Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-09 / 2. szám
Szabad Feld : A magyar vidék lapja 2009. január 9. Adóparadicsom KOMLÓSKA a faluba települt vagy bejegyzett vállalkozásoknak adóparadicsomot ígér: se iparűzési, se építményadót nem kell fizetniük. A zempléni falu neve nem ismeretlen; ők harcolták ki, hogy megmaradjon a postájuk. Ám agilis faluvezetőjük, Köteles László, aki 1994- es megválasztásakor 21 évesen az ország legfiatalabb polgármestere volt, most 334 lakosú, elöregedő szülőfaluját szeretné megmenteni, ugyanis az apadó forrásokból gazdálkodó kistelepülések, adókkal terhelt kis- és középvállalkozások könnyen csőd közeli helyzetbe kerülhetnek. Az új terv megvalósításában Komlóska együttműködő partnere a fővárosi Vállalkozók Szövetsége, s csatlakozni fog a Borsod Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is. - Bombaként robbant a sajtóközleményünk! - mondja Köteles László. - Csörögnek a telefonok, jönnek az e-mailek, azóta csak vállalkozókkal tárgyalok. Elképesztően sok a jelentkező! Mi Szerencs és Sárospatak között félúton azért közelebb vagyunk, mint Szlovákia vagy Ciprus, ahová az adóterhek miatt tömegesen menekülnek a magyar cégek. Régóta érlelődő tervem megvalósítását az Országgyűlés 2009-es költségvetésének elfogadása után nagyon időszerűnek éreztem. Bizonyossá vált, hogy gondjaink megoldásában csak magunkra számíthatunk, azonban a mai jogszabályi környezetben a települések és a vállalkozók hihetetlenül sokat adhatnak egymásnak úgy, hogy az mindkét félnek előnyös legyen. Alkalmasak vagyunk arra, hogy vállalkozásokat szolgáljunk ki, az infrastruktúránk tökéletes, saját intézményeink vannak, megfelelő a gépparkunk, és a Teleházunk a legkorszerűbb informatikával felszerelt. A jövőben legalább száz, olcsó bérleti díjú telket szeretnénk kialakítani a vállalkozóknak. - Mi abban az üzlet, ha lemondanak a jogos adókról? És kiknek előnyös egy, a fővárostól messze lévő falucska? - Nálunk már jó ideje nincs iparűzési adó, ezért már van néhány helyi vállalkozásunk. Nekünk már az is jelentős bevételi forrás, ha az ide pártoló cégek kötelező gépjárműadói önkormányzatunk bevételeit gyarapítják. Idővel a vállalkozások munkát is adnak, ami nagyon kell, mert a falunkban húsz százaléknál magasabb a munkanélküliek aránya. A közlekedést javítandó, megépítünk majd egy bekötőutat a Gesztelyig már négysávos 37-es főúttól. A mi ajánlatunk, amelyben egyedi kedvezmények is lesznek, főleg a mobil, nem helyhez kötött cégeknek hasznos. Szállítmányozóknak, befektetési, bróker- és reklámügynökségeknek, vagy éppen a megújuló energiaforrásokat termelő üzemeknek. Az ajánlatunkra egy svájci cég kelet-európai és németországi képviselője jelentkezett elsőként. Vegyük példaként egy 30 flottás teherfuvarozó céget, ami évente legalább 16 millió forint iparűzési adót fizet. Nálunk semmit nem fog, csak a járművek kötelező adóját, ami körülbelül 9 millió forint. - Ha ez ilyen egyszerű, miért csak önök lépnek? - Majd megteszik mások is, ha látják, hogy érdemes. Mi afféle mintaprojektet kínálunk az államnak, amihez a hátrányos térség kistelepüléseként támogatásra is számítunk. Mi már egyszer bizonyítottunk, hiszen 1945 után minket leírtak. Kitelepítettek Szlovákiába 64 családot, Erdőhorvátihoz tartozva tilos volt építkezni, és a fiatalok elmentek. Csak 1990-es önállósulásunk után kezdtünk talpra állni. Komlóskán ma nincs bűnözés, a lakosság nem csökken, s a Virágos Magyarországért verseny díjazottjaként az ország egyik legszebb faluja vagyunk. Mi nem gazdagságra, csupán túlélésre vágyunk. Keresztény Gabriella Komlóska az adóparadicsom ígéretével csábítja a vállalkozókat Lépéskényszer Megyei jogú városból öt, kisvárosból harminckilenc, községből százhetvenöt szerepel az adósságrendezésre szoruló települések listáján. A települések továbbá idén tíz százalékkal kevesebb normatív támogatásra számíthatnak. Az önkormányzati miniszter is elismerte: a kötelező feladatok és az ellátásukhoz folyósított fejkvóta nem állnak arányban. Az eladósodó kistelepülések helyzete azért is különösen nehéz, mert tartalékaik nincsenek, sem eladható ingatlanjaik, továbbá nincs saját bevételük, és náluk érződik leginkább a normatív támogatás rendszerének visszássága, azaz, hogy a kötelező feladatok ellátását egyre kevésbé fedezik a fejkvóták. - Két út van előttünk. Magyarország évek óta nem tudja eldönteni, merre induljon - magyarázza a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, Zongor Gábor. - Vagy minden település közvetlenül ellátja az adott feladatot - akkor ezt meg kell finanszírozni vagy oda kell telepíteni a feladatot, ahol