Tarsadalmi Szemle – 1991.
3. szám - Dokumentum - A magyarság esélyei. A lakiteleki tanácskozás (1987. szeptember 27.) jegyzőkönyvéből II. - Lengyel László felszólalása
58 mintegy idegeneknek kijáró fokozott figyelmet, empátiát és segítséget igényelnek. Fel kell mérnünk, hogy képesek vagyunk-e erre. Viszonzásul esetleg idővel, a csoport tudatának mélyéről, társadalomépítő készségekkel gyarapodhatunk. Ezeket tudatosítva, mindkét fél számára kevesebb lesz a keserűség és a csalódás. LENGYEL LÁSZLÓ felszólalása Kedves Barátaim! Három megjegyzést szeretnék tenni, remélem röviden. Az első az közgazdasági jellegű lesz, a másik kettő politikai. És szeretnék szakítani azzal a hagyománnyal, ami a tanácskozást eddig jelentette, hogy egymásra nem reagálunk, hanem egymás mellett beszélünk, amit én magyar tragédiaként könyvelek el, hogy a magyar értelmiség mindig kinyilatkozik, aztán a kinyilatkoztatásokat összegyűjtjük és a végén nem történik semmi. Én ebbe a kategóriába sorolandónak tartom azt is, hogy úgy beszélünk a gazdasági válságról, minthogyha ez egy teljesen természetes dolog volna és minthogyha ezzel a magyar társadalom szinte könnyedén számolna. Én attól féltem a tanácskozást, hogy az itt ülők nem néztek még szembe valódi gazdasági válsággal. Nem néztek még szembe azzal, hogy a magyar társadalomra nem valami hosszú távon és nem a mai feltételek között vár gazdasági romlás, hanem itt van a nyakunkon, méghozzá olyan mértékben, amelyet nem tudunk elképzelni. Az ország a kormányozhatatlan gazdasági anarchia felé tart és ebben a kormányozhatatlan gazdasági anarchiában nem tudjuk a gazdasági viselkedéseinket a hagyományos módon folytatni. Itt mindenki számolgatja már, hogy az adóját hogy fogja lecsalni, mit fog csinálni, hogy adott esetben a jövő évben az első áremeléseket megússza. De szabadjon figyelmeztetni arra, hogy Jugoszláviában egy évtizede tart egy olyan súlyos gazdasági válság, amelynek következtében bármilyen politikai ötletet kitalál akár a vezetés, akár a társadalom bármelyik része, ez a Jugoszlávia megmozdíthatatlan. És Lengyelországban Jaruzelszki kibújhat a bőréből, de az ellenzéke is, bármilyen politikai engedményt tehetnek egymásnak, a lengyel társadalom arra kényszerül, hogy ma, mint ahogy a magyar külügyminisztérium jelenti, a lengyel társadalomnak az elitje Törökországba utazik, hogy gyümölcsöt szedjen és az ottani gyümölcsszedésből törököktől gyümölcsért kapott pénzt itt Magyarországon költse el. Ez Közép-Európa. Ezzel néz szembe az itt ülő társaság: gyümölcsöt mehetünk szedni Törökországba. És ezt ne tegyük passzív módon, hogy hát igen, gazdasági válság van, ezt mindannyian tudjuk. Nem így van! Most nézzünk szembe azzal, hogy ha néhány hónapon belül nem lesz változás a gazdaságban, akkor nincs kiút. Lehet kijátszani mindenféle politikai eszközöket, lehet arcul ütni ellenzéket vagy nem ellenzéket, meg lehet gumibotoztatni a fél országot, vagy lehet édesgetni - nem változtat semmit azon a tényen, hogy nem vagyunk Európában. És azt most hadd tegyem hozzá a közgazdasági megjegyzéshez, hogy a jövő évben elinduló gazdasági automatizmusok kormányprogrammal együtt és anélkül olyan folyamatokat szabadítanak el az országban, amelynek jövőre még csak 17-18 százalék, legyen 20 százalék infláció a következménye, de egy év múlva 100%-ig is fölmehet és megint csak azt kell mondanom, hogy a gazdaság automatizmusai folytán. Nem véletlenszerűen és nem azért, mert rosszindulatú a kormány, hanem mert úgy van ez a gazdaság összeszerkesztve, amire most én nem akarok gazdasági jellegű szakmai diagnózist adni, hogy miért van így, így van! Erről a rossz útról, erről a válság felé, a szakadék felé rohanó útról nem tértünk le. És ezt jobb lenne, ha az itt vitatkozók figyelembe vennék, akár arról beszélnek, hogy hol van Budapest vagy hol van a vidék, arról beszélnek, hogy hol van a magyar értelmiség, a magyar értelmiség pillanatok alatt gyümölcsszedővé válik. És ez a kérdés azért nagyon lényeges, mert itt jönnek a politikai megjegyzéseim. Miközben a közgazdaságtanban idáig jutottunk, eközben tudomásul kéne venni, és ezt Pozsgay Imre és az utána felszólalt politológusok szilárd szavai világossá tették, hogy politikai reformok nélkül itt valóságos változásra DOKUMENTUM 58