Szinházi Magazin, 1944. január-március (7. évfolyam, 1-15. szám)

1944-02-09 / 8. szám

„Jó írókat próbálok rábeszélni, hogy foglalkozzanak a filmmel" - mondja TÜDŐS KLÁRA Zsindely Ferenc miniszter felesége, Tü­dős Klára, az utóbbi időben egyre jelentő­­sebb alakjává válik a főváros művés­zi éle­tének. A színházi világban mint rendkí­vül nagytudású és kitűnő ízlésű jelmezter­vező kezdte pályafutását, azután elvonult a kereskedelmi életbe és a magyar ruha­divat népszerűsítése érdekében valóságos forradalmi újításokat honosított meg. Az­után megint színpadon bukkant fel: egy Hauptmann-dréméd rendezett feltűnő szín­padi érzékkel. Következő területe a film volt. Most pedig egy színhág- és filmügy­­nökség irodájában ül, telefonok­ csengése, titkárnők sürgése és hatalmas aktacsomók között. Tehetséget, energiát áraszt magá­ból ez az érdekes asszony, akinek mondani­valója az időszerű művészi problémákról mindig jelentős. Amikor megkérdezzük tőle, hogy vállalt-e újabb rendezést, a kö­vetkezőket válaszolja: — Felkértek újabb rendezésre, de a ren­delkezésemre bocsátott témák közül nem tudok választani. Egyelőre tehát azzal va­gyok elfoglalva, hogy jó írókat próbálok rábeszélni! foglalkozzanak a filmmel. Be kell azonban vallanom, hogy próbálkozá­som eddig kudarcot vallott, íróink még most is párbeszédekben gondolkoznak. A filmnél mással is kell törődni és ez nem érdekli az írókat. Persze, műkedvelők tö­megével keresnek fel munkáikkal és én minden kontármunkát elolvasok, hátha talá­lok valami filmszerű mesére. Szeretném, ha a kontyom helyett is szemem volna, hogy még többet olvashassak. Persze, néha rábukkanok egy-egy érdekes filmötletre. Ilyen például Juhász Józsefnek, az Új Ma­gyar Színház színészének újszerű témája, amelynek főszerepére egy Douglas Fair­banks kellene! Különben is sokkal drá­gább lenne a film, mint amennyit a mai magyar viszonyok között áldozni lehet rá. — Beszéljen valamit kegyelmes asszony a munkájáról. — Mostanában legjobban a pantomim műfaja érdekel, azt­ szeretnék rendezni. Van egy új filmtémám is, amely azonban manapság nagyon veszedelmes, nem tu­dom, hozzá szabad-e nekem nyúlnom ehhez a kérdéshez, szívesebben venném, ha va­laki más, de feltétlenül író dolgozná fel ezt a témát. Egyébként se pályázom írói sikerekre, nem hajh­ászok önálló alkotó ba­bérokat, én csak közvetíteni akarok az írók mondanivalója és a közönség felfogóképes­sége között. Ez filmen nehezebb, min­t szín­padon. Filmgyártásnál roppant nehéz do­log a légkört megteremteni, mert minden film rendezésénél új színészek, munkatár­sak, műszaki személyzet kerül a rendező­höz, míg színháznál a többé-kevésbbé ál­landó társulat, az állandó segédszemélyzet jobban hozzásegíti a rendezőt a közvet­len kapcsolat megteremtéséhez. A Fény és árnyék megrendezésénél a harmonikus együttműködést csak a film végén tudtam :: -'teremteni. Színpadon a legigazibb • !) a színészeket saját művészi elképze­­l­­­m szerint irányítani. A Henschel fu­varosban Daykánál ezt könnyen el tudtam érni. Kiss Ferenccel már nehezebb volt a v­égem. A színészi alakítás végeredmény- 1 -n a színész és a rendező közös alkotó­nál vé­szi munkájának eredménye. Zsindelyné Tüdős Klárától, a művésztől ..Még sokat várhat a magyar film- és szín­házi világ. DEÁK IVÁN Zsindelyné Tüdős Klára (Ssévey felvétel)

Next