Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-06-02 / 44. szám

's minél több, minél gazdagabb nemzetekkel lépünk szabad szorgalmi 's kereskedési viszonyba, annál szorgalmasbak é s gadagabbakká leszünk min magunk is. Mig előbb mézére vágyván a’ szomszéd kasnak, kiöltük a munkás méhet, 's mézét többé nem ízlelhettük , most virágot ültetünk számára; — ő eljő reájok táplálatért, s elettük mézét adja táplálatunkra. — Megértették a'nemzetek , hogy a’nemzetiség' prometheuszi lángjának élesztesire , a’ mások’nemzetisége iránti antipathia’ szele nem szik'égesnem kivánatos;hullnak’s hullnak a közfalak,mellyek nemzetet nemzettől elszigeteltek,’viszonos irigység’, gúnyos antipathia’ szenvedelmivel, — ’s ha az örök békérüli gyönyörű álomképek valaha valósággá változnának, a’ status oeconomia’ békés tanításai bizonyosabban ki lógnák azt vrni, mint azon statusférfiak, kik Európából e végett, egy katonai nagy laktanyát ajánlanak csinálni. De idő kell, mig a’ pislogó mécs lángszövétnekké változik; a'status-oeconomiáról igen sokat lehetne, s kellene is mondani, mert fájdalom! még igen buján tenyésznek közöttünk azon politikai fonákság’ növényei, mi szerint 1545 ben az 597. czikkben azt rendelték, hogy, mivel a' lengyel király megtiltá alattvalóinak Magyarországba termesztvényt, vagy bármi árut vinni, tehát, elkobzási büntetése alatt, magyar se merjen a’ lengyelnek valamit eladni; más szóval: „te Lengyel! neked a' természet ezt vagy amazt, szükségedet haladó mennyiségben adá , mi nekünk nincs, vagy mit rosszabbul ' több költséggel 's fáradsággal tudnánk csak előállítani, mint helyzeted’s éghajlatodnál fogva te előállíthatsz; adj nekünk feleslegedből, mi ismét adunk ollyast, mi nálad nincs, vagy minek előállítása neked több költségbe 's fáradságba kerülne, melly időt é s erőt jutalmazóbban fordíthatsz más életszükségidnek előteremtésére, kár tehát mindkettőnknek időnket ’s erőnket nem oda használnunk, hol hálásabban fizető következményt reméllhetünk. Mivel azonban, te Lengyel olly kába vagy, hogy gabonádat inkább vermedben meghóhosulni, ’s egerektől emésztetni engeded, mintsem az árvái, liptói, ’s trencsényi magyarnak eladnád, juxta princípium decantatae reciprocitasis, mi is olly kábák leszünk, hogy hegyaljai borainkat, inkább pinezébe rakva eczetesülni, vagy szőlőhegyeinket parlagul hagyjuk, mint sem érettek pénzedet elfogadnék , ’s istennek azon kedvezésiben, mellyel egyikünket a’ másik felett megáldott, egymást részesít nék. ’s a’ t. Ezekről, ha valaha, most volna szükség nyilvánosság’ útján gondolatokat cserélni, midőn a’ pesti catastropha mulhatlanul megkívánná, hogy a’ nemzet saját közérdekbről fölvilágosodjék, mert ha erről felvilágosul, mathematikai csalhatlansággal meg fog győződni, mikép azt, ha most Budapest’jövendő biztosságáról országos közerővel gondoskodik, nem Budapestnek, hanem az egész országnak javára tette, — ’s a’ mit erre fordít, nem áldozat, nem is nagylelkűség, hanem csak józan arithmetikai számolás, mellyhez eddig, fájdalom! nem igen értettünk; — 's innen jött, hogy ha a’ Tisza-szabályozásról születtünk, a' Duna azt mondá: mi gondom rá; — ha pedig a Vágót akartuk volna regulázni ’s véghosszig hajózhatóvá tenni, vagy a’ Garamot tisztítani vagy épen a’ fiumei ’s portorei kikötőt mélyítői ’s a’ t. a' tiszai igy szólott: majd bizony, minek nekem Garam, ’s Fiume? A’következés pedig az, hogy Baján sőt Szegeden is 45 garason kínálják a’ gabona’ mérőjét, és senki