerkedtek a rácson túli élettel. Egy közönségtalálkozó erejéig ugyanis az egri vízilabda csapat két olimpiai bajnoka, Szécsi Zoltán és Biros Péter is „börtönbe került”. P. E. Csináljunk aranyat! A­z Európai Unió rendelkezése szerint a szaküzleteknek ma már kötelező visszavenniük a ki­szolgált háztartási gépeket, hulla­dékká vált elektronikai készüléke­ket. Ezeket a gyártók begyűjtik és feldolgozzák, s az újrahasznosítás költségeit piaci részesedésük ará­nyában fedezik. A jogszabály lehe­tőséget ad arra is, hogy a gyárak ne önállóan foglalkozzanak a már le­pusztult cikkek feldolgozásával, hanem átháríthatják egy ezt koor­dináló szervezetre. Hazánkban ma hat ilyen működik, közülük a leg­nagyobb az Electro-Coord Kht. Ez a cég szervezi az elektronikai hulladékmennyiség nyolcvan szá­zalékának begyűjtését és újrahasz­nosítását. Országszerte mintegy négyezer ilyen gyűjtőhelyük van, s a feldolgozást helyben végzik. Minél több egy műszaki cikkben az üveg és a műanyag, annál nehe­zebb szétbontani, jóllehet még ezek is hasznosíthatók. Egy régi számí­tógép billentyűzete például nyolc­tíz százalékban „visszakeverhető” az újnak a műanyagába. A nyom­tatott áramkörök azonban tényleg valóságos kincset érhetnek, ezekből ugyanis aranyat és ezüstöt lehet ki­nyerni! Bár a látványos eredmény­hez irtózatos mennyiséget kell szét­bontani. Bizonyíték rá egy svédor­szági kohó teljesítménye is, ahová egész Európa, közöttük Magyaror­szág is szállít nyomtatott áramkörö­ket. A svédeknek ezekből egy év alatt négy tonna aranyat sikerült ki­­olvasztaniuk. Volt olyan év, hogy az Electro-Coord 16 ezernél több tonna hulladékot gyűjtött be, pedig a szak­üzletek visszavételi kötelezettsége akkoriban csak nyár végétől volt ér­vényes. A háztartási gépek tetemes része különben még mindig lomta­lanításkor kerül a feldolgozókhoz. Sokat lendíthet az ügyön begyűjtést szervező cégek, a környezetvédelmi szaktárca és a városüzemeltetési vállalatok együttműködése, hogy ilyen akciók többször létrejöjjenek. Még akkor is, ha a lomtalanítások gyakoribbá tétele csupán átmeneti megoldás, hiszen a guberálók a szakembereket megelőzve, aligha környezetbarát módon szerelik szét a kidobott lomokat. K. G. M­ H.

Next