Természettudományi Közlöny 1881 (13. évfolyam, 137-148. füzet)
1881-09-01 / 145. füzet
376 HANUSZ ISTVÁN sem felesleges, de nem is vész el belőle semmi, egy porszem sem! — „Ugyanazokat az elemeket, mondja Recus, melyek a fa leveleiből kiszabadulnak, a szél a most születő gyermek tüdejébe hordja, s a haldoklónak utolsó sóhaja a virág pompázó kelyhét szövi majd s kellemes illatát képezi." RÁTH ARNOLD L. XXVI. ALFÖLDÜNK Ha Európa mai növényvilága fölött szemlét tartunk, méltán lep meg bennünket gazdagsága , mintha csak abba helyezte volna a természet minden büszkeségét, hogy az összes szárazföldek ez igénytelen szögletét óriási földrésztársainak füvészkertjévé avassa. Akár gazdasági növényeinket, akár díszkertjeink virágágyait, akár sétatereink árnyas boltíveit veszszük szemügyre , igazolva látjuk ezt, mert valóban felötlő nagy azon növények száma, melyek messze világrészekből, idegen éghajlatok alól kerültek össze, hogy nálunk mintegy állandó növénytárlatot alkossanak. A montpellieri füvészkertben 24 ázsiai, afrikai és amerikai növényfaj önkényt honosult meg. Angliában 83 ilyen betolakodott van, közülök 10 amerikai, 50 a szomszéd területekről, 23 pedig hivatlanul követte az ember lábnyomait. Francziaországban 64 amerikai, Amerikában 172 európai növényfaj települt meg magától. Ha e jövevényekkel világrészünk benszülött flóráját szembe állítjuk, be kell ismernünk, hogy szegény , — hátha még el tudnók különíteni mindazt, mit Európa a növényvándorlás nagy tényezőjének azon időkből köszönhet, midőn az ember lakóhelye lassú átalakulásának mozzanatait öntudatos figyelemmel még nem kisérte ! Európa ugyan nemcsak kiváltságos éghajlatánál fogva van arra hivatva, hogy Előrabájoló gyermekeit mind keblére ölelje, hanem azon helyzeténél fogva is, hogy az óvilág két nagy földrészével épen keleten és délen jutott szomszédságba, honnét a keleti és déli erős légáramlatok jelentékenyen mozdítják elő a növények költözködését. Az Uralhegység növény „MAGYAR FÁ"-JA. választó határ ugyan , — pl. az európai tölgyek teljesen hiányzanak annak ázsiai lejtőjén ; de viszont nem választó határ az a nyítás, melyet a népek kapujának neveznek a Ural déli nyúlványai és a Kaspi-tó közt ; valamint még kevésbbé választó a Kerzsi szoros, Boszporusz, Dardanellák és a görög Sziget-tenger. Amint ennek szigetei pihenő állomásokat képeznek Ázsia felől, úgy Afrika éjszaki partjai sincsenek tengerek által Európától annyira elválasztva, hogy a növényvilág meg ne találná útját földrészünk felé. Sőt Unger, Európa harmadkori flórájának az ausztráliaihoz való meglepő hasonlóságát magyarázva, felteszi, hogy hajdan Ausztrália Ázsiával, és így közvetve Európával is összefügött, miáltal Ausztrália növényzete, Ázsián keresztül, Európába is bevándorolhatott. Hogy pedig Európa a növényköltözésnek csupán pihenő-állomásául ne szolgáljon, gondoskodnak arról nyugati és éjszaki határ óczeánjai, melyek áthághatatlan gátjai minden elemű terjeszkedésnek, mert a Golf-áram szállít ugyan uszadékfát földrészünk partjaira, de csírázni képes magvakat nem. Nem tudjuk meghatározni azt az időt sem, mikor kezdődött az embernek öntudatos és saját érdekében célzatos beavatkozása a természet háztartásába, vagyis, mikor kezdte el az egyik éghajlat szerves termékeit a másik alá áthonosítani. Aligha tévedünk, ha ezt az ón- és borostyánkő-kereskedés kezdetével egykorúnak tekintjük, pedig ennek is legrégibb nyomai a kifürkészhetetlen őskor homályában vesznek el. Amerika fölfedezése előtt már elég