Természet Világa, 2002 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / II. Különszám
Semsei Semsey Andor, Semsey Lajos császári és királyi kamarás és nagybirtokos elsőszülött fia Kassán született 1833. december 22-én. Édesanyja apjának harmadik felesége, Szemere Klára volt. Középiskolába Budán, a piaristáknál, majd Kassán járt. Ennek elvégzése után jogot tanult szülővárosában, és mint hatalmas birtok várományosa, a mezőgazdasági szakon folytatta tanulmányait a (moson)magyaróvári gazdasági akadémián. Miután Hohenheimban befejezte gazdasági tanulmányait, európai tanulmányútra ment Sziléziába, Németországba, Hollandiába. Még magyaróvári diák korában, 1854- ben, az akkor 70. életévét már betöltő édesapja úgy végrendelkezett, hogy halála után - ami 1856-ban be is következett - fiai (Andor, Jenő és Lajos) a hatalmas semsei birtokokon három hitbizományt hozzanak létre. Semsey Andor a ráeső hitbizományi részen, Balmazújvároson kezdett el gazdálkodni. Kortársai írták róla, hogy „gyönge szervezete nem tudott megbirkózni egy nagy gazdaság ügyeinek vezetésével, finom érzése nem bírt alkalmazkodni környezetének durva szokásaihoz s rendszeretete nem tűrhette a saját hibáján kívül bekövetkezett zárlatot. Végre is elhatározta, hogy a birtokokat bérbe adja s felköltözik, Budapestre. Elhatározását 1866-ban hajtotta végre. ” Ettől az időtől kezdve minden energiáját és vagyonát tudományos célokra fordította. Budapesten először a tanárképző és gyakorló főgimnázium első igazgatójánál, Bartal Antalnál lakott albérletben, majd a Kálvin tér 4. szám alatt a második emeleten bérelt lakást. Puritán életmódja legendaszámba ment. Koch Sándor nyilatkozta róla: „Semsey Andor Magyarországon a legönzetlenebb mecénása volt a természettudományoknak. 40 ezer holdja volt Balmazújváros környékén, de önmagára nézve oly hihetetlenül fukar volt, hogy az már egyenesen nevetséges. Ha leült, akkor papírt tett a székére, hogy ne kopjon a nadrága, mindennap egy olcsó kifőzdébe járt ebédelni, 40-50 krajcárjába került az ebéd, mert magától sajnálta a pénzt. De ha a tudomány ügyéről volt szó, abban a pillanatban kinyitotta az erszényét. 40 ezer holdnak minden jövedelme Semsey életében magyar tudományos célra, és elsősorban természettudományos célokra ment.” Tasnádi Kubacska András ezt írta róla: „Nemzedékek voltak tanúi önsanyargatásig egyszerűsített életmódjának. Azt a vagyont, amelyet születése adott a kezébe, nem kártyára, lóversenyre és színésznőkre költötte. Nem volt jachtja, vadászháza, még csak hintája, sőt egyetlen vadászpuskája sem. Évtizedekig hordott egy öltönyt, kétszobás polgári lakása volt, és főzeléket evett hús nélkül nap nap után. Aszkéta volt azért, hogy tervét valóra váltsa. ” Céljait, terveit pedig, melyek már az 1860-as évek végén megfogalmazódtak benne, egyértelműen leírja egy, 1895 júliusában barátjához, Eötvös Józsefhez írt levelében: "Az évek hosszú sorában beszélgetéseink alkalmával, mindig újra, meg újra visszatértünk arra a kérdésre: miként lehetne oda hatni, hogy többen foglalkozzanak hazánkban komolyan a tudománnyal, nemcsak gyűjtve, vagy tanítva, hanem teremtő erővel gyarapítva is azt. Ilyenkor élénken tűntek fel előttünk társadalmi viszonyaink hibái, melyek csak elvétve engedik meg, hogy tudományra teremtett fiatalemberek gondtalanul és egész odaadással fordíthassák idejüket tanulmányaikra és kutatásaikra. ... szegénységünk tudományos erők dolgában mindinkább érezhető lesz s amikor tudományosságunk egy-egy régi törzse kidől, alig-alig látunk új hajtást, mely hivatva volna a megüresedett helyet méltóan betölteni. Mozdítsunk hát valamit a dolgon. Te, mint örömmel hallom, a tanárképzés ügyének gondolatát vállaltad magadra,... De valamit én is akarok tenni. Előttem az angol seniorok (az úgynevezett fellowk) eszméje lebeg, szeretném, hogy a mi főiskolánk körében is volnának a tanároknak és a tanulóknak egyaránt olyan társai, akik vizsgálataik befejezése s diplomájuk elnyerése után, nem válnának el oly sietve,... az Alma Mater Jura időszaki tengeri liliomok „bokrétája” (90x90 cm) (Holzmaden, Németország). Semsey Andor vásárolta 960 aranykoronáért, 1896-ban A Természet Világa 2002/11. különszáma