ésszerűen, racionálisan el lehet látni. Akkor azt a problémát kell megoldani, hogy az a polgár, aki távolabb került a szolgáltatástól, hogyan jusson hozzá. Magyarországon a politika nem tudta eldönteni, melyik úton akar menni, egyszerre mindkettővel próbálkozott. Országos átlagban ugyanis az önkormányzatok költségvetésének negyven százalékát fedezik a normatív támogatások, hatvan százalékot a saját bevételek. Ahol azonban nincs jövedelme a lakosságnak, nincsen versenyképes vállalkozó - azaz nincs helyi adóbevétel -, ott kizárólag a normatív támogatásból „él” a község, ami azt is jelenti, hogy az elvonások akár a teljes költségvetés tíz százalékát is kitehetik. - Pénzügyi szempontból ezek nem igazi önkormányzatok - véli Zongor Gábor. Ha kapnak támogatást, akkor nyújtanak közszolgáltatást, ha nem, akkor nem. Ezért lenne sürgető a régen ígért átalakítás. D. T. G. Hazai élet Hóhányó rabok Mindennap fél tucat egri elítélt is takaríthatja a havat az egri belvárosban. Az országban egyedülálló kezdeményezésként tavaly hívták életre a Börtön a városért programot, melynek keretében az elítéltek tavasz óta szorgoskodnak a közterületeken. Egyszer szemetet szednek, máskor falevelet söprögetnek, vagy épp havat lapátolnak. Juhász Attila bv. alezredes, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka azért tartja fontosnak e kezdeményezést, mert enyhíti az elítéltekkel szembeni előítéleteket, és segíti majdani visszailleszkedésüket a társadalomba. Hogy a program még hatásosabb legyen, s a rabok új esélyt kapjanak, tavaly elnyertek egy pályázatot az igazságügyi tárca bűnmegelőzési bizottságától. A kapott ötmillió forintból idén 312 órás parkgondozói tanfolyamot végezhet húsz elítélt nő a helyi mezőgazdasági szakközépiskolában. Tíz nő önismereti tréningen vehet részt, tucatnyi férfi pedig játszótér-felújításban serénykedhet. A Börtön a városért, melyet az Egri Városgondozás Kft. együttműködésével bonyolítanak, olyan sikeres, hogy idén minden hónapban munkálkodhatnak majd az utcákon a rabok, természetesen őrzőik társaságában. A kinti munka a fogva tartottak körében olyan népszerű, hogy csaknem mindenki jelentkezett rá. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka korábban azt nyilatkozta: szeretnék országossá bővíteni e programot, ha más települések is olyan szívesen fogadják a felajánlást, mint Eger. Az egri börtön egyébként nemrégiben ünnepelte századik születésnapját, s a nyílt napokon nemcsak a város vezetői ismerkedtek a rácson túli élettel. Egy közönségtalálkozó erejéig ugyanis az egri vízilabda csapat két olimpiai bajnoka, Szécsi Zoltán és Biros Péter is „börtönbe került”. P. E. Csináljunk aranyat! Az Európai Unió rendelkezése szerint a szaküzleteknek ma már kötelező visszavenniük a kiszolgált háztartási gépeket, hulladékká vált elektronikai készülékeket. Ezeket a gyártók begyűjtik és feldolgozzák, s az újrahasznosítás költségeit piaci részesedésük arányában fedezik. A jogszabály lehetőséget ad arra is, hogy a gyárak ne önállóan foglalkozzanak a már lepusztult cikkek feldolgozásával, hanem átháríthatják egy ezt koordináló szervezetre. Hazánkban ma hat ilyen működik, közülük a legnagyobb az Electro-Coord Kht. Ez a cég szervezi az elektronikai hulladékmennyiség nyolcvan százalékának begyűjtését és újrahasznosítását. Országszerte mintegy négyezer ilyen gyűjtőhelyük van, s a feldolgozást helyben végzik. Minél több egy műszaki cikkben az üveg és a műanyag, annál nehezebb szétbontani, jóllehet még ezek is hasznosíthatók. Egy régi számítógép billentyűzete például nyolctíz százalékban „visszakeverhető” az újnak a műanyagába. A nyomtatott áramkörök azonban tényleg valóságos kincset érhetnek, ezekből ugyanis aranyat és ezüstöt lehet kinyerni! Bár a látványos eredményhez irtózatos mennyiséget kell szétbontani. Bizonyíték rá egy svédországi kohó teljesítménye is, ahová egész Európa, közöttük Magyarország is szállít nyomtatott áramköröket. A svédeknek ezekből egy év alatt négy tonna aranyat sikerült kiolvasztaniuk. Volt olyan év, hogy az Electro-Coord 16 ezernél több tonna hulladékot gyűjtött be, pedig a szaküzletek visszavételi kötelezettsége akkoriban csak nyár végétől volt érvényes. A háztartási gépek tetemes része különben még mindig lomtalanításkor kerül a feldolgozókhoz. Sokat lendíthet az ügyön begyűjtést szervező cégek, a környezetvédelmi szaktárca és a városüzemeltetési vállalatok együttműködése, hogy ilyen akciók többször létrejöjjenek. Még akkor is, ha a lomtalanítások gyakoribbá tétele csupán átmeneti megoldás, hiszen a guberálók a szakembereket megelőzve, aligha környezetbarát módon szerelik szét a kidobott lomokat. K. G. M H.