Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-19 / 66. szám

Duna- ’s Tisza-küzi nagy csatorna’ tárgya többszöri mérése­ken ’s vizsgálatokon ment által már én előttem, de a’ mellyek lehetséges tervet azért nem szerzőnek, mivel a’ csatornát Pest­ről Szolnokba akarák vinni, és pedig állóvizet. Ezen elvet meg­győz­hetlen akadályok ostromolják , mellyek közül legnagyobb az, hogy a’ csatornának tápláló vizét a’ Zagyva és Tápió patakok ad­ták volna, ezek pedig nyáron ki szoktak száradni; de ha ele­gendő víz volna is ezen két patakban, e’ víznek Czegléd alatt Pestig olly emelten hozata, és pedig száraz homokos hegyolda­lakban , hogy Pesttől alá nyúló, szakadatlanul 20 öltől 13 ölig magas, homokos ormot át lehessen vízzel hatni, már ezen föl­adat maga annyiba kerülne, mint külön a’ hajókázó-csatorna, szá­mos és költséges rekesztőivel együtt, mellyek abba javasoltattak. Folyóvizü csatornát magából a’ Duna-vizből a’ Tiszába ve­zetni , úgy hogy mig a’ Dunában viz lészen, addig a’ csatorná­nak is legyen elegendő vize, én javaslottam , ’s ennek útját én kerestem föl először. Sok utazás és vizsgálat, sok mérés és költ­ség után tudom is , hogy haszonnal lehetséges egy nagyszerű csatorna Pest és Csongrád között. Továbbá huszonnyolcz évi gya­korlat nagy vizi munkákban bátorítja lelkem­et, hogy szeretett ha­zámnak javára ezen eredeti plánumomat, ha reám bízzák, végre tudom hajtani, mellyel, ha ez most elmaradna, évszázadok múl­va is csak egy sok szerencsés tapasztalás által okos, merész lel­kűvé edzett vízmérnök bátorkodhatik építési munkába venni. Mivel Magyarországnak hajózható legnagyobb vizei koszá­­ban vágják az országot, és pedig több mérföldre majd egykezti távolságban, azért közel száz mérföldnyi kerüléssel lehet egyik­ből a’ másikba hajózni, ’s a’ sok zátony, sziget, ágfolyás és mocsár miatt bajos vergődéssel Pestre vagy Ausztriába jutni, hegyi Magyarország vagy Erdély felé még bajosabban, a’ ma­gyar-tengeri révpartok és Stájerország felé nagy küzdéssel le­het vizen és pedig kevés terhet hordani. Ezt hozza magával fo­­lyóinknak mostani elhagyott természeti állapotjok. A’ köz jobblétért egész élte­ át buzgó ’s értelmes hazánkfiá­nak, néhai Vedres Istvánnak, ide írom figyelemre méltó siralmát, mellyet már 18yodik évben hirdetett, a’ Tiszát a’ Dunával össze­kapcsoló új hajókázható csatornájában, úgymint: „Volnának vi­zeink hazánkban elegendők, de nem alkalmaztatjuk arra, a’ melly végre a’ természet nekünk azokat ajándékozta; kereskedő vagy teherszállító utaink sok helyeken igen alávaló állapotban tartatnak. A’ hajón való szállítás nagyobb mennyiséggel ’s keve­sebb erővel járván , mezei gazdaságunkat szemlátomást gyarapí­taná, ’s pénzünket szaporítaná; evvel tehetségünket is nagyob­­bítván, talán olly forma lábra segítene valaha fel bennünket, a’ mi ilyenre már a’ szomszéd nemzetek több századok óta fölállot­tak. Észrevették ezt boldog emlékezetű eleink 1723 esztendő­ben tartott országgyűlésen, a’ mikor is a’ 122dik czikkely alatt illyetén végzést tettek : „Hogy a’ hajókázható folyóvizek is különféle csatornák ’s árkok által az ország’ több részeire eresztessenek a’ kereskedés’ megkönnyebbítése végett; a’ K. Helytartó-tanács rajta lészen, ’s ez iránt a’ viz-eresztéshez értő embereket meg fogja tudakozni, velek alkudozni fog, ’s a’ végrehajtandó munkákat . Felségének a’ helybeh­agyás vagy megigazítás végett alázatosan benyújtja, ’s az ország­­gyűlésen följelentik Mintegy 80 esztendeje már annak, hogy ezen hasznos végzés történt, de igen kevés sikere lett, ha ki­vesszük a' Béga’ és Ferencz’ csatornáját. Hazánkban a’ teher­szállításnak szörnyű drágasága, magát a’ tehernek az árát csak­nem fölülhaladván, a’ kereskedőket,a’jószágnak vételétől egé­szen elijeszti; ’s azért is mi tulajdon fáradságunknak gyümölcsét se­ helyben el nem adhatjuk, sem pedig másura az eladás’ piaczára nem vitethetjük, így nem kapván érettek pénzt, kénytelenítte­­tünk azokat magunk elföcsérleni! Mennyire meghűl ez által szor­­galmatosságunk, e’ mellett napról napra költünk, ’s napról napra szegényebbek leszünk!