Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-03-23 / 24. szám
SZÁZADITOK. 24. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. Martins’ 23 * ------ ' ’s==:=i=í:=;=ai;iTM^^ - --- -- . - A’ köbölkút tóról, rajta létezett úszószigetekröl és lecsapoltatásáról. A’ Társalkodó hazai folyóirat 1839 évi folyamatának 28. számában a’ 112 d. lapon Vladimírt orosz újságból tudósítást közlött egy nevezetes természeti jelességről, az úgynevezett Tékéntavon létező úszószigetről, melly 9—12 bécsi holdnyi rendetlen földterületet képez, és vastag fenyőfákkal van borítva. Olvasván e’ tudósítást, kívántam egy hasonló honi, minket magyarokat közelebbről érdeklő természeti tüneménnyel ismertetni meg az érdemes hazai olvasó közönséget. Esztergom vármegyében a’ párkányi járásban Kis-ujfalu és Köhid-Gyarmat között, Újfalu , Köbölkút, Gyiva , Sárkány helységek és Puszta-Arad’ határain egy és fél mérföldnyi hosszúságú ingoványos, kákás, nádas, posványos tó , melly Kollánál Komárom vármegyében eredt Csúz-kürti patak’ meggyűlt vizéből származott, Sárkánynál ’s Gyivánál keskenyebb bőrbe szorult, ’s több helyeken 8 lábnyi mély valt, nagy kiterjedésű földet tett haszonvehetetlenné, ’s darvak, vadludak ’s vadréczék’ tanyájává. Szélessége igen rendetlen vala legnagyobb 600, legkisebb 123 ölnyire, hossza a’ kürti határ’szélétől a’ sárkányi határ’ széléig a’ kisújfalui és köbölkúti határokban 3763 ölnyire terjedett. A’ mocsáros tó’ szélei csupa nád, káka, sás nagymennyiségben nőttek annyira, hogy erdőnek nevezhetné az ember. Négy nevezetes fokat hivattatnak: Ispánysziget, slomokosszeg, Körtvessas, Elsőszeg. Itt ez a’ tó egyedül a’ bátorkeszi uradalomhoz tartozandó kisujfalui határban . . 707 a’ köbölkutiban . . . 1029 összesen . 1736 pozsonyi mérő alávaló földet, minden pozsonyi mérőre 5502 ölet számítván; vagyis 7952/3 holdat, uradalmi földmérő Hatkóciy Jakab által 1819 észt. véghez vitt hivatalos kimérés szerint. Ezen hosszasan kiterjedő tónak hátán azelőtt kevés esztendőkkel több szigetek úsztak , azoknak számát Bél Mátyás izó 1731 észt. tulajdon tapasztalásából háromra teszi. Esztergom vármegyének földmérője Juryg Gy. által 1803 észt. hiteles, pontos, helyesen rajzolt, ’s udv. tanácsos Görög Demetertől külön táblára metszve kiadott földképen őt szemléltetik. Uradalmi földmérő Ilankóczy Jakab, ki 1819 eszt. e’ tavat földesur herczeg Pálffy József rendeléséből kimérte, hiteles előadása szerint kisujfalun alól kettő, úgymint Ladak-tója és Házak—szege ; a’ köbölkúti határban pedig három létezett. Midőn 1819 észt, a’ bátorkeszi uradalmat topograghiai ’s gazdasági tekintetben bejárnám, ugyanazokat az 5 úszó szigeteket magam is láttam, különösen pedig a’ kisujfalusi Slázak-szege nevűt összecsapódott három kisebből állni észrevettem. Az érintett úszó-szigetek’ természeti tulajdonsága vala, hogy igen erős szél’ idején helyükből kimozdultak, ’s a’ tó’ egyik oldaláról a’ másikra hajtattak, némellykor 2—3, olykor ismét 20—30, sőt több ölnyi távolságra a’ parttól körülúsztak. Mindeniknek szélei levakarvák, mert gyakran hol partnak, hol