Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-21 / 23. szám

93. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. Martius 91. SZÁZADUNK. Téli estvék. A magyar jobbágyság szegényülésének főbb okairól s különbfélékről. Hatodik etsve. En. Isten hozta kendet biró! csak ki vele hamarjában, mit jelent a mai templom háta mögötti csoportulás ? láttam, oda tódult a nép, s jókora zajt lehet­ hallani. Biró. Semmi különös, azt határoztuk meg, mellyik düllőbe vessük a lóhermagot, mert ezt mindenkinek tudni kell. Én. Hát a falu határozza meg, ki mit hova vessen? Biró. A lóher, bükköny, répa, sőt hajdina-mag hova vetését igenis meg szoktuk határozni, hogy mindnyájunké együtt legyen s egyesek szanaszét szórt vetéseik, mellyeket úgy is a lelegeltetés és teljes letapodástól megőrizni lehetetlen volna, a közlegelőt ne akadályozzák; különben szabadságában áll kinek kinek lóhermagot nem vetni s e helyett földet vagy tavaszi alá hagyni, vagy akár megugarolni is. En. Ezt igen igen helyes­ és czélszerűnek találom. Biró. Ennek így kell lenni, mert ha egyikünk itt, a másik ott vetne, csak vetnénk, de soha nem kaszálnánk; egykor egyi­künk , másszor másikunk leher helyett csak puszta földet találna. Én. S meglehet-e ezen lóhert még az ősszel kaszálni? Biró. Ha a búzaföldünk — mert többnyire búzaföldbe szoktuk a lóhermagot vetni, s csak néha kisebb darab árpaföldbe — mellybe a lóhermag vettetni fog, a múlt nyáron nem csak uga­­roltatott, hanem jól meg is trágyáztatott, és Isten áldása rajta lesz, azaz kedvező idő járand, igenis meg lehet majd Sz.­Mihálynap­tájban, bár nem igen vastagon; de ez nálunk ritka eset, s többnyi­re csak őszi legelő lesz belőle, mert határunk mostoha földdel van megáldva, és a trágya nem minden harmadik, a­mint kellene, hanem csak minden hatodik hetedik évben kerül rá. Én. Meg kell hát aratás után nyomban gipszezni, s majd jól meg lehet kaszálni. Biró. Hasztalan uram! lelkészünk eleget gipszezi, s bár föl­dei jól munkálvák, sőt jobban trágyázvák is, mégis csak akkor kaszál mikor mi. Én. Ezt igen csodálom, mert azt hallom s olvasom minden­hol, hogy a gipsz a lóhernek nagyon hasznos.. Biró. Az első nyáron, vagyis aratás után, nem használlra azonban rá hintetik, használ a jövő nyárra, de mégis jobb, ha jövő tavasszal hintetik rá. Én. De hát használ mégis ? Biró. Használ bizony s pedig annyira, hogy egy nagy táblán, ha a lóher jó sűrűn kijött, és a gipsz betűk formájában hintetik rá, akár egy egész levelet lehet vele írni; ha pedig a gipszező roszul azaz csoportosan hinti rá, ott, hova gipsz nem jutott, szegény, sárga, rövid , máshol pedig majd hasig érő, mérges-zöld és vastag lesz. Ha két három eső nyáron át jól megveri, egy 1200 E j­eles hol­don két kaszálás után 50 mázsa könnyen megterem, míg a gip­­szezetlen holdon 20-t alig kaszálhatunk. A gipszezett lóher azon­ban nagy szárazságban szintúgy nem nőhet mint a gipszezetlen, csakhogy ez mérges-zöld marad, mig egészen elpürkölődik s ki­szárad. Én. De majd a másik nyáron meg lehet háromszor kaszál­ni ugy­e? Biró. Ha új trágyás földben van a lóher, a két előbbi kaszá­lás jókor megtörténhetett, s kedvező az időjárás, úgy Sz. Mihálynap körül meg lehet egy kissé sarabolni, de alig érdemli meg a mun­kát ; különben mi a második kaszálás után nyomban, s aztán még kétszer, vagy a­mint lehet egyszer, föl szoktuk szántani, s igy majd három, majd két, majd egy szántás után bevetni. Úgy találjuk, hogy a három szántás jobb mint egy, de egy ismét jobb mint kettő. Én. S lesz e jó búza a lóher után? Biró. Nálunk uram semmi után sem lehet őszit venni, mint épen lóher s bükköny után; ha a lóher jó gazdag, a búza jó lesz utánna, de nem olly jó mint ugarban; ha a bükköny jó gazdag volt, tűrhető búza lesz utánna, de nem olly jó, mint jó lóher után; ha a lóher silány volt, a búza is silány lesz, de mégsem olly rész, mint silány bükköny után. Különben mi bükkönyt nem szoktunk máskor termeszteni, mint mikor lóher magunk vagy ki nem kelt, vagy a nagy szárazság miatt kiaszott, mert a bükköny szaporátlan, bizadalmatlan takarmány, legelőt nem ad, s csak egyszer kaszálha­tó; a lóhert ellenben kétszer kaszálhatjuk, bizadalmas takarmány, jó legelőt ad, s kevésbbé árt a földnek mint a bükköny. Én. De miért nem hagyják meg kendtek a lóhert még a har­madik évre is, hiszem még akkor is megterem. Biró. Teremne igen is, de bizony vékonyan, mert a második télen igen sok ki szokott belőle veszni; mindazáltal ha ezt tehet­­nők, igen jól volna, ekkor június közepe táján csak egyszer kel­lene megkaszálni, aztán háromszor jól megszántani, vagyis a föl­det mintegy megugarolni, s úgy lenne aztán jó búza lóher után. Én. S miért nem teszik kendtek ezt? Biró. Azért, mert nem lehet, mert csak tiz hold földünk s két mezőnk van, s öt holdat az egyik, ötöt pedig a másik évben mulhatlanul őszivel kell elvetnünk; csekély lóherért földünket vet­­tetlen nem hagyhatjuk, mert akkor kenyerünk nem teremne, mi­után a másik mezőn tarlóba őszit nem vethetünk. Én. De miért nem ? Biró. Azért, mert tavasszal egy kis parlagi legelőre múlhat- san szükségünk van, de leginkább azért, mert őszi azokban a vi­lág kincséért sem terem meg. Én. Ezt csak fölteszi s hiszi kendtek, de meg is kell s nem egyszer, hanem többször próbálni, mert az egyszeri próba mit­­sem nyom, miután gyakran az időjárás hiúsítja meg a próbát. Biró. Hát azt gondolja az ur, hogy nem próbáltuk? próbál­tuk bizony s pedig sokszor, de fájdalom, mindig tetemes vesz­teséggel s kárral! Az uj földesurunk is hihető a másik jószágán gyakorlatban levő gazdálkodási módot akarván itt is gyakoroltatni, csak vetteti a földeket folyvást, de mi haszna van? az, hogy ott, hol előbb finom búzát, rozsot pedig sokat arattak, most, bár föl­dei legjobbak a határban, csak vadóczot, konykolyt, rosz s kevés búzát, rozsot aratnak. Már vagy hat esztendeje, hogy ezt végtelen kárával gyakorolja, s mégsem akar nekünk hinni, de fogadom, hogy egy pár év múlva úgy jár mint lelkészünk. Én. S mi történt evvel? Biró. Ő is eleinte meg akarta nekünk mutatni, hogy roszul

Next