Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-07-04 / 53. szám
210 nélkül küzdenie kell, a’ magas nyomásúnak elsőbbsége az alacsony nyomású felett szembeszökő. Más részről ellenben éppen azért sokkal bátrabb az alacsony nyomású a’ magas nyomásúnál, mert hatása határzott, midőn ez utolsóé nem az, ’s ekkép az elsővel gondatlan bánás hiba ugyan , de nem halálos bűn, a’ magas nyomásúnál viszont a’ legkisebb gondatlanságnak következése borzasztó! Miket összeillesztvén ’s egybehasonlitván , tarka-barka hajósnépünk , megrögzött agg-szokásunk ’s kivált hajózási járatlanságunknál fogva, úgy látszik, mi közénk még inkább csak az alacsony nyomású gőzöny illik; mert jobb lassabban haladni, sőt néha néha zátonyokon is üldögélni és azokon nyughatlankodni, mint repülés közben rögtön örök nyugalomba temettetni. A’ beretva szép találmány, de kisdedek kezeibe nem való. Az Angolnak folyami hajózása aránylag igen csekély, nem is fejlődhetett azért tapasztalnia ez ügy körül olly érettségre, mint az Amerikaié, kinek hazája, úgyszólván, folyam-part és folyam. Britanniában magában alig van folyó. Temze vize olly rövid, hogy tüstént mindenüvé megérkezik a’ hajózó, vagy a’ tenger közepett van ; mi okból nem létez Angliában, mint a’ Szövetséges Országokban, azon ösztönző mind azon javításokat, elsőségeket és kellemeket kitalálni, mellyeknek híja csak hosszabb ’s kivált éjjeli útban ingerli sőt kényszeríti a’ némileg szenvedő utast élénk találékonyságra. Tengeren pedig számtalan kellemekrűl egyenesen le kell mondani, mellyekbe folyókon engedődzhetni. Amerikában például a’ folyamhajók, úgy szólván, 2—3 emeletűek, mi által 2, 3 annyi tér van azokon, mint mieinken, ’s a’ köz ebédlő, köz sétáló ’s a’ t. mellett felette számosaknak — t. i. kik előbb jöttek — külön külön rekesz (cabin) jut, hol felette nyugalmasan tűnnek az éjjelek; midőn mi Pannónián , Iső Ferenczen ezen külön szineink, nemzetségink és felekezetink daczára , olly közbirtoki szellemben üljük és öljük éjjeleinket, hogy senki nem legmagasb, legalacsonyabb, de az egész utazó társaság szinte egy tömeg, egy gombolyag. Tenyerén illyest nem tehetni, azaz: sok emeleti gőzös nem czélirányos, mert a’ mi az egybepakolást illeti, arról szerecsenkereskedésben nem ritka a’ példa. „Miért vagyunk tehát illy függésben, miért nem szabadkozunk Britannia jármában“ ezt lehetne most kérdezni, és én kérdem is, mire azonban könnyű a’ felelet. Mert számtalan ok emlitését elhagyván, mellyeknek független létet mulhatlanul megelőzniök kell — honunkban egyik jobbra húz, a’ másik balra, nagy rész tesped , minek következménye természetesen nem a’ magunk alkotta három emeletű highpressure hajó ’s több efféle, hanem az a’ csekély, mit üggyel-bajjal, tövisen bokron keresztül, ár és vész ellen, más nemzetek kincseiből dugáruként honunk határi közé hozhatunk ! Megyen e vagy nem, siker vagy nem siker, ez azonban mindegy, ’s minden becsületes embernek kötelessége tenni az őt szülte éghajlat alatt, mennyit tehet. Mi okbal im fel is szólítom hazánk hiveit, kezet fogni és vállat vetni, honunk javítása, szebbítése végett; melly azonban sokszorozott és könnyített közösülések nélkül nem eszközölhető: ez pedig folyóink mennyiségét, telkeink aránylag csekély becsét, hazánk jobbatlan róna létét tekintve, szabályozott és vízcsatornákkal egybekapcsolt folyók által legkönnyebben és biztosabban érhető el. Én legalább számtalan kicsapongó ábrándozásba közt soha meg nem szünök bámulni, midőn úgg Buda hegyére lépdegélek, és visszatekintvén, magan előtt látom a’ rendszerint vastag porban heverő lapályt, hogy ezen szomorú látvány helyett, nem tűnik inkább szemembe vízcsatorna zöldellő partok közt, melly a’ Tiszát érné, tokaji hajókkal megrakva; és Ludovicea töviben nincs rendes révpart, mi helyett most dicső homokbuczkák a’ főváros töviben! Vagy ha iilyenen nem bámulok is mindig, mert a’ férfiút, nemzetet dicsőítő tett egy kissé ritkább, mint a’ szép, nagy és dicső után szomjazó vágy, csudálkozni meg nem szűnhetek: „Mikép lehet illy természetű tárgyak iránt valami kis lelkesedést nem érezni,’s az emberi szenvedelmek súlyát ellökvén, egyet nem érteni, kezet nem fogni,’s mikép lehet legalább magvát nem vetni olly lelki örömeknek, mellyeket legelszántabb ellenségemtől sem volnék képes megtagadni, és mellyeknek ismerete nélkül, saját érzelmim szerint, a’halandó ember, a’ szerencsének bármi kegyei mellett is, semmi egyéb, mint ‘szánakozási tárgy.’ A’ Duna torkolatja nem miénk, és ezért jóllehet keleti szomszédunk érdekei úgy megkívánják ezen folyó nagyobb használását, mint mi, fő figyelmünket még is honi folyóink szabályozása, egybekötési használása, leg és leginkább érdemli. Összeköttetésünk a’fekete tengerrel, úgy hiszem, 1830 esztendőnek tavaszában bizonyos, valamint azt is hiszem, hogy minden körülményinket őszintén ’s csalódás nélkül tekintve, józan logika szerint, illy „ébresztő, felrázó“ lépésnek tettét kelle legelőbb is sürgetnünk, ’s csak most jön annak ideje, fontolóra, de lelkes fontolóra venni, mit kellene művelni honunk belsejében is. E’tekintetben középítés legszükségesb; kellen,des, biztos kikötő és révpart. Ó-Budának fekvése és azon dunai ág, melly e’ város partja és az úgy nevezett Nagy-sziget közt létez , illyeshez igen alkalmasnak látszik lenni , hol azon téli hónapok, mellyek most henyélve tűnnek, egy kis theoriai oktatásra lehetnének használva; hol hajók épülnének, javítatnának; hol lakhelye lehetne a’ fa minden nemeinek ; hol gyárak alapulnának; honnan végkép kikerülne a’ három emeletü High-pressure ! „És mikor lesz ez!“ Így fohászkodik illy gondolatoknál elkeseredve a’ múlt időkbe merült; midőn a’jövendőbe tekintő erre igy válaszol: “Soha, míg nem teszünk, nem cselekszünk. De egykor bizonyosan, ha nemzeti szellemünket kifejtvén, és a szónak valódi értelmében nemesítvén, hűséggel egyesülünk mindenben , mi honunk hasznát , díszét tárgyazza.“ (Folytatása következik). Gr. Széchényi István: REjtettszó. Bölcs minden dolgát végső hármán alapítja. Bár kicsiny, árt mégis sokszor urának egész. S. lg-Az 52dik számú rejtettszó : Rákos.