Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-26 / 86. szám
§6. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. October’ 86 Néhány szó az adófizetők’ ügyében. Századok vonultak el, hol fényt, hatalmat ’s jólétet hozólag, hol a’ visszavonás’ gyilkoló angyala által gyászt ’s majdnem a’ sír’ álmát terjesztőleg hazánknak áldást lehelő kebelén. Voltak gyakran derék fejdelmeink, jeles honfiaink mindenkor, bár néha nem elegendő számmal is; ’s mégis igen kevés pontot találhatunk különben óriásnyi nagyságú törvénykönyvünkben, melly az adózók’ javának emelését tárgyazná. E’ jelen századra bizá az emberiség’ nemzője, hogy adja meg e’ nyomorultaknak emberi méltóságát, törlessze könyeit ’s benne nem is csalatkozék. Méltán temeti e’ részben is hálás kebelébe a’ nép, lángszerelmű atyját I. Ferenczet ’s jelenleg kegyesen országló királyunkat, kiknek annyira összeolvadt boldogságuk alattvalóik’ jólétével, hogy nálok buzgóbb fejedelemmel nem kérkedhetik e’ nemzetnek majdnem ezredes története; ’s méltán magasztalja a’ haza azon lelkes hónapoknak buzgó törekvéseit, kik szilárd elszántsággal megküzdvén a’ minden nagyszerűt elnyelni törekvő szörnyeteggel, a’ gálád önzéssel, önmegtagadásukkal emelének oltárt az emberiségnek, nyujtának segédkezet a’ nyomorultaknak. Tetemesen javult is, ez évtizedben kivált, sorsa ez árva néposztálynak, ’s boldogságának előidézésére napról napra több lépés tétetik; méltán várhatja ez okból a’ haza, hogy azon szellem, melly az adózók’ személye ’s vagyona felett eddigelé olly kitűnő buzgalommal őrködik, messzeható figyelmét ezektől jövőre sem vonandja meg. Mindenki tudja, milly súlyosan nyomja a’ szegény adófizetők’ vállait kiváltképen a’ házi pénztár’ terhe , annyival inkább, mivel a’ legmostohább telkektől aránylag többet kell fizetniük mint honunk legtermékenyebb tévéitől. A’ szegény határszéli tót egész életét nyeregben tölti, hogy félig meztelen gyermekeivel nyomorult viskójában zabkenyéren ’s burgonyán tengődhessék; mert hálátlan telke sok helyütt a’ zabot is csak boldogabb időkben teremvén meg, csak a’ köz terheket sem bírja leróvni; míg az áldottabb földek’ lakói mindenféle élelemmel gazdagon ellátva, ha nagyobb ipart ’s szorgalmat nyilványitanának, termesztményök’ olcsóságának daczára is, tűrhetően élhetnek. Melly körülmények nagyon természetes úton azon következést vonják magok után, hogy az elsőbbiek erőködésök’ ellenére sem lévén képesek lefizetni a’ temérdek adót, tönkre jutnak. — Azért is egy részről nincs óhajthatóbb annál, hogy bár mindenféle adónak kivetése (nem csak a’ hadiadóé, mert ez csekélyebb része az egésznek) országosan arányoztathatnék olly szabályok szerint, mellyeknek kitűnő figyelme volna az adóval terhelt javaknak országosan vett termékenységére vagy mostohaságára, a’ helységek szerencsésebb vagy ellenkező fekvésére, kisebb vagy nagyobb közlekedésre ’s a’ keresetmód több vagy kevesebb forrásaira ’s a’. Más részről buzgó fohászkint támad azon kívánság minden könyörülésre hajló kebelben, miszerint bár megszánná a’ jóért olly hőn buzgó nemesség ezen nyomorultaknak különösen a’ házipénztár’ súlya alatti roskadozását, ’s rajtok csupa nagylelkűségből is segítene, együttviselvén vélek olly tehernek lerovását, melly főleg csupán nemesekből, csupán nemesek által választott tisztviselőknek eltartását tárgyazza!