sem veszi, a midőn ugyanakkor Ungvárott 90 garast adogatnak érte ,s nincs gabona. A szükségesnek állított status-gazdálkodási gondolatcsere azonban , több időt kíván, most tehát csak egy két szót arról, mikép gondolnám Budapestet országos közerővel biztosíthatni. — Már az Alig. 7.ban is olvastam , hogy a’ nm. m. k. Helytartótanács bizonyos társaságnak engedelmet adott Bank-alapitásra, de olly feltét mellett, hogy rá nézve egy különös, mintegy compromissionalis biróság állitassék,’s kik a’ Bankkal ügybajba lépnek, formalitásokról, praerogativákról, 's a' t. lemondani tartozzanak , különben az ügy ’s vállalat igy, a’mint vagyunk, létre csakugyan nem jöhet. Ez valóban legszigorúbb kritikája törvényeink’s intézvényinknek; másutt, ha egy társaság illyes vállalathoz fog , csak azért esedezik, hogy a' közönséges törvény’ kegyében részesítessék, — nálunk arra van szükség, hogy a’ törvény’ védkegyétől mentté tétessék. Gyönyörű álláspont ?! — S Bankot azért emlitem, mivel szükség van rá véleményemben. Csekély belátásom szerint azt hiszem, hogy az első lépésnek annak kellene lenni, hogy műtudósok által terv készítessék (mi csakugyan történik is), ’s ekkor az ország’ Rendet egybehivatván a’ kormány ezt mondaná: „íme itt a’ terv, hazátok’ fővárosit megéni, ’s ezzel kül ’s belkereskedésiek’ szivét épségbe tenni, személyeiteknek , vagyontoknak, oda halmozandó termesztményteknek, — legfőbb itélőszékeiteknek, — országos levéltártoknak, — gyermekitek’ fő nevelőintézetének, — könyvtáraitoknak, — kincses és régiségi gyüjteményieknek ’s a't.'s a’t. biztosságot, állandóságot szerezni , — ’s nemzeti ipartok’, szorgalmatok, ’s kereskedésiek’ gyalpontját, hazátok’ szivét, olly karba tenni, hogy minél több , ’s egészségesb vért szivárogtasson a’ haza’ ereibe szerte, messzire, — ’s jövendőre a’ kelet kereskedési főrak helyévé emelkedhessék, roppant nyereségtekre ’s dicsőségtekre. — Egyesek’ szerencsétlenségin a’ külföld’ szelíd embersége (humanitása) sokat enyhített, ’s illy példa mellett, nem fogjátok magatokra vonni a’ humánus külföld előtt azon szenvet, hogy ti magyarok, magyar testvérfővárositok’ biztosítását nemzeti közügynek nem tekintitek. Itt a' terv, -- töltés, állóhid — csatorna ’s a’ t.; szükség mindezekre p. o tiz millió , — a’ ti ügyetek , a’ ti jövendőtök forog kérdésben, gondoskodjatok!‘‘ Im! ez tervem’csontváza, mellyre sok okos ember tanácsából testet lehetne ruházni; — az ország’ szive, a’ nemzeti kereskedés’ ütere biztosítva, — államló dunahid a’ nélkül , hogy a’szabad rendelkezést száz vagy ötven évre is kiadnék kezünkből, 's kereskedésünket illy hoszszú időre, — fel nemszámítható kárunk’s hátramaradásunkkal, — lehető legmagasb vám’ súlya alá vetnek — fundus publicus ha úgy tetszik, — ’s mindez, öt év alatt fizetendő öt millióval megvásárolva. Véleményemnek csalhatlanságot nem követelek , szóljanak a’ dologhoz értelmesbek, de szóljanak ’s szóljunk minél többen, ’s nyilványosan. A’ helyesebb ’s czélszerűbb nézetekhez , ha valóságsok okokkal bizonyittatik , okvetlenül többen fognak csatlakozni, ’s én is szívesen nyújtom legyőzött kezemet,—részemről legalább az akarat jó, ’s ha tervem nem hibátlan is, kigúnyolást csak ugyan nem érdemel, közli Á. J. GEEEMVICH ÉS RICHMOND. ( Mely utána' t,He v u e b r i t t a u n ijit e'i-búl'). 1814 ben, gondolom néhány héttel XVIIII. Lajos’ visszatérte után, rendelet jelent meg, melly a’ vasárnap’ egyházi szabályok szerinti megüllését parancsolá. Ez