“ Eddig Vedres, Hoszában egymás mellett folyása ’s ez által a’ kereskedés­re alkalmatlan helyzete főbb vizeinknek körítő-csatornák (Commu­­nications-canale) nélkül nem fog megszűnni, mert, mint kiki tud­ja, a’ vasutak egyik folyóból a’ másikba a’ hajót át nem tehetik, mocsárainkat sem száríthatják ki, pedig csakugyan ezektől kell mindenek előtt a’ hazát megtisztítani, folyóink’ rendbehozása által; de folyóinkat a’ szabályozásra csak a’ körítő-csatornák által emelt élénk kereskedés fogja leginkább érdemesíteni, melly által a’ fo­lyók­ szabályozott völgyében bőven termő durvább jószág is hajón való nagyban vitelre érdemessé válik. Ezen fő nézetet kalauzul vevén egy társaság, legelőször nem építhet mást mint a’ fönt czímzett törvényben kitűzött két leg­főbb vonal szerint hajózható országos csatornát (Grand canal, a’ miilyenen kezdették országukban minden mai virágzó nemzetek nagy technicai műveltségüket, mellyen mai időben a’ nemzeti előbb­­kelőség alapul), nevezet szerint: Pestről Erdélybe Kolozsvár fe­lé, és Pestről a’ magyar-tengeri révpartok felé a’ Balaton ta­ván által. E’ két vonalt azért válassza elsőnek a’ társaság, mivel ez Magyarországnak vagy mostan vagy jövendőre hajózható minden folyóvizeit, nemkülönben az egész országot is keresztbe vágja, ’s ez által egyik folyóból a’ másikba rövid úton vizi közlekedést sze­rez , ’s igy a’ magyar folyók’ mostan különvált használatait, ez­után egyesített mozdító erővé alkotja, a’ miből természetesen kö­vetkezik, hogy az egész ország’ kereskedését ’s közjavát áldás­sal teljes élénkségre ’s tartós uj életre hozza; mert hazánkban négy főbb útja van a’ termesztmények’ ’s gyári készítmények’ szállításának, úgymint: Erdély, hegyi Magyarország, Beesés Stájerország, a’ tengeri révpartokkal együtt. Ezen két csatorna-vonal közel két millió holdnyi mocsárt ki­szárít , ’s ez által a’ levegőt éltetőbbé teszi ott, hol mostan a’ marhadög tanyát, ’s az élet sintődik; a’ nagyban gyakorlott me­zei gazdaságnak kincsét, úgymint a’szénatermő földet, bő mér­tékben neveli, ’s a’ földnek, úgy minden termesztvénynek és kéz­­műnek illendő árát megszerzi. Lapályainkban is igen tájék szerinti ezen csatorna; mert ezen két vonal ott jár, hol húsz — harminez mérföldre van távol az átcsinálásra alkalmas kő és kavics, a’ föld pedig itt vagy homok, vagy enyves agyag, vagy ingovány, mocsár. Illyenek Pesten alól fél Magyarországban az országutak mostan; itten ha vannak is kövecsett utak, de azok nem függenek össze ; tehát az össze­függő útcsinálási rendszernek is egyedül való alapítója lészen ezen két vonal szerinti csatorna, a’ kőnek ’s kavicsnak nagyban hason­­vitelével, mivel egy ló három- vagy négyszáz mázsa követ vihet hajón viz’ ellenébe. Hogy Fiuméból Pesten át Lembergig és Kolozsvártól Pesten át Bécsig minél rövidebben vivő, M. Adam szerinti, vagy gránit­­kő-koczkákkal kirakott és falazva majlandi mintára épített szaka­datlan országút első szükségű, mint minden többi száraz utaink­­nak alapja (basis), fejtegetés nélkül látható, világos igazság. A gránitkő-koc­kák­ mérő széle 18 hüvelyk legkisebb. Ilyen kira­kott út legolcsóbb , mivel jó karban tartása igen kevésbe kerül, és sok terhet kevés erő paraszt szekéren szinte úgy elbír rajta, mint a’ vasúton. De hogy illyen útnak építésére a’javait csatorná­nak előbb kell építhetni az anyagok’ olcsó hordása végett, kiki ál­­tallátja. Mennyivel olcsóbban építtethetnék mind Pest újra, mind a’ győri vasút, ha ezen csatornán lehetne a fát, vasat, követ.

Next