Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / II. Különszám
6 Matskási István: Természettudományi... „... Az új ezredév végére állani fog az új múzeum”. Ezt a derűlátó mondatot Dudich Endre, az állatrendszertan nagy hírű profeszszora írta le 1939-ben. Látomása kicsit késett, de a XX. század utolsó évtizede mégis fordulatot jelentett a múzeum fejlődése szempontjából. Az akkor már közel 200 éves intézménynek fennállása során soha nem volt olyan önálló épülte, amely otthont adott volna a hármas múzeumi tevékenység minden formájának, valamennyi gyűjteményének és munkahelyének. A Magyar Nemzeti Múzeumból kinőtt intézmény egyes részlegei ugyan már a XX. század első felében önálló - bár nem múzeumi célokra épült - épületekbe költöztek, de a század végére a múzeumi anyag örvendetes gyarapodása nyomán ezekben is tarthatatlanná vált a helyzet. Az évszázados álom, egy új természettudományi múzeum 1994-re reális közelségbe került. Kormányhatározat nyomán az intézmény megkapta az egykori Ludovika Akadémia és a hozzá tartozó Lovarda épületegyüttesét, valamint kezelője lett az együttesnek helyet adó Orczy-kertnek is. Nagyszabású rekonstrukciós munka indult meg ezeknek az eredetileg nem múzeumi célokat szolgáló épületeknek a felújítására, és a múzeumi funkcióknak megfelelő átalakítására. A több szakaszban folyó program tartama a kezdettől a befejezésig - a tervek szerint - közel másfél évtizedet vesz igénybe. Már 1996-ra megvalósult a Lovarda rekonstrukciója, ahol a múzeum állandó és időszaki kiállításai kaptak helyet, a közművelődési terekkel együtt. Ekkorra költözött át az Ásvány- és Kőzettár is a Ludoviceum főépületének - műemlékvédelmi szempontokat mindvégig figyelembe véve - korszerűen megújított épületszárnyába. Megtörtént az épület tetőterének teljes mértékű átépítése, ahol az Embertani Tár, a Madár- és Emlősgyűjtemény, valamint a Ökológiai kutatócsoport kapott igényes helyet. A rekonstrukció módot ad a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményi anyag tárolási körülményeinek legkorszerűbb megoldására is. A jelenleg is folyó építési szakasz egy, az európai múzeumbővítések és múzeumrekonstrukciók során alkalmazott koncepció alapján a föld alá süllyesztett kiállítási és közönségforgalmi terek, valamint gyűjteményi raktárak kialakítását célozza. Néhány év múlva kerülhet sor a Ludoviceum főépületének teljes rekonstrukciójára és valamennyi, a fővárosban jelenleg még három különböző helyen található tárnak és részlegnek a közös, felújított épületbe történő költöztetésére. A megvalósuló, a gyűjteményi anyagok tárolására műszaki szempontból ideális környezetet teremtő, a múzeumi feladatok ellátását, a kutatást, a közművelődést nagyvonalúan szolgáló épületegyüttes Európa egyik legkorszerűbb természettudományi múzeuma lesz. A most folyó munka biztosítékot ad arra, hogy a 200 éves intézmény megfeleljen a XXI. század, vagy talán még egy újabb 200 év igényeinek és követelményeinek is. . 1802 Gróf Széchényi Ferenc megalapítja az Országos Széchényi Könyvtárat, amely - több más nemzeti gyűjtemény mellett - a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum jogelődje. 1803 Széchényi Ferenc hitvese, Festetics Julianna grófnő ásványgyűjtemény-adományával lerakja a Természetrajzi Tár alapjait. Leltárkönyv 1803-ból. Az első bejegyzés a Festetics Julianna által adományozott ásvány 1811 Az első ősállattani gyűjtemény vásárlása. 1818 József nádor megvásárolja Kitaibel Pál növénygyűjteményét, amellyel megalakult a múzeum növénytani részlege. BAJZÁTH A Magyar Természettudományi avagy múzeum Széchényi Ferenc ■ ‘l.dfAL.- kütw ~r’4,s-2 ... fm. cf* apJ. ‘ lk , ~tri ' Jmn, »?£ J-*»'i ' Zjc L/ecU lAitatlfJ J*. & Fakönyvgyűjtemény 1811-ből Festetics Julianna A Kitaibel-gyűjtemény herbáriumi lapja A természet múzeuma