Tükör, 1964. április-június (1. évfolyam, 1-13. szám)

1964-04-28 / 4. szám

BERTHA BULCSU Arisztokratának születtek... — Amikor Amsterdamba megérkezett a csa­pat, a szállodaportán be kellett mondani a nevün­ket. ,,Piermond Waldeck?” — kérdezte a portás, és érdeklődve nézte az arcomat. Bólintottam, aztán felmentem mosakodni. — Később fotóriporterek és újságírók vártak a lépcsőn. Megrohantak, villogtak a lámpák... Én csak tartalék vagyok, mondtam, biztosan összeté­vesztenek valakivel. Kiderült, hogy nem a foci ér­dekli őket . . . „Rokona a királynőnek” —, mondták, és záporoztak rám a kérdések. Azt sem tudtam, merre nézzek ... — Másnap megjelent a lapokban, hogy egy „vasesztergályos gróf játszik a Vasasban, aki roko­na a holland királynőnek ...” A fiúk persze röhög­tek . . . Délután kézbesítették a királynő levelét. Meghívott a palotába. Tré helyzet volt, féltem el­menni. A fiúk rábeszéltek: — Egész barátságos fogadás volt... A királynő mellett ott voltak a lányai, három lánya van... És hát az udvar.. . Tolmács segítségével beszélgettünk. Rokonok után érdeklődött. Mi lett apámmal és mit csinálok én Magyarországon? Mondtam neki, hogy vasesztergályos vagyok, a Vasasban focizok, lakást kaptam... — Amikor a palotából hazaértem, a fiúk elne­veztek King-nek. King voltam évekig. Aztán Győr­be, majd Pécsre kerültem és az egész elmosódott.. . — mondja Waldeck (Vári) György, a Pécsi Dózsa tehetséges csatárjátékosa. Kicsit idegesen könyököl a kávéházi asztal zöld márványlapján, mert nem egészen érti, hogy mit akarok tőle. Valami jelet keresek az arcán, aminek a köz­hiedelem szerint talán ott kellene lennie egy szüle­tett arisztokratának a bőrén, vagy a megjelenésé­ben . .. De a képzeletemben futballpályák jelennek meg, öldöklő finisek, melyeknek annyiszor volt már hőse ez a fiatal férfi, és vesztésre álló mérkőzések, és hangzavar... Az ám! „Hajrá báró... Báró, ne kíméld magad!” — Miért kiabálják magának Pécsett, hogy báró? — Györkő nevezett el bárónak. Eredetileg gróf vagyok... Tiszaroffon volt a kastélyunk, s a Wal­deck birtokok is a Tisza mentén . . . — Hány hold? — Nem tudom. Engem az egész nem érdekel. Annyi fáradságot sem vettem magamnak, hogy a családi iratokat átnézzem. A felszabadulás után már Jászberényben nevelkedtem az anyám családjánál. Azok nem voltak arisztokraták. Két évig jártam az esztergomi papi gimnáziumba, de kidobtak a pa­pok. Jászberényben elszegődtem ipari tanulónak. Ez akkoriban nagyon nehéz volt, sehova sem akar­tak felvenni. Végül a gépgyár igazgatója mégis fel­vett. Mindent annak az embernek köszönhetek. Amikor megtanultam az esztergályos szakmát, a gyárban dolgoztam tovább. Úsztam, vízipólóztam, futballoztam, így kerültem a Budapesti Vasashoz. — Most? — Az Ércbányászati Trösztnél vagyok operátor. Reggel 7-től 11-ig dolgozom. Fél 12-kor edzés, min­den nap. És hát a meccsek ... Elrohanni a labdá­val . . . Maguk nem tudják elképzelni, mit érez az ember, ha sikerül gólt lőni. . .

Next