Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
DIÁKPÁLYÁZAT ebszőlő levelét és az orrváladékot használták. Az orrváladékot az ebszőlőlevélre kenték, a sebre borították, tiszta gyolccsal bekötötték és arra vigyáztak, hogy ne horzsolódjék a seb. Szemgyulladás: Nagyapám mesélte el, hogy gyermekkorában a szabad ugaron a szulákot legelészték a ludak, ők, lúdőrző gyerekek, a pocsolyás tó szélén, amelyben az ugarra kicsapott disznók henteregtek, ütngető békákat fogtak. A kicsi riadt békák sajátságos szagú, habos váladékot bocsátottak ki védekezésképpen bőrükön át, amely a szemükbe jutott. Este vérbe borult szemmel, elkínzottan állított édesanyja elé. Nagyapám nagymamája, miután kivallatta, azonnal azt ajánlotta, hogy anyatejet kell fejteni a szembe. A szomszédunkban lévő idős asszony reggeli égi harmatot ajánlott orvosságnak. Nagyapám édesanyja a reggeli égi harmatot választotta. Még napkelte előtt, tiszta, fehér kendőre, csillogó égi harmatot gyűjtött a fűről, azzal mosta ki nagyapám bedagadt két szemét. De az égi harmat után oda fokozódott a fájdalom, hogy keserves sírásra fakadt, s végül szoptatós anyát hívtak, hogy anyatejjel mossák ki a nagyapám szemét. Ahogy nagyapám mondta, sokáig tartott a gyógyulás, de az anyatej után mindig csökkent a fájás. Nagyapám szerint lehet, hogy az anyatejtől, lehet, hogy magától múlt el, de végül is nem az a fontos, hogyan múlt el, hanem az, hogy elmúlt. Szemárpa: A kezdődő árpát a szemen varázslással, ráolvasással ijesztették. A gyógyító sarlót vett a kezébe, s miközben a beteg szeme előtt arató mozdulatokat végzett, a következő varázsversikét mormolta: Árpa, árpa kőre teszlek, learatlak, megőröllek, kévébe kötlek, megszitállak, kalangjába raklak megdagasztlak, hazaviszlek, kemencébe földre teszlek, sütlek, kicsépellek, ló seggibe zsákba raklak, ütlek, malomba viszlek. Talán valamikor ezt a ráolvasást titokban mondták és komoly hatást tulajdonítottak neki. Ma azonban, bár a hiedelem valami halvány maradványaival, tréfás játékossággal csinálják már. Az árpát elhagyják, hogy magától fakadjon ki, s óvatosan törülgetik le a szemhéj peremét. Hályog: A dédnagyszüleim és nekik a szüleik idejében a szürke hályogot beteg szembe lisztté tört, sűrű szitán átszitált üvegport, vagy hasonlóan megszitált fehér kutyaürüléket fújtak be csővel, hogy parányi szilánkjaik felvágják a szemen a hályogot. Sümölcs: A sümölcsnek sokféle orvossága van. Az egyik az, hogy amikor hevítik a sütőkemencét, mikor kenyeret sütnek, szalmával keresztet csinálnak a sümölcsre, és közben a következőket mondják: még akkor legyen a kezemre sümölcs, amikor evvel a szalmával találkozom. Magam is ismerem ezt a gyógymódot és ezen kívül még azt is, hogy mezőn talált csonttal keresztet kell rajzolni a sümölcsre, és a fej fölött hátra kell hajítani a csontot. Az unokatestvéremnek egy nagy sümölcs volt a csuklóján. Ő nem a szalmaszálas gyógymódot alkalmazta, mivel az izzított tűzpiszkáló vas hatásosabbnak bizonyult. Először a tűzpiszkáló vasat jól megizzították és a nagy sümölcsre nyomták rá, úgy, hogy füstöt vetett. Ahogy elmondta, eléggé fájhatott és seb is maradt a helyén. De miután jó néhány nap múlva lehullott a seb, a sümölcs már sehol sem volt. Még mások is alkalmazták ezt a módszert, akik nem féltek annyira, hogy ki merjék próbálni. Falat a nyelven: A nyelv szélén képződött fájdalmas dudorokat a homokkal kevert mésszel, meszelt érdes fal megnyalásával és ráolvasással gyógyították. A ráolvasást ma már nem használják, de leírom, hogyan történt. A beteg, ahol többen voltak, elkezdte mondani: