Természettudományi Közlöny 1881 (13. évfolyam, 137-148. füzet)

1881-09-01 / 145. füzet

376 HANUSZ ISTVÁN sem felesleges, de nem is vész el belőle semmi, egy porszem sem! — „Ugyan­azokat az elemeket, mondja R­e­c­­­u­s, melyek a fa leveleiből kiszabadulnak, a szél a most születő gyermek tüdejébe hordja, s a haldoklónak utolsó sóhaja a virág pompázó kelyhét szövi majd s kellemes illatát képezi." RÁTH ARNOLD L. XXVI. ALFÖLDÜNK Ha Európa mai növényvilága fölött szemlét tartunk, méltán lep meg bennün­ket gazdagsága ,­­ mintha csak abba helyezte volna a természet minden büsz­keségét, hogy az összes szárazföldek ez igénytelen szögletét óriási földrész­társainak füvészkertjévé avassa. Akár gazdasági növényeinket, akár dísz­kertjeink virágágyait, akár sétatereink árnyas boltíveit veszszük szemügyre , igazolva látjuk ezt, mert valóban felöt­lő nagy azon növények száma, melyek messze világrészekből, idegen éghajlatok alól kerültek össze, hogy nálunk mintegy állandó növénytárlatot alkossanak. A montpellieri füvészkertben 24 ázsiai, afrikai és amerikai növényfaj önkényt honosult meg. Angliában 83 ilyen be­tolakodott van, közülök 10 amerikai, 50 a szomszéd területekről, 23 pedig hivatlanul követte az ember lábnyomait. Francziaországban 64 amerikai, Ameri­kában 172 európai növényfaj települt meg magától. Ha e jövevényekkel világrészünk benszülött flóráját szembe állítjuk, be kell ismernünk, hogy szegény , — hát­ha még el tudnók különíteni mindazt, mit Európa a növényvándorlás nagy tényezőjének azon időkből köszönhet, midőn az ember lakóhelye lassú átala­kulásának mozzanatait öntudatos figye­lemmel még nem kisérte ! Európa ugyan nemcsak kiváltságos éghajlatánál fogva van arra hivatva, hogy Előrabájoló gyermekeit mind keblére ölelje, hanem azon helyzeténél fogva is, hogy az óvilág két nagy földrészével épen keleten és délen jutott szomszédságba, honnét a keleti és déli erős légáramlatok jelen­tékenyen mozdítják elő a növények költözködését. Az Uralhegység növény­ „MAGYAR FÁ"-JA. választó határ ugyan , — pl. az euró­pai tölgyek teljesen hiányzanak annak ázsiai lejtőjén ; de viszont nem válasz­tó határ az a nyítás, melyet a népek kapujának neveznek a Ural déli nyúl­ványai és a Kaspi-tó közt ; valamint még kevésbbé választó a Kerzsi szoros, Boszporusz, Dardanellák és a görög Sziget-tenger. A­mint ennek szigetei pi­henő állomásokat képeznek Ázsia felől, úgy Afrika éjszaki partjai sincsenek tengerek által Európától annyira elvá­lasztva, hogy a növényvilág meg ne találná útját földrészünk felé. Sőt U­n­g­e­r, Európa harmadkori flórá­jának az ausztráliaihoz való meglepő ha­sonlóságát magyarázva, felteszi, hogy hajdan Ausztrália Ázsiával, és így köz­vetve Európával is összefü­gött, mi­által Ausztrália növényzete, Ázsián keresz­tül, Európába is bevándorolhatott. Hogy pedig Európa a növényköltözés­nek csupán pihenő-állomásául ne szol­gáljon, gondoskodnak arról nyugati és éjszaki határ­ óczeánjai, melyek áthág­hatatlan gátjai minden e­lemű terjesz­kedésnek, mert a Golf-áram szállít ugyan uszadékfát földrészünk partjaira, de csírázni képes magvakat nem. Nem tudjuk meghatározni azt az időt sem, mikor kezdődött az em­bernek öntudatos és saját érdekében c­élzatos beavatkozása a természet ház­tartásába,­­ vagyis, mikor kezdte el az egyik éghajlat szerves termékeit a másik alá áthonosítani. Aligha tévedünk, ha ezt az ón- és borostyánkő-kereske­dés kezdetével egykorúnak tekintjük, pedig ennek is legrégibb nyomai a kifürkészhetetlen őskor homályában vesznek el. Amerika fölfedezése előtt már elég

Next