Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-03 / 1. szám
Political szónoklat. 1 Tekintetes Karok és Rendek! Hódolni annak , kit szivünk’ hatalmas vonszódása vagy őszinte tiszteletünk embertársaink’ vegyes tömegéből kiemel, valamint a’ hűség’ színeit lobogtató regényes lovagkornak vala , úgy szelídebb de azért a’ nagy, szép, és dicső iránti részvétben melegebb századunknak is egyik legnemesebb törekvése. Ia kebelben zárt érzelmek rést nyitnak magoknak; lelkes szóvá válik a’ gondolat, ’s mivel érzékeink között legerősb hatású a’szem, a’közvélemény látható küljelekben nyilatkozik.44 „Ekként elmélkedvén, ha ezen alkotmányos jelentősége által szent teremben körülnézek, látom ugyan előkorunk’ több jeles fiának, látom országunk’ közélte felett gondosan virasztó lelkes Nádorunknak, látom a’ boldogok’ székéből hamvadatlan szerelmében népét áldó Ferenc Urunk’ tiszteletes képét letekinteni tanácskozásokra, de a’ polgári hűség’ elégtétel nélkül maradt érzelménél fogva, nem rejthetem el a’ hiánynak fájdalmát, mellyet érzek, midőn falainkon korunk’ üdvetosztó egyik nagy fejedelmének, szívünkön úgymint hazánkon uralkodó dicső királyunknak, festett mását nem üdvözölhetem.44 „Tek. KK. és RR.! Korunk olly időszak, mellynek egy perezében századok rejteznek. Mit őseink még csak nem is álmodhattak, azt Urunk’ Királyunk’ magas lelke által kegyeltetve, létesíti ma a’ nemzeti törvényes akarat. Örömmel szemléljük, mikép’ fejlődik mindinkább a’ királyi hatalomnak védő szárnya alatt a’ nemzeti élet, minden ágaiban. Századok’ viharaiban rendítlenül fenálló ősi alkotmányunk, az alkotmányszerű egyeduralkodás’ üdvös elvén alapulva, a’ fejedelem’ vallásos lélekismeretében találja szilárd oszlopát, messze a’ félreértett szabadságnak azon veszélyes nemétől, mellyről a’ lelkes Lucanus igy szól vala: „libertás populi, libertate perit! —44 „Áldott honunk’ nemzeti ipara mindinkább növekedik; ’s a’ gőzösök, rakodva a’ haza’ dús terményeivel, ősz Dunánk’ hullámzó hátán Stambulnak tornyai felé vitorláznak. Kereskedésünk a’ kelettel európai fontosságot nyer; ’s koronás Urunknak a’ tengerek’ királynéjával köttetett szerződése megnyitá az utat árboczinknak az ocean’ minden öbleibe. — Éré balsors is e' hazát; csapások, mellyek a’ természet’ vészteljes tüneményeihez tartoznak. A’ minden magyar hű kebel’ lángkivánatival dajkált Pest, elborítva a’ bősz Duna’ lázadt árjaitól, csaknem végromlásra jutott. De itt is első volt kegyelmes Királyunk, ki magas példája s hatalmas parancsa által páratlan segélynyújtásra szólítá fel tág birodalmának minden rokonszenvű törvényhatóságit! Avvagy említsem e az olaszországi diadalmenetet, e’ nagy fontosságú szép tüneményt, melly a’ világ’ évkönyvében magas helyet vívott ki magának? Mert Agilulf’ avult vaskoronájának alig lehet gyémántja ragyogóbb a’ hálakönyeknél, miket ez alkalommal hullattak azon szerencsétlen tévedettek, kik a’ legkegyesebb Fejedelem parancsolatára honjokat visszanyertek, ’s honjokban önmagokat!" „És mi, Tek. KK. és RR.! kik világszerte szeretett és tisztelt Fejedelmünkhez