Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-01 / 4. szám
A TERMÉSZET VILÁGA MELLÉKLETE Gondolatok az évfordulón Sok év telt el, amióta diákjaimmal belecsöppentünk a Természet Világa diákcikk-pályázatának szelíd örvényébe. Először 2000- ben, aztán évről évre búvárkodtunk a természetben, elmerültünk a kollégium gazdag könyvtárában, ötletek születtek, diákdolgozatok bontakoztak ki. Örültünk a sikereknek, bosszankodtunk, ha kudarc ért, de nem hagytuk magunkat, hisz olyan jó volt hallani a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében, hogy Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed. Sikereink újabb diákokat vonzottak a forgatagba, lassan összejött egy olyan kis kohó, mint amilyet híres könyvtárosunk, Vita Zsigmond nevezett valamikor „enyedi kohónak”. Olyan személyiségek kovácsolódtak össze valamikor ebben a szellemben, mint Kemény Zsigmond, P. Szathmáry Károly, Szász Károly, Áprily Lajos, Berde Mária, Jékely Zoltán, Sütő András és sokan mások, akik Erdély és Magyarország kultúráját gazdagították. Csak az írókból soroltam fel párat, de hosszú a tudósok és művészek lajstroma is; a mi nagyenyedi iskolánk közel négy évszázad alatt sok tehetséges diáknak adott otthont, és a magyar művelődés fontos központja volt. Az ünnepségen többször hangzott el az Akadémia alapítójának a neve. Mi arra is büszkénk vagyunk, hogy „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre Nagyenyeden tanult, később a kollégium főgondnoka volt, és az 1849-es nagy pusztulás után neki is köszönhetjük, hogy áll még az ősi alma mater. Miért szerepeltek jól diákjaink a pályázaton? Mert hozzánk még mindig szerte Erdélyből érkeznek a tanulók, és hozzák magukkal szülőföldjük ízes beszédjét, amit élvezet hallgatni. Szívesen mesélnek az otthoni tájról, szokásokról, természeti ritkaságaikról, és mindezeket hajlandóak átadni nekünk, és kis segítséggel másoknak is. Szó esett a Természet Világa körül kialakult családról. Nálunk is van egy nagy család, a tíz- és húszéves találkozók után érezzük mi, tanárok, hogy milyen családok alakultak ki a szűkebb osztályközösségekben. Ilyenkor töltődünk fel energiával! Főleg azokban az osztályokban erősebb az összetartozás, ahol a távolról érkezettek internátusban laktak több évig. Diákjaink nem erősek a hagyományos tantárgyversenyeken, nálunk nincs szigorú szelekció, de kiderült, hogy olyan rendezvényeken, ahol lassan, türelmesen kell felkészülni, mi is sikeresen szerepelhetünk. Ilyen volt a Természet Világa cikkpályázata. Innen már lehetett próbálkozni olyan versenyeken is, ahol már elő is kellett adni a kutatás eredményeit. Jött tehát a csurgói RKTDK, a TUDOK és kialakítottuk ennek erdélyi változatát, a TUDEK-et is. Ezeken megszülettek az újabb sikerek, jöttek az újabb tapsok. Önbizalmunk nőtt, sikereink újabb munkára buzdítottak. Megérte! Sokat tanultunk, sok hozzánk hasonló emberrel kerültünk baráti közelségbe, településeket, tájakat ismertünk meg, de ami ennél fontosabb: megtanultunk tudatosan és eredményesen dolgozni. Diákjaink visszajelzései mind pozitívumként értékelik az önképzőköri munkát, sok hasznát vették később annak a rendszerességnek és kitartásnak, ami a közi munka jelentett. Mi jelentett nekem? Nagyon sokat! Itt voltak legnagyobb sikerélményeim, óriásit fejlődtem diákjaim mellett. Minden dolgozat kihívás volt nekem is, néha ötleteket vártak, néha biztatást, néha nógatni kellett, aztán jött a végső simítás, mert nem akartunk silány munkát küldeni. Hisz olyan jól esett, amikor megdicsérték az erdélyi diákok nyelvezetét! Azok után, hogy mindig belénk szokott hasítani a fájdalom, amikor néha máshol azt hallottuk: Ti tudtok magyarul!? Nekem az is fontos volt, hogy olyan emberekkel hozott össze a cikkpályázat és a vele párhuzamosan szerveződő diákkonferenciák, akik ilyen tevékenységekben próbálták fejleszteni, csiszolni diákjaikat. Ők olyan tanárok, akiket nem fog megrontani sem az itteni, sem az ottani tanügyi reform! Rengeteg kapcsolatot sikerült kiépíteni, sokszor segítek enyedi kollégáimon is ezen a sajátos hálózaton keresztül. Feltétlenül meg kell említenem azt is, hogy sok baráttal gyarapodtam, akik azután is lelki világomhoz fognak tartozni, ha majd el kell távolodnom a katedrától. Köszönöm Neked, Természet Világa! DVORÁCSEK ÁGOSTON A XXV. Természet-Tudomány Diákpályázat kitüntetett tanárai Metropolis-fődíj: József Éva (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, Románia) További elismerések: Bagyinszki Boglárka (Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium) Csete Lajos (Révai Miklós Gimnázium, Győr) Dr. Müllner Erzsébet (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) Dr. Nebojszki László (Szent László ÁMK Vízügyi Szakközépiskola, Baja) Dvorácsek Ágoston (Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, Románia) Fazekasné Gál Erzsébet (Karcagi Szakképzési Centrum Nagy László Szakképző Iskolája, Gimnáziuma és Kollégiuma, Kunhegyes) Lang Ágota (Soproni Széchenyi István Gimnázium) Major János (Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) Márkus Zoltán (Széchenyi István Gimnázium, Dunaújváros) Máthé Márta (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, Románia) Mellesné Fonyogát Kornélia (Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Csurgó) Nagy-Czirok Lászlóné (Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium) Nagy-Méhész Gyöngyi (Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola, Sepsiszentgyörgy, Románia) Lenk Lajos (Debreceni Ady Endre Gimnázium) Szász Ágota (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, Románia) Törökné Török Ildikó (Csongrádi Batsányi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium) Varga Jolán (Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Csurgó) Végh Erika (Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Szombathely) Zátonyi Szilárd (Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Győr) Zsigó Zsolt (Nyíregyházi Szakképzési Centrum Bánki Donát Műszaki Középiskolája és Kollégiuma) LIV