Tarsadalmi Szemle – 1946.
11. szám - Vásárhelyi Miklós: A párisi békekonferencia eredményei
Miután nagy vonásokban ismertettük a béke jelentőségét és a békekonferencián elért konkrét eredményeket, rátérünk az öt békeszerződés közül arra, amely természetszerűleg bennünket részletekben is legjobban érdekel, a magyar békeszerződésre. Itt elöljáróban meg kell említenünk, hogy a magyar közvélemény elég jelentős részében, különösen a középosztály berkeiben szemléleti tévedés lett úrrá a párisi békekonferencia értékelésében. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Szekfű professzor úrnak, Magyarország moszkvai követének megállapításait. ,,Sokan azt várták és követelik, hogy a trianoni rendelkezések igazságtalanságait tegye jóvá a békekonferencia, visszaadva elsősorban azokat a magyar etnikummal bíró területeket, amelyeket Trianonban gazdasági, stratégiai, közlekedési okokból szakítottak el tőlünk, részben kihasználva Lloyd George-ék tökéletes földrajzi tudatlanságát. A valóságban egészen másról van szó. Arról, hogy a Hitlertől, az emberi történetben eddig vezető szerephez jutott, legnagyobb gonosztevőtől eszközölt változtatásokat megszüntessék az egész világon. A hatalmak ebben a főkérdésben valóságos morális alapon álltak. A három nagyhatalom önfeláldozó hadviselésével és a többi, Hitler uralma alatti ország szenvedésével minden morális jogot megnyert és megérdemelt, hogy a német hódítástól megzavart viszonyokat helyreállítsa. Tehát arról van szó, hogy az 1938 óta hitleri erőszakkal létrejött változásokat csinálják vissza, nem pedig arról, hogy az első világháborút befejező békét revideálják. Az akkori trianoni és egyéb békeszerződésektől megszabott határok több, mint két évtizeden át legálisan fennállottak. Mi magunk is elismertük azokat, a békeszerződést aláírtuk és egész politikai és gazdasági életünk Trianon alapján folyt negyedszázadon keresztül. Ezt mind tekintetbe véve, alig képzelhető el logikátlanabb kívánság, mint az, hogy most, a hitleri Európa felszámolásakor visszanyúljanak a hatalmak 1918-ra és amit akkor megsemmisítettek, azt legalább részben most állítsák helyre. Tegyük hozzá: éppen azon Magyarország javára, amelyről való elítélő véleményüket már említettem. Hogy teljesen az ő gondolkozásukat fejezzem ki: Trianon jóvátételét kívánjuk talán a Hitler ellen harcolt hatalmaktól annak fejében, hogy mindvégig kitartottunk Hitler mellett?" A magyar békeszerződést csak ebből a szemszögből nézve lehet józanul, reálisan értékelni és levonni belőle olyan tanulságokat, amelyek a jövőre, éppen a béke kihasználására nézve igen lényegesek. Őszintén be kell vallanunk: a magyar béke igen súlyos. Kemény békefeltételeket kaptunk. Talán a legkeményebbet az öt ország közül, pedig Románia és Olaszország is jelentős területi veszteségeket szenvedett, Olaszország egész gyarmatbirodalmát elvesztette. A háborús bűnösség szempontjából felállított sorrendben első helyen állottunk, mert csak nálunk nem volt szervezett katonai ellenállás, magyar csapatok nem vettek részt a fasizmus elleni harcban és nagy magyar kötelékek harcoltak úgyszólván mindvégig a németek mellett. Ezek szomorú, de ma megmásíthatatlan tények, amelyek döntően befolyásolták helyzetünket. A különböző enyhítő körülmények, földrajzi, gazdasági helyzetünk, a magyar reakció és fasizmus huszonötesztendős elnyomása nem voltak elég erősek ahhoz, hogy ezeket a tényeket elfeledtessék a békekonferencia tagjaival, akik a magyar háborús bűnösség kérdésében teljesen egységesek voltak. Fokozta nehézségeinket még, hogy békeelőkészítésünk sem volt kielégítő. Itt legelsősorban nem a technikai békeelőkészítésre gondolunk. Ha a csehekkel, románokkal, olaszokkal beszéltünk, ők is mind arról panaszkodtak, hogy külügyminisztériumuk békeelőkészítő bizottsága nem dolgozott elég jól. Minden ország népe hitt békecéljainak igazságosságában, méltányosságában és mérsékeltségében. És amikor a békecélok megvalósítására került sor, természetesen a legnagyobb erőfeszítéseket is mindenütt kevésnek tartották. De a lényeg természetesen nem ezen volt. A béke nem azon dőlt el, hogy melyik ország szerkesztett több jegyzéket, propagandairatot, vagy milyen más technikai eszközöket használt fel. A békét politikailag kell előkészíteni és ezzel