Tarsadalmi Szemle – 1971.

3. szám - Dr. Pataki Ferenc: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociál-pszichológiai kérdése

DR. PATAKI FERENC: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociál­pszichológiai kérdése A társadalmi folyamatok tudatos irányítása nem holmi egysíkú, minden ízé­ben áttekinthető és minden következményében előrelátható művelet. A valóság „ravaszsága" és a társadalmi viszonyok bonyolult erőterében tenyésző élet töb­bé vagy kevésbé mindig másként, kevésbé „tisztán", spontán és ellentmondásos folyamatokkal színezve, helyénvaló vagy pontatlan személyes döntések soroza­tában engedi érvényesülni a szubjektív szándékokat és a tervező akaratot. A mégoly messzire tekintő tudományos gondolkodás is csupán a társadalmi folyamatok és jelenségek fő tendenciáit láthatja át. Ezért aligha lehet fonto­sabb tennivalója a társadalmi tervszerűséget megtestesítő és hordozó politikai erőnek, mint az, hogy a társadalomtudományok objektív eszközeivel minden adott pillanatban nyomon kövesse, hogy „mi és milyen mértékben valósul meg az életben" (Lenin). A kisebb vagy nagyobb társadalmi csoportok cselekvésé­nek és viselkedésének objektív (gazdasági, politikai stb.) feltételei gyakran né­miképp másként, más konkrét formákban fejtik ki hatásukat, mint azt az elő­zetes feltevések előlegezték. Ennek nyomán meghatározott, tömegesen halmo­zódó emberi magatartásmódok alakulhatnak ki, amelyek az egyébként vitatha­tatlanul helyes fő tendenciákat is keresztezhetik, mivel másfajta értékeket, ha­gyományokat és mikromozgásokat szilárdíthatnak meg, mint amelyeket remél­tünk. Néhány évvel ezelőtt — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének kü­szöbén — meglehetősen elvont viták zajlottak a társadalmunkba beépítendő új elemek várható hatásairól, a szűkebben vett gazdasági és a tágabban értelme­zett társadalmi hatékonyság remélt, vagy olykor némi aggodalommal szemlélt alakulásáról. E viták tengelyében tulajdonképpen az a kérdés állott, hogy a szemléletünkben s a társadalmi folyamatok megítélésében kitüntetett szerepet játszó értékek (társadalmi egyenlőség és homogenitás, kollektivizmus, szolida­ritás, a szocialista életmód és távlatai stb.) milyen sorsra jutnak az új viszo­nyok között, amikor előreláthatólag szembesülnek majd másfajta, újszerű és szokatlan, esetleg tőlünk idegen értékekkel. E nem is olyan régi vitákban főként az irodalom, a kultúra képviselői fejezték ki — általánosságban kétségtelenül jogosult — aggodalmukat. Érvelésükben teljes joggal támaszkodhattak mind az elvont szocialista társadalmi eszmény absztrakt jellemzőire, mind egyes részle­ges társadalmi folyamatokra, hangulati áramlatokra s nagy társadalmi rétegek szemléleti-tudati állapotának változásaira. Ezzel szemben a közgazdászok — olykor bizonyára e fenntartások reakciójaként — gyakran indokolatlan derű­látással kizárólag vagy főként a közgazdasági-jogi szabályozóktól remélték a már kitapintható vagy csak később várható ellentmondások megoldását vagy elkerülését. Ma már rendelkezésünkre állnak két-három esztendő kezdeti tapasztalatai. S ha ez ahhoz még kevés is, hogy a lényeget illető pozitív válasz mellett a részletekre vonatkozóan is mértékadó módon ítélhessünk, ahhoz bőséggel elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék