Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-08 / 28. szám

98* szám* Negyedik esztendei folyamat 1841. Április 9­8* SZÁZADUNK. Vegyes házasságok’ ügyében. *­ Ha nem is épen számnélküliek, de számosak minden esetre azon ellennyilatkozások és rászalások, mellyeket a’ magyarországi püspö­köknek a’ vegyes házasságok’ ügyében nem régen kibocsátott körle­veleik idéztek elő, olly nyomatékosan, a’ püspökök’ összegét annyira megtámadólag, oktatni akarólag, szent hivatásukra emlékeztetőleg, sőt érzékenyen; de senki sem lépett fel olly módon mint Zala megye az ő cs. kir. Felségéhez intézett, ’s az e’ folyó évi Századunk’ 15 és 16. számaiban az egész világgal közlött felírásában. Bízván tehát t. ura­­ságodnak már elismert részrehajlatlanságában ’s mindenkinek a’ ma­gáét megadatni készségében, méltóztassék, alázatosan kérem, ezen le­velemnek minél előbbi közlése által a’ katholika egyház’ hív fiainak némi vigasztalására tudatni az olvasó közönséggel, hogy készülőben van immár, mint bizonyosan tudom, ’s talán kevés idő múlva sajtó alá kerülend egy „mindenkinek a’ magáét“ czímű, ’s mind ezekre, mint vélem kielégítő feleleteket adandó könyvecske. Meg lesz ugyanis ezen könyvecskében mutatva, miszerint a’ vallásról és egyházról intézkedő polgári törvény akarva nem akarva mint erkölcsi, halhatatlanságra rendeltetett lényt fogja fel, ’s tekinti meg az embert, miszerint termé­szeténél fogva boldogság után sovárog és szünetlenül, ámbár gyak­ran igen fonák utakon, módokon, de mégis szünetlenül csak azt ke­resi az ember, miszerint boldog akar ő tehát lenni egész élete’ foly­t) E’ czikket azok közé soroztuk, mellyekről a’ 23-dik számú hivatalos levelezésünkben így nyilatkoztunk: „Miután a’ kérdés’ törvényes oldala a’ múlt országgyűlésen és utána tökéletesen mindkét részről kimerít­­tetett, ’s az időszaki sajtó által is az ügy’ lényeges pontjai meg voltak ismertetve.............a’ kérdés’ mostani stádiuma már nem az, hogy az ellenkező felek a’ már felhozott és ismételt okokkal különféle vál­tozásokban harczolgassanak .... a’ mondandók már mind elmon­dattak ... ’s ezért kényteleneknek érezzük magunkat minden ez ügyre vonatkozó czikkeket, mellyek csak ismétlések, elmellőzni ’stb.“ E’ nyilatkozásunk mind a’ t. ez. közönség’ mind az írók’ megkímélé­­sére volt irányozva. Azonban a’ fönebbi czikk’ írója nem elégedve meg azzal, sürgetőleg újabban hozzánk igy ír: „Mihelyt a’vegyes házasságok ügyét érdeklő zala-megyei felírás a’ t. urnák hírlapjával járó Századunkban mint hírlapi közlemény megjelent, azonnal egy nemeslelkü katholikus gróf úr valamelly tár­sasági körben, a’ hol én magam is jelen voltam , oda nyilatkozott, hogy óhajtható volna, ha találkoznék valaki, ki elmellőzvén a’ felírásnak már untig vitatott tör­­vénymagyarázási oldalát, csak az általa bitorlott hit- és erkölcsbeli hibás okoskodásokat ’s a’ papi hivatalba való belevágást igazítaná meg; ’s egyedül csak ezen nyilatkozás birt engem arra, hogy e’ tárgyat illető azon czikkelyemet, mellyet e’ most folyó hónak Vén kezéhez vett a’ tekintetes ur, beküldeni ’s annak közléséért esedezni bátorkodjam. Azonban a’ legutóbbi hivatalos levelezésből azt vesz­­szük ki, hogy több más illynemű iratokkal együtt az enyém is az ad­ákhoz csatoltatott, azon egyszerű indítóokból, mivel csak is­métléseket és semmi újat nem foglal magában. Uram! nem igy tekintjük mi a’ dolgot. A’ felírás egy sajátszerű nyilványos meg­támadása és leczkéztetése a’ papi rendnek, mellyre ha nem felelne, jele volna, hogy felelni nem tud a’ papi rend. Azért akár mit mond is uram, csak arra kérjük, a’ mit kérnünk teljes jogunk van, tekintetes uraságodat, hogy illyen, egy egész tiszteidre méltó rendet annyira megtámadó közleményeket ezentúl vagy ne iktassa hírlapjaiba, vagy pedig az azokra beérkezett védokokat csupa kénye szerint ’s irgal­matlanul vissza ne utasítsa, hanem legalább egynek másnak adjon helyt igen becses lapja’ hasábjaiban; mert máskép maga a’ t­­ur, ha nem is­­ egyenes megtámadásnak , de legalább megtámadás’ eszközének lenne tekintendő. Nincsen erre nézve semmi előjoga egy nemes megyének az egyház ellenében; nincsen a’ hírlapi közleményeket illetőleg mi közöttünk ’s ő közötte különbség, mert ezekben fellépvén semmint egyházi, sem a’ megye’ Rendei mint megyei hatóság, hanem mint le­velezők, mint irók vagy közlők, szóval mint privátusok lépnek föl. Cuique suum!