Természet Világa, 2007 (138. évfolyam, 1-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

NEUROBIOLÓGIA nyírő anyagok, így ezek hatása teljes mér­tékben gátolható lenne. Nehézséget okoz azonban annak eldöntése, hogy a számta­lan gliasejtet aktiváló tényező közül me­lyik befolyásolása lehet a kezelés szem­pontjából eredményes. b) Következő megközelítés lehet, ha a kulcsszerepet játszó proinflammatorikus citokinek hatását akadályozzuk meg, gátol­juk a termelődésüket, megakadályozzuk a receptorhoz való kötődésüket, gátoljuk a sejten belüli jelátviteli útvonalat, illetve ezek kombinációi. A proinflammatorikus citokinek ellen termeltetett ellenanyagok megkötik a citokineket, így azok nem tud­nak a receptoraikhoz kapcsolódni. A jelen­leg piacon levő gyógyszerek (etanercept, anakinra) hatékonyak a krónikus gyulladá­sos fájdalmakban. Hátrányuk, hogy nem jut­nak át az idegrendszert védő vér-agy gáton, ezért csak azt kikerülve, az agy­ gerincvelői folyadékba adva hatékonyak, mivel innen már szabadon bejuthatnak a gerincvelőbe. A jelátviteli útvonal gátlása a sejtben ta­lálható p38MAPK-enzim működésének gátlásán keresztül szintén hatékony fájda­lomcsillapítási mód lehet. Valószínűleg azonban a p38MAPK-gátlók - főleg gliális folyamatokat feltételezve - a fájdalom ki­alakulásában lesznek hatékonyak, mivel a p38MAPK elsősorban a mikrogliában ak­tiválódik a fájdalom során. Továbbá az idegsejtekben található p38MAPK-ra is hathatnak ezek a vegyületek, ami hozzájá­rulhat a fájdalomcsillapításhoz (főleg gyulladásos fájdalmakban lehet jelentős a neuronális p38MAPK szerepe), de akár nem várt mellékhatásokkal is járhat. c) Végezetül terápiás lehetőség lehet, ha a szervezet saját fájdalmat gátló vegyüle­­teinek (pl. IL-10) szintjét emeljük. Az IL- 10 azonban nem jut át a vér-agy gáton, ezért csak közvetlenül a gerincvelőt körül­vevő agy-gerincvelői folyadékba adva ha­tékony. Jelenleg génterápiás megközelítés­sel próbálják növelni az IL-10 szintjét a gerincvelőben, ezáltal hosszú ideig terme­lődne és fejtené ki hatását, és elkerülhető lenne a gyakori beadás. IRODALOM drts De Leo J. A., Tawfik V. L., LaCroix-Fralish M. L. (2006) The tetrapartite synapse: Path to CNS sensi­tization and chronic pain. Pain 122:17-21 McMahon S. B., Cafferty W. B. J., Marchand F. (2005) Immune and glial cell factors as pain mediators and modulators. Experimental Neurology 192:444-462 Milligan E. D., Maier S. F., Watkins L. R. (2003) Re­view: neuronal-glial interactions in central sensiti­zation. Seminars in Pain Medicine 1:171-181 Tsuda M., Inoue K., Salter M.W. (2005) Neuropathic pain and spinal microglia: a big problem from mole­cules in „small” glia. Trends in Neuroscience 23: 101-107 Watkins L.R., Maier S.F. (2003) Glia: A novel drug discovery target for clinical pain. Nature Reviews Drug Discovery 2:973-985 Watkins L.R., Maier S.F. (2004) Targeting glia to control clinical pain: an idea whose time has come. Drug Discovery Today: Therapeutic Strategies 1: 83-88 Wiesler-Frank J., Maier S. F., Watkins L. R. (2005) Im­­mune-to-brain communication! dynamically modu­lates pain: Physiological and pathological conse­quences. Brain, Behavior, and Immunity 19: 104—111 128 Surányi János (1918-2006) Nagy tanáregyéniség távozott az élők sorából 2006. december 8-án. Surányi János a Kö­zépiskolai Matematikai Lapok egyik újraindítója, a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke, az MTA Eötvös-koszorújával kitüntetett nyugalmazott egyetemi taná­ra a magyarországi matematikai élet meghatározó alakja volt. Matematikusok és tanár­jelöltek generációi tanulták meg tőle a problémamegoldás mesterfogásait, hogy minden feladatnak lelke van, s miként közelítsünk hozzá, hogy feltárja előttünk rejtett titkait. Surányi Jánosra egy kedves köszöntő részletével emlékezünk, melyet egyetemi tanár­társa mondott el tiszteletére a 80. születésnapja alkalmából rendezett kis ünnepségén. S­urányi ,,Jani”-val 