Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-08-19 / 66. szám
Duna- ’s Tisza-küzi nagy csatorna’ tárgya többszöri méréseken ’s vizsgálatokon ment által már én előttem, de a’ mellyek lehetséges tervet azért nem szerzőnek, mivel a’ csatornát Pestről Szolnokba akarák vinni, és pedig állóvizet. Ezen elvet meggyőzhetlen akadályok ostromolják , mellyek közül legnagyobb az, hogy a’ csatornának tápláló vizét a’ Zagyva és Tápió patakok adták volna, ezek pedig nyáron ki szoktak száradni; de ha elegendő víz volna is ezen két patakban, e’ víznek Czegléd alatt Pestig olly emelten hozata, és pedig száraz homokos hegyoldalakban , hogy Pesttől alá nyúló, szakadatlanul 20 öltől 13 ölig magas, homokos ormot át lehessen vízzel hatni, már ezen föladat maga annyiba kerülne, mint külön a’ hajókázó-csatorna, számos és költséges rekesztőivel együtt, mellyek abba javasoltattak. Folyóvizü csatornát magából a’ Duna-vizből a’ Tiszába vezetni , úgy hogy mig a’ Dunában viz lészen, addig a’ csatornának is legyen elegendő vize, én javaslottam , ’s ennek útját én kerestem föl először. Sok utazás és vizsgálat, sok mérés és költség után tudom is , hogy haszonnal lehetséges egy nagyszerű csatorna Pest és Csongrád között. Továbbá huszonnyolcz évi gyakorlat nagy vizi munkákban bátorítja lelkemet, hogy szeretett hazámnak javára ezen eredeti plánumomat, ha reám bízzák, végre tudom hajtani, mellyel, ha ez most elmaradna, évszázadok múlva is csak egy sok szerencsés tapasztalás által okos, merész lelkűvé edzett vízmérnök bátorkodhatik építési munkába venni. Mivel Magyarországnak hajózható legnagyobb vizei koszában vágják az országot, és pedig több mérföldre majd egykezti távolságban, azért közel száz mérföldnyi kerüléssel lehet egyikből a’ másikba hajózni, ’s a’ sok zátony, sziget, ágfolyás és mocsár miatt bajos vergődéssel Pestre vagy Ausztriába jutni, hegyi Magyarország vagy Erdély felé még bajosabban, a’ magyar-tengeri révpartok és Stájerország felé nagy küzdéssel lehet vizen és pedig kevés terhet hordani. Ezt hozza magával folyóinknak mostani elhagyott természeti állapotjok. A’ köz jobblétért egész élte át buzgó ’s értelmes hazánkfiának, néhai Vedres Istvánnak, ide írom figyelemre méltó siralmát, mellyet már 18yodik évben hirdetett, a’ Tiszát a’ Dunával összekapcsoló új hajókázható csatornájában, úgymint: „Volnának vizeink hazánkban elegendők, de nem alkalmaztatjuk arra, a’ melly végre a’ természet nekünk azokat ajándékozta; kereskedő vagy teherszállító utaink sok helyeken igen alávaló állapotban tartatnak. A’ hajón való szállítás nagyobb mennyiséggel ’s kevesebb erővel járván , mezei gazdaságunkat szemlátomást gyarapítaná, ’s pénzünket szaporítaná; evvel tehetségünket is nagyobbítván, talán olly forma lábra segítene valaha fel bennünket, a’ mi ilyenre már a’ szomszéd nemzetek több századok óta fölállottak. Észrevették ezt boldog emlékezetű eleink 1723 esztendőben tartott országgyűlésen, a’ mikor is a’ 122dik czikkely alatt illyetén végzést tettek : „Hogy a’ hajókázható folyóvizek is különféle csatornák ’s árkok által az ország’ több részeire eresztessenek a’ kereskedés’ megkönnyebbítése végett; a’ K. Helytartó-tanács rajta lészen, ’s ez iránt a’ viz-eresztéshez értő embereket meg fogja tudakozni, velek alkudozni fog, ’s a’ végrehajtandó munkákat . Felségének a’ helybehagyás vagy megigazítás végett alázatosan benyújtja, ’s az országgyűlésen följelentik Mintegy 80 esztendeje már annak, hogy ezen hasznos végzés történt, de igen kevés sikere lett, ha kivesszük a' Béga’ és Ferencz’ csatornáját. Hazánkban a’ teherszállításnak szörnyű drágasága, magát a’ tehernek az árát csaknem fölülhaladván, a’ kereskedőket,a’jószágnak vételétől egészen elijeszti; ’s azért is mi tulajdon fáradságunknak gyümölcsét se helyben el nem adhatjuk, sem pedig másura az eladás’ piaczára nem vitethetjük, így nem kapván érettek pénzt, kényteleníttetünk azokat magunk elföcsérleni! Mennyire meghűl ez által szorgalmatosságunk, e’ mellett napról napra költünk, ’s napról napra szegényebbek leszünk!