Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-21 / 23. szám

­3. szám. Második esztendei folyamat 1839. JMai­ tifils’ St. 1 Nyilatkozás a’ pesti magyar színház’ ügyében. A’ pesti magyar színházat igazgató választmány nem tar­­t­tá ’s nem tartja sem szükségesnek, sem érdemesnek az Athe­naeum’ magyar játékszini krónika’ czímű czikkelyeiben különb­féle alakban megjelent gúnyolódásokra, személyeskedésekre, férj­ünkhöz illetlen homályos gyanúsításokra, hír­terjesztésre és köte­­kedésekre részletesen felelni. Szükségesnek nem, mivel sehol az egész világon hírlapi szerkesztők’ szini előadásokról! tudósításai hiteles kútfőknek, és sem egészben, sem részletekben művészeti hévmérőknek nem tartatnak, azon egyszerű okból: mivel a’ szerkesztők, bár rendszerint igen szeretnek többes számban ’s a’ k­ö­z­ö­n­s­é­g’ nevében beszélni, mindig csak egyesek ma­radnak, ’s egyes az indulatok’, szenvedély’ ’s egyoldalúság’ rab­ját, a’ gyenge embert, legszilárdabb akarat mellett is, egészen mikor vetkezte még le? —Érdemesnek pedig azért nem hitte ’s hiszi most is: mivel azonkívül, hogy egy véleményben nem lehet azokkal, kik a’ „tudományok és szépm­­vészetek’ tárában“ helyes­nek látnak olly kifejezésekkel ’s hasonlításokkal is élni, melyek­nek műveltebb társalgási körből és igy az írói világból is száműzve kellene lenniük *) , ’s kik midőn illy dolgokért megrovatnak, elég­nek tartják ezt válaszolni: nem szép ugyan, de nem talál­tam jobb kifejezést arra, mit mondani akartam­­), nem akart olly háborúba elegyedni, mellyben a’ fegyver közt — mint szokás — nem igen válogatva, ha egyik vagy másik fél egy kis nyomorult győzelmet kivíhat is magának, az ügy, a’ személyes érdek’ palástjául ’s megtámadási, viszontorlási jelszóul használt, legjobb esetben is semmit sem nyert, ’s bizonyosb­a hogy vesztett. Van hely; van idő, mellyben a’ hallgatás nem gyávaság, ’s ha mást nem, legalább az előrelátás’ szerény czímét megérdemli. Azonban hogy az érintett hírlap’ minden.Hie­delmet félretéve tovább terjeszkedő jogköveteléseibe megegyez­ni ne látszassák, annak f. évi 18ik számában a’ 286 és 287ik la­pon álló czikkely által felhíva érzi magát ez ügyben először ’s itt és illy alakban utoljára felszólalni ’s következőket nyilványítni. ..A’ mi színészetünk — létét semmi másnak, mint egy igen csekély­ számú lelkes hazafiak­ önkénytes áldozatának köszönhetni — egyéb e még most, mint egy másfél­ évű gyermek?***). Szini íróink — szorgalmukat ’s ügyekezetöket tekintve, eléggé nem dicsérhetők — egyebek e még most, mint kezdők? A’szin­­igazgatás nem feladás e előttünk, mellyről másfél év előtt fogal­munk is alig volt, ’s mellynek tökéletes megfejtése, hanem olly messze is, mint egy shakspear-i dráma születése, de még sem ogy közel, hogy egy tökéletes színigazgatót, talán az első szini­­igazgatói fizetés’ nagyobbításával — mint némellyek hiszik — egyszerre Minervakint előteremni reménylhetnénk? És mégis, milly szép diadal a’ becsületes akaratnak, melly a’ részvényes tár­saságba — akkor, midőn ismételt országszertei felszólítás után is, egykét vándor társaság’ főnőkeit kivéve, bizonyos veszteségtől féltében magát senki sem jelenté — az egyesülés’ lelkét lehelé, ’s melly nélkül a’ pesti színpadon aligha fordult volna meg 1838ki decembe­rökéig harmincznyolcz új darab, ’s talán mind a’ szép nadrág *), mind Írókra buzdítólag és segítőleg hatás egészen elmaradt volna — a’ másféléves gyermek-intézet, kezdő íróival, tapasztalatlan, de a’ lehetőségig mindent elkövető igazgatás mel­lett, ott van, mi színészet’ dolgában, legalább az igazgató vá­lasztmány’ véleménye szerint, a’ legközelebbi czél: t. i. az Íz­lés’ dolgában némelly írónál ha nem előbb, de utóbb semmi esetben sem álló pesti közönség’részvétét megnyerte. Mirevalók tehát az Athenaeum’ szerkesztőinek — vagy ha úgy tetszik, já­tékszini referenseinek — úton útfélen siralmas jeremiádokba fog­lalt panaszaik ? Minek egy felvonás közti, talán nem is ok nélkül történt, hosszasabb szünet, vagy egyéb illy féle, a’legrendezet­­tebb, gyakorlott machinistákkal ellátott színházaknál is megtör­ténhető hibák miatt az intézetnek mindjárt végpusztítással, a’ közönség’ elkedvetlenülésével fenyegetése? Miért egyik szülész­nő’kötényébe akadozás, másik’ hangjának kacsa-hápogáshoz ha­­sonlítgatása, harmadik színésznek szapora Anathasiusból nehéz­kes Anathasiussá parodiáztatása ? Miért az igazgatóság’ gunyo­­lása, mintha színháznál a’ művészetet csekélységnek tartaná? annak, mennyire nem szeretik némelly urak, ha az Athenaeum a’ színház’ dolgairól gáncsolólag szól, a’ kútfő ’s azon titkos forrás­nak , mellyből egyéb játékszinrőli tudósítások is erednek, ’s melly iránt teendő kérdésre a’ felelet előre készen, asztalomon ta­lált névtelen levél**) megnevezése nélküli emlegetése? a’ repertoir’ készítésébe,­szerepek’ osztásába hívatlan és meggondo­latlan avatkozás? — egyik vagy másik színész’ fizetése’ mennyi­ségének rostálgatása? ’s annak szerénytelen felhányásai, miért kapta ez vagy amaz énekes, ez vagy amaz operát jutalomjátékául ? a’ coulisse-ok közt történteknek ’s talán nem is történteknek, csak azért, hogy , mi­ve­l szín­ház és hírlap van, ***) tehát hir legyen , közönség közzé hordása? ’s ezáltal a’ közönség’ köny­nyen-h­ivő része, ’s a’ színészek közti súrlódás’ élesztgetése ? Vagy talán ez mind a’ szini kritika’ körébe tartozik? A’ mi ezen kérdést illeti: az igazgató választmány jogot ha­tártalant nem ismer, ennélfogva azt hiszi, hogy mint mindennek, úgy a’ szini kritikának is ki van tűzve a’ „meddig“,, ’s ez kezdődik az előfüggöny’ fölvonatalával, ’s végződik a’ végff­ggöny’leeresz­tésével; — e’ két végpont közti tér a’ kritika­ mezeje; föladása a’ művészet, csupán ’s egyedül a’ művészet. A’ gúny, kivált testi hibákért, hirhordás, személyeskedés a’ kritikának salakjai közzé számíthatók, ’s azt, kit illetnek, elkeseríthetik ugyan, de jobbitni soha sem képesek, ’s ha egyéb büntetésre nem is, bizo­nyosan megvetésre méltók. A’ többi a’ színigazgató’ dolga; vagy mivel ennek a’ közönségétől külön érdeke nem lehet, a’ közön­ségé. Hol az igazgató’ czélja semmi egyéb puszta nyerekedés­­nél, ’s a’ közönség a’ műveltség’ alsó fokán áll; — vagy meg­fordítva : hol a’ közönség műveit, ’s a’ kritikus előtt a’ művészet terra incognita, az igazgató, vagy közönség, és szini­kri— *) Athenaeum, 1839 első fél év, 6ik szám, 96 lap. Egy kis tréfa. **) Athenaeum, 1839 lső fél év, 2ik szám, 32 ik lap 8—9 sor. ***) Athen., 1839 lső fél év, 1öik szám, 256ik lap. *) Ath., 1839 lső fél év, 16ik szám, 256ik lap. Bajza’ felelete a’ vallató kérdésre. ***) Athen., 1839 lső fél év, ldik szám, 218ik lap..

Next