még a’ hűség’ és alkotmány’ szent lánczai által is kapcsoltatunk, ne hódoljunk ezen érdemeknek. Én úgy hiszem, a közkívánatot jelentem ki, midőn indítványba hozom, hogy magas erényű nagy királyunk’ képét nemesi pénztárunk’ költségein művészileg leíratván, e’ szent teremnek homlokfalára függesszük fel, hogy legyen tanúja azon hűségünknek, mellyel mi, szegény, de igaz hegynép, az alkotmányos trón és sok százados intézvényink mellett, mint szilárd bérczeink, utolsó leheletünkig tántoríthatatlanul államiunk!44 Ezen lelkes beszédet t. Vujanovics Gyula ur, a’ Tiszáninneni kér. tábla’ ik atója, és tek. Sáros megye’ táblabirája, e' megyének m. e. december’ edkén Eperjesen tartatott közgyűlése" alkalmával mondotta, mellynek következéséül az indítvány, dicsőségesen országié Fejedelmünk’ képét a’ megye’ teremében felfüggeszteni, egy szívvel és szájjal elfogadtatván, a’tisztelt képnek lemásoltatása. Péchujfalusi Péchy Benjámin első alispány ur’ gondjára bizatott. s. Gy. A’ t. n. Komárom vármegyében felállítandó javaó-dorogház’ ügyében. T. Komárom megye’ nemeslelkű Rendet bölcsen átlátván, mikép a’ fenálló hiányos szerkezetű börtönökben raboskodók mind lelki- mind testileg sínylődnek ’s e’ munkátlanságban veszteglés miatt terhére válnak az adózó népnek, ’s unalmokban egymás’vétségibe avattatnak, ’s kiállván büntetésük’ idejét, gyakran romlottabb erkölccsel lépnek ki a’ börtönből, mint millyennel oda kerültek , ’s a’ fenyítéknek kívánt sikere, a’ javulás t. i., ritkán éretik el: ennélfogvást a’ tisztelt nemes megye a’keblében létező börtön helyett egy alkalmas javító-dologháznak — a’ műveit külföld’ mintája szerinti — felállíttatásáról emberszereteteg gondoskodik, mellyben a’ foglyok, alkalmas felvigyázat alatt, czélszerűleg foglalatoskodtatván, munkájok’ béréből tápláltatnának, ’s a helyett, hogy terhére essenek a’ köztársaságnak, inkább jámbor ’s hasznos emberekké képeztessenek, ’s a’ bűnt megutálni tanulván, az erényt kedveljék meg. Oly .nemes czélnak elérésére a’ tisztelt nemeslelkű megye kebléből két táblabirót küldött a’ külföldre ki, névszerint Münchenbe is, hogy az ott már létező javítóházakat szemügyre vevén, a’ szükséges terveket megkészíthessék. Ez megtörtént, ’s a’ lelkes Komárom-megyeiek vetélkedve áldoztak ezen közhasznú intézet’ létesülendésére. A’ felséges kincstár is elősegíté azt tetemes tőkével. Ennek következtében végzésül hozatott, hogy az e’ czélra egybegyült tökének gyarapítására tartandó tánczvigalom lottójátékkal is tétessék érdekessé, ’s mindezek’ elintézésére ’s díszesítésére ő maga, gróf Nádasdy Leopold főispány ur’ tiszt, szeretett hitvese szül. Forray Julia bárónő keressék meg. Talált is e’ kérelem bő kebelre, mert e’ műveltlelkű dáma, mint a’ jóltevőségben jeles grófnő Brunsvik-Majthényi Anna ő exojának méltó unokája, forrón fogta fel az ügynek pártját; nem kimél semmi fáradságot, semmi költséget, semmi áldozatot, csakhogy a’ várakozásnak lehető legjobban ’s úgy feleljen meg, a’ mint az ügy’ szentsége ’s az emberi méltóság megkívánják. Nem ismer, nem is keres ezen se