Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-04-02 / 26. szám
Pest, április 2-án, 1843. 26. szám.— Valóság és álom. IV éve.) A’ kölcsönös bizalom már csak a’ mondottak szerint is száműzve volna hazánkból; de úgy látszik , a’nemzeti testnek nem csupán a’ nagyobb részeibe , hanem legkisebb izeibe is beette már magát a’ bizalmatlanság lelke. A’ kormánynyal örökös harczban élünk ; azt véljük hogy ellenünk munkálkodik, mintha fejdelmez alattvalóji gyöngeségesége erőssé tehetné. Felsőbb törvényhatóságunkra gyanakszunk , mert nem mi választottuk. Megyei gyűléseink számos párt csatáinak színpadjai. Városi hatóságink tehetetlenek a’ kebelekben lakó kiváltságosak ’s felettök őrködő megyei gyámkodás miatt. Falusi csöndes lakás : erről szólnom nem szükséges , mélyen érezzük mindnyájan a’rendőrség’s népnevelés hiányát. Városon legalább szomszédaim, kiáltásomra, megtámadóimat elrezzentenék , de falun , hol a’ föltett gonoszságot legnagyobb kényelemmel végrehajthatják , kivált, ha megtámadóim egyike uriszékekbe tartozik , másik nemes legény , harmadik n. uram szolgája, negyedik közös jobbágy, hol és mikor kapok elégtételt? Földesúr ’s jobbágy: ezeket a’ sors valóságos antipodeseknek alkotta. Kiváltságosak és köznép : ha ezek közt egyetértés létezhetik , úgy létezhetik egyirányos megelégülés a’ jóllakottak ’s koplalók között is. Legalább az adózókat hinném magok közt tartós békében ’s kölcsönös bizodalomban élni, de még itt is meghazudtol a’tapasztalás. Az adó kivetésénél honunkban bizonytalanabb alapon álló munka nincs , a’ szerint rovatik mindenkire , miszerint annak vagyonát bevallani tetszett ; ’s igy falu a’ falut, adózó az adózót, szomszéd a’ szomszédot közterhek viselésiben naponkint csalja. — Egymáshoz kik illy rég divatozó terv szerint hirtelenkedni megszoktak, mint lehetne azokban kölcsönös szeretet egymás iránt ? Hitelező ’s adós : ezek közt már csakugyan lehetne gyanítani bizalmat, hisz amaz erre vagyonát is rá merte bízni, és mégis tán ezek hisznek legkevesbbé egymásnak : mert bár újabb törvényink képesek a’ kész pénzt előadni nem tudó jó lelkű adóst szép birtoka mellett csekély adósságért rögtön koldusbotra juttatni; de hűbéri alkotványunk redőji közt annyi a’ráncz, hogy ki magát egyszer oda fészkelte , lehetetlen annak véteni többé. Nem ritkaság látni széles telkek birtokosát pazar fényűzéssel a’ világ szemét magára vonni, midőn elégtétel után hasztalan sóvárgó hitelezőji, ínségtől földig alázódva , ő urasága kötelezvényit tized áron kinálgatják. Ha nagyok közt ennyire sülyedt a’ hitel , mennyivel inkább hiányzik az a’ köznépnél ? A’ tőkék , kivált mióta magok a statusok pénzjátékokba avatkoznak , forgásból eltűntek , művészetek, mesterségek, vállalatok , ipar, kereskedés általányos megbukását magok után vonandók. Adásvevés a’ legmindennapibb dolog. És épen ezen legéletbevágóbb ügyben sántikál leginkább hitelünk , a szerződés teljesülését követelőnek több évi pörlekedés után igazság mondatik, de költségei és kárai megtérítését törvényeink megtagadják. Végre az annyiszor megcsalatott polgár , tőkéjét biztos révpartra viendő , fekvő birtokot vesz , és hogy önbiztositására semmit el ne mulaszszon , a’vásárlás elsőbbségével első megyei gyűlésen széles e’ világot megkináltatja. Birtokát átveszi’s egy két nap alatt már nyakán a’ biró eskütt egy tilalmazással, mellyben valamelly jogkövetelő nevében minden építéstől, njitástól,javitástól ünnepélyesen letiltja. Meglehet, hogy a’ pernek talán soha vége sem lesz , vagy a’ legroszabb esetben 50 —60 évig, vagyis a’ kereső fél tönkrejutásáig eltart ; de már ezentúl pesti ügyészének évi adót üzetni kénytelen , még saját jószága iránt is , mellyen kedve szerint javításokat, vállalatokat kezdeni többé nem mer , néminemű idegenkedést érez. Törvénykönyvünk egy elborított tartomány omladékait magával vivő árvízhez hasonló ; bemuszkálnak a’ véghetetlen töredékek öszszefüggés nélkül. Nehéz abból a’ szükségest kihalászni. Alig lehetne esetet gondolni, mellynek ellenkező két oldalára egyformán illő törvényeket ne találnánk. „Kényur , zsarnok 44 meg meg annyi rémszavak szabadságra törekvő népeknél ; különös , a’ többség despotismusától senki sem irtózik ; én részemről inkább az egyes , mint a’ sokaság kényuraságát választanám. Úgy látszik , ezen szók legtöbbeknél csak annyira irtózatosak , mennyire nem ők gyakorolják. Nevetséges, mint erőszakoskodunk az ifjabb népek példájára tiszteink, képviselőink választásában; elv, vallás a’jelszó , egykét évig jaj a’ legyőzött félnek, a’ választási idő lejártával megújul a’ háború , a’ szivek elkeseredése időrül időre növekedik , míg a’nép hajlandóságával coquettirozó megválasztott kedvencz örökös balandirozásban tölti idejét „nihil agentibus44 vagy csak párthiveit legyezi „male agentibus44 vagy mind a’ kettőt mellőzve , szembeötlő ártatlan újításokat inditványozgat „aliud agentibus44 a’ polgárok személyét ’s vagyonát úgyis olly hiányosan biztosító törvényeink azonban végrehajtatlan maradnak ; ’s ha egyszer fejünk fölött öszszecsaptak a’ megtódult ügyek véghetlen hullámai, tisztviselők szaporításáról gondolkodunk, nem fontolva meg azt, hogy fizetősöket ezeknek is mi nehezen teremtjük ki, holott a divatozó mintára , habár minden egy helyett százat állítanánk is, a’ régi részban maradnánk. Mostani helyzetében ugyanis nem tudja a’ tisztviselő , százféle egymástól lényegesen különböző kötelességei közül mellyikhez nyúljon előbb: gyűlések, törvényszékek, polgári-, fenyitőperek , nyomozások , adókivetés ’s behajtás , törvényes bizonyságoskodás , vásárbiróság, uriszékek , útcsináltatás , építés, katonaság ellátása , panaszok elintézése , árvák ügye , népöszszeirás, megyei végzések sikeresitése ’stb. egyiránt elfoglalják ; egyiknek vagy másiknak szükségkép es kell maradni, és felelősséget a’ dolgok illy helyzetében ki kívánhatna ? Ítéletem szerint a’foglalatosságot nem keresztben, hanem hoszszában kellene felosztani , vagyis nem darabolnám ugyanezen tárgyak