Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)

VI. évfolyam, 6. szám - dr. Bierbauer Virgil: Szállodákról

öltözékű, elhanyagolt külsejű por­tás kevéssé bizalmat keltően fogad. Minderre reádupláznak a közölt szobaárak, amelyek egyedül hiva­tottak arra, hogy világvárosi szál­lodák képzeteit ébresszék fel ben­nünk. De mit lehessen tenni"? Ez a városka ú. n. legjobb szállodája. Felmegyünk a lépcső elkopott, lyukas és foltos szőnyegén, a lép­csőház falain a szoba festőmesterek lázálmai tombolnak porlepte, rosz­szul szigetelt villamosvezetékek le­lógó girlandjai alatt. Pörköltbar­nára festett, ajtón át tárul fel a szoba, bútorzata nagyobbára meg­érett a zsibvásár számára. Az ágyon a cseh kereskedelmi szövé­szet remeke­l szarvasvadászattal. A falakról lemosolygó olajnyoma­tok, a minden esetben összerepede­zett mosdótál, folyóvíz esetén tö­rött csapteleppel, lemoshatatlan piszokkal,, szappanmaradékokkal, fogvízmaradékos pohárral... Amint egyedül maradsz, legkülönbözőbb érzékeidet kellemetlenül érintő be­nyomások ölelnek körül. A falfes­tés kopottsága, apró gyanús fol­tokkal tarkázott mivolta izgatja szemedet és rossz sejtelmeket vált ki belőled. Orrodat sajátos szag­komplexum üti meg, amelynek összetevő elemeit nehéz volna meg­állapítani. a füledet megütik a szállodában nélkülözhetetlen ci­gányzenének foszlányai... A leg­vegyesebb érzelmekkel nézel az éjszaka elé s ha később a félve várt élőlények nem is jelentkeznek, egész éjjel várod megjelenésüket . . . Azt hiszem, hogy legtöbben így emlékeznek vidéki szállodáink nagy, sajnos, igen nagy ré­szére. Meglehet, hogy van néhány kivétel, de az általános hangulat mégis csak ez — ezekről nem feledkezünk meg, ezekre gondolunk érkezéskor. Nyaralóhelyeinken sem igen fogadja máskép­pen az utast a szálloda, a penzió — és tegyük fel, hogy egyébként rendesebb helyre érkezett, nem kevésbbé lehangoló mellékzöngék jelentkez­nek, nevezetesen, ha a szálloda, a penzió kisebb, a tulajdonosok viselkedése olyan, hogy állan­dóan magunk körül érezzük őket, hátunkon érez­zük kémlelő szemeiket, figyelnek, figyelnek a fa­lakon keresztül is A gyakori eset, hogy a pen­ziós sértett vagy duzzogó arccal kísér, amivel azt akarja kifejezni, hogy ő jobb napokat is látott, nem volt mindig szállodás és csak anyagi hely­ A Kékes-szálló Fotó: Seidner

Next