“— Mi tehát a’ beküldő ur’ kívánságát teljesítjük, ’s az olvasóra bízzuk elhatározni, vallyon hibáztunk e, midőn azt a’ fenebbi rovat alá soroztuk. A’ szerb­­iában, boldog aktért az e’ földem vándorlásában, boldog a’ si­ontuli jövendőben is. Meg lesz mutatva, hogy az ideigtartó jóllétünk töké­letesen alá van rendelve az örökkévaló boldogságunknak, azaz, hogy csak ott ’s csak akképen szabad keresni meg az elsőt, a’ hol ’s mi­képen az a’ másodiknak ártalmára nincs; hogy mint tudatlan ’s töké­letesen erőtlen születvén e’ világra minden egyes ember, sem azt nem tudja miben álljon boldogsága ’s miképen eszközlendő az, sem pedig azt ön magának eszközleni nem képes; hogy azért ugyanazon egy em­beri társaságban két úgynevezhető jótékony intézetet, a’ polgári álla­­dalmat tudniillik és az egyházat alapított légyen Isten a’ természet’ al­kotója, mellyek’ egyikének az e’ földön­ ideigtartó jólétünkre, másiká­nak pedig a’ jövendőbeli boldogságunkra felügyelni tisztében áll. Meg lesz mutatva, hogy miképen a’ polgári álladalomfiak, ugyszinte az egyháznak is meg van adva annak tulajdonképi kormánya, ’s hogy e’ kormány fel van ruházva a’ kormányzásra szükséges hatalommal, hogy ezen egyházi kormányhatalomnak elébe van szabva bizonyos hatáskör, mellyen túlcsapongni’ természetesen neki ugyan tilos, de mellyen belőli működései’ tekintetében semmi emberi törvény által nem korlátoltathatik joggal, ’s az illyenekre nézve egyedül csak magá­nak az Istennek felelős. Meg lesz továbbá mutatva, hogy azon rende­leteknek , mellyeket a’ maga hatáskörén túl nem csapongó egyházi kormány közrebocsát, egyet sem véve ki, minden ember magát alá­juk vetni köteles; hogy ki azoknak ellenszegül, legyen ő máskép bár­mi tekintetű ’s hatalmú, a’ természeti rendnek szegül ellene; ’s hogy azért minden, az egyházi kormánynak hatása körén belőli nyilatkozá­sait ’s rendelményeit illetőleges illyen kérdésekre, miért cseleke­dett az egyházi kormány mindeddig amúgy ’s miért cselekszik most igy? csak ez a’ legtermészetesebb felelet azokra nézve, kik nem annyira felvilágítást mint inkább számot kérnek: azért, mert jónak látszott ’s mert hatalmában állott neki eddig amúgy ’s jónak sőt szükségesnek látszik, ’s mert hatalmában áll neki most, ’s ezentúl igy cselekedni ’s az erről a számolással pedig nem embernek, hanem csak az intézet’ alapítójának az Istennek tartozik. Meg lesz mutatva az is, hogy mennyire a’ dolog’ természetével megegyező, ’s miképen érten­dő a’ katholika egyháznak azon elve, hogy az egyetlenegy igazi hit­valláson kívül nincsen üdvösség; miképen nem áll ezen egyházunk’ hatalmában létalapos’ elveink föláldozásával békés egyetértésbe lépni elleneivel, ’s miképen azon esetre, ha valamelly világi hatalom akar­ná őt ezen elveitőli elállásra kényszerítő módokon bírni, nem hátrálna neki egyébkint mint szerényen ugyan és szelíden, de egyszersmind serényen ’s szilárdul ellennyilatkozni, szükség’ esetében üldözéseket, sőt még a’ halált is elszenvedni, ’s az üldözőkért Istenhez imádkozni. Meg lesz végezetre a’ könyvecskében említve, hogy ha oktattatni kí­ván a’ világi hatalom, kész szolgálatára az egyház, de ha oktatni, ak­kor tudja meg, hogy a’ hit és erkölcsbeli oktatás eredetileg ő reája bizva nincs. A’ t. ns megye’ felírásának törvénymagyarázási része meg lévén eléggé már eddig is vitatva ’s mutatva, miszerint nem az egyház’ ren­deletei, hanem sokkal inkább némelly n. megyék’ végzései ’s határo­zatai, mellyek üldözőbe veszik, a’ törvény által biztosított, ’s már nyolcz száz esztendő előtt utalomba vett katholika egyházat, ütköz­nek meg a’ törvénybe. Mellőzvén tehát mindezeket, a’ fölirásnak csak azon része iránt teszünk némelly jegyzeteket, melly olly moralisatiót

Next