1949 nyarának végén ismerkedtem meg. Gehér Laci vitt fel hozzá a Bajcsy-Zsilinszky út 66-ba (ha jól emlékszem). Akkor ő sokkal öregebb volt nálam, mintegy másfélszer annyi idős, mint én (ma már alig 16%-kal több). Tulajdonképpen meg lehetne kérdezni, miért én üdvözlöm 80. születésnapja alkal­mából, hiszen Jani elsősorban logikával, másodsorban számelmélettel foglalkozott, engem meg inkább az algebra érdekelt. Ne felejtsük el azonban azt, hogy neki volt egy szenvedélye: az oktatás. Ebben viszont a tanszéken mindenki az ő tanítványának te­kinthető. Ezen nem azt értem, hogy szolga­ian másoltuk volna, amit csinált, hanem azt, hogy megértettük a hozzáállását és igyekeztünk azonosulni vele. Ennek szelle­mében igyekszem visszaemlékezni néhány vele kapcsolatos élményemre, melyek meghatározóak voltak számomra. Turánnál vizsgáztam „az utolsó óra után”, ami azt jelentette, hogy nem volt felkészülé­si időm. A Csebisev-tételt kaptam, amit na­gyon szerettem, de egy ponton rájöttem, hogy néhány lépés után meg fogok akadni. Úgy döntöttem, hogy folytatom a felelést, majd csak lesz valahogy. Lett is, amikor odaértem a kérdéses ponthoz, Turán azt mondta, köszönöm elég. Megkönnyebbül­ten jöttem ki és a szomszédos szobában ülő Surányinak elmeséltem az esetet. Jani erre azt mondta: Jó, akkor most ülj le és gondol­jad végig! Valóban, egy perc múlva rájöttem a következő lépésre, így is lehet nevelni! Surányi elemi matematikát tartott ne­künk a negyedik évben. Hajnal és Fried, a „két ifjú titán”, természetesen soha nem csi­nálta meg a házifeladatokat. (Idén a csopor­tomban levő egyik kiemelkedő képességű diák azt mondta, hogy ő csak azokat a fel­adatokat oldja meg, amiket nem tud megol­dani - mi is így voltunk ezzel.) Amikor az­tán valamelyik szorgalmas évfolyamtár­sunk elkezdte a megoldást, legalább egyi­künk néhány perc múlva elkezdett kiabálni: „ezt sokkal egyszerűbben is meg lehet csi­nálni!”. Végül Surányi ránk ripakodott: „Ha valamelyikőtök még egyszer belebeszél, azt kidobom!” (Ez volt az egyetlen alka­lom, amikor azt hallottam, hogy Jani fel­emeli a hangját.) Rádöbbentünk az „igaz­ságra”. Hát így is lehet nevetni! Jani a Középiskolai Matematikai Lapo­kat is szerkesztette. Bevont néhány jó ké­pességű fiatalt a feladatmegoldások kidol­gozásába. Gehér Pista is köztük volt. Saj­nos, nem emlékszem egyetlen konkrét esetre sem, csak azt tudom, hogy együtt voltunk, tárgyaltunk, beszélgettünk is, és az nagyon jó volt, így is lehet nevelni! Arany Dániel verseny. Bizottsági ülés. Az egyik versenyző megoldását képtelen vagyok megérteni. De érzem, hogy nem lehet rossz. Odaadom a bizottság elnöké­nek, „a Surányi”-nak. Ránéz. Hosszú ideig nem történik semmi. Szemeit nyitogatja. Talán alszik?! Talán nem is érti?! Biztosan nem is figyel! Végre megszólal, s megmu­tatja, hogy hol van az a lépés, amit nem ta­láltam meg. Hát így is lehet nevelni! Turán elment a tanszékről, Surányi lett a tanszékvezető. Ekkor már engem is kine­veztek egyetemi tanárnak. Tény, hogy az al­gebrában járatosabb vagyok nála. Találko­zunk. Azt mondja: „Az algebrával kapcso­latos dolgokban azt csinálsz amit akarsz, én majd tartom a hátam!”. így is lehet nevelni! Mindnyájan tudjuk, hogy Jani számára mindig milyen fontos volt, hogy a hallga­tók megértsék a matematikát. Ezért aztán mindent részletesen mondott el, néha túl részletesen is. Gonoszkodva, de szeretettel találtam ki róla az alábbi történetet, ami akár igaz is lehetne: Az óra elején Surányi megszólal: A mai alkalommal - „khm, khm ’’ — be fogjuk bi­zonyítani - ,,khm, khm” - a Wilson-féle kongruencia-tételt. Az óra végén a követ­kezőket mondja: Hát ha nem is - „khm, khm ” - jutottunk el a Wilson-féle kongru­encia-tétel - „ khm, khm ” - bizonyításáig - „khm, khm” -, azt azért már mindenki vi­lágon látja, hogy mi az az új. Kedves Jani! Szellemed mindig ott le­beg közöttünk. 1998 májusában FRIED ERVIN Természet Világa 2007. március EMLÉKEZÉS

Next