egymásnak ütődvén, vagy egymást dörzsölték, vagy részeltettek , és egy akkori reszelés által naponkint kiserbültek, néha 2 vagy 3 egyesült és egymástól ismét elvált; honnan történt, hogy mind számuk, mind kiterjedésük néha változott, sőt gyakorta megesett, hogy egy nap a’ déli szél a’ tóvizet mozgásba hozván , a’ sziget a’ kisujfalui határban feltartóztatott, midőn más nap ez erős éjszaki széltől Köbölkúthoz kergettetett, hol nagyobb mélységet nyervén, szabadon csavargott.’ Néha Kisujfalunál telelt, tavaszkor pedig helyét elhagyván, a’ köbölkútiakhoz visszatért; ismét, ha nagyal szél futt, nyugat felé vonult az úszó-sziget, úgy hogy Köbölkútból alig lehetett látni. Melly állhatatlansága a’ tó mellett lakó kisujfalusiaknak és köbölkútiaknak gyakorta alkalmat adott a’ veszekedésre, midőn egy helység’ lakosai a’ rajta termő füvet, nádat, sást lekaszálták; de minekelőtte az megszáradott ’s elvitethetett volna, az erős szél a’ szigetet szénával, náddal, sással együtt más helység’ határába elhajtotta. Egyébiránt magam tapasztaltam 1819 észt., midőn Köbölkutnál egyikén mint valamelly szálon úsztam , hogy a’ ki efféle úszó-szigeten áll, nem elébb érzi, vagy veszi észre a’ mozgást, mint mikor már látja az útba való indulását. E’ szigeteken fű, nád, sás, káka nagy mennyiségben termett, de fák és bokrok nem nőttek a’ sziget’ alapjának vékonysága miatt. Kaszáltatott ugyan a’szigeteken tenyésző fű, főkép száraz esztendőkben, mikor csak a’ gaz szüleség is becses , a’ környékbeli lakosoknak nagy hasznukkal; mindazonáltal csak savanyú sás- és nádhajtások valának annak szénája, és sarjaja; nádat és kákát szoktak a’ gazdák házaik’ építésére gyűjtögetni. Az egész szigetet csupa zsombékokból összeálló úszó, ingoványos földnek mondhatni; valóban a’ rajta járó munkás alatt hajladozott, mintha hintázna az ember, ’s meg meg felemelkedett utána, mint a’ szivacs, a’ megnyomás után magától az elöbbeni állapotjára állván. De nyári sétálás rajtok legnagyobb vigyázatott kívánt, mert helyenként süppedékek voltak, hol könnyen leszakadhatot az ember. — A’ kaszálók és szénagyűjtök hosszú póznával el voltak látva, mellyel magokat szükség’ esetében fentartották. Ila a’ sziget hirtelen mozgásba jött,’s a’fű- és nádszedőknek nem maradt idejük partra juthatni, kivált ha asszonyok voltak rajta, rettegés ’s jajkiáltás lepte meg őket. Igen helyesnek tartom e’ helyen tudós írásairól magyar hazánkban eléggé ismeretes, ma is köztiszteletben álló jeles férfiú Bél Mátyás’ ügyes leírását ezen úszó-szigetekről közleni, melly „Notitia Comitatus Strigoniensis“ czímű kézirati munkájában két helyen találtatik. Szavait ide iktatom úgy, a’ mint azok eredeti latin nyelven olvashatok. Ugyanis parte I. generali, §. III. No IV. ezt adja tudtunkra azokról: „Par ratio est lacunarum illarum, quae processum intertuunt parkányensem. Demanant hae a vico Kürt ex Gotto Gomaromiensi, tenduntque in meridiem alveolo primum exili, mox in vastum intra Arad praedium, et vicum Kisújfalu abellute. Tanta enim aquarum vi a locis his usque vicum Köbölkút diffunduntur, nt