Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-26 / 95. szám

Társaságok. „Alig olvassuk el egyik társaság’ alaprajzát, már itt a’ másik is; nőnek mint gombák, ezekhez többnyire hasonlók is termesökre ’s tulajdonaikra nézve. Örvendjünk barátim, ismét termett egy vivát Soroksár! Tán csak nincs valaki köztünk, ki ne örülne?“ Így szólal fel egyike boldog ifjainknak, kiket a’ sors mindmáig megmentett a’ fejvakarástól. Valamennyien vigadtunk. De mind a’ mellett, hogy mi is társaság voltunk, hogy mindegyikünknek jó kedve volt, ebből koránsem következik, hogy egy véleménnyel valánk, ’s csak másfél perez múlva is a’ poharak’ kiürítése után, szint annyi független dynastia támadt, menynyi volt a’ — teli pohár. Ilogy a’ különös czélokra törekvő társaságok’ alapítási dühe — igy kezd perorálni egyik szónokunk — Albionból származott, kétséget nem szenved, ’s mint ragadó nyavalya különösen az atlánszuli földdarab éjszaki felében érte paroxismusának maximumát. Csak azt szeretném tudni, mikép jutottunk mi, épen mi, olly sebesen hozzá, kiknek testi lelki alkotmányunk azon amphibiákétól olly különböző mintára gyártatott; ha csak cholerakint nem szökdécsel egyik országból a’ másikba. Mindjárt megmagyarázom én ezt neked barátom, szól egy másik. A’ nemzetek ugyanazon egy törvény szerint fejlődnek; de ezen fejlődésnek mozgása bizonyos elemektől függ, mellyek vagy hátrálólag vagy előmozdítólag hatnak reá. Ezeket úgy is tekintheted, mint valamelly atmospherát, mellyben valamelly testnek mozognia kell; nemde nyilván, hogy annál sebesebb lesz ennek mozgása, minél vékonyabb az ellentálló lég? Ebből tehát azt húzom ki ugyebár, felel az előbbi szónok, hogy a’ sebesebb mozgás minden feltétel alatt nemcsak kívánható , hanem egyszersmind kétségenkül jó is ? Én részemről a’ mozgás’ irányul tartom eldöntő feltétnek, mert nélküle vagy a’ végtelen térbe vész a’ mozgó test, vagy egy nagyobb tömegű által vonzódtatván, semmivé tétetik, valamint a’ planéták múlhatlanul a’ napba rohannának , ha irányuk keringésüket nem következtetné. Kegyetek is csak keringnek, szól egy harmadik, de mint macska a’ tál körül. Mit himezünk hámozunk? A’ társaságok’ alakulatja az alkotmányi élet’ egyik és tán legbecsesb feladása. Mi constitutionalis nemzet vagyunk, ergo ? Tegyük még hozzá, megszólal egy füstölő száj, hogy ki nem mozog, a’ járástól is elszokik ; ha nem segítesz magadon, & manó is elhagy. „Alkossunk társaságot!“ hallik most minden torokból egyszerre. Czukor, vas, almanach, liszt, statistia, szederfa, ló, színész, pipázó, juh, tudós, vasút, mérsékleti, bajusz, kolompély, művész, bor, kisdedóvó, zene, kutya, fogház, sarkantyú, szobrász, régiségek’stb. ’stb. ’s mint csillapodott le a’ dörgés, azt vesszük észre, hogy már valamennyi projectált társaság valóságosan fenáll ’s nies mit állítanunk többé. Nem volt azonban nehéz, egy kis csendességgel többféle még nem létező egyesületet ajánlani. De közelebbi vizsgálat után lassan kint mind elpotyogtak. Egyik ajánlathoz nem volt elégséges pénz a másikhoz még kevesebb kedv, a legtöbbhöz egy csepp értelem sem. Sokan olly tárgyakat ajánlottak társasági czélul, mellyeket egyesek sokkal jobban, sebesebben és kevesebb költséggel ki tudnak vinni, ha kivált valamelly részről erkölcsileg vagy anyagilag támasztatnak, azaz, ha fáradozásaikat honfiai elismerik. Ide tartoznak majd mindazon termékek vagy növények, házi állatok ’stb., mellyeknek terjesztését, javítását vagy nemesítését czélozzuk; ide tetemes tömege a’ tudományoknak , szellemi és tudományos vizsgálatok’ és munkáknak; ide a’ művészet egész kiterjedésében. A’ társaságok az itt előhozott tárgyak’ legnagyobb részére nézve épen az ellenkező következést hozzák elő, mint minő czéloztatott; mert a’ lelki törekvést gyáva pénzbeli jutalom soha nemesebb fokra nem emelte — lealacsonyította, igen. A’ valódi tudós, önálló ész és valódi művész könnyű szívvel törekszik a’ halhatatlanságra ; ’s ha nem vagyunk képesek ezeket tisztelni, szeretni, noha büszkék lehetnénk reájok, zsebeljük be csak krajezárjainkat még — egy koldus sántikál el mellettünk! Társaságot alkotni a’ pipazásra, az evésre, ivásra és játékra igen helyes, az efféle mindig jobban esik igy mint magányosan; csakhogy az illyenek legtöbbe kerülnek, mi ismét helyes, mert, olcsó húsnak híg a' leve. — Itt többen felzudultak vendégeink közül, gondolván hogy a’ helyeslésben irónia lappang; de barátunk átfordulván igy folytatja exordiumát: „Egyesüljünk! mainapi jelszavunk. Képzeljenek kegyetek egy nemzetet’s csak ugyan összesítve; képzeljék továbbá, hogy közötte lassan lassan társaságok támadnak végnélkül, mindegyik társaság külön czélra, a többitől elválva munkálkodván; tehát egy nagy tömeg helyett lett számtalan kis csoport (’s épen tán a‘ kitünőbb, a’ kisebb rész vál el valódilag.) Egyesülés ez édeseim? Claudicál claudicál, uram öcsém; mit igy bizonyítok, szól a’ füstölgő; primos a’ tömegnek semmi nyoma, csupa képzelet; secundo, ha volna is, az összítés semmi esetre nem áll; terhio, az elkülönzés pedig egyes kis csoportok által nem való, mert épen igy hat és hathat közvetlen az egészre, mellynek része lenni meg nem szűnt, ’s vele minden pillanatban összeolvadhat! „Alkossunk ellentársaságokat!“ hallik minden oldalról. — Én anticasinót javaslok, szól egy vendég; indítványomat következőleg támogatom. A’ casinók az erkölcsiséget nem nevelik, a’ társasági lét’leggyönyörűbb, legfényesben ragyogó részét, a’ családi életet homályosítják. Ilén ül a' kedves társ, hol az atyai csókok és oktatás után vágyó gyermek; hol a‘ férj, hol az atya? A’ casinóban, pipáz, játszik és iszik! Jön egy két barát — héjbe ritka madár a’ való barát! — bizodalommal önteni keblének tartalmát, lelkének, szivének titkait a’barát-kebelbe, hol van barátom? kérdi. A'casinóban' Nézzünk utána. Összehord az egyesülés tarka-barka társaságot; hány az egyén , annyi a’ szin és vélemény; a’méltóságos ur válla mögűl néz a’ tekintetes urra, ez pedig bosszújában füstfelhőt küld emlékül orra alá annak, ki — fő tárgya gondosságának. — Itt egy conservativ nyájasan szorítja a’ liberális’ kezét, míg ez a’ royalistának tyúkszemére hág —a’