Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-10-14 / 82. szám
82 szám Pest, October’ II. 1837. TÁRSALKODÓ, NEVELÉS’ ÜGYÉBEN. Többet olvastam már a’ Nevelésről részint könyvekben, részint darabos közlésekben. Különösen fölébreszték figyelmem’ az 1835ik évi Társalkodó’ 59 ’s 60 számai, hol „az Orgonáról ’s Orgonázásról Hazánkban“ áll egy értekezés, mellyben a’tanitók”s tulajdonkép a’ falus iskolamesterek’ keserítő állapota szívérdeklően adatik elő. Továbbá figyelmeztetett ugyanazon évi Társalkodó’ 79 számában foglalt Értekezés, ezen czím alatt: „Népnevelésünk’ ügyében, hol a’ tanítók’ fogyatkozásiról, ’s azon szokásról van szó, mikép a’ közpolgári szülők gyermekeiket az év’ nagyobb részében házi dolgokra fordítván, iskolába csak akkor küldik, midőn már a’ komorabb őszi, vagy hideg téli idők beállnak. Erre nézve a’ t. értekező azon javaslatát ajánlja , hogy a’ tt. megyék vennék szivökre, ’s körükben a’ népnevelést olly hathatósan sürgetnék, hogy minden gyermek, hétéves korától tizenkét éves koráig, legalább odéb. elejétől következő junius’ elejéig pontosan járjon iskolába. A’ t. értekező végre óhajtja, hogy a’ közigazgatás’ egyik ága neveléssel foglalatoskodjék. Ez legrövidebb kivonata az említett értekezéseknek ; ’s mivel az utóbbi értekező felszólítja a’ közönséget, hogy más is ezen tárgyról vélekedésit nyilványítná, ennélfogva kívántam én is némelly észrevételimet közölni; de csupán a’ falusi tanitókról (mesterekről) ’s ugyan a’ falusi Nevelésről értekezvén. Azon hiányokat, sőt valóságos hibákat, mellyek mind az egyik, mind a’ másik körül megvannak , sok tudós érinté már, ’s néha mind a’ tanítókat mind a’ nevelést jól megrótták. ■— ’s teljes igazsággal! —■ A’ falusi ifjú tanítók... először más sor-tanitókká (promesterekké, vagy praeceptorokká) lesznek, ugyanolly embereknél, kik szinte illysorsuak voltak azelőtt. Ezen kis állapotokért sokszor körüljárnak több vidéket és helyet, többször időközben odább küldetnek, vagy magok változtatgatják jelen helyzetöket; ’s így a’ gyakori változás, hely ’s személyek’ hiányosságait, néha erkölcstelenségit is beszíva , végre magok is tanító - mesterekké lesznek; a’ lakosok’ szorultabb sorsa miatt a’ falusi jegyzői kötelességet is ők viszik, e’ mellett harangozok ’s az egyházi hivatalnak is tagjai; ide járul, hogy házasokká, atyákká is lesznek. Ennyi ’s több más viszonynak ’s kötelességnek vannak tehát a’ falusi tanitók alávetve ’s a’. De fölteszem, hogy mind azon különféle kötelességre , legalább a’ tanításra, jól el vannak készülve ; fölteszem azt is, hogy ők a’ jó nevelés’, vallás’, erkölcs’ ’s elmetehetségek’ drága ajándékival bírnak — mit némellyektől megtagadni nem is lehet de midőn látják, hogy csekély alkotású lakokba— hol gyakran, ’s számtalan helyen a’ kisded tanítványokkal ők, családjok, ’s háziállataik is egy rekeszben tartózkodnak — kell bebújiok, csekély bérbe szerződni, ’s ezt is apró részekben,’s a’ legroszabb nemű termesztvényekből kell összeszedegetni, — akkor bizonyára a’ legjobb kedv is szomorúsággá, az öröm keserűséggé változik, a’ legszebb elmetehetségek ’s tulajdonok is ellankadnak, a’szorgalom megtikkad, az inger elbágyad , és — a’ mi legsajnosabb!— szenved a’ fő tárgy; ha pedig ennek pontosan elégtétetik, szenved az életmód, fogyatkoznak az életszükségek’ legközelebbi eszközei, mellyeknek pedig legelső helyen létesét emberiségünkből ki nem tagadhatjuk. Illy helyzetekben, olly különböző sorsú ’s természetű emberekkel viszonyban állni, annyi bajjal küzködni, ezek mellett azon szomorú jövendőre való tekintetben — mellyel a’ 60i. sz. Társalkodóban foglalt Értekezés helyesen, de sajnálkozásraméltólag előszámlál, —• sorvadozni, még is czélt érni ’s az emberiségben a’ legfensőbbet — a’ jó Nevelést, — eszközleni, előttem majd teljes lehetlenség. Miből áll a’ falusi nevelés most ? Erről is már többen megtették észrevételiket; elég sajnosan kellett már olvasni, de még sajnos abban tapasztalni, hogy némelly falusi iskolákban nemcsak más szükséges tárgyakat, de még értelmesen olvasni sem tanulhatnimeg, annál kevésbbé írni; nem is lehet ez máskép, — mert mit várhatni ott, hol a’ gyermekek csak egykét téli hónapban járnak iskolába, akkor is sok azért, mert honn a’ fűtött szobák’ nyitogatása, ’s az ajtó-csikorgatás a’ szüléknek alkalmatlan? tavasz’ keltével már kimaradnak, ’s vagy a’ szüléktől alkalmaztatnak, vagy az utczákon fülsértve csevegnek ’s csinytalankodnak ; ’s habár a’ jövő téli napokra ismét beküldetnének is, de illy megszakasztott tanítás és tanulás mi sikert szerez ? — azután egyik ma, másik holnap, harmadik egy hónap múlva, egyik félig elszaggatott könyvvel, másik idomtalan betűkkel mázolt lapoczkával vagy épen üres kézzel lép az iskolába; a’ mit előbb tanult, egészen elfelejtve. Azonban, hogy még is üresen ne menjen, azaz, hogy törökbuza-kenyerével, vagy izetlen kolompérjával megtöltött iszákja mellett az iskolába-járás még terh és kin is legyen, — egy vagy két jó darab fát kell neki czipelni, ’s féligfáradtan ér az iskolába ; itt már várakozik rá a’ hideg szoba, vagy az összehasadozott ’s félig dőlt kályhának fojtó füstje, ’s most nem tudja szegény: a’ füst’ fojtogatásitól köhécseljen-é? a’ hidegség miatt dideregjen-é ? vagy leczkéjéhez fogjon ? ’s a’ t. ’s a’ t. Nem lehet arról panaszkodni, mintha a’ kormány, felügyelési jogánál fogvást, a’ tudományok’ fő igazgatása által számtalan szép ’s jó rendszabást nem tenne, mellyek kiterjednek a’ falusi iskolákra ’s iskolamesterekre is. — Az egyházi fő hivatalok hathatósan sürgetik a’ népnevelést, az esperességek a’ legközelebbi felvigyázók, a’ helybeli lelkipásztorok az igazgatók ; szóval: mind a’ felügyelői ’s felvigyázói személyek jól el vannak rendelve , mind