Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-11 / 38. szám

38. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. Május’ 11. SZJUUDpi. Eszmék a’ nemzeti jólétről. Minden egyed egy különös vele született belső ösztön által vezéreltetik arra, hogy azon helyet, mellyben született és neveltetett, szeresse. Mit az emberiség’ kitünőbb erényeinek számába méltán sorozhatunk, akár azt, mint más helyes indítóokok’ következményét — ’s e’ szerint magában jót — akár annak’ jótéve mind szellemi, mind anyagi tekintetbeni eredményeit vesszük fontolóra. Nem czélom itt ezen szép tulajdonnak becsét ’s annak hasznait fejtegetni, hiszen különben sem lehet azon elfajult kebelben a’ honszeretet lángjait felébreszteni, melly annak létrehozását maga nem birja, vagy nem akarja eszközölni. — Azon személyt, kit mi valóban szeretünk, annyira kedveljük, hogy minden utakon és módokkal törekszünk, boldogságát, általában pedig jólétét előmozdítani. Tulajdona azonban az emberi természetnek, ezen kedvelést kitüntető cselekvés’ módját a’ személyekről más élő, ’s ezektől ismét az életnélküli testekre és végre a’ szellemi tárgyakra is átvinni. Ezt előrebocsátva, könnyű a’ mondottakból átlátni, hogy az, ki hazáját valóban szereti, egyszersmind annak boldogságát — tulajdonképen jólétét — eszközölni törekszik. ’S ezen pontra kivánom én előadásomat szorítani; ámbár nagyon féltékenyen és komoly meggondolással fogok ezen foglalatossághoz, nehogy az ez iránt olly sokak által előhozott nézetek közt én mint utolsó csak böngészve, a’ legalaptalanabbal lépjek fel. Azonban erre is el vagyok méltóképen készülve, biztatva azon gondolattól, hogy gyakran nem annyira valamelly dolognak kívánt kivívását, vagy annak el nem érhetését, mint inkább a’ jó szándékot és akaratot kell tekintetbe venni és méltányolni. Az országot felfogásom szerint három tárgy teszi polgári egyesületté, u. m. a föld (territórium) ide értvén minden anyagi dolgokat, a’ nép, melly ezen földet lakja és műveli, és végre a’ szokások és alkotmány, mellyel ezen nép egybeköttetik és másoktól megkülönböztetik. És e’ háromság képzi a’ polgári társulatokat, e’ három tárgy’ valamellyikének hiával pedig nemzet és állomány (status) nem létezhetik. E’ szerint tehát a’ statusnak ezen részeltetését az előbbiekkel összevetve, hazáját az szereti méltóképen, ki hazájának mind földét, mind népét, mind pedig belső elrendezését szereti, ’s mind a’ háromnak jólétén munkálkodik. Ilogy azonban világosabban adhassam elő ez iránti nézeteimet, ezeknek külön tárgyalását látom szükségesnek. — Jl fold A’ ki hazáját nem csak szóval, de valóban tettleg is szereti, ki igazán meg akarja érdemelni ezen leginkább kitüntető czímet, az mindenek előtt hazájának földét kedveli és annak javítására fordítja iparát. De valljon mi által eszközölhető ez ? Leginkább ezen két fő tárgy képezi ezen kötelességnek kielégítését, t. i. agazdaság és kereskedés. E’szerint hazai földének jólétre hozását az szándékozik kivívni, ki először a’ gazdaság’ előmozdítására fordítja gondját. Az az embernek természete, hogy mindenek előtt az anyagi tárgyakról gondoskodik, és csak később méltatja figyelmére azokat, melylyek érzéki felfogásán túlesnek. És valóban szüksége is van erre a’statusnak, mert ha benne a ’földművelés elhanyagoltatik, az állattenyésztés és-nemesítés elmellőztetik , hiába gondoskodunk akkor minden más intézetekről, mellyek egyedül ezeknek fenállásával kaphatnak lábra, különben pedig végképen elmaradnak. Ezen kell kezdenünk nekünk is, ha valóban szándékunk, ezen — sors’ viszályai által annyira hányatott, de mégis el nem sülyesztett — magyar nemzetet boldogítani. — Szép reményeket lehet e’ részben várnunk hazánk’ jövendőjére nézve, mert a’ földművelésről mármár kezdenek eszmélni. Et a’ szorosabb értelemben vett föld’ nemesítése, a’ futóhomok’ czélszerű használása tárgyaltatik, amott a’ növények’ szaporítása, a’ termesztmények’ mi czélra leendő fordítása vétetik tekintetbe. A’ legszebb reményeket nyújtja e’ részben a’ néhány évtől felállott „gazdasági egyesület,“ „az állattenyésztő társaság,“ mellyeknek, ha mi nem is annyira, de utódaink bizonyosan fogják érezni jótékony hatásukat. Csak magok a’ földművelők ne idegenkednének annyira a’ czélszerű módosításoktól és újításoktól, hogy a’ roszul használt, vagy pedig épen elhanyagolt föld’ jobb czélra fordítását, az erre szolgáló, az újabb kor’ által feltalált esközök’ gyakorlatba vételét elfogadná. Nem kevésbbé érdemli figyelmünket a’ kereskedés, melly a’ legújabb időkig hazánkban annyira el volt sorvasztva, hogy szinte aggodalmat gerjesztett minden gondolkozó’ szivében annak valahai felvirágozhatása iránt. És ámbár még most is nagyon korlátoztatik kereskedésünk, mindazáltal a legszebb jövőre vannak kilátásaink, mellyet a’ pár év óta nagy sükerrel ’s jótékony hatással Dunánkat szántó gőzösök is gyaníttatnak. És mennyit ígérnek az ország’ minden tájai felé teendő vasútvonalak , a’ Dunát és Tiszát összekötendő nagy csatorna, az építendő budapesti lánczhid, folyóink’ eszközlendő szabályozása? Végtére mennyi hálával tartozik az ország, a’ nemzeti jólét’ előmozdításának ezen eszközére nézve a’ jelen országgyűlésnek, melly a’ váltótörvényi alkotásában olly tökéletes munkát készített, amellynél jobbal Europa’ valamelly statusa alig dicsekedhetik? Csodálni lehet, hogy hazánknak a’ kereskedés’ tekintetébeni kedvező olly fekvése csak illy későn eszmélteté fel az ez iránti rendelkezések’ feléledését. Milly hasznokat áraszthat ez az állományra, csak az nem tudja, ki minden életbölcseségtől, minden eszmélettől meg vagyon fosztatva. — Ide járul a’ kereskedéssel szoros kapcsolatban álló gyárak’ és kézművek' megállapítása. Nálunk a’szorgalom’ezen neme is nem a’legkedvezőbb helyheztetésben van , és az ez iránti századok óta sajgó sebünk’ orvosoltatását, csak a’ jövőtől várjuk , és csak azon remény biztathat bennünket, hogy a’ haladás’ szelleme, melly hazánk felett is szétterjeszté birodalmát, ezen hiányunkat is ki fogja pótolni. Reményi Gyula: Észrevételeik a’ magyar váltótörvényre. (Vége. Úgy látszik, hogy az I. r. 144. §. értelmét egy előkelő szó’ az ausztriai váltótörvény’ kifejtése véleménye szerint ") kell *) *) Wugner II. t.123. és 133. §. Wechselrechtc,