Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-07-04 / 53. szám

210 nélkül küzdenie kell, a’ magas nyomásúnak elsőbb­sége az alacsony­ nyomású felett szembeszökő. Más részről ellenben éppen azért sokkal bátrabb az ala­csony­ nyomású a’ magas nyomásúnál, mert hatása ha­tárzott, midőn ez utolsóé nem az, ’s ekkép az el­sővel gondatlan bánás hiba ugyan , de nem halálos bűn, a’ magas nyomásúnál viszont a’ legkisebb gon­datlanságnak következése borzasztó! Miket összeillesztvén ’s egybehasonlitván , tar­ka-barka hajósnépünk , megrögzött agg-szokásunk ’s kivált hajózási járatlanságunknál fogva, úgy lát­szik, mi közénk még inkább csak az alacsony­ nyo­mású gőzöny illik; mert jobb lassabban haladni, sőt néha néha zátonyokon is üldögélni és azokon nyughatlankodni, mint repü­lés­ közben rögtön örök nyugalomba temettetni. A’ beretva szép találmány, de kisdedek kezeibe nem való. Az Angolnak folyami hajózása aránylag igen csekély, nem is fejlődhetett azért tapasztalnia ez ügy körül olly érettségre, mint az Amerikaié, kinek hazája, úgyszólván, folyam-part és folyam. Britan­niában magában alig van folyó. Temze vize olly rö­vid, hogy tüstént mindenüvé megérkezik a’ hajózó, vagy a’ tenger közepett van ; mi okból nem létez Angliában, mint a’ Szövetséges Országokban, azon ösz­tönző mind azon javításokat, elsőségeket és kelle­­meket kitalálni, mellyeknek híja csak hosszabb ’s kivált éjjeli útban ingerli sőt kényszeríti a’ némileg szenvedő utast élénk találékonyságra. Tengeren pe­dig számtalan kellemekrűl egyenesen le kell monda­ni, mellyekbe folyókon engedődzhetni. Amerikában például a’ folyamhajók, úgy szólván, 2—3 emeletű­­­ek, mi által 2, 3 annyi tér van azokon, mint mie­inken, ’s a’ köz ebédlő, köz sétáló ’s a’ t. mellett felette számosaknak — t. i. kik előbb jöttek — kü­lön külön rekesz (cabin) jut, hol felette nyugalma­san tűnnek az éjjelek; midőn mi Pannónián , Iső Fe­­renczen ez­e­n külön szineink, nemzetségink és fe­lekezetink daczára , olly közbirtoki szellemben ül­jük és öljük éjjeleinket, hogy senki nem legmagasb, legalacsonyabb, de az egész utazó társaság szinte egy tömeg, egy gombolyag. Tenyerén illyest nem te­hetni, azaz: sok emeleti­ gőzös nem czélirányos, mert a’ mi az egybepakolást illeti, arról szerecsen­­kereskedésben nem ritka a’ példa. „Miért vagyunk tehát illy függésben, miért nem szabadkozunk Britannia jármában“ ezt lehetne most kérdezni, és én kérdem is, mire azonban könnyű a’ felelet. Mert számtalan ok emlitését elhagyván, mellyeknek független létet mulhatlanul megelőzniök kell — honunkban egyik jobbra húz, a’ másik balra, nagy rész tesped , minek következménye természe­tesen nem a’ magunk alkotta három emeletű high­­pressure hajó ’s több efféle, hanem az a’ csekély, mit üggyel-bajjal, tövisen bokron keresztül, ár és vész ellen, más nemzetek kincseiből dugáruként honunk határi közé hozhatunk ! Megyen e vagy nem, siker vagy nem siker, ez azonban mindegy,­­ ’s minden becsületes embernek kötelessége tenni az őt szülte éghajlat alatt, mennyit tehet. Mi okbal im fel is szólítom hazánk hiveit, ke­zet