Szép Szó 6. kötet (Budapest, 1938)

21. szám - Megemlékezések - Móricz Zsigmond: Nagyon fáj

23 MEGEMLÉKEZÉSEK Nagyon Az egyetlen teher: az Élet József Attila emlékeztet magamra Soha, soha reménytelenebb szemeket, mint József Attiláé volt, most egy éve. Telefonon hívott, szeretne velem beszélni. Váratlan volt, hogy rám gondol s úgy tűnt fel, mintha régen nagyon közel volnánk s valami gát tartott távol, ketten, valakik valahogyan egymásra utaltak s nem érintkezhetők. Közös atmoszféra s kozmikus távolság. Folyton élnek számomra lel­kek, kikkel lehetetlen egybegyűlni s mégis együvé tartozunk, egy bandába, egy „irodalmi társaságba", egy szellemi közös­ségbe, s ezek a legdrágábbak, fizikai akadályok miatt sem egy­mással, sem velem nem szakadnak össze: folyók csak a ten­gerben találkoznak, ahol már megszűnnek létezni s ott egybe­kavarodva felsóhajtanak, akkor kellett volna, egynemű, egy­célú, idefutók s mégis csak a cél előtt identikusak. Néhány éve Hódmezővásárhelyen ebédre voltam meghívva egy ügyvédhez, mert szép paraszt cserép s más ipardísz gyűj­teménye van, mondták, muszály látni. Kényelmetlen volt, én mindent a maga helyén szeretek, mikor népköltési gyűjtő vol­tam, megmagyaráztam, ahol egy jó korsót, vagy hímzést, vagy faragottat láttam, megbecsüljék, el ne adják, akármit fizetné­nek is érte, itt szép, ez az ő nemeslevelük, senkinek annyit nem ér, mint nekik. Híres gyűjtők nevettek rajtam, ahelyett, hogy fillérekért, vagy ingyen összeszedném, vagyont gyűjthet­nék játszva. Ilyen vagyongyűjtő volt az ügyvéd, előszobája

Next