Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-08 / 28. szám

y§. szám. Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Április §• SZ­AZAIM­­k Adó és adakozás.*) Elsők, kik nyilatkozásuk szerint az adózó nép sorsán segi­­tendők, mintegy összeszövetkezvén, adómentességi kiváltságaikról lemondottak, nemesi ingatlan birtokaikat nemcsak a házi, hanem a hadi adónak is alája vetették, s igy ezen tekintetben egészen a neronemesek osztályába leereszkedtek, s azok közé soroztatni alá­zatosan esdekeltek, Bezerédj István és társai voltak. Ezek tehát nemcsak félretéve a törvényhozás abbeli jövendő intézkedését, azt megelőzni, vagy talán igazabban mondva egészen elmellőzni jónak látták, s a hadi adónak is alávetvén jószágaikat, tovább mentek, mintsem menni az utolsó országgyűlés előtt akár egyes megyék­nek, akár pedig magának a törvényhozó­ testületnek szándéká­ban volt, mindegy, amennyire visszaemlékezem, egyedül csak a házi, nem pedig egyszersmind a hadi adónak elvállalása forgott kérdésben. Ennek következésében e 1. évi Századunk 16-dik számában felszólalás történt, ez urak cselekvésmódját, modorára nézve, kor­holó, azt a törvényhozás irányábani tiszteletlenségről vádoló, jogel­leninek s alkotmánysértőnek állító, a szegények fölsegélésére pedig addig is, míg a törvényhozó hatalom, a­hová a kérdés megoldását tartozni az ajánlók maguk is megvallják, e dologban intézkedni nem fog, az önkénytes adakozást ajánló. Azonban a zalamegyei Rendek az imént említett adózó nemes urak példáját a házi adóra nézve tömegesen követve, az adó alá vetett vagyonuk összeírásáról is tesznek már említést; és ha ez azoktól, kiket a dolog tulajdonképen illetne, törvényelleninek s al­kotmánysértőnek tekintetni s gátoltatni nem fog, úgy hihető, hogy nem sokára mindazon vármegyék, mellyek az adóügyet pártolók, sőt mivel mindig azt hallottuk, hogy az intelligentia mindenhol mellette s csak a bárdolatlan bunkocratia ellene van az adónak, hihető, hogy kevés kivétellel a többi megyék is a zalai Rendek szellemében fognak nyilatkozni; mi meglévén, a törvényhozás vagy végképen letehetendi az adó­kérdést, vagy a teendők legutóbbi­jai közé sorozhatandja annak tárgyalását, vagy pedig rendelkezhe­tik, hogy a­kinek tetszik, adózzék, kinek nem tetszik, ne adózzék. Mert hol vagyon megírva, hogy épen az menjen országos törvény­be, a mire Zala megye Rendei határzák el magukat? De bármi történjék is jövőre nézve e dolog körül, ti már most is örvendjetek Zala megyének szegény nemnemes adózói, mert ime annyi lelkes vármegyei tisztviselők s egyéb nemes urak mint­egy vetélkedve siettek készeknek nyilatkozni arra, hogy veletek együtt viseljék azon terheket, mellyek eddig csak a ti vállaitokat nyomták. Örvendjetek, mondom, s vigadjatok, mert e jó urak s asszonyságok egész életökre lekötelezvén magokat, akár végez va­lamit akár nem, s bármit is végez a törvényhozás e dologban, ők mint becsületes úriemberek vissza többé nem léphetnek, adózók lenni nem szűnhetnek. Ha ti talán azt mondjátok, kedveseim, hogy bár csak mégis volna már adva, mi olly nagylelkűleg ígértetett, abban igazatok lehet. Mert annak, ki tőlem kérdezné, valljon mikor fogjuk a Pesti Hírlap hasábjaiban olvasni, mikép mindazon igen tisztelt, teljes czimeikre méltó nemes urak és asszonyságok eleget is tettek ígére­teknek s pontosan váltották be adott szavukat, magam is részint régibb történetekre, részint öntapasztalásomra támaszkodva, csak azt felelhetném, hogy alkalmasint quando coeli movendi sunt et terra. Mert, legyünk őszinték s valljuk meg urak, hogy sok nemes ur a milly nagylelkű akkor, midőn még csak a puszta igérés vagy aláírás forog szóban, ép olly szűkkeblű, lassú és zsugori, ha a ke­nyértörésre vagyis a fizetésre kerül a dolog. Szűkkeblű s halogató, zsugori és késedelmeskedő volt is, és most is az sok nemes úr, még azon esetre is, ha törvény parancsolja a zsebbe nyúlást, miről bi­zonyságot tesz a magyar-török háborúk históriája, jelesen pedig a mohácsi veszedelem, az 1836ki még végrehajtatlan sak törvény, mint nemkülönben a nemzeti színházra fizetendő, de még most is fizetetlen hátramaradások. Zala megye Rendeinek feltételezése határozatlan a fizetendő összegre, határozatlan a fizetés idejére nézve. Mennyi lehetséges itt a kifogás s megmenekülhetési rés! Tudván a határozatlan ösz­­szegre s határozatlan fizetés idejére magát lekötelezett némelly nemes úr, hogy őket executio alá venni a megyének hatalmában nincs, nem fogja-e mig csak tetszik mondogathatni, hogy ő fizetni akar ugyan, de most pénze nincs; hogy fizettek-e már a többiek mind? hogy részrehajlás és hiba történt az összeírás alkalmával; hogy nincsen igazságosan kidolgozva a kulcs; hogy ő jobban meg van róva s terhelve mint ő vagy ama nemestársa stb. Mert hiá­­ban urak, gyarló emberek vagyunk s maradunk mig élünk. Mernék bármennyiben is felfogadni, hogy voltak többen a neki lelkesült Zalamegye Rendei között, kik ellene nem állhatván az irányukban gyakorlott erkölcsi kényszerítésnek, csak azon édes reményben adák oda szavukat, hogy hiszen az egész jelenet úgy sem egyéb szalmatűznél s egy kis demonstratio az adózni nem akarók irányában, hogy pénz­leolvasásra úgysem fog soha is kerülni a dolog, s hogy még ha sürgettetnék is maholnap a fizetés, a sok közül majd fognak találni valamelly a kibúvásra nyitva álló ajtócskát. De nem igy verik a czigányt, urak! Sokkal illőbb becsületes emberhez, nem kötelezni magát, mint lekötött szavát be nem vál­tani. Ha dicsőségnek tartottátok megjelenni a világ előtt mint igérettevők, figyelemmel kisérendjük lépteiteket, vigyázattal leen­dőnk arra, valljon meg fogtok-e jelenni maholnap valamennyien mint ígéretteljesítők is? Hiszem, hogy meg, mert szégyenoszlop­ra állíttatni nem szeret senki. Egészen máskép áll a Századunk fenebb már említett számá­ban ajánlott önkénytes adakozásra nézve a dolog. Itt t. i. tökélete­sen határozott summáról s fizetési időről van a szó. Reá bizatik a nemes vármegyére már eleve is, hogy a pénzt előlegesen a házi pénztárból kivehesse s oda fordíthassa, a­hol legnagyobb a szük­ség. Ezáltal, kötelező nyilatkozását beadván, valódi adósává lesz a házi pénztárnak, s a nemfizetés esetére executio alá is esik a ma­gát lekötelezett adakozó. Tiszteletben tartatik illy eljárás mellett a törvényhozás tekintélye, s meg nem sértetik, mert csak a tör­vényhozó test, azaz a nemzet a királlyal együtt, változtathat­ó meg­ *) A. P. Hírlap 437 és 438 sz. vonatkozólag.

Next