Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-01-15 / 4. szám

keblében fogamszott méltányoság szózatai harczának ered­­ménye. ’S a’ szavazatok m­eghatározásátok­ ezen tartózko­dást eléggé is tanúsítja az 1723. 58dik törv.czikkely, m­elly a’ megyegyűztések szerkezetét rendelkezés alá ve­vén , midőn a’ szavazatról kellene határoznia 's részle­teibe világos rajzzal ereszkednie , e’ következő határzat­­lan szavakkal utasít: ,,in votisatione porro­ratio legis, consvetudinis habenda veniet.44 (6. §.) Nem találhatván e’ szerint az egész törvénykönyvben — ’s ennek bizonyí­tására a’ többi próbahiány további kimutatása külön­ben sem szükséges — olly biztos pontra , mellynek fo­nalán a’ fenforgó jogkérdés positiv megállapítására jut­hatnánk : kénytelenek vagyunk a’vélemények’s javasla­tok mezejére lépni. Tudjuk , mikép a’ városok már azon értelmezésöknél fogyást is, miszerint ,,civitas est demo­­rum et virorum pluralitas moeniis et praesidiis circum­­cincta necessariis44 (III. R. 8. ez.) , a’ bennök virágzó iparűzők védelmére alkottatvák ’s ha valami fontos érdek­nél , bizonyosan a’ műiparos néposztály figyelmet érdem­lő érdekénél fogva kell képviseltetniük, ugyde honunk­nak egy pár nagyobb városát kivéve, a’ műipar­ űzők osztálya olly csekély ’s eldarabolt, hogy őket fejenként külön képviselet 49 szavazatával ruházni fel megyéink kevéssel haladó számának ellenében , minden óvó esz­köz biztosítása mellett is csakugyan aránytalan arith­­metika lenne. Én tehát midőn legczélszerűbbnek vélném azt, hogy a’ sz. k. városok szinte kerületekre felosztva, ’s lakosainak kisebb vagy nagyobb száma szerint 5 —10 szavazatos képviseletben pontosulva — csatoltassanak a’ kezdeményi joggal felruházott megyei képviselethez , kénytelen vagyok egyszersmind a’ m. évi 85dik számú Jelenk. vezérczikkében B. által előadott e’ tárgybeli né­zet és javaslatra saját véleményemet is előterjeszteni. Ott ugyanis az javasoltatik, hogy minden város a’ választott polgárságtól utasított egy követet küld­vén országgyűlés­re , annak a’ felső táblánál legyen helye ’s országnagy­ok­kal egyenlő szavazattal bírjon. A’ városok ez által nem emeltetnének a’ megyék fölibe, mert hiszen az alsó táb­la több joggal bír az felsőnél, mivel ez magától mitsem kezdhet, a’ megyék tekintélye pedig ez által csak szi­lárdulna ’s hatalma sokat nyerne annyiban, miszerint a’ felső táblánál rokon képviseleti szavazatokra inkább szá­míthatna. — Már bocsánatot B. úrtól, de ezen javaslata bizony több volna jogszerű engedélynél. Mert előre bo­­csátván, mikép én e’javaslatot koránsem aristocraticus szempontból ellenzem, lehetlennek tartom , hogy az , a’ sz. kir. városok jelen politikai helyzetével úgy öszsze­­egyezhessék , miszerint az oppositio iparkodásai még az előbbinél veszélyesebb gáton ne zúznának szerte. Míg a’ kamarátóli függetlenítés nem eszközöltethetik, ’s míg az ezen eszközlet után is hoszszu idősülést kívánó civismus meg nem töretik, a’ városi polgárságnak a’ megyei ne­messég fölé leendő emeltetése valamint alkotványunk sark­törvényeivel ellenkezik , ép úgy korszerűtlenség is volna egyszersmind olly képviselőket ültetni a’ felső táblához , kik a’ javasló B. ur által a’ polgárság egyeteméből kivé­tel nélkül lennnének választandók; annyival is inkább , mivel ámbár a’ javasló úr megengedi, hogy a’ 30—40 vagy 100 tagú testület gyűlésiben minden polgár sza­badon lehessen jelen, de miután szavazásjogot csak a’ vá­lasztottaknak ad , szavazat nélkül pedig a’ kézműves pol­gár bizony nem örömest tölti idejét gyűléseken , mikép gondolható , hogy a’ történetesen követnek választott sza­vazat­ nélküli polgárnak alkalma lehetendett olly kiképez­­tetésre , miilyen az alsó tábla átküldött nézeteit bíráló és egyenlitgető felső tábla zászlósai, főpapjai ’s ország­­nagyai között fontosan betöltő helyet foglalhasson ? ! — Én úgy hiszem , hogy igen sok közjogi ’s politikai vál­tozásnak kellene e’ reformot megelőzniük , hogy an­nak üdves hatása ne képzelet, hanem életnek megfelelő valódi és szükséges tény legyen. — Beöthy Zsigmondi: A’ valódi shawl Német beszély. (Folytatás.) 5. A’ gordiusi csomó. Ember legkinosb helyzete a’ kétkedés. Vágyva csüggött Tivadar merénye sikerülten ’s alig hallá ina­sát a’ lépcsőkön, feszült tekintettel sietett eb­be. Ez a­­zonban elég furfangos volt eltitkolni követsége sikerte­lenségét, sőt ellenkezőleg olly édes reménynyel vigaszta­ld, hogy a’ szerelmes bohó örömében lábujhegyen , mint tengelye körül forogva , keringett. ¡Ej, ej! csak ne üssön olly hangos örömzajt uram! viszonzá Jean , midőn a’ kapitány öröme egyre nem akart szűnni. Korlátozza kitöréseit, mert még nem egészen értünk ezért. Mindenek előtt most Willmers kereskedé­sibe tessék menni ’s tőle egy valódi shawlt venni, azon szókkal, hogy kedvesének ajándékul viendi.4 „Villám­’s mennydörgés !44 kiált Tivadar szikrázó sze­mekkel, minek az a’ shawl ? ,Szerezze meg csak kérem és csudaművét látandja ! válaszolt Jean. Egyébiránt mindent elég korán fog ta­pasztalni ; mert annak idején a’ csomót azonnal ketté vá­­gandom !4 „Ég nevében! —mikép Sándor a’gordiusit44, felett Tivadar ’s Willmers kereskedésibe sietett. Mit nem tesz gyöngéd szerető szerelme hevében szive választottjáért? Ugyanazért csak hamar kialkudott kapitányunk is Willmerstől egy egészen csinos shawlt és sebesen futva vitte lakására. Jean , minden tétovázás nélkül most izzó parazsat von ’s egy kis lyukat égetett a’ szép szöveten. Határta­lanul meglepetve a’ nevető inas különös tette által kérdé Tivadar: ,mi a’lánczos lobogós! bomba’s gránát? hát egészen eszedetvesztéd ?! De a’közönséges szojaras : ,,ne aggódjék kapitány úr , minden szerencsésen fog kiütni44 , jesszó gyanánt hangzott Jean szájából. Nem sokára ismét házaló kalmárnőkint állt Alberti­na előtt, újra elhozá ura segédesty üdvözlésit, ki állítá­sa szerint, nélküle nem élhet ’s végre olly tolakodó lön , mikép Albertina szobalyányát kénytetett híni, hogy a’ szemtelen aggnőtül megszabadulhasson. Alig fordult e’ czélból az ajtó felé , mit Jean rég akart eszközleni .

Next