-------El is jövend kétségkívül azon boldogító pillanat, melly valósítandja ez édes reményt. Már is népiskolákról kezdenek gondoskodni a’lelkes hónapok; némellyek’buzgalma még az adózok’ képviseltetését is érintgeti, pedig tudja mindenki, hogy míg a’ parasztság nagyobb része nyomasztó szükséggel ’s majdnem az éhenhalással küzd, addig nem igen nagy kedve van tanulni, nem igen nagy alkalma művelődni. Műveltség nélkül pedig talán még képviseltetését is kívánni annyit tesz, mint a’ hideglelésben szenvedőnek gyomortisztítás helyett illatos füzért kötni halántékba, hogy .... az egészségesekkel vigadjon. Mig azonban a’ fenebb említett áldásokat talán csak a’ később kornak hozhatandja meg a’ minden sebeket gyógyítni tudó idő, talán illő lenne addig is olly rendszabályokról gondoskodni a’ hazának, mellyek ezen szegény néposztálynak e’ részbeni fájdalmait is legalább némileg enyhítenék. Czélirányos intézkedés által kellene t. i. gondoskodni arról, hogy az adókezelés’ dolgában az ezt illető pénztár ’s a’ vele szoros érintkezésben álló nyomorult adózók’ vagyona minden károsíthatástól a’ tehetségig legteljesebben biztossá tétetnék. Mert szomorú példák tanúsítják, miképen honunk’ ebbeli rendezkedései jelenleg nem bírnak olly kimerítő ’s messzeható erővel, hogy védelmük alatt az, az illető felügyelőknek legfeszültebb gondja mellett is, minden ejthető sebek ellen mentesítve állana! Sokat lehetne e’ tárgyban mondani. Lehetne említeni, mint vesztek el tetemes összegek már a’ legalsóbb rendű beszedők’ gondatlansága, gyakran vétke miatt, és más utakon is, mellyeknek megtérítéséhez , nem lévén a’ károkozóknak sokszor semmi sajátjuk, az adózói pénztárnak még csak reménye sem lehet. De ezen esetek sokkal nagyobb köztudomásra jutnak, hogysem ezennel bővebben elősorolnom kellene. Elég legyen e tárgyban érintenem , hogy már azon egyszerű de tettleges körülmény is, hogy t. i. számos új megyéknél az adókezelést tárgyazó rendezkedések sokkal kimerítőbbek ’s üdvösebbek mint másoknak kebelében; ’s már ezen egyszerű ok is országszabta olly törvényt óhajtani, mellynek alkotásában az egész hon’ értelmisége működvén, jótékonyságát ne csak némelly megyék’ lakosi, hanem az egész haza eldelje. A’ tapasztalás’ biztos bélyegei, a’ tisztes ősz fürtök, nem koszoruzák még meg fejemet téli virágaikkal, sem az illy tárgyú megyei dolgoknak különös avatottja nem vagyok, igy könnyen megengedem, hogy jelen nézeteim talán nem egészen helyesek. Illő tisztelettel bátorkodom ezért hazánknak ehhez jobban értő fiait felszólítani, hogy ezen figyelemre nem méltatlan dologban helyesebb véleményüket a’ közönséggel szinte tudatni szíveskednének. Addig is helytelennek nem tartom állítani: miképen e’ jelen tárgyban csupán szigorú büntetéseket szabni az átlagok ellen nem elég, ’s hogy mint minden egyéb hivatalokra úgy kivált a’ pénzkezelésekre egyedül a’ jó erkölcsi nevelés hintheti leggazdagabb mértékben malasztjait, és hogy az adó’ kezelése’ dolgában a’ nyilvánosságnál biztosabb ellenőr nem lehet. E’ szerint jó lenne talán, ha a’ is megyék minden