fogni és vállat vetni, honunk javítása, szebbí­tése végett; melly azonban sokszorozott és könnyí­tett közösülések nélkül nem eszközölhető: ez pedig folyóink mennyiségét, telkeink aránylag csekély be­csét, hazánk jobbatlan róna létét tekintve, szabályo­zott és vízcsatornákkal egybekapcsolt folyók által legkönnyebben és biztosabban érhető­ el. Én legalább számtalan kicsapongó ábrándozásba közt soha meg nem szünök bámulni, midőn úgg Buda hegyére lép­­degélek, és visszatekintvén, magan­ előtt látom a’ rendszerint vastag porban heverő lapályt, hogy ezen szomorú látvány helyett, nem tűnik inkább szemem­be vízcsatorna zöldellő partok közt, melly a’ Tiszát ér­né, tokaji hajókkal megrakva; és Ludovicea tövi­­ben nincs rendes révpart, mi helyett most dicső ho­­mokbuczkák a’ főváros töviben! Vagy ha iilyenen nem bámulok is mindig, mert a’ férfiút, nemzetet dicsőítő tett egy kissé ritkább, mint a’ szép, nagy és dicső után szomjazó vágy, csudálkozni meg nem szűnhetek: „Mikép lehet illy természetű tárgyak iránt valami kis lelkesedést nem érezni,’s az emberi szen­vedelmek súlyát ellökvén, egyet nem érteni, kezet nem fogni,’s mikép lehet legalább magvát nem vetni olly lelki örömeknek, mellyeket legelszántabb ellen­ségemtől sem volnék képes megtagadni, és mellyek­­nek ismerete nélkül, saját érzelmim szerint, a’ha­landó ember, a’ szerencsének bármi kegyei mellett is, semmi egyéb, mint ‘szánakozási tárgy.’ A’ Duna torkolatja nem miénk, és ezért jólle­het keleti szomszédunk érdekei úgy megkívánják ezen folyó nagyobb használását, mint mi, fő figyelmünket még is honi folyóink szabályozása, egybekötési használása, leg és leginkább érdemli. Összekötte­tésünk a’fekete tengerrel, úgy hiszem, 1830 eszten­dőnek tavaszában bizonyos, valamint azt is hiszem, hogy minden körülményinket őszintén ’s csalódás nélkül tekintve, józan logika szerint, illy „ébresz­tő, felrázó“ lépésnek tettét kelle legelőbb is sürget­nünk, ’s csak most jön annak ideje, fontolóra, de lelkes fontolóra venni, mit kellene művelni honunk belsejében is. E’tekintetben középítés legszükségesb; kell­en­­,­des, biztos kikötő és révpart. Ó-Budának fekvése és azon dunai ág, melly e’ város partja és az úgy nevezett Nagy-sziget közt létez , illyeshez igen al­kalmasnak látszik lenni ,­­ hol azon téli hónapok, mellyek most henyélve tűnnek, egy kis theoriai ok­tatásra lehetnének használva; hol hajók épülnének, javítatnának; hol lakhelye lehetne a’ fa minden ne­meinek ; hol gyárak alapulnának; honnan végkép ki­kerülne a’ három emeletü High-pressure ! „És mikor lesz ez!“ Így fohászkodik illy gondo­latoknál elkeseredve a’ múlt időkbe merült; midőn a’jövendőbe tekintő erre igy válaszol: “Soha, míg nem teszünk, nem cselekszünk. De egykor bizonyo­san, ha nemzeti szellemünket kifejtvén, és a szó­nak valódi értelmében nemesítvén, hűséggel egye­sülünk mindenben , mi honunk hasznát , díszét tárgyazza.“ (Folytatása következik). Gr. Széchényi István: RE­jtettsz­ó. Bölcs minden dolgát végső hármán alapítja. Bár kicsiny, árt mégis sokszor urának egész. S. lg-Az 52dik számú rejtettszó : Rákos.

Next