Akalam, bakaiam, falat lett a nyelvemre, aki nem köpi, ragadjon a nyelvére és háromszor kiköpött közben. Ha egyedül volt, többször is megnyalta az érdes falat, miközben a következő ráolvasást suttogta: Falat lett a nyelvemre, ragadjon a papné seggire. Az érdes fal megnyalása után, melytől felszakadt a falat, magam is tapasztaltam, hogy rövid idő után meggyógyult a nyelvem. Vaktetű: Régen a fagyást szenvedett lábujjakon, talpszélen, a rétenként megduzzadt részek egyes pontjain jelentkező, szinte kibírhatatlan viszketést nevezték vaktetűnek. A legtöbben valóban hitték, hogy valami kívülről behatolt lény okozza a viszketést. Akadt ember, aki a viszkető ponton felvágta a bőrt, hogy a vérrel együtt kieressze a vaktetűt is. Általában gyógyszerként a vaktetűburján-főzetet használták. Volt rá eset, hogy borban főzték meg a vaktetűburjánt, és azzal borogatták a viszkető részeket. Házi készítményű sebtapaszok: Adataim a népi orvoslás kis területére, az embergyógyászatban használt sebtapaszokra, égési, vágási, zúzódási és gyulladásos sebek kezelésére vonatkoznak. A sebtapaszokról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a nép az egykori sebforrasztók, varázsfüvek emlékét igenis megőrzi. Népmeséinkben a szétvagdalt, megsebzett főhős testi épségét gyakran a sebforrasztó növények adják vissza. Noha a népmesékben hatásuk felnagyítva, eltúlozva jelenik meg, igen ősi gyógyászatot jeleznek és nagy figyelmet érdemelnek. A népi gyógyászatban használt sebtapaszok - legyen az egy növény levele vagy házi kotyvasztású íz, illetve kenőcs - a befertőzés veszélyét hordják magukkal. Általában frissen szedett, megmosott leveleket raknak a sebre, de az említett tényezők miatt a hivatalos gyógyászat ezeket a kezelési eljárásokat vetette el leginkább. Tekintettel arra, hogy a népi sebtapaszok jó néhánya antiszeptikus anyagokat tartalmaz. Az Alchemilla vulgaris, Vargyason közismert népi neve zsanika. Nyers levelét friss sebekre, vágásokra, kelésekre rakták. Az Allium cepe, a vöröshagyma egész Erdővidéken használt sebtapasz. A hagymafej húsos leveleit kályhán megpuhítják és kelésekre helyezik. Beta vulgaris, magyar neve cékla. Friss levelét a kelésekre rakják, vagy már a kifakadt kelésre, valamint gyulladt sebre. Hyoscyamus niger népies elnevezései: bölénylapi, berénylapi, belén. Levelét kelésekre teszik és azt tartják, hogy jól kihúzza a kelés gyökerét. Linum utitatissimum, magyar megfelelője a len. Sebtapaszként a len magvait használják. Vargyason az összetört lenmagot liszttel és vízzel összegyúrták és kendervászonban helyezték a kelésre. Még főzik tejjel is és szintén kelésre teszik. Lycopersicum esculentumi, magyar megfelelője a paradicsom. A kifakadt kelésre kettévágott paradicsomot helyeznek és azt tartják, hogy a mérget is kitakarítja. Papaver somnisemm, népi neve mák. Vargyason a megrágott mák magvait tövis okozta gyulladásokra és kelésekre teszik. Picea abies, népi neve lucfenyő. Gyantáját, a szurkot kirepedezett kézre, lábra, kifakadt kelésre kenik. Általánosan használt és ismert gyógymód volt nagyszüleim gyermekkorában. Fenyőszurok, viasz, disznóháj, nyúlzsír, összefőzve kelésekre tették. Mézet és viaszt összeolvasztva a nyílt és gennyes sebek gyógyítására használják. Talán még midig akadnak olyan emberek, akik a népi gyógymódokat alkalmazzák betegségük gyógyítására, a fejlett orvostudomány ellenére is. Hiszen az orvos is csak ember, ő sem képes csodákra, ő is csak azokat az ismereteket alkalmazza, amiket könyvek alapján elsajátított. KÖNYVÉSZET Horváth István: Magyarózdi toronyalja. Népismereti dolgozatok 1980 cxxxv