Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-28 / 87. szám

lak, mi által a’ főszerepvivők Isten, emberiség és fejedelem ellen egyaránt vétkeztek, így keletkezett fokonkint életies ’s halállas harcz, mely végre teljes kiirtási háborúra fajult. Neque hic lupis mos nec fuit leonibus Unquam, nisi in dispar genus. Mige’tusában egy részt a’ Spanyolországból meghívott albaszellemű generálok, Castaldo , Caprara, Basta és Caraffa az országot pusztították, a’ szövetséges magyarok Bocskay és Bethlen Gábor, a’ Báthoryak, Tökölyek, Rákócziak, Barcsay, Kemény, Apafy ’stb.vezérletök alatt szinte pusztításokkal ’s kegyetlenségekkel tüntették ki magokat, és a’ fővezérek mellett, kiket nem mindig csak tiszta hazafiság, nemzetiség hivott a’ harcztérre, hanem kik gyakran e’ szép czimeket önzésök ’s dicsvágyuk palástjául választották, még olly olygarchai rablók is emelkedtek, kiknél kegyetlenebbeket és gonoszabbakat a’ franczia történet a’ Guizek ’s a’ liga idején sem idézhet elő; Zápolya Jánoson és Werbőczy Istvánon, a’ mohácsi és hatvani gyásznapok előidézőiken kívül, még az eskűtöző gonosz Perényi Péter, a’ rabló ’s pénzhamisító Bebek Ferencz, a’ Podmanin testvérek, Basó Mátyás, Perényi Ferencz és Gábor, Tarczay György, Majláth István, Nyáry Lőrincz és számos más kisebb rablók és zsarolók az akkori idők gyalázatja ’s ostora voltak. Mindezen kölcsönös pusztítások közt a’ magyar nemzet veleje minden üldözések ’s félreismerés daczára ragyogón tanusítá ősi hivségét, mellyet bajnoki önfeláldozásával é s az ausztriai házhozi tántoríthatlan ragaszkodásával bélyegze, és Zrínyi Miklós, Pálffy Miklós és János, Esterházy Pál, Szapáry Péter,valamint Pázmán Péter, Szelepcsényi, Széchenyi György és Pál, mint a’ magyar nemzetiség és hűség valódi tolmácsai, ritka erényeik által megérdemlették volna, hogy a’ Magyarország ellen alkalmaztatott kiirtási rendszer némileg szelídítessék. De a’ mindenütt erőteljesen feltűnő magyar nemzetiség, mellynek szilárdítását ’s mindinkábbi kifejlődését napjainkban egy bölcs kormány nem csak nem gátolja, hanem abban az egész birodalomnak leghathatósb támaszát, a’ trónnak gyémántoszlopát szemléli, az akkori cabinet-bölcseség előtt olly irtóztató rémképnek látszott, hogy végre I. Leopold uralkodása alatt az elfojtására szükségeseknek tartott hatalmaskodások főbb polczukat érték. Lefejezések és száműzések mindinkább szaporodtak ’s az elitéltettek javaival az erőszak eszközei megajándékoztattak. 1679. évben mindezen nyomorhoz még a’ dögvész is csatlakozott, ’s igy részint fegyver részint mirigy által több mint 800,000 magyar veszett, ’s azonfelül 40,000 családnak ki kelle vándorolni. Későbben éhség is támadt, melly szinte sok ezer magyar eretneket ex hac Iachrymarum valle a’ másik világba segített. Illy körülmények közt megjelent 1683. a’ török Bécs előtt. Általányos ijedtség lepte el egész Európát, mellynek majd minden nemzetei a’ császári zászlók alá sietvén ’s alattok harczolván, végre Bécset a’ török iga alul megmentették. A’ császári hadak most Magyarországba diadalmasan visszatértek, ’s 1699 az egész ország, a’ Bánát kivételével, egész Erdély, Horvát- és Tótország az Unnáig, a’ török járom alul felszabadíttaték. Mialatt ez történt, az 1697-i országgyűlésen az ausztriai háznak auágoni örökösödése behozatott; a’ nemzet szabad választási jogáról lemondott és I. József Magyarország első örökös királyának koronáztatott. Leopold király e’ diétán újra a’ magyar alkotmányi jogok fentartását és a’ vallások szabadságát ünnepélyesen és esküvel biztosította. De nem sokára a’ protestánsok üldözései ’s a’ császári vezérek zsarolásai megújultak ’s a’ szerint nőttek, mikép a’ hadsereg diadalmasabban előhaladott. A’ személy- és