Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-05-05 / 36. szám

TÁRSALKODÓ. 36. szám Pest, Május’ 5tea 1832. HUSZÁRDAL. Ha engem is , mint sorsoknak Hír baj társát egykor a’ Szittya vitéz bajnokoknak Be'fogad de­lczeg sora , a ’ Szívem eskü­szi, vallja szám : ,,Érted e­lek halok, hazam!44 Ha Hunniát merészelvén Egy más nemzet bántani , Ezredeink mind felkelvén , Boszút mennek állani *S hós ezredünk is ez okon Siet­át al városokon­­, ’S a’ sok ne’pet a’ házakból Kicsalván szép muzsikánk , A’ virágos ablakokból Szép szüzek néznek-le ránk, Örömrészegen zengi szám: „Érted élek halok, hazám!44 — Ezredünk a’ csatasíkon Óriásként álltán­ ki, A’ szent ’s az egyetlenegy hong Védelmeért harczolni, — Vivők — küzdők , mint oroszlán , Érted dicső, büszke hazám ! ’S ha tán egy nekem czélzott ón’ Vagy egy mord érez’ élibe’ Rejtett halál, a’ harczsíkon Lesújt holtak’ közibe, Ha lehet még — sóhajtsa szám: „Érted halok, édes hazám!41 Szekrényest­. NÉHÁNY VONÁS BENKŐ JÓZSEF’ ÉLETÉBŐL. Midőn a’ külföld’ jeles embereit szóval ’s tollal hirdetjük , hazánk’ munkás , fáradhat­om szorgalmú fiairól hallgassunk e ? Hallgas­sunk e azokról, kik napjaikat tudományos művelődésünknek áldozták? hallgassunk a’ sok é­rdemű Benkőről , kivált akkor, midőn nagy szám­i nála kisebbek hírlapjaink által hirdettetnek ? Sok jeles férfiak tűntek­ fel a’ két magyar haza’ láttérén, de kik a’ honis­meret’ tárába nagyobb becsű kincseket rak­tak volna le Benkőnél, nem nagy számmal vágy­nak. Méltó azért , hogy emlékét hazánk’ fiai előtt megsfjítván éltessük; az ő érdemeit a’ külföld is elismerte. Életét maga irta volt le ; de az hová jutott legyen, nem tudatik. Több csonka jegyze­tek vannak róla, mellyeket kiegészítve roko­na, Benkő Ferencz úr, ez előtt mintegy tíz esz­tendővel kiadott. Én röviden ’s mintegy dió­héjba szorítva — néhol azonban saját jegy­­zetimmel pótolva — adom itt azokat. Közép-Ajtai mint Nemes-Árkosi Benkő Jó­zsef Bardoczon született 1740 Dec. 2­0dikán mint maga írja: Trans. T. I. praefat. ad lect. Atyja, Benkő Mihály, bardoczi ref. pap ’s esperes, anyja Diénes Judith, hermányi ref. pap ’s esperes’ leánya volt. Iskoláit Bardo­czon kezdte , Székely-Udvarhelyen folytatta, Nagy-Enyeden végezte. Xagy-Enyedről azon­nal K. Ajtára vitetett papi segédül atyja mel­lé ’s itt valóságos pappá is lett. Nem soká­ra ezután Csőőg Máriával , az ottani iskola­­mester’ leányával házassági életre lépett, m­elly­­ből öszvesen nyolcz gyermeke született. Mun­káson ’s köztiszteletben élvén, erdővidéki jegy­zővé , később pedig esperessé len. Dicső em­lékű Maria Therezia által a’ kolozsvári római hitű főegyetembe nyilványos tanító székre hi­­vatott-m­eg. Oda nem, hanem a’ helyett Szé­kely-Udvarhelyre a’ ref. egyetembe , theolo­­giai tanítónak ment sok nagyok’ kívánságára.

Next