Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-01-15 / 4. szám

4. szám. Pest, január Iákén, 1843. A.’ sz. k. városok képviselete. A’ nemzetnek külön osztályú képviselőji által alko­tott gyűlése , mellyben a’ képviselt érdekek csomója ol­­datik meg, a’ honpolgárok ’s minden rendű alattvalók egyeteme akaratának valóságos tükre ’s orgánuma. A’ melly nemzetnek alkotványa van, ’s önállása institutiói nyomán megszokta jogait nem engedélyek , hanem az egy részről általa hozott alkotványos­ törvények utján­ élvezni, kétségenkül ép ez alkotványos szerkezeténél fogvást ügye­­lend jogainak egyik legszentebbikére, hogy sérelmei or­­vosoltatását ’s törvényei­ és minden egyéb intézvényeinek a’ kor- ’s körülmények kivonatához mért reformját ne az absolut hatalomnak vesse önkényes bírálata alá , hanem képviseleti gyűlésének eszközlésével a’ fejedelemmel vál­tott kölcsönös tanácskozások ’s egyezkedések útján vizs­gálja meg ’s foganatosítsa. A’ repraesentativ rendszer ezen fő kellékénél fogva , minden constitutionalis állo­mánynak azon kell igyekeznie , hogy az érdekek min­den osztályosait tekintet-különbség nélkül kihallgatván, a’ képviseleti gyűlés öszszeségében, tagjai érzelmeinek öszszes hangját és gondolkodása­ ’s akaratának szint­­olly öszszes szavát érthesse meg. Ezen elv létesítésére igen következetesen kívántatik meg, hogy a’ nemzet­gyűléseken minden osztály- ’s érdeknek egyiránt képvi­selője legyen; mert mihelyt a’ parliamentalis jogok gya­korlatából egyik osztály a’ másik osztály aristokratiájá­­nak emelésére kizáratik , a’ képviselet fönséges theoriá­­ja, nevetséges satyrája leszen a’ gyakorlatnak ,’s minden intézvényen kirívó színben ragyogandnak az oligarchia szabadalmas követelései. Illy színzetet pedig azctán az alkotványos élet annál inkább sem tűrhet, mivel az , or­­ganisatiója szellemével merőben ellenkezik. Hogy állo­mányunk szerkezetében mind­ezen eszmék annyira, a­­mennyire idegenek nem voltak, bizonyítja törvényeink világos értelme, miszerint az ismeretes négy rend kép­viselete a’ fentebbi jogokba be is foglaltatott­, habár e’ négy rend mellett egy kis figyelem bizony a’ népre is szállhatott volna , annyival inkább , mivel a’ nép jóllété­nek eszközlése ez ideig a’ harmadik rend gyámsága alatt lévén, sehogysem képzelhető , hogy érdekei ’s legben­sőbb körülményei fokozatához mért intézkedéseket nyer­hetne. Lehetetlen pedig örökös kiskorúságra kárhoztatni azon népet, mellynek millióji boldogságától a’ haza bol­dogsága közvetlen függ ; mert csakugyan igaz , hogy ha az alkotványos nemzet csak néhány százezerből áll, úgy a’ népnek , melly a’ nemzetet teszi, alkotványa nincs. Azonban a’ dolgok jelen helyzetében, midőn a’ kérdés a’ fenálló intézmények korszerűsitéséről szól, elég leend je­lenleg az említett négy rend egyenvonalazását kimutatni. Ezen négy rend törvényszerűsítését, ha már azoknak kép­viseleti jogait tekintjük, az 1608: 1. 1.czikk világosan bizonyítja , ’s nincs is egyéb hátra , mint hogy az utol­só rend képviselhetési jogát teljesen megismerve , az ab­ból eredő szavazási jog arányosítását megkísértsük. Több ízben ki volt már mondva, mikép ha a’ sz. kir. városok szavazatuk kérdését az 1608: 1. t.czikk útmutatása sze­rint kívánnák elintéztetni— a’ minthogy részökrül az ezen törvényre hivatkozás közönséges — akkor több mint 20 városnak országgyűlési ülésjoga ingataggá válik. Inga­­válik pedig azért, mivel a fentebbi törvényczikk csak azon városoknak ad ülést és szavazatot, mellyek Ulászló VII.D. 3.czikkjében elszámittatvák. Az itt—quo ad proventus ad coronam regiam pertinentes — elszámlált városok pedig ezek : Buda, Pest, Kassa , Pozsony , Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Soprony ; ’s ezeken kí­vül a’ többi ugyanott említett város, mivel az impr­i­­mis után sorolt szabad városok jegyzékén alul és kívül esnek, csak mint kir. jövedelem forrásai említhe­tők. ’s ekképen a’ sz.k. városok nem lévén több, mint csak nyolcz, könnyen képzelhető , mint fog az ezen 1.­­czikkre épített szavazati jog alap nélkül rakott légépü­letként öszszeroskadni. A’ joghisztériának tehát ezen nem épen kedvező mezejéről, mindenesetre tanácsos­ lesz a’ fenforgó ügy kérdését inkább az igazság ’s méltányosság mérlegébe venni, ’s az e’ nemzet által hőn istenített sza­badság ’s civilisatio ítélete alá terjeszteni; semmint a’ régi jogtények és szokások útm­utatásit egy ezredéves törvény holt betűin keresztül kutatva , a’ nagyobb hiá­nyokat kisebb hiányokkal minduntalan csak foltozgassuk. Mert hiszen mindegyik törvényhozás akkor felelt meg teljesen hivatásának, ha kora körülményeit ’s körül­ményeinek szellemét híven felfogva , ennek irányában ve­zeti munkálatát ; ugyde a’ nemzetek előkorában, melly­ben bár a’ legbölcsebb törvényhozás egyengeté közjoguk urait , a’ jelen körülmények valamint meg nem állhatók , és úgy tévesztenénk czélt reformaink készítgetésében , ha hogy azokat mindig csak az ősidők intézvényinek szellemével kívánnék hason­ jellemezni. ’S ekképen czél­­talan erő- ’s időpazarlás volna tőlünk , ha azon kérdé­sekbe , mellyeknek viszhangjai csupán a’ kor szivében hangzanak , a’ joghisztériának elő- vagy középidei her­vadt virágú mezején kívánnánk életet lehelni; holott min­den törvényhozás munkálatát, kora kivánatainak hű tel­jesítése sanctionálja. Ezek szerint magunkat a’képvise­leti jog kérdésének további fejtegetésén túl tevén , jelen­­lenleg a’ sz. k. városok szavazatinak módjáról akarunk csak még egy pár szót röviden mondani. Az 1608 : 1. t.czikk ladik­ásában a’ sz. k. városoknak nemcsak ülés, de szavazat­ joga is emlittetik,’s ezen jogot ugyan­ott az ország rendei méltónak is vélik (dignum quoque consent), azonban adatul az országgyűlési szavazatok arányosítására nézve sem ezen törvényből, sem másból mit sem meríthetünk, és úgy látszik, hogy ezen kérdés megoldásától az országos rendek mindig vonakodván , an­nak terhét egyik törvényhozás a’ másikra rótta ’s így született socialis állapotunkban azon kellemetlen súrló­dás , melly egy részről az ősi jogok ’s engedvények szent­ségéhezi pietisticus ragaszkodás, más részről az újabb kor

Next