Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-01-15 / 4. szám
keblében fogamszott méltányoság szózatai harczának eredménye. ’S a’ szavazatok meghatározásátok ezen tartózkodást eléggé is tanúsítja az 1723. 58dik törv.czikkely, melly a’ megyegyűztések szerkezetét rendelkezés alá vevén , midőn a’ szavazatról kellene határoznia 's részleteibe világos rajzzal ereszkednie , e’ következő határzatlan szavakkal utasít: ,,in votisatione porroratio legis, consvetudinis habenda veniet.44 (6. §.) Nem találhatván e’ szerint az egész törvénykönyvben — ’s ennek bizonyítására a’ többi próbahiány további kimutatása különben sem szükséges — olly biztos pontra , mellynek fonalán a’ fenforgó jogkérdés positiv megállapítására juthatnánk : kénytelenek vagyunk a’vélemények’s javaslatok mezejére lépni. Tudjuk , mikép a’ városok már azon értelmezésöknél fogyást is, miszerint ,,civitas est demorum et virorum pluralitas moeniis et praesidiis circumcincta necessariis44 (III. R. 8. ez.) , a’ bennök virágzó iparűzők védelmére alkottatvák ’s ha valami fontos érdeknél , bizonyosan a’ műiparos néposztály figyelmet érdemlő érdekénél fogva kell képviseltetniük, ugyde honunknak egy pár nagyobb városát kivéve, a’ műipar űzők osztálya olly csekély ’s eldarabolt, hogy őket fejenként külön képviselet 49 szavazatával ruházni fel megyéink kevéssel haladó számának ellenében , minden óvó eszköz biztosítása mellett is csakugyan aránytalan arithmetika lenne. Én tehát midőn legczélszerűbbnek vélném azt, hogy a’ sz. k. városok szinte kerületekre felosztva, ’s lakosainak kisebb vagy nagyobb száma szerint 5 —10 szavazatos képviseletben pontosulva — csatoltassanak a’ kezdeményi joggal felruházott megyei képviselethez , kénytelen vagyok egyszersmind a’ m. évi 85dik számú Jelenk. vezérczikkében B. által előadott e’ tárgybeli nézet és javaslatra saját véleményemet is előterjeszteni. Ott ugyanis az javasoltatik, hogy minden város a’ választott polgárságtól utasított egy követet küldvén országgyűlésre , annak a’ felső táblánál legyen helye ’s országnagyokkal egyenlő szavazattal bírjon. A’ városok ez által nem emeltetnének a’ megyék fölibe, mert hiszen az alsó tábla több joggal bír az felsőnél, mivel ez magától mitsem kezdhet, a’ megyék tekintélye pedig ez által csak szilárdulna ’s hatalma sokat nyerne annyiban, miszerint a’ felső táblánál rokon képviseleti szavazatokra inkább számíthatna. — Már bocsánatot B. úrtól, de ezen javaslata bizony több volna jogszerű engedélynél. Mert előre bocsátván, mikép én e’javaslatot koránsem aristocraticus szempontból ellenzem, lehetlennek tartom , hogy az , a’ sz. kir. városok jelen politikai helyzetével úgy öszszeegyezhessék , miszerint az oppositio iparkodásai még az előbbinél veszélyesebb gáton ne zúznának szerte. Míg a’ kamarátóli függetlenítés nem eszközöltethetik, ’s míg az ezen eszközlet után is hoszszu idősülést kívánó civismus meg nem töretik, a’ városi polgárságnak a’ megyei nemesség fölé leendő emeltetése valamint alkotványunk sarktörvényeivel ellenkezik , ép úgy korszerűtlenség is volna egyszersmind olly képviselőket ültetni a’ felső táblához , kik a’ javasló B. ur által a’ polgárság egyeteméből kivétel nélkül lennnének választandók; annyival is inkább , mivel ámbár a’ javasló úr megengedi, hogy a’ 30—40 vagy 100 tagú testület gyűlésiben minden polgár szabadon lehessen jelen, de miután szavazásjogot csak a’ választottaknak ad , szavazat nélkül pedig a’ kézműves polgár bizony nem örömest tölti idejét gyűléseken , mikép gondolható , hogy a’ történetesen követnek választott szavazat nélküli polgárnak alkalma lehetendett olly kiképeztetésre , miilyen az alsó tábla átküldött nézeteit bíráló és egyenlitgető felső tábla zászlósai, főpapjai ’s országnagyai között fontosan betöltő helyet foglalhasson ? ! — Én úgy hiszem , hogy igen sok közjogi ’s politikai változásnak kellene e’ reformot megelőzniük , hogy annak üdves hatása ne képzelet, hanem életnek megfelelő valódi és szükséges tény legyen. — Beöthy Zsigmondi: A’ valódi shawl Német beszély. (Folytatás.) 5. A’ gordiusi csomó. Ember legkinosb helyzete a’ kétkedés. Vágyva csüggött Tivadar merénye sikerülten ’s alig hallá inasát a’ lépcsőkön, feszült tekintettel sietett ebbe. Ez azonban elég furfangos volt eltitkolni követsége sikertelenségét, sőt ellenkezőleg olly édes reménynyel vigasztald, hogy a’ szerelmes bohó örömében lábujhegyen , mint tengelye körül forogva , keringett. ¡Ej, ej! csak ne üssön olly hangos örömzajt uram! viszonzá Jean , midőn a’ kapitány öröme egyre nem akart szűnni. Korlátozza kitöréseit, mert még nem egészen értünk ezért. Mindenek előtt most Willmers kereskedésibe tessék menni ’s tőle egy valódi shawlt venni, azon szókkal, hogy kedvesének ajándékul viendi.4 „Villám’s mennydörgés !44 kiált Tivadar szikrázó szemekkel, minek az a’ shawl ? ,Szerezze meg csak kérem és csudaművét látandja ! válaszolt Jean. Egyébiránt mindent elég korán fog tapasztalni ; mert annak idején a’ csomót azonnal ketté vágandom !4 „Ég nevében! —mikép Sándor a’gordiusit44, felett Tivadar ’s Willmers kereskedésibe sietett. Mit nem tesz gyöngéd szerető szerelme hevében szive választottjáért? Ugyanazért csak hamar kialkudott kapitányunk is Willmerstől egy egészen csinos shawlt és sebesen futva vitte lakására. Jean , minden tétovázás nélkül most izzó parazsat von ’s egy kis lyukat égetett a’ szép szöveten. Határtalanul meglepetve a’ nevető inas különös tette által kérdé Tivadar: ,mi a’lánczos lobogós! bomba’s gránát? hát egészen eszedetvesztéd ?! De a’közönséges szojaras : ,,ne aggódjék kapitány úr , minden szerencsésen fog kiütni44 , jesszó gyanánt hangzott Jean szájából. Nem sokára ismét házaló kalmárnőkint állt Albertina előtt, újra elhozá ura segédesty üdvözlésit, ki állítása szerint, nélküle nem élhet ’s végre olly tolakodó lön , mikép Albertina szobalyányát kénytetett híni, hogy a’ szemtelen aggnőtül megszabadulhasson. Alig fordult e’ czélból az ajtó felé , mit Jean rég akart eszközleni .