“ Eddig Vedres, Hoszában egymás mellett folyása ’s ez által a’ kereskedésre alkalmatlan helyzete főbb vizeinknek körítő-csatornák (Communications-canale) nélkül nem fog megszűnni, mert, mint kiki tudja, a’ vasutak egyik folyóból a’ másikba a’ hajót át nem tehetik, mocsárainkat sem száríthatják ki, pedig csakugyan ezektől kell mindenek előtt a’ hazát megtisztítani, folyóink’ rendbehozása által; de folyóinkat a’ szabályozásra csak a’ körítő-csatornák által emelt élénk kereskedés fogja leginkább érdemesíteni, melly által a’ folyók szabályozott völgyében bőven termő durvább jószág is hajón való nagyban vitelre érdemessé válik. Ezen fő nézetet kalauzul vevén egy társaság, legelőször nem építhet mást mint a’ fönt czímzett törvényben kitűzött két legfőbb vonal szerint hajózható országos csatornát (Grand canal, a’ miilyenen kezdették országukban minden mai virágzó nemzetek nagy technicai műveltségüket, mellyen mai időben a’ nemzeti előbbkelőség alapul), nevezet szerint: Pestről Erdélybe Kolozsvár felé, és Pestről a’ magyar-tengeri révpartok felé a’ Balaton taván által. E’ két vonalt azért válassza elsőnek a’ társaság, mivel ez Magyarországnak vagy mostan vagy jövendőre hajózható minden folyóvizeit, nemkülönben az egész országot is keresztbe vágja, ’s ez által egyik folyóból a’ másikba rövid úton vizi közlekedést szerez , ’s igy a’ magyar folyók’ mostan különvált használatait, ezután egyesített mozdító erővé alkotja, a’ miből természetesen következik, hogy az egész ország’ kereskedését ’s közjavát áldással teljes élénkségre ’s tartós uj életre hozza; mert hazánkban négy főbb útja van a’ termesztmények’ ’s gyári készítmények’ szállításának, úgymint: Erdély, hegyi Magyarország, Beesés Stájerország, a’ tengeri révpartokkal együtt. Ezen két csatorna-vonal közel két millió holdnyi mocsárt kiszárít , ’s ez által a’ levegőt éltetőbbé teszi ott, hol mostan a’ marhadög tanyát, ’s az élet sintődik; a’ nagyban gyakorlott mezei gazdaságnak kincsét, úgymint a’szénatermő földet, bő mértékben neveli, ’s a’ földnek, úgy minden termesztvénynek és kézműnek illendő árát megszerzi. Lapályainkban is igen tájék szerinti ezen csatorna; mert ezen két vonal ott jár, hol húsz — harminez mérföldre van távol az átcsinálásra alkalmas kő és kavics, a’ föld pedig itt vagy homok, vagy enyves agyag, vagy ingovány, mocsár. Illyenek Pesten alól fél Magyarországban az országutak mostan; itten ha vannak is kövecsett utak, de azok nem függenek össze ; tehát az összefüggő útcsinálási rendszernek is egyedül való alapítója lészen ezen két vonal szerinti csatorna, a’ kőnek ’s kavicsnak nagyban hasonvitelével, mivel egy ló három- vagy négyszáz mázsa követ vihet hajón viz’ ellenébe. Hogy Fiuméból Pesten át Lembergig és Kolozsvártól Pesten át Bécsig minél rövidebben vivő, M. Adam szerinti, vagy gránitkő-koczkákkal kirakott és falazva majlandi mintára épített szakadatlan országút első szükségű, mint minden többi száraz utainknak alapja (basis), fejtegetés nélkül látható, világos igazság. A gránitkő-kockák mérő széle 18 hüvelyk legkisebb. Ilyen kirakott út legolcsóbb , mivel jó karban tartása igen kevésbe kerül, és sok terhet kevés erő paraszt szekéren szinte úgy elbír rajta, mint a’ vasúton. De hogy illyen útnak építésére a’javait csatornának előbb kell építhetni az anyagok’ olcsó hordása végett, kiki általlátja. Mennyivel olcsóbban építtethetnék mind Pest újra, mind a’ győri vasút, ha ezen csatornán lehetne a fát, vasat, követ.