vagyonbátorság teljesen megszűnvén, a’ felséghez intézett panaszok pedig siker nélkül maradván, a’ magyarok fegyveres kézzel a’ császári parancsnokok ellen felkeltek, a’ minek következtében Eperjesen Caraffa general elnöksége alatt a’ véres emlékezetű katonai itélőszék emeltetett, mellynek eredményei sokkal ismeretesbek minden magyar előtt, mintsem részleteit felhozni szükséges volna. E’ borzasztó eljárás sem sikerülvén a’ magyar nemzetiség eltörlésére, I. Leopold ministerei azon bajnoki ötletre jöttek, a’ 17. századot azzal rekeszteni be, hogy Magyarország meghódított tartománynak tekintessék, a’ német örökös tartományokkal örökre összekapcsoltassék, alkotmánya pedig eltöröltessék. E’ czél elérésére az ország zászlósai, főispányai ’s püspökei egy ffrr főfontosságu tanácskozásra hivattak meg Bécsbe, hová megérkezve . Felsége által kegyesen fogadtattak ’s felszólittattak, hogy a’ ministerek által nekik közlendő, országuk javát czélzó ajánlásokat érett megfontolásnak vessék alája, figyelembe vegyék ’s igy magokat a’ legfőbb kegyre méltókká tegyék. A’ nagy nap megérkezék *). A’ császári ministerek felszóliták az összegyűlt főhivatalnokokat, hogy az elejökbe terjesztett pontokat is haladéktalanul fogadják el, írják alá, esküdjenek reájok ’s Ő Felségéhez legkegyesb megerősítésért folyamodjanak. A’ bibornok-minister a’ magyarok mély hallgatásán felinger ültelvén, keményen felszólítá őket „ne vonakodjanak, ’s kérjék ki Ő Felségétől főbb kegyeimül azt, mi máskép karddal fog nekik feltolatni, fenyegetvén: „Faciam Hungáriam miseram, postea captivam, dem catholicam!“ Most veszté türelmét Széchenyi Pál, a’ kalocsai érsek, ’s nyilatkoztatá ,hogy e’ tárgyról csak az országgyűlésen hozathatik az egész nemzetet kötelező végzés; e’ convocatorum extra regnum procerum gyülekezete elégtelen Magyarországnak illy életkérdéséről Bécsben határozni; nem is sülyedt még a’ nemzet a’ megvetésnek azon sokáig — nec tam vilis ponderis, nec in tantam delapsa ignominiam — hogy kész legyen becsületét, ama’ vérrel drágán szerett ősi hagyományt, a’ bécsi ministerek játékául oda engedni ’s a’ leggyalázatosb nemzetelenyészést — repens, serpens — kegyelem gyanánt kikérni.“— Széchenyi Pál feleslegesnek tartotta még tovább a’ teremben mulatni; az ország nagyjai követték, és mindnyájan legott a’ császárhoz mentek, hol az érsek az esetet elbeszélvén és az ebből eredhető szerencsétlen következésekre figyelmeztetvén, a’ császár nyilatkoztató, hogy az egész dologról mit sem tud, de azonnal értesítendi magát. ’S a’ nemeslelkü uralkodó, távol hogy a’ bátor főpap hős tettét roszalná, folyvást tanácsával élt, ’s őt későbben még a’ Rákóczy herczeggel kötendő egyességnél közbenjáróvá választotta. Csodálatos szövése a’ viszonyoknak! Száz harmincz évvel későbben e’ fényes és bőkezű adakozásai által** kitűnő nemzetségnek egyik méltó fia, a’ bölcs kormány engedelmével, a’ már már elszunyadt magyar nemzetiséget hatalmas szóval ’s fényes példával felriasztja, ’s tiz évvel később, látván hogy az atyailag kitágított korlátokban félszeg mozgalmak történnek, ritka elszántsággal népszerűségét koczkáztatva, az óvás és figyelmeztetés szavát hangoztatja. (Folytatása következik.) *) Az ország nagyjainak mindegyike lakásában aláírás nélküli levelet talált. Gr. Draskovics országbírót elolvasására a guta ütötte meg. Legott meghalt. **) Széchenyi György prímás, 27 papi, tudományos és katonai alapítványokra 3 millió forintot — mostani érték szerint 12 milliónál többet—költött, ’s királyát többször 300,000 fiokkal gyámolította. Széchenyi Ferencz pedig , Istvánunk dicső atyja, a’ magyar muzeum alapitója, drága könyv- pénz- és régiség gyűjteményét pazar bőkezűséggel a’ hazának ajándékozta.