Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-03-21 / 23. szám
3. szám. Második esztendei folyamat 1839. JMai tifils’ St. 1 Nyilatkozás a’ pesti magyar színház’ ügyében. A’ pesti magyar színházat igazgató választmány nem tarttá ’s nem tartja sem szükségesnek, sem érdemesnek az Athenaeum’ magyar játékszini krónika’ czímű czikkelyeiben különbféle alakban megjelent gúnyolódásokra, személyeskedésekre, férjünkhöz illetlen homályos gyanúsításokra, hírterjesztésre és kötekedésekre részletesen felelni. Szükségesnek nem, mivel sehol az egész világon hírlapi szerkesztők’ szini előadásokról! tudósításai hiteles kútfőknek, és sem egészben, sem részletekben művészeti hévmérőknek nem tartatnak, azon egyszerű okból: mivel a’ szerkesztők, bár rendszerint igen szeretnek többes számban ’s a’ közönség’ nevében beszélni, mindig csak egyesek maradnak, ’s egyes az indulatok’, szenvedély’ ’s egyoldalúság’ rabját, a’ gyenge embert, legszilárdabb akarat mellett is, egészen mikor vetkezte még le? —Érdemesnek pedig azért nem hitte ’s hiszi most is: mivel azonkívül, hogy egy véleményben nem lehet azokkal, kik a’ „tudományok és szépmvészetek’ tárában“ helyesnek látnak olly kifejezésekkel ’s hasonlításokkal is élni, melyeknek műveltebb társalgási körből és igy az írói világból is száműzve kellene lenniük *) , ’s kik midőn illy dolgokért megrovatnak, elégnek tartják ezt válaszolni: nem szép ugyan, de nem találtam jobb kifejezést arra, mit mondani akartam), nem akart olly háborúba elegyedni, mellyben a’ fegyver közt — mint szokás — nem igen válogatva, ha egyik vagy másik fél egy kis nyomorult győzelmet kivíhat is magának, az ügy, a’ személyes érdek’ palástjául ’s megtámadási, viszontorlási jelszóul használt, legjobb esetben is semmit sem nyert, ’s bizonyosba hogy vesztett. Van hely; van idő, mellyben a’ hallgatás nem gyávaság, ’s ha mást nem, legalább az előrelátás’ szerény czímét megérdemli. Azonban hogy az érintett hírlap’ minden.Hiedelmet félretéve tovább terjeszkedő jogköveteléseibe megegyezni ne látszassák, annak f. évi 18ik számában a’ 286 és 287ik lapon álló czikkely által felhíva érzi magát ez ügyben először ’s itt és illy alakban utoljára felszólalni ’s következőket nyilványítni. ..A’ mi színészetünk — létét semmi másnak, mint egy igen csekély számú lelkes hazafiak önkénytes áldozatának köszönhetni — egyéb e még most, mint egy másfél évű gyermek?***). Szini íróink — szorgalmukat ’s ügyekezetöket tekintve, eléggé nem dicsérhetők — egyebek e még most, mint kezdők? A’szinigazgatás nem feladás e előttünk, mellyről másfél év előtt fogalmunk is alig volt, ’s mellynek tökéletes megfejtése, hanem olly messze is, mint egy shakspear-i dráma születése, de még sem ogy közel, hogy egy tökéletes színigazgatót, talán az első sziniigazgatói fizetés’ nagyobbításával — mint némellyek hiszik — egyszerre Minervakint előteremni reménylhetnénk? És mégis, milly szép diadal a’ becsületes akaratnak, melly a’ részvényes társaságba — akkor, midőn ismételt országszertei felszólítás után is, egykét vándor társaság’ főnőkeit kivéve, bizonyos veszteségtől féltében magát senki sem jelenté — az egyesülés’ lelkét lehelé, ’s melly nélkül a’ pesti színpadon aligha fordult volna meg 1838ki decemberökéig harmincznyolcz új darab, ’s talán mind a’ szép nadrág *), mind Írókra buzdítólag és segítőleg hatás egészen elmaradt volna — a’ másféléves gyermek-intézet, kezdő íróival, tapasztalatlan, de a’ lehetőségig mindent elkövető igazgatás mellett, ott van, mi színészet’ dolgában, legalább az igazgató választmány’ véleménye szerint, a’ legközelebbi czél: t. i. az Ízlés’ dolgában némelly írónál ha nem előbb, de utóbb semmi esetben sem álló pesti közönség’részvétét megnyerte. Mirevalók tehát az Athenaeum’ szerkesztőinek — vagy ha úgy tetszik, játékszini referenseinek — úton útfélen siralmas jeremiádokba foglalt panaszaik ? Minek egy felvonás közti, talán nem is ok nélkül történt, hosszasabb szünet, vagy egyéb illy féle, a’legrendezettebb, gyakorlott machinistákkal ellátott színházaknál is megtörténhető hibák miatt az intézetnek mindjárt végpusztítással, a’ közönség’ elkedvetlenülésével fenyegetése? Miért egyik szülésznő’kötényébe akadozás, másik’ hangjának kacsa-hápogáshoz hasonlítgatása, harmadik színésznek szapora Anathasiusból nehézkes Anathasiussá parodiáztatása ? Miért az igazgatóság’ gunyolása, mintha színháznál a’ művészetet csekélységnek tartaná? annak, mennyire nem szeretik némelly urak, ha az Athenaeum a’ színház’ dolgairól gáncsolólag szól, a’ kútfő ’s azon titkos forrásnak , mellyből egyéb játékszinrőli tudósítások is erednek, ’s melly iránt teendő kérdésre a’ felelet előre készen, asztalomon talált névtelen levél**) megnevezése nélküli emlegetése? a’ repertoir’ készítésébe,szerepek’ osztásába hívatlan és meggondolatlan avatkozás? — egyik vagy másik színész’ fizetése’ mennyiségének rostálgatása? ’s annak szerénytelen felhányásai, miért kapta ez vagy amaz énekes, ez vagy amaz operát jutalomjátékául ? a’ coulisse-ok közt történteknek ’s talán nem is történteknek, csak azért, hogy , mivel színház és hírlap van, ***) tehát hir legyen , közönség közzé hordása? ’s ezáltal a’ közönség’ könynyen-hivő része, ’s a’ színészek közti súrlódás’ élesztgetése ? Vagy talán ez mind a’ szini kritika’ körébe tartozik? A’ mi ezen kérdést illeti: az igazgató választmány jogot határtalant nem ismer, ennélfogva azt hiszi, hogy mint mindennek, úgy a’ szini kritikának is ki van tűzve a’ „meddig“,, ’s ez kezdődik az előfüggöny’ fölvonatalával, ’s végződik a’ végffggöny’leeresztésével; — e’ két végpont közti tér a’ kritika mezeje; föladása a’ művészet, csupán ’s egyedül a’ művészet. A’ gúny, kivált testi hibákért, hirhordás, személyeskedés a’ kritikának salakjai közzé számíthatók, ’s azt, kit illetnek, elkeseríthetik ugyan, de jobbitni soha sem képesek, ’s ha egyéb büntetésre nem is, bizonyosan megvetésre méltók. A’ többi a’ színigazgató’ dolga; vagy mivel ennek a’ közönségétől külön érdeke nem lehet, a’ közönségé. Hol az igazgató’ czélja semmi egyéb puszta nyerekedésnél, ’s a’ közönség a’ műveltség’ alsó fokán áll; — vagy megfordítva : hol a’ közönség műveit, ’s a’ kritikus előtt a’ művészet terra incognita, az igazgató, vagy közönség, és szinikri— *) Athenaeum, 1839 első fél év, 6ik szám, 96 lap. Egy kis tréfa. **) Athenaeum, 1839 lső fél év, 2ik szám, 32 ik lap 8—9 sor. ***) Athen., 1839 lső fél év, 1öik szám, 256ik lap. *) Ath., 1839 lső fél év, 16ik szám, 256ik lap. Bajza’ felelete a’ vallató kérdésre. ***) Athen., 1839 lső fél év, ldik szám, 218ik lap..