Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-02 / 36. szám

ilt nemzeti Bank. Milly hasznos hatású ’s kiterjedt érdeke a’ Bank, feszegetni nem­ kívánom, miután elismert igazság, hogy a’ legnagyobb vállalatok létesítésüket ennek köszönhetik. Valóban nem léteznék az amerikai szövetséges statu­sokban azon terjedékes vasvonal, nem azon ipar Anglia, Németalföld’s más országokban bankegyesületek’ előmoz­dítása nélkül. Magyarországban eddigi nagyobb vállala­tok’ hiányát a’ Bank’ nem létében is kereshetni nagy ré­szint ’s miután teljes meggyőződésem szerint, ha vala­hol, bizonynyal a’ magyar honban leghasznosabb hatású lenne a’ Bank -intézet, bocsánat némelly őszinte állí­tásomért. — Statistikai elvem „vires unitae agunt", minek valóságát minden nap bizonyítja. Látjuk, minden más nemzetnél a’ nagyobb vállalatok aláírás’ útján egyesült erővel czélt ér­nek. Való ugyan , hogy bármelly társasági vállalat sike­rülhet vagy megbukhatik, mint egyes személyé, de azon különbséggel, hogy a’ részvényesek kiadott kisebb pénz­­mennyiségöket legföljebb érzékeny sérv nélkül nélkülöz­hetik ; holott egyes­ személyi vállalat’ nem sikerülése a’ vállalkozónak tetemes csonkítása, ’s tán háznépe’ boldog­ságának koczkáztatása nélkül alig eshetik meg. Továbbá, tapasztalás bizonyítja , sok egyes személy , midőn jó fo­ganattal már már véghez vitte kezdett vállalatát, vagyon­­jokat kiadván, vagy türedelmöket vesztvén, tetemes kár mellett kényszerült azt félben hagyni; a’ mit egyesületek­nek, a’ vállalatra szánt pénz’ elfogyta után, annak ki­sebb részbeni pótlásával ’s elcsüggedteknek mások általi serkentésével, hamarébb mellőzhetni­el. Ezt követve látunk más nemzeteknél különféle vállalatokat aláírás’ útján czél­­szerűleg létesülve, de látjuk más nemzeteknél azon köz­boldogságra vezető szellemet is, hogy alig állíttatik vala­­melly társaságilag valósítandó terv, már­is számosan egye­sülnek aláírás által. Fájdalom! ezen szellem honunkban nincsen! Nem mintha kisebbíteni akarnám nemzetünket, nem mintha közboldogságra czélzó buzgalmát ’s törek­vését tagadnám, távol legyen tőlem! ismerek más’s jelen­korunkban is számos hazafit, kik közboldogság’ előmozdí­tására szánt bő áldozatjokkal ha felül nem haladták is a’ legadakozóbb nemzetbelieket, de bizonyára mérkőzhetnek velök; tanúsítják ezt a’ Ludoviceára, múzeumra, magyar n, tudom, akadémiára tett ajánlatok. Áldoztak ezen ’s több más hasznos intézetre bökezüleg ötvenen , áldoztak szá­zan, de áldozhattak aránylag ezeren, ’s tán száz ezren is. A’ magyar szeretne más nemzetek’ példájára fényes nem­zeti intézeteket, szeretné boldogtalan embertársain az em­beriség’ legszebb erényeit gyakorlani, örül minden jónak, minden nagynak, büszke az érdemteljes hazafiak’áldoza­tiban ; de ha fizetésre kerül a’ dolog, milly sok vonja ma­gát vissza­­ valamint a’ köz intézetekkel, úgy van a’ma­gányos vállalatokkal is Hány egyes személyt ismerek, kik mind vagyonjokra, mind akaratokra nézve szeretnének valamelly gyárt alapítani ’s kereskedésre vagy más hasz­nos vállalatra pénzt szánni, de egyenesen véve azt vagy nem győzik, vagy veszteségtől félnek. Álljon már most elő valaki, bármiily tervvel, nyissa meg az aláírást, nemde illy egyesületi munkálástól idegenkedés tapasztaltatik é? hány társaság állott eddig össze ? hány oszlott el a’ léte­­sültekből? úgy ő bizonyítja ez eléggé előbbi állításomat, hogy honunkban az egyesülési szellem hiányzik ? Lehetne azon ellenvetést gördíteni: a’ vállalatok ’s egyesületek pénzhiány miatt eddig nem sikerülhettek. Ez részint igaz de valamint azon egyesülési szellemet csupán az eddigi status és nem-status közti bizodalom, ’s azon meggyő­ződés, hogy csak egyesült erővel mehetünk elő, szülhető v­agy a’ pénzhiányt csak a’ Nemzeti Bank felállítása mel­­lőztetheti el. A’ mondottak szerint ezen nemzeti Bank’ létesítését magányos vállalat által alig reméllhetem,’s vé­leményem oda terjedne , hogy országgyűlésen subsidium m­ódjára kiváltságosak által adandó, a kép felosztandó, ’s egy év alatt befizetendő tiz millió frt pengepénz jelöltes­sék ki a’nemzeti Bank alaptőkéjéül. Sokan tudom, meg­ütköznek e’ pénzmennyiségen, azon ellenvetést teendők, hogy e’ fizetendő pénz sok család’ megrontását, ’s egy helyen összehalmoztatása még érezhetőbb pénzfogyatko­zást vonna maga után. Mennyiben alaposulhat állításuk, lássuk: — Miután a’ szabaditékosak’ (kiváltságosak) évenkénti jövedelmeit bizonyos forrásokból nem határozhatni meg , szabad legyen felesleges számolásom szerint, az egész szabadítékos osztály’ egy évi jövedelmét a’katonai ’s alapít­ványi jószágokéval együtt (inkább kisebb mint nagyobb mennyiségben) 120 millió pvő forintban megállapítani; ide járul még sok nemtelen ugyan, de subsidiara-fizetésre köteleztetett polgár; ide kell számitni még a’ szab. kir. városokat ’s más kiváltságos törvényhatóságokat, úgy hogy a’ tiz millió ezüst fr födözésire egy egy kiváltsá­gos Yia részét áldozná esztendei jövedelmének most az egyszer a’ haza oltárára, jövendő boldogságát megállapi­­tandólag. ’S vájjon olly tetemes áldozat volna­­ annak, ki 1500 ft jövedelemmel bír 100 fr­tot, ’s e’ kulcs-idom v. arányszeri­nt igy tovább nélkülözni ? Nézetem szerint nem. Voltak idők, mellyekben sokkal többet szántunk országunk’ védelmére, nem századnegyedenkint, de majd évenkint, ’s valamint annak utalmára tudtunk szánni milliókat, úgy virágzására is adózni szent kötelesség. Hány erő, hány anyag szendereg most hasztalan, melly dúsan fizetné a’rá fordított ipart, de ősfiggedelmű­nk, pénz’s czélszerü inté­zetek’ hi­ánya, nem ébresztheti föl azokat százados álmuk­ból. Azon állítás, hogy a’pénznek egy helyeni össze­al­­moztatása még nagyobb csökkenést okozna, magától meg­szűnik, megfontolván , hogy az, bankbilletékben kiadva, kétszerezve is jón e forgásba ’s még e’ mellett hasznos vállalatokat előmozdítva mindenkinek nagyobb nyereséget nyújtana. Támadhatna még azon feszültség: váljon olly elkerülhetlenül szükséges é ezen Bank, hogy a’ kiváltsá­gosak illy áldozatra szoríttassanak ? mert jól emlékezem, midőn az állandó budapesti híd tervén dolgoztak, több helyen bátor valék nyilatkoztatni, hogy a’ nemzeti hidat az ország által subsidium gyanánt adandó 4 millió fton a’ nemzet’ díszére ’s vám­kisebbitéssel a’ kereskedés’ elő­mozdítására legczélszerűbben fölépittethetnék, az ország’ kiváltságosai ez által egyetlenkint úgyszólván csekély áldozatot tennének, akkor azon választ kaptam: ha hídra subsidiumot ajánl az ország, mit várhat más fontosabb al­kalomkor ? hisz aztán minden szükségnél subsidiumot kér­­hetnének.Továbbá a­ praejudiciumon kívül,azt is hallom em­­líttetni: több országos vállalatra szánt mennyiségek még eddig kellő czélt nem értek , napról napra hal­asztatnak illy intézetek, tőkéjök kisebbül ,s utoljára meg sem tel­jesül a­ kitűzött czél. Erre röviden azt válaszolnám: Nem

Next